A Kürt, 1984 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1984-04-01 / 4. szám
IV. ÉVF., 4. SZÁM, 1984. ÁPRILIS VOL. IV., No. 4. APR 1984 Published monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC —12193 W. Pleasant Valley Road, Parma, OH 44130 Jézus Krisztus halála miértünk, emberekért bemutatott helyettesítő áldozat volt. Valóságos értékét az adja, hogy Jézus nem maradt a sírban, hanem föltámadott. Nagypéntekről nem szabad beszélni húsvét nélkül. Viszont húsvét elképzelhetetlen nagypéntek nélkül. (Nem akarok itt a jelzett igével kapcsolatos szövegkritikai problémákra kitérni, hisz a szakavatott olvasó tisztában n van azzal, hogy a lukácsi közléssel szembeállítható Mk 14:24 Pollón-ja áldozati szakkifejezés, s jelentése itt mindenkiért.) Inkább arra a kérdésre próbálok válaszolni a lehető legegyszerűbben, hogy kikre vonatkozik ez a “tiérettetek”? Általánosan igaz, hogy könnyen szembe lehet egymással állítani a Biblia sok-sok kijelentését, ha csak a betűre figyelünk és összefüggéstelen mozaikkockáknak fogjuk föl az egyes bibliai verseket. Ez a kísértés most is jelentkezhet, hisz az Ür Jézus az utolsó vacsorán elhangzott mondatot: “Ez az én testem, amely tiérettetek adatik” — a tizenkettőnek mondta. Következésképpen a “tiérettetek” a tizenkét apostolt jelölné. Ha azonban emlékezetünkbe idézzük mondjuk a híres János három tizenhatot, akkor nyilvánvaló, hogy Krisztust az Atya mindenkiért adta, aki csak hitre jut Őbenne, vagyis fölismeri, hogy Jézus a Megváltó. A “tiérettetek” tehát a hívőkre vonatkozik. lTim 2:4 szerint viszont Isten azt akarja, hpgy “minden ember üdvözöljön”. Ügy tűnik, TIÉRETTETEK For you (Lk 22:19-20) mintha a “tiérettetek” végül is minden emberre vonatkozna. Mindhárom értelmezési lehetőség bizonyos tekintetben hibátlan, akár tantételeket lehet rájuk építeni (mint ahogy építenek is), de mindegyiknél érezzük, hogy csak bizonyos megkötéssel, toldalékokkal, ha tetszik: kiegészítésekkel válik teljes értékűvé. 2Tim 3:16-ban ezt olvassuk: “A teljes írás Istentől ihletett...” Ez azt is jelenti, hogy a Biblia csak kompletten, azaz a bizonyos témákra vonatkozó igék összességének figyelembevételével (s ezen belül is figyelmet szentelve a kijelentés folyamatában mutatkozó progresszivitásnak) Isten szava. Egészen közérthetően: Hasonlítsuk az egyes bibliaverseket színes mozaikkockákhoz. Ezek önmagukban is mutatósak lehetnek, színükkel is jelölhetnek valamit, pl. tilalmat (piros) vagy “szabad utat” (zöld) stb. Lehet a birtokunkban sok-sok értékes színes kocka, tetszhetnek nekünk, játszadozhatunk velük, “építkezhetünk”, “zsonglőrködhetünk” — üzenetet, eszmét közvetítő kép, műalkotás azonban csak akkor lesz belőlük, ha művészkéz kezdi rendezni őket. Olyan művész, aki mindig korszerű, nekünk üzenő képet tud kirakni, szerencsére nem található az emberek között (bár sok “bűvész” művésznek véli magát!). Az egymásnak sokszor ellentmondani látszó bibliaverseket a Szentlélek képes egyedül üzenetet, aktuális jó (netán rossz) hírt közvetítő egységes képpé formálni. Ha az igehirdető, az emberi eszköz engedi szóhoz jutni a Művészt, úgy ez a csoda mindig megtörténik. Kire vonatkozik a “tiérettetek”? Ha Krisztus kenyér a számodra, rád is. Ha hiszel benne, rád is. Ha nem hiszel, akkor is, csak valahogy másként. A kilátásba helyezett kegyelem, a mindenkiért bemutatott áldozat szubjektív elfogadást, aktív részvételt szükségei ahhoz, hogy szubjektíve “aktivizálódjék”, azaz hogy rád nézve is legyen értelme. Persze, mondhatja valaki, hogy “a hit Isten ajándéka”, mit tehetek, ha képtelen vagyok hinni, ha nekem nem adja Isten. Igaz, hogy “nem mindenkié a hit“, de az is igaz, hogy “Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözöljön”. Elképzelhető, hogy Isten az üdvösség általa meghatározott “szubjektív feltételét”, a hitet nem adja valakinek? Aligha! Különösen nem akkor, ha kéri valaki. Az ilyenféle okoskodás rendszerint a (Folytatás a 3. oldalon) (Papp Klára grafikája) HÚS VÉT A nagypénteki gyötrelem után, Mikor csordultig telik a pohár, És nagyon messze repül el a nyár, És nyitott sírunk áll a Golgotán, Akkor pirosán fénylőn, igazán, Élettel, dallal a húsvét köszön, A sírból kiszáll az élet, öröm, De mindig, mindig nagypéntek után! Kárász Izabella
