A Kürt, 1983 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1983-10-01 / 10. szám
III. ÉFV., 10. SZÁM,. 1983. OKTOBER VOL. III., No 10. OCTOBER 1983 Published monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC — 12193 W. Pleasant Valley Road, Parma, OH 44130 “...NEM FÉLEK, MERT TE VELEM VAGY...’’ (I will fear no evil: for thou art with me, Psalm 23) 23. Zsoltár, 4. vers “Nem félek, mert Te veim vagy, a te bunkósbotod és a te horgas botod, azok vigasztalnak engem.” Az eredeti szöveg nem pálcáról és botról beszél egyszerűen, hanem kampós botról, amivel a birka lábát húzza a pásztor, ha el akar távolodni, és igazi bunkósbotról, amivel a farkast és a medvét tartja távol. Ez az ige nem arról beszél, hogy a hívők élete mindig virányos utakon halad, nem arról, hogy csak napsugarak vannak, nem arról (amiről egyébként beszél a zsoltáros), hogy a veszedelem nem közelít hozzánk, hanem nagyon valóságos képet ad a mi földi vándorlásunkról, amelyről John Bunyan olyan csodálatosan ír a Pilgrims Progress-ban, a Zarándok útjában. Ez az út magasságokon és mélységekben, reményben és kétségek között fut, de egy biztos: Ö, a pásztor nem változik!... Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson, és te eljutottál az igazság ismeretére. Te megismerted Isten irgalmát, meghallottad a hívó szót. Ne vesd el a kegyelmet magadtól kegyes túligazságosság, túl kemény önítélet alapján. Ne hidd, hogy ezzel szolgálsz igazán az Istennek! Ne hidd, hogy lehet az Istent nem Isten-adta módszerekkel szolgálni. Van egy olyan kifejezés: Ne hidd, hogy az Istent istentelen eszközökkel lehet szolgálni. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is. Ebben az van benne, hogy fogok járni a halál árnyékának völgyében. Azt mondják egyesek, erről ne beszéljünk, nem kell ezt előhozni, nem kell a hangulatot tönkretenni. Rendben van. Nem beszélni lehet, de elkerülni nem lehet! Nem felejtek el egy igehirdetést. Fiatal gyerekkoromban hallottam. Az igehirdető evangélikus lelkipásztor azt mondta: “Az ifjak meghalhatnak, az öregeknek meg kell halniuk.” De az ifjak is lesznek öregek és ők is meg fognak halni. Tehát nem az a megoldás, hogy a nehéz problémákat elkerüljük, háttérbe szorítjuk vagy elkendőzzük, bár emberi természetünknek ez a gyakorlat egy remekül működő mechanizmusa: a tudatunk mögé vagy alá süllyeszteni a kényes kérdéseket, azokat, amelyekkel nem szeretünk foglalkozni. A pszichológusok és pszichiáterek szerint — akik között pedig igen sok a nem hívő — a problémákat elhallgatással magunkba fojtással megoldani nem lehet... Azt ne higgye valaki, hogy a félelemnek a megoldása az, hogy nem gondolok rá, mert amíg másra gondolok, addig nem félek. Azt kérdeztem valakitől: Hát hogy van? Így válaszolt: Amíg nem gondolkodom, addig jól. Ez olyan, mint a bordatöréses ember válasza arra a kérdésre, hogy “No és fáj-e, testvér? — Hogyne, mondta, de csak akkor, ha lélegzek. Ha nem lélegzek, akkor nem fáj.” Testvéreim! Bánata van az embernek, nyomorúsága, szomorúsága, félelme. Nem az a megoldás, amit sokan tesznek, belefojtani a bánatot a borba, mulatozásba, kábítószerekbe, szórakozásba. Elkerülni a gondolkodást? Meddig lehet ezt csinálni? Adjunk hálát Istennek azokért az alkalmakért, amikor tudunk gondolkodni. A zsoltáros azt mondja: A Te Igéden gondolkodom éjjel és nappal. Legyetek csendességben, hogy szólhasson hozzátok Isten! Ez a megoldás. Hogy a halál árnyékának völgye még messze van? Nem tudjuk. Lehet, hogy nagyon is közel. A félelem megoldása pedig az a bizonyosság, hogy TE VELEM VAGY! Újjáteremtett emberek vagyunk, de régi testben élünk. Ezt soha nem szabad elfelejtenünk. Senki se botránkozik meg azon, hogy lát egy féllábú hívőt. Hivő, de béna, vagy sánta. A test limitáltsága megmarad a megtérés után is. Hívőnek hivő, de rákja van. Hivőnek hivő, de meghal. A bűn zsoldja a halál, de Isten kegyelmi ajándéka az örök élet. Örök életű emberek halnak meg. Minden lépés közelebb visz a halál árnyékának völgyéhez. De egy bizonyos ismerettel megyünk... Amit Jób hitben látott, azt mi Jézus Krisztusban valóságosan látjuk. Félelmünk mégis van. Mondhatná valaki: Ilyen bizonyosságok ellenére mitől lehet még félni? Miért vannak még mindig aggodalmaink? Hadd idézzem Pál apostolt, aki így ír a korinthusiaknak: “És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg közöttetek. ’’ Nem a haláltól félt, hanem attól, hogy képes lesz-e jól bemutatni Isten evangéliumát a (Folytatás a harmadik oldalon) Dr. Haraszti Sándor
