A Kürt, 1983 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-01 / 2. szám
III. ÉVF., 2. SZÁM, 1983. FEBRUÁR VOL. III., No. 2. FEBRUAR 1983 Published monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC — 12193 W. Pleasant Valley Road, Parma, OH 44130 Emlékezetem vissza száll gyermek és fiatal koromra, amikor néhányan elmentünk az erdőbe gyöngyvirágot szedni, hogy anyáknapján azzal díszítsük fel imaházunkat. A Börzsöny napsütötte oldala olyan, mint egy virágoskert. Öröm benne járni és szinte hangosan beszél a Teremtő nagyságáról, Aki komor félelmetes erdőt vonzóvá, kedvessé teszi azzal, hogy a hatalmas tölgyek tövében meghúzódva nyílnak a tavasz szép virágai. Ebben gyönyörködve senkinek sem jut eszébe félni. Nem gondol arra, hogy a szarvasok és vaddisznók birodalmában van, mert csak megy, megy a gyöngyvirág illata után. Herjeczki Andrásné Ez történt velem is. Hiába néztem aztán jobbra-balra, sehol senkit nem találtam. Félni kezdtem, és minden kis zörrenésben vaddisznót véltem felbukkanni. Körülnéztem és elkezdtem hangosan kiabálni. Halló, halló merre vagytok? Azonnal jött is a felelet, de tudjátok mit hallottam? A saját hangomat: Halló, halló, merre vagytok? Megfordultam és mentem más irányba. Sehol semmi hang. Újra elkezdtem kiabálni, de már kétségbeesett sírós hangon. Most meg a sírós hangot hallottam vissza. Végül is megtaláltuk egymást. — Nagyokat nevettünk. A nevetést is visszahallottuk. Ahányan voltunk, mindenki kiáltott valamit, mert mindenki kiváncsi volt a saját hangjára. Volt, aki csúnyát kiáltott, persze az csúnyát is hallott vissza. Magyarországon, a Balaton északi partján van egy hegyen épült kis város, a neve: Tihany. Ez arról nevezetes, hogy ha valaki a hegyről elkiáltja magát, hétszer hallja vissza ugyanazt. Akik iskolába jártok, biztosan tanultatok is a visszhangról. Kérjétek meg szüléiteket, hogy vigyenek el egy magas hegyre, vagy egy mély völgybe, hogy ti is kipróbálhassátok! Most, hogy elmúlt a karácsony, úgy csendben azon gondolkodom, aki azóta nagymama lettem, hogy milyen is volt az én karácsonyom? Volt-e olyan megnyilatkozásom, mit ha a visszhang megszólalna, örömmel hallgatnám? Volt-e az ajkamon magasztaló ének és köszöntés az Úr Jézus felé, Akinek a születésnapját ünnepeltük? Szereztem-e valakinek örömet? Gondolkodjatok ti is! Volt-e örömkiáltás és köszönöm kiáltás a karácsonyi ajándékok bontásánál; és ha ketten vagy hárman vagytok testvérek, nem volt-e egy kis irigykedés, veszekedés? Mi lenne, ha most a visszhang megszólalna? Még rágondolni is rossz, hogy a karácsonyfa körül, a szeretet ünnepén ilyesmi is előfordult. — Aztán menjünk tovább! Szereztél-e örömet egy szegény, vagy beteg gyermeknek? Volt-e valami ajándék az Úr Jézus számára? Egy hangos költemény, vagy egy ének? Óh, milyen jó lenne ezeket visszahallani mégegyszer, vagy pláne hétszeresen. Hát még milyen csodálatos lenne, ha a visszhang elismételné, hogy a Dávid, a Helga, meg a ... azt kérték, hogy az Úr Jézus a jászol helyett lakjon az ő szívükben? Ha az Úr Jézusnak akartok valamit mondani, nem kell a hegyre menni, Ő bárhonnan meghallja és felel rá, jobban, mint a visszhang. Herjeczki A ndrásné * A “Visszhang” c. írás ezzel a megszólítással kezdődött: Kedves Gyermekek! A szerkesztő azonban úgy vélte, hogy ez a cikk a felnőtteknek is igen hasznos, így elhagyta a megszólítást, nehogy a felnőttek azért ne olvassák el, mert csak gyerekeknek szól. Henry Francis Lyte: Maradj velem, mert mindjárt este van... Maradj velem., mert mindjárt este van, Nő a sötét, ó, el ne hagyj, Uram-, Nincs senkim és a vigaszt nem lelem, Gyámoltalannal, ó, maradj velem. Kis életem fut s hervadásba hull, Bú lesz a vigság, fényesség fakul, Csak változást és romlást lát a szem-, Változhatatlan, ó, maradj velem. Minden múló perc Hozzád visz közel, Kegyelmed űzi kisértőmet el, Nincs más vezérem, nincs más Mesterem, Fényben, borúban, ó, maradj velem. Ellenség ellen áldásod fedez, A könny nem sós, a kór is könnyű lesz. Sír, halál-fúlánk, hol a győzelem? Győztes leszek, csak légy, Uram, velem. Húnyó szemembe vésd keresztedet, Ködöt foszlatva láttasd szent eged. Föld árnya fut, menny fénye megjelen-. Halálban is Te légy, Uram, velem. (Fordította: Áprily Lajos)
