A Kürt, 1982 (2. évfolyam, 9-12. szám)

1982-09-01 / 9. szám

1982. szeptember

7. oldal

— CONVENTION CONFERENCE

i 1—5-ig

A második “turnus” beszélget, amíg az első fogyasztja a finom ebédet. (The second shift chats while the first shift enjoys their meal.)

az ajtó”. A gyülekezet is aktívan részt vett a téma kifejtésében.

Szombat a Teológiai Szemináriumunk napja volt. De azért két konferenciai előadás elhangzására is sor kerülhetett. Délelőtt 11 órakor Kun Gyula lelkipásztor hirdette az Ür Jézus igéit: “Én vagyok a jó pásztor!” A másikra az esti istentiszteleten került sor.

Két turnusban ebédeltünk. A finom falatok mellett megszületett egy nagy röplabda csata terve. Természetesen nemzetközi szinten: Kanada és az Egyesült Államok között. Vendégeink kapitánya Marton Márk volt, a mieinké Kuti Kornél. A kanadaiak sokkal jobban kezdték, de vendégeink még jobban folytatták. S ha igaz, amit a második nagy mérkőzésről hallottam, melyre vasárnap került sor, akkor gratulálunk vendégeink sikeréhez, s elvárjuk őket jövőre, egy szorosabb visszavágó mérkőzésre.

Este “Én vagyok a feltámadás és az élet” címmel színes ifjúsági műsort hallgattunk, melyet Somogyi Gáborné testvér irányított. Krasznai Béla testvér vezetésével összevont énekkar szolgált. Versek, énekek, bizonyságtételek hangzottak el. Szolgált a detroiti nőikar, a torontói zenekar és a clevelandi férfikar. Már tíz óra felé járt az idő, mikor Herjeczki Géza lelkipásztor Jn 11:23-27 alapján prédikációjához fogott. Azután a tábortűz mellett folytatódott az ének. Kellemes, meleg este volt. Még a szúnyogok is barátságosabbak voltak. Legtöbben örömmel tértünk nyugovóra.

Vasárnap az általános gyülekezeti gyakorlat szerint tartottuk összejöveteleinket. Délelőtt 10 órakor 3 helyen gyülekeztünk. Gyermekeinkkel Tóth Győzőné és Janó Rudolfné testvérnők foglalkoztak a tábortűz körül. A fiatalok számára pedig az ebédlőben angol nyelvű vasárnapi iskolát tartott Vadász János és Herjeczki András. Az imaházban Somogyi Gábor testvér vezette az imaórát, majd Kun Gyula testvér a felnőtt vasárnapi iskolát. 11 órakor mindhárom csoport együtt csendesedett el az igehirdetés meghallgatására. Imaházunk teljesen megtelt. Az igét dr. Haraszti Sándor testvér, konferenciánk elnöke hirdette. “Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14:6), olvasta a Megváltó szavait. Életünk viharaiban, nehéz óráiban, félelmeink között Ö segíthet. Minden ismeretlentől félünk és félünk a

haláltól is. Pedig Jézus Krisztus már meghalt értünk. A mi halálunk már más. Azóta “aki hisz... ha meghal is él”. Legyünk készen a halálunkra! S az élet Ura, mint a tanítványokhoz a háborgó tengeren, amikor a legsötétebb az éjszaka, odajön hozzánk, megfogja a kezünket és átsegít minden akadályon. Ebből az életből az örök életre is Ö vezet — hallottuk a prédikációban.

Az úrvacsora jegyei mellett Herjeczki András lelkipásztor szolgált. “Én vagyok az élet kenyere” (Jn 6:35), olvasta az igét. Az úrvacsorában megvalósult amit az apostol így mondott: “egy test vagyunk sokan, mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk” (lKor 10,17).

Az esti istentiszteleten Hunter-Vadász János lelkipásztor tartott evangélizáló igehirdetést “Én vagyok az igazi szőlőtő” címmel. A szolgálatában elhangzott fölhívás eredményeként több mint tízen jöttek össze újra imádkozni a késő esti órában, a tábortűz után. A szol-Fagylaltosztás vasárnap délben. (Ice cream Sunday at Noon.)

Megtelt a templom, kezdődhet az istentisztelet. (The sanctuary is filled; the service can begin.)

gálátokat Almási testvér vezette, s ő buzdított az adakozásra is, melyet ez alkalommal A Kürt-re szántunk. (A Tábor-bizottság egy korábbi döntése alapján az egész napi “persely-pénzt” konferenciánk céljaira ajánlotta föl.)

Hétfő a záró napunk volt. A konferencia utolsó istentiszteletén meghallgattuk Herjeczki András lelkipásztor szolgálatát, a 6. téma-előadást: “Én vagyok az Alfa és az Omega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég” (Jel. 22,13). Imádságainkban hálát adtunk az eltelt hétért, az áldásokért, a békességért, Urunk oltalmáért. Még mintegy ötvenen együtt ebédeltünk, aztán mindannyian lassan haza indultunk. Bízunk benne, hogy mindenki jó emlékeket vitt magával Rámából.

Herjeczki Géza