A Kürt, 1984 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1984-02-01 / 2. szám
1984. február kednék abban, hogy az alapelvei jók. Megnyugtató, amit mond. Persze azért ez az út se egyszerű. Egyik-másik vádra bizony olyan választ tudnák kerekíteni, hogy a magukat tájékozottnak vélő írók, laptársak, szerkesztők kapkodnák a fejüket, de mindig erőt veszek magamon, hisz tudom, a visszaütés nem keresztyén magatartás és csak rövid ideig tartó olcsó kielégülést eredményez. No de végül is elkészül így az ön riportja? — kérdezte A Kürt. — Ó, persze. Engedelmével magnetofonra vettem ezt a beszélgetést, abban a reményben, hogy utólagosan hozzájárul ahhoz, hogy fölhasználjam .... mert tudja kedves A Kürt, valójában egy dologra voltam kiváncsi, arra, hogy mért nem vitázik, mért nem üt vissza? Megkaptam a választ. Értem. Úgy gondolja ön is, hogy elég volt a veszekedésből, a vitából. No és a veszekedés “társasjáték”. Ön ebben nem akar partner lenni. Igaza van. A vitához két fél kell, s ha nincs, aki visszaüssön . . . igen, ez jó keresztyén elv. Sokan ezt gyengeségnek vélik, de — magunk között szólva — mi tudjuk, hogy nem az. Önt szeretik az olvasók. Lehet, hogy éppen azért, mert megpróbálja a már-már lehetetlent, az áldozatosság, a szeretet, a békesség evangéliumát képviselni kizárólagosan, e veszekedő, szeretetlen, békétlen világban. Sok sikert és kitartást kívánok ehhez! Legyen nyugodt, sokkal több barátja van, mint gondolná! Érdeklődő a kezét nyújtotta. A Kürt fölállt. Mosolygott. Kezet ráztak. A szerkesztőségi ajtó puhán csukódott a riporter mögött. — Scriptor — A MAGYAR EVANGÉLIUMI RÁDIÓ ISTENTISZTELETEI MINDEN VASÁRNAP REGGEL y2 8-tól 8-ig aC.H.I.N. — FMlOl-en Cím: HUNGARIAN GOSPEL MISSION P.0.159, Postal Station “P” Toronto, Ont. Canada M5S 2S7 Örömmel fogadunk 8 perces igehirdetéseket, énekkari számokat, szavalatokat stb. hangszalagon (nem kazettán). Kérjük, hogy imádkozzanak értünk és szeretetükkel támogassanak bennünket! _________________________ MAGUNK KÖZT SZÓLVA ...---------ELVÁRÁSOK KÜLÖNÖS LELKÜLET jellemez gyülekezeteinkben néhány tehetősebb testvért. “Lelki igényeik” vannak. Mármint olyan igényeik, amelyek egyszerű magyar nyelven így mondhatók el: — Én el vagyok foglalva testvér. A család, az első és második műszak, a pénzkereset . . . tehát nem érek rá. A testvér a lelki gondokkal foglalkozik, elégítse ki hát az én lelki igényemet is! Nem leszek hálátlan! — Jön a hivatalnok, hogy átvegye a házamat. Persze én tudom a legjobban, hogy hol tértünk el a rajztól. Ez nem probléma. Egy ötszázas megteszi, ha nem, akkor kettő. Csak azt nem tudom, hogy az igazmondással, meg egyebekkel hogyan jön össze. De ezek már lelki dolgok, ez már a testvér szakmája. Nézzen utána az Igében, támassza alá a dolgot. A testvér jól képzett, én bízom magában! — és már keresi is számomra azt a felmentő indokot, amelynek alapján én is elfogadhatom tőle ezt a csekély lelki hálapénzt. — Ne féljen, ezt ugyan senki sem fogja megtudni tőlem! Cigányok járnak a gyülekezetbe. Azelőtt híres tolvajok voltak, magatartásuk még kissé esetlen, elvétenek dolgokat. Vágyakoznak azonban, mert nekik mindenképpen a felemelkedés útja. Kétségtelen, hogy ebben a felemelkedésben a mennyei mellett ott van a földi horizont is. Eleinte, mint újdonság, többnek is tetszett, hogy eljárnak, de most már sokallják a vesződséget velük. Mikor az elöljáróság előtt témává lesz, elvárják tőlem, hogy ugyan keressek már valami igei alapot: — Csak nem szégyenítjük magunkat tovább is ezekkel a cigányokkal! Mit szólnak a városban, már ide jutottunk? Ezeket is bemerítenénk? Csak nem képzelem? — Az elöljárók természetesen hálásak lennének a megfelelő igei alátámasztásért. Elvált ember szeretne új házasságot kötni. Rossz nyelvek szerint pontosan ez volt válásának is az oka. Megkörnyékez. Neki nagyon sokat érne, ha a gyülekezet elfogadná őket. Jövőjét csak így tudja elképzelni. Hűségnek érzi ezt a vágyát. Próbáljam már elérni, hogy minden megkülönböztetés nélkül tarthassák meg az imaházi menyegzőt. Soha nem felejtené el ezt nekem. — Sikerült túladni a kocsin, igaz a vasárnapi vásáron, de olyan áron, hogy a kolléga, akivel már nem egyszer bütyköltük, kacsintva fogadott. Most nem hagyott cserben az öreg jószág. Az ilyen járműféle meg hát kopik, meghibásodik, ki tehet róla. Ma ezt mindenki így csinálja, akinek egy kis esze is van. Hogy ez nem egészen tiszta dolog? Ugyan, hát megbütyköltem én már a papom kocsiját is nem egyszer — ingyen. Szava sem lehet. Egyébként is ebben a mai áremelkedéses világban ... Mi is a piacról élünk . . . MEGANNYI IGÉNY. Ha tetszik, “lelki igény”, amely arra irányul, hogy tisztességesen megnyugtassa a Bibliát értő lelkipásztor az olykorolykor lázongó lelkiismeretet. Ennek sikerülnie kell, elvégre a Biblia egy olyan könyv, amellyel mindent alá lehet támasztani. Hogy is mondták ezt régen, amikor valami vitás kérdés volt hivő körökben? — Alá tudja ezt a testvér támasztani a Bibliával? Mert ha igen, akkor minden rendben, de ha nem, akkor nekünk ne is beszéljen többé róla. Azt nem tudom, hogy mennyi idő kell ahhoz a fordulathoz, amelynek megtörténte után már nem érdekes, hogy mit mond a Biblia egyenesen, tisztán, világosan és határozottan, pardont nem ismerve és érthetően, hanem azt a kérdés, hogy én mit akarok kiolvasni a Bibliából. “Mire van szükségem?” De azt hiszem, ez a fordulat lényegileg semmi egyebet nem takar, csak azt, hogy arccal vagyok-e Isten felé vagy háttal. Tulajdonképpen erről van szó. Némelyek már nagyon meggazdagodtak közülünk, és anyagi gondjaik már régen nincsenek. De “lelki igé nyeik” még vannak, vagy most vannak csak igazán: Ezt a lelki állapotot így lehetne megfogalmazni: — Nekem már tényleg semmire sincs szükségem, annyira komfortos minden, csak egy isten hiányzik. Hát veszek magamnak egyet. Mert nekem “lelki igényeim” is vannak és meg is engedhetem magamnak. — Profán ez a megfogalmazás? Valójá-
