A Kürt, 1983 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1983-05-01 / 5. szám
káromkodás, csak éppen szolidabbak. Vidékenként más és más változatokat lehet “begyűjteni” ezekből. Természetesen nem fordul elő bennük Isten neve, sem trágár kifejezések, de a mögöttük feszülő indulat egyértelmű. Jó lenne, ha megvizsgálnánk beszédünket ebből a szempontból, s igyekeznénk megszabadulni az indulatosságtól! Nem egy-egy föllobbanásra gondolok, hanem arra, hogy egyesek szinte mást se csinálnak, csak “föllobbannak”, természetükké engedik válni a dühösködést, mindig indulatosak. 4. A Szentlélek káromlása Ha a szokványos istenkáromlási formulákra gondolunk, kiderül az, hogy nincs közöttük olyan, ami a Szentlélekre vonatkozna. A káromkodó ember szidja Istent, Krisztust, Máriát, stb., de nem a Szentlelket. Különös dolog! Mit jelenthet a Lélek káromlása? A Szentlélek káromlása rendszerint nem a hitetlenek, hanem a hívők között fordul elő. Mégpedig nem az ún. egyszerű hívők között, hanem a gondolkodó, filozofáló vagy éppen teologizáló, racionalista vagy éppen misztikus hívők között. Ez rendszerint a “szuper-keresztyének” bűne. A Szentlélekkel keresztelt, kegyelmi ajándékokat birtokló, csodatevő vagy gyógyító hivők bűne. Ahhoz ugyanis, hogy valaki a Szentlélek indításával szembeforduljon, arra az előzményre van szükség, hogy korábban a Lélek vezetése alatt éljen. Nem véletlenül figyelmeztet az írás: “Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” Nem azt akarom mondani, hogy ne igyekezzünk többre, hogy ne kívánjuk a kegyelmi ajándékokat, hogy ne igyekezzünk a Szentlélekkel való egyre szorosabb közösségre, hisz akkor a Bibliával kerülnénk szembe, csak azt — de azt nagyon határozottan — , hogy a Szentlélek ismerete, a jövendő világ erőinek tapasztalása olyan helyzetet jelent a hivő ember számára, amelyben fokozott mértékben fönnáll a veszélye a megbocsáthatatlan bűn elkövetésének, következésképpen: minél előbbre jutottunk Isten megszntelésében (a megszentelődésben), annál inkább kell vigyáznunk! Tragikus kép: Jézus bal keze felől álló értetlenül érvelő, tehetetlenül nyöszörgő csodatevők, ördögűzők! A Szentlélek káromlói! Mit 1983. május PÜNKÖSDI CSODA Miracle at Pentecost Pünkösd ünnepe van. A Szentiélekről prédikálunk és énekelünk: “Jövel Szentlélek, Úr Isten, töltsd be szíveinket épen...” Vajon gondolunk-e arra ez ünnepnapon, miként részesülhetnénk mi is ajándékaiban, hiszen a pünkösd nem érkezett üres kézzel. Különféle ajándékaival halmozta el azokat, akik várták érkezését. Nekünk is van bőségesen tapasztalatunk arról, hogy a Szentlélek sokféle drága ajándékkal gazdagítja életünket. Ezek közül most csak egyre kívánok rámutatni, éspedig a kiváltképpen drága egyező nyelv adományára. A történet szerint csodálatos esemény játszódott le Jeruzsálemben. Az apostolok megteltek Szentlélekkel. Bizonyságtételüket a különféle helyről egybegyűlt nagy sokaság úgy hallotta s úgy értette, mint a saját nyelvén szóló üzenetet. Megértették egymást! Ez azért vált lehetségessé, mert új hangot hallottak. Maga Isten szólt hozzájuk! Az O szava pedig mindig telibe talál. Jogosan felmerülhet bennünk a kédés: tud-e a keresztyénség ma a világhoz szólani emberi módon úgy, hogy mindenki megértse? A sokféle megbántam ugyan a bűnömet, de hátha Isten mégsem bocsátja meg, mert: “hű és igaz, hogy megbocsássa!”. A Szentlélek elleni káromlás azért nem bocsátható meg, mert a tudatos ellenszegülés olyan keménységet eredményez, ami kizárja a bűnbánatot, bűnbánat nélkül pedig nincs bűnbocsánat! Amíg valaki részesül a bűnbánat kegyelmében, azaz a Szentlélek rádöbbenti bűnösségére (meg tudja bánni bűnét), addig a bűnbocsánat is biztos. Legyünk szilárdan meggyőződve afelől, hogy Krisztus áldozata elég üdvösségünkhöz, ha készségesen fogadjuk el Őt életünk Urának! Soha ne szegüljünk szembe a Lélek indításával, ne szomorítsuk meg, tüzét ne oltsuk el (még akkor sem, ha nem pontosan úgy ég, ahogy mi szeretnénk!), és semmiképpen se káromoljuk. Dr. Almást Mihály 7. oldal kérdésben, az élet útvesztőiben megtalálja-e a hivő közösség a megfelelő és korszerű igei hangot az emberek felé? S még az is kérdés, hogy magában a keresztyének táborában megteszi-e a hatását a hallgatóság életében az egy nyelven hirdetett Ige? A gyűlölködéssel nem fér össze a megváltottság ténye. Ha a Szentlélek hatása alatt állunk, akkor életünk gyümölcstermő, ami annyit jelent, hogy a békesség emberei vagyunk s tudunk szeretni minden fönntartás nélkül. A Szentlélek által adva van az egész világ emberisége számára a minden különbségek felett való diadal lehetősége. Isten akarata eleitől fogva az egyező nyelv. Istennel áll harcban az, aki nem akarja birtokolni ezt a drága ajándékot. Mi hivők hasonlóak vagyunk a kerék küllőihez, amelyeknek középpontjában az Úr áll. A küllők, minél közelebb vannak a középponthoz, annál közelebb vannak egymáshoz. Ha igazán közel vagyunk Istenhez, közel vagyunk egymáshoz is. Ha közös, egyező nyelven érintkezünk egymással, ledőlnek a faji, műveltségbeli és egyéb korlátok, és megérezzük, hogy valamennyien az Isten alkotta család tagjai vagyunk! Pünkösd ünnepe van. A Szentiélekről prédikálunk és énekelünk. Kérjük és fogadjuk el legdrágább ajándékát, a szeretet és békesség szellemének dicső eszközét, az egyező nyelveli Cserhalmi Imre Cserhalmi Imre tettek? Talán maguknak tulajdonították az erőt. Talán a Sátán szolgájának tituláltak valakit, akitől népszerűségüket féltették. És az ellenkező lehetőség, a teológusok — általában a “mértéktartók” kísértése: A Szentlélek nyilvánvaló munkálkodása esetén is túlzott óvatosság. Hátha nem a Szentlélek munkája? — S ami már egyértelműen megbocsáthatatlan bűn: Amikor irigység vagy egyéb ok miatt ördögi eredetűnek mondja valaki az Isten munkáját tudatosan, mint azok az írástudók, akik a tan tisztaságára igyekeztek ügyelni, s “teológiai ellenőri” minőségben állapították meg: Belzebub által űz ördögöt. Összegezve: Van olyan bűn, ami nem bocsáttatik meg, de ezt nem lehet véletlenül elkövetni, csak tudatosan. Nem vethető fel így a kérdés: Hátha beleestem? Úgy sem, hogy