A Kürt, 1983 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-01 / 2. szám
10. oldal 1983. február KIS MÉCS Gyermek rovat Little Lamp — Children’s Column Kedves Gyerekek! Legutóbb decemberben találkoztunk. Remélem, még nem felejtettetek el. Most két testvér rajzait közlöm Torontóból. Herjeczki Ádám és Dávid “autóit”. Gondolom, hogy az Ádámok és Dávidok, Robik és Lillák most már lerajzolják nekem az űrhajót vagy a gyerekeket, Angeloszt vagy a Tanítót is, esetleg a tópartot a nagy fával. Nagyon várom leveleiteket és a rajzokat. Most pedig folytatom a Tanítóval való találkozásom történetét. *** A NAGY KALAND (Folytatás) Mindenesetre megpróbáltam öszszegezni magamban a dolgokat: Angelosz az űrgömbök pilótáit irányítja, de én vagyok a parancsnok. Az űrgömbök oda mennek, ahová mondom. Én viszont azt szeretném, ha a Föld összes szomorú és éhes gyereke egyszerre eljutna a Tanítóhoz. Ezek szerint máris indíthatom őket. “Indulási parancs minden űrgömbhöz!” — fordultam oda nagy határozottan Angeloszhoz. — Hová? — kérdezte ártatlanul. — Mondtam már, hogy mindenhová és egyszerre! — És azután? — mondta a szokásos mosolylyal. — Összeszedünk minden szomorú gyereket és visszük őket az iskolába, a nagy fa alá. — És mit gondolsz — kérdezte —, csak úgy elengedik majd őket, vagy egyszerűen “emberrablók” leszünk? Nagyon elbizonytalanodtam. .. Angelosz lehajtott fővel meditált. Megint úgy tűnt, mintha valakivel beszélne. Azután hirtelen a műszerfal elé ült. A Globusz-12 megremegett. Az űrgömb belső falán láttam, hogy minden űrjárművel ugyanaz történt — majd szempillantás alatt szinte szétrobban mind, minden lehetséges irányba. — Mi lesz most? — Nem fogják elengedni őket!... Ahogy így töprengtem, látom ám (természetesen a gömb belső falán), hogy egymás után landolnak az űrgömbök. * Gyerekek mindenfelé, éhesek, szomorúak. A gömböket bizonyára nem látják, azt sem, hogy az én önkéntes segítőim kiszállnak. Valami mégis történhetett (talán Angelosz láthatóvá tette őket?!), mert az önkéntesek már beszélgetnek a gyerekekkel, sőt vezetik őket az űrgömbök felé. A gyerekek boldogan mennek (talán érzik, hogy jóbarátokkal van dolguk). De előkerül valahonnan néhány felnőtt. Férfiak, nők. Kiabálnak. — Mit akartok a gyerekekkel? — Hová viszitek őket? — Az én barátaim magyaráznak valamit, de hiába. Majdhogynem megverik őket. Ekkor hirtelen megszólal egy kellemes férfihang: “Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket!” Valahonnan messziről, az egész légteret betöltve visszhangzik újra: Engedjétek!... Engedjétek!... (Angelosz mosolyog. Ezt ő rendezhette!) Csodák csodája, megszűnik a veszekedés. A szülők megölelik, megcsókolják a gyerekeket, integetnek nekik, azok meg vissza, amíg elhelyezkednek az űrgömbökben. (Nem is tudom, hogy amikor beültek, láttáke, miféle furcsa járművek ezek?) * Mire megszabadultam a furcsa kép varázsától, a tóparton találtam magam, a nagy fa árnyékában. Ezer és ezer gyerek futkosott a zöld pázsiton. Boldog volt mindegyik és egyáltalán nem látszottak éhesnek. (Ügy látszik, közben valami történt velem. Talán elszenderedtem?) A Tanító ott sétált a gyerekek között. Hol az egyik, hol a másik fejét simogatta meg, hol az egyiket, hol a másikat vette a karjára a kisebbek közül. Bizony, én lemaradtam az első tanítási napról! Alkonyodott. A gyerekek beszálltak az űrgömbökbe, és természetesen másodpercek alatt otthon voltak. Az én űrhajóm belső falán (mint egy óriás gömb-vetítővásznon) láttam, amint hazaérnek, s hallottam a boldog beszámolókat: “A Tanító leültetett bennünket a fűre, aztán beszélni kezdett. Virágokról, erdőről, madarakról, kis bárányokról. Nagyon szép volt! Énekeltünk is! Végül pedig valami olyan különös dolog történt, amit biztosan nem hinnénk el, ha nem lettünk volna ott. Egy kisfiú — lehetett vagy négy éves —, odament a Tanítóhoz és ezt mondta: ‘Olyan sok szépet meséltél nekünk. Biztosan megéheztél. Neked adom a szendvicsemet, amit anyukám készített’ — és odaadta a rózsaszín szalvétába csomagolt szendvicset. A Tanító mosolygott. Fölvette a kisfiút, a bal karjára ültette és a szendvicset a jobb kezében tartva imádkozni kezdett. Amíg imádkozott, a kis rózsaszín csomag elkezdett rezegni, és mint ezer és ezer kis űrhajó, szétrepült ezer és ezer kicsi csomag. Minden gyereknek jutott egy. A kisfiút Robinak hívták. Amikor a Tanító letette, nagyokat kiáltott örömében, látva, hogy minden gyereknek jutott az ő egyetlen szendvicséből.” PAIDAGÓGOSZ! - hallottam a hátam mögött — . Ideje lenne pihenned egy kicsit. Holnap nagy munka vár ránk. Angelosz állt mögöttem. A keze a vállamon nyugodott és szelíden mosolygott. (Folytatjuk) — Paidagógosz — Évi közgyűlés — Annual Meeting Az Amerikai Kontinens Magyar Baptistáinak Konferenciája, elfogadva a Detroiti Gyülekezet meghívását, június 23 — 25 között, csütörtöktől szombatig tartja évi közgyűlését, kapcsolódva a gyülekezet jubileumához. Nappal lesznek a konferencia ülései, esténként pedig a jubiláló gyülekezet ünnepsége és evangélizáció. Szeretettel hívjuk testvéreinket Detroitba. MICSODA SZOLGASÁG véreden megváltottál magadnak megvásároltál — mondjuk büszkén mondjuk együgyűen de tenni valamit az Űrért de engedelmeskedni Néki — arra nincs időnk. Herjeczki Géza
