A Kürt, 1983 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1983-07-01 / 7. szám

III. ÉVF., 7. SZÁM. JÚLIUS

VOL. III., No. 7. JULY 1983

Published monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC — 12193 W. Pleasant Valley Road, Parma, OH 44130

“LÁZONGÓ ÉS DACOS SZÍV”

______________“Stubborn and

(Jer

Valaki azt mondta nekem a napokban, hogy nem szereti olvasni az Ószövetséget. Miért olvasson egy olyan könyvet — mondta —, amelyikben állandóan a választott nép kiváltságairól, különleges helyzetéről és nagyságáról van szó?

Elgondolkodtatott.

S elővettem a Canadian Bible Society | legutóbbi körlevelét,

S újra meggyőződ- Herjeczki Géza

tem arról, hogy a Biblia — az Ószövetséget is beleértve — a legelteijedtebb könyv ma a világon. A könyvnyomtatás föltalálása óta 1750 különböző nyelven, illetve nyelvjáráson nyomtatták ki a Bibliát, vagy annak valamely könyvét. Világszerte ma 223 új fordításon dolgoznak. (Ebből 97 afrikai, 98 ázsiai, 18 amerikai és 10 európai.)

Szeretem az Ószövetséget. Ihletettsége éppen olyan alapokon nyugszik, mint az Újszövetség inspiráltsága. “Sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek” (2Pt 1:21). Némely része valóban nehezen érthető. Pál korában is így volt ez (2 Kor 3:14k). De ha Isten igéjét, annak üzenetét meg akarjuk érteni — a Biblia bármely könyvéről legyen is szó —, tartanunk kell magunkat 2 Pt 1:20-hoz, mely új fordítású protestáns bibliánkban így áll: “az Írás egyetlen próféciája sem fejthető meg önkényes magyarázattal”. Többet kell imádkoznunk olrebellious heart” _____________

5:23)

vasásakor, s kérnünk kell a Szentlélek vezetését is.

Az Ószövetség lapjairól csodálatos költészet árad. A legtöbb ember szereti a verseket — a gyülekezeteinkbe járók különösen is, hiszen a vers-mondás magyar gyülekezeteinkben régi hagyomány és ma is építő gyakorlat. Nagy magyar költőink is sokat merítettek a Bibliából. Valakivel magyar Bibliát kerestem a múlt héten a Yonge Streeten. Ajánlottam neki az új fordítást. Meglepetésemre azt válaszolta, hogy neki a régi kell, mert ajándékba akarja adni, s nem szeretné, ha az illető azt hinné, hogy a Biblia valamiféle verseskönyv. Nekem meg éppen nagy örömöt okoz, hogy az új fordításban a költői részeket vers formában olvashatom. Ezek az Ószövetség legszebb lapjai. Amos, Hóseás, Esaiás vagy Jeremiás; Jób könyve, vagy a Zsoltárok írói a legnagyobb költők közé tartoznak.

A következőkben egy megdöbbentő költői szakasz (Jeremiás 2—6) igéinek segítségével szeretném megmutatni, hogy nem egy nép dicsérete az Ószövetség, hanem az ember életéért munkálkodó Isten küzdelmeinek dokumentuma.

De előbb tegyünk egy rövid történelmi kitérőt. Jeremiást, Jósiás, Juda királya uralkodásának 13. évében, Kr.e. 627-ben hívta el prófétának az Úr (Jer. 1:1). A választott népet mintegy 600 évvel azelőtt vezette ki Mózes által az Űr egyiptomi rabságából. Az ígéret földjén ez a nép lassan egészen szembe fordult Istenével. Az utolsó 135 év története a következő. A kettészakadt ország

északi részét, Izráelt 722-ben az asszírok elfoglalták. A népet deportálták. Ez az asszír fogság. Juda egyedül maradt. Hizkijja (Ezékiás) volt a király ekkor Júdeábán. “Nem volt hozzá hasonló senki Júda királyai között ... ragaszkodott az Úrhoz” (2 Kir 18:5k). Öt fia, Manassé követte a trónon (55 évig uralkodott), majd unokája Amon (2 évig). De mindkettő “azt tette, amit rossznak lát az Űr” (2 Kir 21:2, 20). E sötét 57 év után újra olyan király került a trónra, aki “azt tette, amit helyesnek tart az Űr” (2 Kir 22:2). Amon fia Jósiás 30 évig vezette Júdát. Ezután még 22 évig létezett az ország. 4 királya volt ezalatt (Jósiás 3 fia és egy unokája). Mind a négy “azt tette, amit rossznak tart az Ur” (pl. 2Kir 24:19). A babiloni király Nabukadneccar, majd testőrparancsnoka Nabuzáradán 587-ben elfoglalta Jeruzsálemet. “Felgyújtotta az Űr házát és a királyi palotát, fölperzseltette Jeruzsálem minden házát és valamennyi nagy palotáját ... lerombolta Jeruzsálem várfalait körös-körül” (2 Kir 25:9k). A népet Babilóniába deportálta. A Királyok könyvén kívül Jeremiás próféciái is megörökítették ezt a tragikus történelmi korszakot.

Jeremiás könyvének első fejezetei (2—6) a költészet drámai erejével szólítanak meg minket.

“Az Űr szent tulajdona volt Izráel, termésének legjava” (2:3), mondja Jeremiás, visszatekintve a múltra. A jelen elkeserítő:

“Mint nemes vesszőt ültettelek el, mint igazán valódi magot, hogyan változtál át idegen szőlőtő vad hajtásává?

Mint atya fiaival, úgy bánt népével Jahve (3:19). Nevelte őket, kemény