A Kürt, 1983 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1983-02-01 / 2. szám

4. oldal 1983. február imádkozom értetek. Kérem az Urat, hogy az Egyesült Államokban és Ka­nadában levő magyar ajkú gyüleke­zeteit és azok vezetőit áldja meg a szeretet és egység szellemével. A Kürt-öt rendszeresen megkap­juk. Sajnos nem vagyunk képesek ar­ra, hogy fizessünk érte, csak köszö­netét mondhatunk. Ha tehetitek, küldjétek 15 példányt, mert az 5 pél­dány nagyon kevés... ” * Kedves Szolgatársam! Hadd vála­szoljak A KÜRT hasábjain megható soraidra. Nagyon köszönjük az imá­kat! Hallgasson meg téged — s mindnyájunkat — az Úr, akik ugyanezért imádkozunk! Ezt a számot már 15 példányban küldjük. Reméljük, hogy jobb anya­gi helyzetben levő olvasóink előfize­tik számotokra missziós lapunkat. Áldjon meg Titeket az Úr gazdagon! Testvéri szeretettel: A Imási Mihály * • • • FÖLHÍVÁS! • • • Szeretettel kérjük azokat az olva­sókat, akiket az Úr gazdagabban megáldott anyagiakkal, mint Argen­tínában élő magyar hittestvéreinket, hogy tegyék lehetővé adományaikkal “A Kürt” további 15 példányban va­ló küldését Buenos Airesbe. Ha in­dít bennünket az Úr erre a missziós áldozatra, ne legyünk engedetlenek! Adományainkat pénzátosunk címére küldjük: Mrs. Maggie Marton, 1162 Fort Street Lincoln Park, MI 48146. A csekkre írjuk rá: ARGENTIN MAGYAR MISSZIÓ. Támogassuk imádsággal is távoli magyar testvé­reinket! — A Szerkesztőség— ADJ IGÉT! Uram, szént Igéd csodálatos! Betelni azzal sosem tudok. Kenyér az ige: életadó, örökre buzgó életfolyó. Uram, adj igét ma is nekem, hogy gazdagítsa az életem! Vezess az úton, utam nehéz, de végre Hozzád, a mennybe ér. Herjeczki Géza miMMiiiiiiiMiiiiHiHiiiiiiMiHimiiiMiiimMMiHiiiiiiiHMiHiiHiiimmmmimiiiHHim I NŐI | ROVAT 1 Women’s Column “ISTEN ÉS EMBEREK ELŐTT VALÓ KEDVESSÉG” "...Favor with God and men” (Lk 2:52.) A Bibliában mindjárt a karácso­nyi történet után következik az a né­hány vers, amely az Úr Jézus gyer­mekkoráról beszél. Nem sok ez, de olyan példa, ami — ha célkitűzésnek szánjuk — elég egy egész életre; “Gyara­podott bölcsességben és testének állapotá­ban, Isten és embe­rek előtt való kedves­ségben” (Lk 2:52). Alig néhány hete ünnepeltük Jézus születésének évfor­dulóját, azt, hogy Ő megjelent e földön, mint kicsiny gyermek, követve az emberréválás törvényeit. A karácso­nyi történethez semmi sem hasonlít­ható. Igaz csoda, ma is eleven, mert átsüt rajta az Isten végtelen szere­­tete. De célját csak akkor éri el az emberi szívben, ha az Úr Jézus szá­munkra nem marad kisgyermek, ha­nem bennünk is növekedik egyre na­gyobbá, a legnagyobbá. Sohasem felejtem el a gyermek­kori szentesték sejtelmes, titokzatos várakozását és a boldog beteljesü­lést. Mégsem ez adja a hivő élet ér­telmét és örömét, hanem az, hogy Krisztus növekedni tud életünkben és be tud tölteni teljesen. Az, hogy Ő méltat bennünket arra, hogy sze­gény szívünket válassza lakhelyül, hogy istensége erejét és hatalmát raj­tunk keresztül is megmutassa a vi­lágnak. Ezt átgondolva úgy érezzük, méltatlanok és képtelenek vagyunk ilyen méltóság betöltésére. De itt van a legegyszerűbb feladat, amit Ő már gyermekkorában megvalósított: az Isten és emberek előtt való kedves­ség. Egyszerű? — Ha valaha megpró­báltuk már ezt, elmondhatjuk, hogy számunkra ez egyike a legnehezebb feladatoknak. Nemigen egyezik em-Oláh Lajosné béri természetünkkel! Túl nehéz kedvességgel fizetni megbántóink­­nak, és végül is nem lehet minden­kinek kedvére tenni! Főképpen hitet­len ismerőseinknek. Sokszor talán le­gyintünk a meg nem értések felett és így szólunk: Nem baj, csak Isten előtt kedvet találjak! — Én pedig ta­pasztalatból mondhatom, hogy a kettő együtt jár. Az emberek rajtunk keresztül ismerik meg Isten szerete­­tét, ha kedvesek tudunk lenni hozzá­juk. Ez a mai időkben egyre fonto­sabb. “A teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.” Nyög és sóhajt a világ, szenved az ember a terhek miatt, a gyógyítha­tatlan betegségek miatt, a nyugta­lanság és halálfélelem miatt. Néz­zünk körül! Az úgynevezett “keresz­tyén világban” az emberek nem is­merik, mi a kedvesség, az igazi sze­retet! Kiírják a falimondásokra, a T-shirtre, az autók üvegére: “Moso­lyogj, mert Isten szeret!” — És olyan kevés őszinte, kedves mosolyt lehet látni! Lehet, hogy gyakran kapunk ud­varias, vagy hízelkedő kedveskedést, ha betérünk egy üzletbe, otthonba, vagy hivatalos helyre kell mennünk. Lehet, hogy valaki kedveskedésből megdicsér. De az Úr Jézusnak semmi köze sem volt a képmutató kedves­séghez. Minket, asszonyokat bölcs Salamon is figyelmeztet: “Csalárd a kedvesség és hiábavaló a szépség, amely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet!” Az igazi kedvesség ma is hiánycikk de nélkülözhetetlen a betegek ágya mellett, a vigasztalásban, a bizony­ságtevésben. A hivő ember számára, aki Jézust képviseli e világban, elma­radhatatlan “öltözék” az emberek előtt való kedvesség. Olyan kulcs, amely megnyitja a bezárt szíveket a bizonyságtétel számára, melyen ke­resztül megérzik az igazi szeretet. Az, amit az Úr Jézus gyermekko­rában megvalósított, nincs életkor­hoz kötve. A fiatalok legyenek ked­vesek és tiszteletteljesek az idősekkel szemben, az idősek pedig kedvesek és megértők a fiatalokkal szemben. Ha valaki erősnek érzi magát a hitben, kövesse az apostoli intést: “Tarto­zunk pedig mi, az erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk és ne magunknak kedveskedjünk, ha­nem mindenikünk az ő felebarátjá­nak kedveskedjék, annak javára, épülésére!” (Róma 15:1—2.) A ked-

Next

/
Thumbnails
Contents