A Kürt, 1983 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1983-04-01 / 4. szám

III. ÉVF., 4. SZÁM, 1983. ÁPRILIS * - VOL. III., No. 4. ÁPRILIS 1983 Published monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC — 12193 W. Pleasant Valley Road. Parma, OH 44130 GYŐZELEM A HALÁL FÖLÖTT Victory over Death Az Apostoli Hitvallásnak van egy különösen hangzó sora: “Szállá alá poklokra.” Kétségkívül ez a legké­sőbbi eredetű része a hitvallásnak, ez azonban az érté­két nem csökkenti. Alapja ugyanis nem egyszerűen az őske­resztyén hitvilág, a hagyomány, hanem az Ige. Az idézett sor nem fedi min­denben a Biblia köz­vetlen kijelentéseit, lényegében azonban biblikusnak mond­ható. Hogyan is áll Jézus Krisztus “pokolraszállásának” kérdése? Először is: pokolraszállásról nem tud a Szentírás. Az Apostoli Hitval­lásban szereplő görög kifejezés (há­­dész) sem poklot jelent, hanem a holtak országát, a holtak tartózko­dási helyét. Ugyanez mondható el a latin szövegről is (inferus = alsó, inferi = alvilág). Leszállt a holtak birodalmába, a halottak közé (des­cends ad inferna). A hádész héber megfelelője a söól. A zsidók ezt amolyan szomorú várakozóhelynek gondolták, ahonnan nem lehet meg­látni Isten arcát. Az izraeliták — éppúgy, mint a pogányok — föld alatti helyként képzelték el a holtak hazáját. A dogmatörténészek és valláskri­tikusok közül jó néhányan próbál­koztak azzal, hogy az Úr “pokolra­­szállását” párhuzamba hozzák bi­zonyos pogány istenek, héroszok vagy épp emberi hősök alvilági ka­landjaival. Valóban fölfedezhető he­lyenként hasonlóság. (Gondoljunk pl. az egyiptomi Oziriszre, a babi­loni Tammuzra, Gilgames eposzá­nak alvilági jeleneteire, a görög Odüsszeiára; Orfeuszra, Attiszra és Adoniszra stb.) A hasonlóság azon­ban csak lényegtelen kérdésekben áll fönn, és eltörpül a különbözősé­gek mellett. Addig ugyanis, amíg az imént említett esetekben történeti­ségről aligha beszélhetünk, Jézus Krisztus történetiségéhez nem fér kétség. Jézus Krisztus alászállására egyetemes szabadítás végett kerül sor. Nincs olyan pogány “párhu­zam”, amelyben egyetemes megvál­tási szándék nyerne kifejezést. Jézus Krisztus nem önmagáért, nem egy emberért és nem is kíváncsiságból szállt le — ahogy Máté fogalmaz (12:40) — a föld szívébe, hanem azért, hogy teljessé tegye a megvál­tás művét. A “pokolraszállás” — mint kife­jezés—hibás. A pokol szó ugyanis a magyar nyelvben elsősorban az el­­kárhozottak végső helyét jelenti. A “leszállás” sem olyan egyértelmű. Mit tett akkor tehát Jézus halála után? A helyes választ a Bibliától várhatjuk csupán. Meg is kapjuk. 1 Péter 3:19 szerint először is: Jézus nem leszállt, alászállt, hanem egy­szerűen elment (poreüteisz), és nem a pokolba, hanem a börtönbe, a fogházba, az őrizet alatt tartottak közé (fülaké). A megelőző (18.) versből az is kitűnik, hogy mindez szellemi létformában történt. Ezt a verset (és a következőt) így adhat­nánk vissza: Krisztus is meghalt egyszer a bűnök miatt... hogy (tite­ket vagy minket) odavezessen Isten­hez. Meghalt ugyan testre nézve, de megeleveníttetett Szellem tekinteté­ben, vagy Szellem által (19. v.) — amiben (ti. Szellemben) — miután elment — a fogházban levő lelkek előtt kezdett prédikálni. Ez az ige tisztázza azt a lényeges dogmatikai kérdést, hogy a keresz­ten elhangzott “elvégeztetett” (és az azt közvetlenül követő halál) után tovább folytatódott-e Krisztus meg­alázkodása úgy, hogy a pokol kín­jait is kiállta miattunk, oda is le­szállt; vagy a halál beálltával tény­leg befejeződött a megalázkodás út­(Folytatás a 4. oldalon) Dr. Almási Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents