A Kürt, 1983 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1983-08-01 / 8. szám
1983. augusztus 3. oldal baptista módszerek alkalmazásával szeretnék fölépíteni vagy épp újjáépíteni a missziót, nagy jövőt hirdetve. Helyzetünk reális fölmérése nélkül vagy reménytvesztettek vagy álomkergetők leszünk — s ugye egyik “megoldás” se szerencsés. Hosszasan töprenghetnénk a végleteken, de nézzük most inkább a realitást: 1. Magyar missziót csak magyarul beszélők között lehet csinálni. 2. Ha a magyarul beszélők túlnyomó többsége nem fiatal, úgy természetesen az amerikai magyar baptista gyülekezetek tagjainak túlnyomó többsége sem lesz fiatal. 3. Az amerikai magyar baptista gyülekezet nem lehet sem óhazai álmok, sem tipikusan amerikai programok megvalósulása. Csak akkor van jövőnk, de akkor van (1), ha a realitások talaján maradva, speciálisan amerikai-magyar “típusú”, ethnic gyülekezeti misszót tervezünk és végzünk. 4. Ha hisszük, hogy Isten az idős embereket épp úgy értékeli, mint a fiatalokat — s éppúgy hívja őket a megtérésre —, akkor az sem lehetne számunkra elviselhetetlen “csapás”, ha gyülekezeteink kizárólag idős emberekből állnának. 5. Örüljünk annak, hogy gyülekezeteinkben vannak gyermekek és fiatalok is. Törődjünk velük, gondozzuk őket, s ne keseregjünk, ha “szerintünk” kevesen vannak. (Egy-egy nyári konferencián az is kiderül, hogy nincsenek kevesen! Gondoljunk csak az ifjúsági ének- és zenekarokra, a gyerek-üdültetésre vagy épp új Theologiai Szemináriumunkra!) 6. Ha misszió helyett valamiféle “kultúrbaptizmust” óhajtunk művelni, úgy egy-egy ethnic gyülekezetben nem a legkecsegtetőbb a realitás. Csakhogy a missziót aligha érdemes bármi mással összetéveszteni! 7. A gyülekezetek belmissziója a magunkkal és gyermekeinkkel való törődés. Külmissziónk viszont egészen speciális. Nem gyermekek és fiatalok felé irányul, hanem — az esetek legnagyobb részében — idős, sokszor beteg, lelki vagy testi magányban élő magyarok felé. Akinek van missziós küldetése, az ezt nem tekinti semminek, hanem azért imádkozik, hogy a neki adott tálentumokat jól tudja hasznosítani abban a környezetben, amelyben él. Valaki egyszer azt mondta, hogy az idős emberek közötti missziómunka hozhatja a leggyorsabb eredményt, ez a leghatékonyabb, hisz minél idősebb valaki, rendszerint annál hamarabb érkezik el az örökkévalóság küszöbéhez. Nem a környezetünknek kell megváltoznia ahhoz, hogy rátaláljunk missziós küldetésünkre, hanem nekünk, magunknak! Örülnénk, ha Olvasóink megírnák véleményüket a fenti témával kapcsolatosan. Azokból a levelekből, amelyek valamilyen jó missziós módszert ajánlanak, a jövőben részleteket közlünk. Dr. Almási Mihály I HÍREK I ' DETROIT ' Lapzártakor fejezte be munkáját az Amerikai Magyar Baptista Konferencia 4. évi közgyűlése, melynek megrendezésére — tekintettel a Detroiti Első Magyar Baptista Gyülekezet 75. éves jubileumi ünnepére — Detroitban került sor. A közgyűlés testvéri légkörben ülésezett és fontos határozatokat hozott. Ezekről lapunk következő számában adunk beszámolót. RAMA, ONT. A 23. Tábori Konferenciára Isten gazdagon árasztotta ki áldásait. Jó volt újra találkozni és épülni egymás hite által. Most is — mint szinte minden évben — voltak vendégeink az óhazából is. Közöttük üdvözölhettük Almási Mihály testvért feleségével és két unokájával (Ficsor Hella és Pálma), aki átadta a magyarországi baptista testvériség és az országos elnökség köszöntését, valamint a szigetszentmiklósi gyülekezet üdvözletét. Testvérünk a Magyarországi Baptista Egyház Történelmi Bizottságának titkára, s mint nyugdíjas lelkipásztor, fiát, dr. Almási Mihály testvért helyettesíti a szolgálatban a Szigetszentmiklósi Baptista Gyülekezetben. A konferenciáról is beszámolunk A KÜRT következő számaiban. A remek évkönyv, mely a Táborbizottság áldozatkészségéről, meg Herjeczki Géza lelkipásztor és munkatársai szorgalmáról tanúskodik, 60 oldalas. Verseket, énekeket, riportokat, fényképeket, és rejtvényt éppúgy tartalmaz, mint bibliai tárgyú cikkeket, stb. Önköltségi áron (1.50) megrendelhető a szerkesztő, Herjeczki testvér címén. EMLÉKEIM^ From My Memories \ Az ország testvérisége bizonyos időközönként és helyenként konferenciákat tartott. Ezekre több évtized eltelte után is nagy örömmel gondolok vissza. Egy ilyen nagyon sikeres konferencia zajlott le 1930-ban Karcagon, ahol abban az időben Kolozs József volt a lelkipásztor. Természetesen közösségünk két kimagasló egyénisége, id. Udvarnoki András és Csopják Attila is közöttünk volt. A konferencia első napján hangzottak el a beszámolók és javaslatok. Ez utóbbiak között egy javaslat Csopják testvéré volt, és megtörtént a szinte lehetetlen, hogy Csopják testvér javaslatát a testvériség — mindnyájunk csodálkozására — leszavazta. Ez rendkívüli dolog volt, mert Csopják bácsi áldott lelkű ember lévén, közszeretetnek és köztiszteletnek örvendett. A közgyűlés a következő napon egy emberként ünnepelte a szeretet igen magas hőfokán az éppen 80. életévét betöltő Csopják testvért. Mindenki felállással és énekléssel üdvözölte őt. Ezután hangzott el Udvarnoki András testvér frappáns mondása: “Látod Csopják testvér, szeretnek ezek — itt a Közgyűlés felé mutatott — ha le is szavaznak!” *** Egy délvidéki, vegyes lakosságú, több nyelven beszélő, határmenti községben szolgáltam. Battonya, 1943. A zsúfolt imaházban nagyon sok látogató volt jelen. Isten adta a számba az Igét most is. Prédikáció közben jól láttam, hogy egyesek nagy főbólintással adnak kifejezést tetszésüknek. Egyszer csak az egyik kijelentésem után valaki hangosan megszólalt: “Igaza van!” Egy pillanatra csend állott be, aztán folytattam az Igehirdetést. Alig telt el egy—két perc, most más irányból hangzott el a szó: “Igaza van!” Erre körülnéztem, aztán tovább hirdettem az Igét, arról beszélve, hogy rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni! Erre ismét megszólalt valaki: “Igaza van!” Ekkor már a szolgálat Cserhalmi Imre