A Kürt, 1983 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1983-06-01 / 6. szám
III. ÉVF.,6. SZÁM. JÚNIUS VOL. III., No. 6. JUNE 1983 Published monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC — 12193 W. Pleasant Valley Road, Parma, OH 44130 -Milyen a magyarokról alkotott kép-Amerikában? ------------------------------------------ (The Image of the Hungarians in the USA) ------------------------------------------1982. október 1—3-ig a bloomingtoni Indiana University magyar tanszékén az amerikai egyetemeken dolgozó magyar professzorok, a magyarságtudat amerikai szakértői, konferenciát tartottak a fenti témakörben. A konferenciát Ránk! György akadémikus,] a magyar tanszék vezetője szervezte. Segítségére volt még | Bayerle Gusztáv ] professzor, az Ural- Altáji Intézet jelenlegi — és Sinor Dénes professzor, az intézet korábbi igazgatója. Sinor professzor volt a konferencia védnöke. Nyolc előadás hangzott el. Az egyes előadások után élénk vita folyt a mindenkit közelről érintő témáról: hogyan látnak bennünket, magyarokat Amerikában, mit tudnak, mit gondolnak rólunk, milyen a hírünk? Dr. Haraszti Sándor A konferencián Dr. Haraszti Sándor, az Amerikai Magyar Baptista Konferencia elnöke előadásnak is beillő hozzászólásában kiemelten foglalkozott Billy Graham magyarországilátogatásaival (1977., 1981.), melyek kétségkívül óriási mértékben befolyásolták az amerikai közvéleményt, hisz 325 amerikai és kanadai tévéállomás aligha foglalkozott korábban magyar vonatkozású témákkal fő adásidőben egy teljes órán át. Az Óhazával való kapcsolatuk bizonyára az amerikai magyar baptistáknak a legintenzívebb, hisz több mint 10 éve kapnak lelkipásztorokat Magyarországról, így megoldottnak tekinthető a lelkészkérdés, mely más amerikai magyar egyházakban sokszor gondot jelent. A Magyar Hírek (1983. ápr. 2.) többek között Haraszti testvér hozzászólását is ismerteti. Biztosak vagyunk abban, hogy olvasóink szívesen veszik ezt az elemző tanulmányt, hisz rólunk szól. (A szerk.) * A fenti kérdésre adott válaszunk attól függ, hogy melyik emigrációs hullámot tesszük vizsgálatunk tárgyává, azután attól is, hogy Amerika melyik geográfiai, szociális vagy kulturális közegében vizsgáljuk a kérdést. A századforduló burdos albérlőiről más volt a benyomás, mint a Kossuth emigráció tagjairól (1849 decemberében), vagy magáról Kossuth Lajosról, akit két évvel később Millard Fiimore elnök fogadott, továbbá Daniel Webster külügyminiszter és Ralph Waldo Emerson. Fabricius Kovács Mihály (1724— 1779) ezredes csak a legnevezetesebbje volt azoknak a magyar huszároknak, akik az amerikai függetlenségi harcban szolgáltak és kivívták Washington tábornok elismerését. A két világháború között ugyancsak olyan magyarok érkeztek Amerikába, akik becsületet nyertek származásuk országának és a magyar névnek; köztük négy nemzetközileg is hírneves tudós: Neumann János (1903—1957), Szilárd Leo (1898—1964), Teller Ede (1908—), Wigner Jenő (1902—). Ez időben jöttek ki az amerikai szimfonikus zenekar későbbi magyarszármazású konduktorai: Doráti Antal (1906—), Ormándy Jenő (1899—), Reiner Frigyes (1888— 1967), Széli György (1897—1970). Bartók Béla (1881 — 1945) és Molnár Ferenc (1878—1952) 1940-ben jöttek ki az akkori fajüldözés elől. Ilyen nevek hamarosan ismertté lettek Amerika-szerte, és a róluk alkotott kép hozzájárult a magyarokról való felfogás alakításához. A dipik a második világháború végén nyugatra mentek, és évekig várták táborokban az Amerikába való bebocsátásukat. A negyvenes évek végén mintegy 24.000-en vándoroltak be egyéb Közép- és Kelet európai háborús menekültekkel együtt. Deklasszált emberek voltak, akiknek az igazolványában (zöld kártya) öt éven át ott éktelenkedett a pecsét: “Ex enemy”. Őket az amerikai társadalom, a politikai és kultúrális és tudományos körök vegyes érzelmekkel fogadták. Nagy részüknek nem volt nemzetközileg hasznosítható képzettsége, így a társadalom peremére szorultak. Majd csak gyermekeik váltak idővel hátrányos megkülönböztetés nélküli állampolgárokká. Az 1956-os nemzeti tragédia következtében mintegy 35.000 magyar nyert diadalmas bebocsátást Ame(Folytatás a 3. oldalon)
