A Kürt, 1984 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1984-07-01 / 7. szám
6. oldal 1984. július 200 éve született Körösi Csorna Sándor 1784. március 27-én született Csorna András fia, Sándor, Csomakőrösön. Lapunk terjedelme nem teszi lehetővé, hogy hosszabb tanulmányt közöljünk a világhírű magyar tudósról, ezért inkább amolyan mozaiktöredék szerű képet adunk életútjáról. A csomakőrösi református templom, ahol Csorna Sándort megkeresztelték Kőrös, Enyed, Göttingen, Kolozsvár, Temesvár, Zágráb, Enyed, Bukarest, Alexandria, Latakia, Aleppó, Moszul, Bagdad, Teherán, Bokhara, Kabul, Leh, Lahor, aztán a zanglai kolostor, majd a phuktali és a kanami zárda . . . Embertelenül nehéz utak, pénz, élelem nélkül, koldulva, dervis-öltözékben . . . 1825 januárjában az angol hatóságoknak a következőket írja magáról: “Én a székely nemzetség szülötte vagyok. Ez a magyar nemzetnek azon törzse, mely a kereszténység negyedik századában a régi Dáciában telepedett le s jelenleg Erdély nagyfejedelemségét lakja. ” Ungi Márton, göttingeni theologus-társa így jellemezte: “0 ember volt a szó nemes értelmében. Magas, nyílt homloka, mosolygó fekete szeme, rendes orra, vidám ajkai, derült hosszúdad arca, középszerűnél magasabb termete, erőteljes testalkata, szerény, egyszerű, természetes magaviseleté, egész külseje már első látásra szívetnyerő vala . . . Jellemzők őt erkölcsileg kü-A phuktáli kolostor, ahol Csorna dolgozott. lönösen: leplezetlen őszinteség, nyílt - szívűség, igazmondás, úgy, hogy bátor vagyok állítani, miképpen minden szava, beszéde, szentírásszerű hitelességű volt, és ha hátrahagyott irományai világra jőnek . . . azoknak kétely nélkül hinni lehet. ” Széchenyi István “a legnagyobb magyar” szerint: “Főjellemvonása, eleme, éltetője Körösinek volt, a kebelében lángolt honszeretet. Hazája dísze, fénye, dicsősége — volt szíve vágyainak, élete törekvéseinek főcélja. — Különösen egy forró vágy dagasztotta kebelét, melynek említésénél arca kigyulladt, szemeiben némi ihlettség, felmagasztaltság tükröződött, a forró óhajtat', ‘vajha nemzetünk homályfedte eredetét földeríteni sikerülne’ s csodálkozását fejező ki azon ‘miképp még addig senki nem vállalkozott, ki nemzetünk első hazáját, bölcsőjét fölkereste volna, miképp maga a nemzet ezt oly kevés figyelemre, gondra méltatta’ Osztálytársa, Vitalvy Sándor ezt jegyezte föl róla: “Pár évig szolga (szolgadiák) volt Viski Sándor és Elek tanulók mellett. Kilencven tanuló közt már az első évben legelső volt. Kis Marci egyedül versenyzett vele, de csak kezdetben. Ez is elmaradt s többé utol sem érte. Emlékező tehetsége szintoly nagy volt, mint szorgaln\a\ amit olvasott, sohasem feledte. Ritkán beszélt, többnyire röviden s mint gyermek is, mindig megfontolva; figyelmét legcsekélyebb tárgy sem kerülte ki. Termete közepes, zömök, vállas', izmai, csontjai kemények, mindnyájunk közt a legerősebb', arca szabatos szép idomú és férfias', nézése mélyedt, jelentékeny, hallgatag. Rendszerinti eledele kollégiumcipó, gyümölcs, túró vagy öntött saláta. Hússal ritkán, nyalánkság — vagy hevítő itallal sohasem élt. A vízitaltól napokig tartóztatta magát. ‘Nekem sokan parancsolnak — mondá —, hadd parancsolhassak én is gyomromnak. Ti is tehetnétek, de nincs akaratotok . . .’ Rendesen a kopasz földön, vagy deszkapadlózaton hált . . . Labda, cigié vagy más gyermeki játékban nem vett részt, de az ügyesebb játékost nagyon helyeslé. Úszás s birkózásban nagy részt vett és mindnyájunkat felülmúlt. A szerencsejátékot bolondságnak nevezte, gyűlölte. Énekelni, táncolni vagy csak ugrálni is sohasem láttam, de a jó táncost gyönyörűséggel nézte. Tanulás vagy foglalatosság nélkül pár pillanatig sem volt. ” * S az eredmény, egy élet harca és győzelme: a tibeti nyelv első szótára és nyelvtana, melyhez foghatót azóta se szerkesztettek! A tudós, tudós marad akkor is, ha eredeti tervét — mint Csorna az őshaza fölkutatását — nem érheti el. Úton nagy álma, Lhásza (Tibet fővárosa) felé, az észak-indiai mocsarakban maláriát kap. A Himalája lábánál, Dardzsilingben ragadta el a halál 1842. április 11-én. (A képeket és idézeteket a Magyar Hírekben megjelent Szilágyi Ferenc cikksorozatából kölcsönöztük.) * Meg se kísérlem összefoglalni mindazt, ami történt a tudományos világban — magyarok és nem magyarok között — a bicentenárium alkalmából, Csorna összes műveinek akadémiai kiadásától (Budapest) el-
