A Kürt, 1983 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
10. oldal 1983.január EGYETEMES IMAHÉT Universal Week of Prayer 1983. január 2—8. AZ IGAZI OTTHON Az imahét alkalmai lehetőséget adnak nekünk is arra, hogy a keresztyének nagy családjával együtt adjunk hálát Urunk áldásaiért — e héten elsősorban azért, hogy Nála igazi otthonra találtunk. Valljuk meg bűnbánattal, ha mi is okai vagyunk olykor annak, hogy ez az otthon nem mindig eléggé otthonos, ha fel-fel üti a fejét közöttünk a békétlenség, keserűség vagy civódás. Könyörögjünk azért, hogy amennyiben rajtunk áll, igyekezzünk mindenkivel békességben élni, hogy igazi otthon legyen családunk, gyülekezetünk és egész közösségünk! VASÁRNAP, JANUÁR 2. Krisztus gyermekei családtagok. (Ézs2:l-5,Jn 1:1-5, 9-14, Gál 3:23-29.) HÉTFŐ, JANUÁR 3. Üvegházban élünk. (Zsolt 133:1-3, Mt8:21-35, Fii 2:1 —5.) KEDD, JANUÁR 4. Fogadjuk el egymást! (1 Kir 8:41 —43, Mt 9:10-13, ApCsel 10:34-38.) SZERDA, JANUÁR 5. Eltávolodás az atyai háztól. (1 Móz 37:12-25, Jn 10:7-10, 1 Kor 3:1-9.) CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 6. Az Úr védelme alatt. (Zsolt 91:1-16, Mt 10:26-33, Ef 13:22.) PÉNTEK, JANUÁR 7. Zarándok-társak vagyunk. (1 Móz 12:1-9, Lk24:13 — 35, Zsid 10:10-25.) SZOMBAT, JANUÁR 8. Krisztus jelenléte a közösségben. (És 1:11-17, Jn 2:13-33, Róm 12:1-2.) ÖRÖMHÍR TORONTÓBÓL Good news from Toronto Szeptember 25-én ismét nagy sürgés-forgás volt a Táborban. Már a záró konferenciát is megtartottuk, ami szokás szerint minden évben utolsó közös találkozásunk. Ebben az évben azonban valami különös esemény történt. Mennyegző a Campen! Rozemary Csercsa és Gordon Armstrong fogadtak örök hűséget egymásnak. Már a kora délelőtti órákban nagy volt a sürgés-forgás, készülődés. A leányok díszítették a Tábort, ebédlőt, a konyhából pedig kellemes, étvágygerjesztő illatok áradtak. Dacára annak, hogy előző napon szakadó eső ijesztgetett bennünket, a menyasszony nagy hittel, meggyőzően hangoztatta: “Engem szeret a jó Isten, s mindenki meglátja, szép időnk lesz!” Huszonötödikén reggelre az ég kiderült, s gyönyörű napfény simogatott bennünket egész napon át. Újból megerősödött bennünk a tudat: “Ha valamit kértek az Én nevemben, megadja nektek az Én mennyei Atyám. A konferenciákon kívül volt már a Táborban gyermekbemutatás, bemerítés, de mennyegző ez alkalommal először. A szertartást Rev. Barrie White, a Scarborough Ferndale Baptist Az ifjú pár. (Picture from the Wedding Ceremony.) Church prédikátora vezette (angolul), igét hirdetett Herjeczki Géza helyi lelkipásztor (magyarul). Isten áldását kívánjuk az új párra, kívánjuk, hogy amilyen verőfényes volt a menyegző napja, olyan napsugaras legyen az életük! — REBEKA —- ÜNNEPEK UTÁN-----Elmúltak mind az ünnepek. Néped eljött, ott volt, Rád figyelt. S Te szóltál velünk. Most már tekints kegyelmesen ránk, s szerelmed hívja szárba, s bontsa kalászba az igemagvakat! Éltess, mert jönnek már a hétköznapok, s nem vár az idő a föld, a gép! Munkánk végzéséhez is Te adsz erőt: fölvenni és letenni, győzni és megpihenni. Bátor munkásai vagyunk e földnek, hiszen miénk, mert nékünk adta Isten. S míg munkáljuk az emberiség javát: éhséget csillapítunk, ruhát szabunk, békét kötögetünk, nem feledjük mi legfontosabb: az evangéliumot: hogy Isten szeret, hogy Fiát elküldte nékünk, hogy Jézus életét adta értünk. Jöjj Mester! Annak, aki minket így szeret itt a helye közöttünk. Jöjjhétköznapjainkban is foglald el a főhelyet! Jöjj fénysugár, s vezess! Veled boldog a földi élet, s Veled miénk a Menny is. (Herjeczki Géza, 1981. jan.)
