A Kürt, 1983 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1983-07-01 / 7. szám

1983. július

7. oldal

mint Győri Kornél, a Békehírnök szerkesztője el fogják kísérni az énekkart Amszterdamba. Oláh Gábor, mint helyettes karvezető és ifj. Révész László, mint orgonista jönnek az énekkarral. Az összlétszám 62 személy lesz a tervek szerint. Az énekkar és a kísérők repülőgépen utaznak, július 16-án érkeznek Amszterdamba és július 20-án indulnak vissza Budapestre. Az énekkart elkísérik még Dobner Béla József utcai lelkipásztor, Hetényi Attila teológiai tanár és dr. Surányi József SZÉT jogtanácsos. A SZÉT képviseletében Laczkovszki János egyházelnök és Viczián János főtitkár jönnek Amszterdamba. Szakács József SZÉT elnök betegsége miatt nem tud eljönni. A református egyház részéről ifj. dr. Bartha Tibor teológiai professzor jön Amszterdamba. Beszélgettem dr. Lékai László bíborossal, Magyarország prímásával, a katolikus egyház amszterdami képviseletéről. Jó reményeink vannak, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia fog képviselőt küldeni. Ugyancsak beszéltem dr. Káldi Zoltán püspök-elnökkel, aki megígérte, hogy a Magyar Evangélikus Egyház képviseltetni fogja magát Amszterdamban.

Berlin (NDK) márc. 23 — 24 volt utam következő állomása. Megbeszélést folytattam Klaus Gysi államtitkárral, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökével és Peter Heinrich főosztályvezetővel. Átadtam azokat a fényképalbumokat, amelyeket Billy Graham NDK-beli látogatásáról készítettünk. Peter Heinrich főosztályvezető volt szíves elvállalni, hogy az albumokat eljuttatja mindazoknak az állami dignitáriusoknak, akikkel látogatása során Billy Graham kapcsolatba került. Ugyancsak beszélgettem Manfred Suit-tál és munkatársaival, az NDK-beli baptista egyház képviseletében, valamint dr. Christoph Demke püspökkel, az NDK-beli Lutheránus és Egyesült Egyházak képviseletében. Átadtam nekik a konferenciára szóló meghívókat és a fényképalbumokat. Dr. Meissner bíboros, az NDK római katolikus püspöki karának elnöke külföldön volt, ezért a hozzá címzett meghívót a Berlini Vikariatuson Monsignor Paul Dissemondnak, a Püspöki Konferencia titkárának adtam át.

Utam következő állomása Prága volt (márc. 24 — 25). Sok egyházi és világi dignitáriussal találkozott Billy Graham a múlt év októberi és novemberi látogatása alkalmával Csehszlovákiában. Most átadtam azokat a gényképalbumokat, amelyeket erről a látogatásról készítettünk. Lapunk olvasóinak nem sok fogalma lehet arról, milyen sok előkészületet és milyen sok csomagot jelent egy ilyen út. Egy ilyen nagyalakú fényképekből öszszeállított album kb. 1 kg súlyú. Az NDK-ban 60 albumot adtam át, a Csehszlovák Köztársaságban 35-öt. Még így sem jutott mindenkinek, akinek illett volna legalább egy ilyen emléket adni, annak a sok munkának az elismeréseként, amit Billy Graham látogatásának az előkészítésekor és a látogatás folyamán kifejtett. Csak a fényképekés a Billy Graham moszkvai útjával kapcsolatos újságcikkek 3 nagy bőröndöt töltöttek meg. Ezenfölül kellett elhelyezni a személyes szükségletemre szolgáló ruhaneműt, gyógyszereket, jegyzeteket. Egy külön pilótatáskát töltöttek meg az amszterdami konferenciával kapcsolatos dossziék. Ezek állandóan kéznél voltak, hogy a repülőgépeken tanulmányozhassam őket. A kézitáska maga 25 kg-ot nyomott. Ugyancsak kézben vittem 4 nagyalakú video-tape kazettát. Ezek gondosan be

voltak csomagolva egy többrétegű plasztik zsákba. Ezek voltak a legfontosabb csomagjaim.

Minden repülő beszálláskor külön kellett engedélyt kérnem a biztonsági ellenőrzésnél (security check), hogy az ellenőrök röntgen és magnetikus eszközök nélkül vizsgálják meg a videotape-ket. Nagy okom volt erre. A “Billy Graham in Eastern Europe” című filmeknek az elkészítése és Amerikában valamint Kanadában való bemutatása több millió dollárjába került a BGET-nak. Most egy példányt átadtam ezekből a filmekből az Állami Egyházügyi Hivatal vezetőjének az NDK-ban, egy másik példányt pedig Csehszlovákiában. Mindkét országban nagy elismeréssel fogadták ezeket a filmeket. Az igazi probléma azonban a "Billy Graham in Moscow” című filmnek két példánya volt. Ez volt a két eredeti munkapéldányunk. A kísérleti példányokat úgy készítettük el, hogy két különböző típusú vetítő gépre legyenek alkalmasak, mivel nem tudtuk, hogy Moszkvában melyik áll rendelkezésre. Ezekből a filmekből nem volt egyéb másolatunk. Ha tehát a magnetikus ellenőrzés során tönkremegy a hangfölvétel, vagy sérül a képfölvétel, akkor élőiről kezdhetjük az egész földolgozást. Nemcsak a többszázezer dolláros eddigi befektetés ment volna kárba, hanem mindaz a munka és tervezés, ami ebben a filmben volt.

Nem akarok elébe vágni az eseményeknek, de megemlítem, hogy az ortodox egyház képviselői és a baptista egyház képviselői nagy örömmel fogadták a Billy Graham moszkvai látogatásáról szóló filmek bemutatását (29 perc), és azt kérték, hogy ezt a filmet mutassuk be Amerikában is — és majd a végleges példányból adjunk másolatokat az Orosz Ortodox Egyháznak és a szovjetunióbeli Baptista Egyháznak, egyházi bemutatásra a Szovjetunióban. A kérésnek eleget fogunk tenni.

Mialatt lapunk olvasói erről értesülnek, hadd mondom el azt is, hogy nagyon sok munka van egy-egy ilyen filmnek az elkészítésében. Pontosabban úgy mondhatnám, hogy nekem magamnak nagyon sok munkám van egy ilyen filmben. A számát sem tudnám megmondani, hányszor utaztam Cincinnatiba (magyar fdm), Los Angelesbe és Montreat, NC-ba (lengyel film), aztán Houston, Texasba (NDK, csehszlovák és moszkvai film). Először is elkészítjük a filmnek a tervezetét, eldöntjük, hogy milyen eseményeket mutatunk be. Itt említem meg, hogy a Billy Graham debreceni díszdoktorrá avatásáról a Magyar Református Egyház készített egy 29 perces filmet, amit 1982. július 7-én a Magyar Televízió teljes egészében bemutatott. Ennek a filmnek az előkészítésében is résztvettem, többször utaztam Magyarországra ebben az ügyben. Itt külön megemlítem azt a kiváló együttműködést, amelyet a Magyar Református Egyház képviseletében dr. Aranyos Zoltán konventi főtanácsos és a Magyar Televízió munkatársai nyújtottak. Külön szeretném elismerésünket kifejezni azért a segítségért, amelyet Miklós Imre államtitkár adott avégből, hogy a film bemutatásra kerüljön Magyarországon.

Visszatérve most a moszkvai filmre, itt aztán tényleg minden bölcsességünkre és tapasztalásunkra szükség volt, hogy egy jó filmet készítsünk. Mindenekelőtt egy olyan narrátort kellett találnunk, aki jó és természetes orosz nyelvet beszél, tehát accent nélkül. Ne feledjük el ugyanis, hogy ha a Billy Graham Moszkvában című filmet be akarjuk mutatni a Szovjetunióban, akkor az ő