A Kürt, 1983 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
8. oldal 1983.január AZ ILYENEK NEM VESZTEK EL! These will not be lost! “Vajon elveszett-e az, amiről biztosan tudjuk, hogy hol van? — Kérdezte a hajósinas a kapitánytól. — “Amiről tudjuk, hogy hol van, az nincs elveszve fiam” — válaszolt a kapitány. — “Akkor a kapitány úr ezüst kanala sincs elveszve, mert biztosan tudom, hogy a tenger fenekére esett, miközben elmostam.” Ez a kis epizód jutott eszembe, amikor meghallottam, hogy ifjú Wentz György testvérünket Colorádóban a Littletoni Baptista Gyülekezet diakónussá választotta. Ifj. Wentz testvér és felesége régi magyar baptista családból származik. Nemcsak a szülők, hanem már a nagyszülők is hitvalló keresztyének, baptisták voltak. Ők már a harmadik generációt képviselik. Még mindig jól beszélik a magyar nyelvet. Náluk is úgy történt, mint sok más helyen, hogy a munka, a kötelesség és szolgálat, mint mérnököt és tanítónőt elszólította őket a szülői háztól éppen úgy, mint a magyar gyülekezettől. Amikor más államba költöztek, határozottan veszteségnek könyveltük el őket. De hittük és azóta tapasztaljuk is, hogy távozásuk csak a helyi magyar gyülekezetnek volt veszteség. Ők Isten országa számára értékek maradtak és nagy nyereséget jelentenek abban az angol gyülekezetben, ahová tartoznak. Az a tény, hogy ifj. Wencz György testvérünket diakónussá, kedves feleségét pedig vasárnapi tanítóvá választották, azt mutatja, hogy a bennük lévő tálentumokat a gyülekezet fölismerte. Ifj. Wentz testvéréknek őszinte szívvel gratulálunk. A gyülekezeti munkájukra mennyei Atyánk nagyon gazdag áldását kérjük Detroitból. A szeretetteljes emlékezés és az imádság a távolságok ellenére is összekapcsol. A Pásztor testvér L TÖBB — KEVESEBB Kicsit több békesség, jóság, szelídség... kevesebb viszály, irigység... kicsit több igazság útón-útfélen... kicsit több segítség bajban, veszélyben... kicsit több “mi” és kevesebb “én”... kicsit több erő, remény... és sokkal több virág az élet út)ára! — mert a sírokon már hiába. (Túrmezei Erzsébet) Jf A SZEMINÁRIUM ÉLETÉBŐL Newscorner from The American Hungarian School of Theology — Baptist Seminary — TANÁRAINK HERJECZKI ANDRÁS Végegyházán született 1919. november 7-én. Az elemi iskola első osztályát szülőfalujában, a 2 —6 osztályt Római Katolikus Elemi Népiskolában, Soltvadkerten végezte mivel szülei oda költöztek. Mielőtt elemi iskoláit befejezte volna, az édesanyját elvesztette. Mint anyátlan árva gyermeket, sokfelé hányta-vetette az élet. Soltvadkerten műbútorasztalos szakmát tanult. 1939-ben a soltvadkerti gyülekezetben megtért és bemerítkezett. Majd Budapestre került, ahol munkája mellett tanult. Érettségi bizonyítványt szerzett a Budapest II. kerületi Jurányi utcai Reál Gimnáziumban. 1942-ben felvételt nyert a Budapesti Baptista Teológiai Szemináriumba (Margit rakpart 29.). 1944-ben katonati szolgálat miatt tanulmányait abbahagyta. Budapest ostroma alatt a Teológiai Szeminárium épületét is bombatalálat érte. A Szeminárium újra indulásával 1946-tól teológiai tanulmányait tovább folytatta és 1949-ben diplomát kapott (Bachelor of Divinity, B. D.). A misszióban való aktív szolgálatot sokkal előbb kezdte. Már 1943- ban Dr. Somogyi Imre testvér, a magyarországi baptisták akkori elnöke missziós lelkipásztori igazolvánnyal látta el. Herjeczki testvér a Cserhát vidéki kis szórvány gyülekezetekben dolgozott. 1945. március 10-én házasságot kötött Varga Lídiával; a Szokolyán gyülekezetalapító és úttörő Varga József missziómunkás leányával. A szokolyai baptista gyülekezet nyomban munkába állította őket, egyelőre mint missziós lelkipásztort. A háború utáni nehézségek ellenére a gyülekezet gyors fejlődésnek indult. 1948-ban egy 200 ülőhelyes szép tornyos imaházat építettek, amelyben aztán 1949. október 9-én lelkipásztorrá avatták. 1952 tavaszán meghívták a Budapest angyalföldi gyülekezetek (Váci út 51. és Jász u. 58. sz. alatt két kis gyülekezet) pásztorolására. Ennek következtében egy “perszonálunio” jött létre a szokolyai körzet és a két angyalföldi gyülekezet között, amely 1957-ig tartott. Ez idő alatt az angyalföldi gyülekezetek úgy megerősödtek, hogy önálló lelkipásztort hívtak. 1957 májusában a Budapest Wesselényi utcai gyülekezetét pásztorolta 1970. január 31-ig, amikor is érdemeinek elismerése mellett fölmentették szolgálatai alól. 1970 márciusától ismét a szokolyai körzetben szolgáltak mindaddig, amíg a Detroiti Első Magyar Baptista Gyülekezet meghívására 1976. június 29- én ki nem jöttek Amerikába. Detroitban egy szép múltú, de nagyon megtépázott gyülekezetét találtak. Az a városrész, ahol 49 évig volt a gyülekezet harangokkal felszerelt, tornyos temploma, annyira leromlott, hogy ott már a magyar missziónak semmiféle jövője nem lett volna, így a régi templomot két hónapon belül eladták. Másfél évig “albérletben” voltak egy angol imaház alagsorában, majd megvásároltak egy megfelelő helyen lévő, jól berendezett szép templomot, Lincoln Parkban, Detroit egyik elővárosában. A gyülekezeti szolgálatok mellett sokrétű közegyházi szolgálatokban is részt vett. Már szeminarista korában választmányi tagja volt a Baptista Ifjúsági Szövetség Fiúszakosztályának, és a Baptista Diákmozgalomnak. 1946-tól több cikluson át választmányi tagja a Bibliaköri (Vasárnapi Iskolai) és az Irodalmi Bizottságoknak. 1953-tól a Budapest kerületi Misszióbizottság titkára, majd 1963-tól az Országos Misszióbizottság titkára. 1960-tól 67-ig a Baptista Egyház Elnökségének tagja. A Teológiai Bizottságnak 1965-tól titkára, majd 1972-től elnöke volt, Amerikába jöveteléig. Titkársága idején részt vett sok imaház és lelkipásztor-lakás
