A Kürt, 1982 (2. évfolyam, 9-12. szám)
1982-11-01 / 11. szám
14. oldal 1982. november 20, Lőrinc István 50, Kosa Klára Can. 15, Szabó László 20, Kiss Anna 5. Összesen: $350.00. (Természetesen az előfizetéseket A KÜRT nem közli, ezek a pénztárkönyvben vannak nyilvántartva.) A 3345.00 dolláros felajánlásból várunk még 1060.00 dollárt. Ez az összeg a decemberi számra lenne elegendő. Pontosan 6 szám költségei (1983. jan. —júniusig) hiányoznak, azaz a felajánlások befizetésén túl 6000.00 dollárra lenne szükség a költségvetési év végéig. Szerkesztőségünk, Konferenciánk Végrehajtó Bizottságával karöltve, azt javasolja a Gyülekezeteknek, hogy az IRODALMI VASÁRNAP legyen A KÜR T napja! Ezen a napon az ifjúsági szolgálatok anyagát válogassuk össze A KÜRT-ből. Énekelje a Gyülekezet A KÜRT-ben közölt énekeket, stb. Az IRODALMI VASÁRNAPON gyújtsunk külön A KÜRT-re! E vasárnap perselypénzét is ajánljuk fel lapunk céljaira! Bizonyára mindnyájan szívesen olvassuk A KÜRT-öt. November 14-én áldozatunkkal is bizonyíthatjuk: Szeretnénk, ha kedves újságunk 1983-ban is megjelenne! “Hálával áldozzál az Istennek és teljesítsd a Felségesnek tett fogadásaidat!” (Zsolt 50:14) “Ki-ki amint eltökélte szívében, nem szomorúsággal vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten!” (2Kor 9:7) — A Szerkesztőség — Élő kövek Mindannyian élő kövek vagyunk, bele kell épülnünk az örök házba, munkál rajtunk a Mester kalapácsa, bár konokul felszikrázik dacunk. A falba simulni nem akarunk; mind csúcs szeretnénk lenni, dísz, ciráda: harsányan harsonázni a világba talmi dicsőségünk, vélt igazunk. Ne sértsen vak gőgünk hiú sírása, könyörülj rajtunk Krisztus, ég Királya! És rakj helyünkre,bárhogy lázadunk! Falazz alapba, tégy kupolára, boldog, kit kezed faragott simára, mert tudjuk már: élő kövek vagyunk! Willax Erzsébet NŐI ROVAT | Women’s Column i Az élet őszén Szép a tavasz. Amikor szelíd fuvalmak lengedeznek az újra zsendülő rétek felett, ezüstszürke barka integet az erdő szélén, rügyek duzzadnak az ágakon, és ezer meg ezer virág emeli fel kis fejét a föld meleg takarója alól, akkor minden életet lehel, fiatal, üde életet. De az ősz is szép. Mélyzölden ragyog még a mező. Betakarították már az aranyló gabonát, s a tarló a farmerek szorgos munkája nyomán barna, dúsan barázdált szántófölddé változott. Leszüretelték az édes, érett gyümölcsöt, és a földre szelíd, jóleső nyugalom borul. A fák hasonlíthatatlan szépségben pompáznak. Arany és bíbor izzik mindenfelé. S bár a halál jele, ha erdő-mező ilyen színpompába öltözik, mégis az élet ereje és a visszatérő tavasz bizonyossága nyilatkozik meg benne. Az élet májusát sok költő énekelte már meg lelkes szavakkal. Joggal, hiszen Isten az embert örömre teremtette, és O, minden élet és minden szeretet jóságos ajándékozója, szívesen fogadja embergyermekei ujjongó háláját. De az élet őszének is megvannak az énekei. Egyedülálló harmóniában, ezerféle hangon csendülnek fel figyelő fülünk számára. A mély moll-akordok, amelyek úgy járják át a lelket, mint irgalomért kiáltó zsoltár visszhangjai, csodálatosan oldódnak fel egy tiszta, boldog, ujjongó énekben, s lágy, mennyei hangon halkulnak el: “Ámen! Halleluja!” Hatalmasan szíven talált ez az ige a Galáciai levél 6. részének 10. verse: “Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” Ez ugyan szól az Úr Jézus gyülekezete minden tagjának, fiatalnak és öregnek, de az idősek számára egészen különös csengése van. Egyfelől megerősíti a már nagyon határozottan érzett igazságot: időd ki van mérve! Az évek sebesen és egyre sebesebben szállnak el. A homokóra szemecskéi láthatatlanul peregnek, és halkan figyelmeztetnek: Amit tenni akarsz, tedd meg hamar! Másfelől azt kiáltja felénk ez az ige: Van még tennivalód! Amíg lélegzel, amíg erőd van, amíg a földön élsz, feladatod is van, és az a te feladatod! Szolgálhatsz még csendben, elrejtetten, élhetsz Istenednek, élhetsz embertársaidnak, alkalmat kereshetsz arra, hogy örömet szerezz, és dicsőítheted Jézus Krisztus drága nevét. Nemrég elvonult lelki szemeim előtt az Úr néhány idős szolgájának és szolgálóleányának élete. Milyen gazdag volt a magvetésük! S milyen gazdag volt már itt a földön is az aratás! Olyan szívet-lelket üdítő azokkal találkozni, akiknek az élete a zsoltárigét illusztrálja: “Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libanoni cédrus... A mi Istenünknek tornácaiban virágzanak, még a vén korban is gyümölcsöznek, kövérek és zöldellők lesznek” (Zsolt 92:13 — 15). Tegyünk jót! Óriási feladat ez. Egy kedves, idős özvegyasszony, amíg csak látása megengedte, ruhadarabokat kötött sokgyermekes családoknak. Egy másik, akit betegsége házhoz kötött, áldott lelkigondozó volt, levelekkel igyekezett a rábízottaknak segítségére lenni és szolgálni. Egy idős férfi sok mindenben elfogadta a fiatalok segítségét, de közben lelkigondozójukká lett. Ezek mind igen egyszerű, mindennapi dolgok, de ha ezzel a céllal végezzük őket: “Míg időnk van, tegyünk jót!” — földöntúli fényt nyernek. Figyeljünk fel a mondat folytatására is: “Leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben!’’Jót tenni Jézus Krisztus tanítványával, a dicsőséges Fő kedvéért testének egy tagját felüdíteni, kimondhatatlan áldást jelent! Ahhoz, hogy igazán jót tudjunk tenni, szeretet szükséges. A szeretet találékonnyá tesz, utat, módot talál arra, hogy pénzzel és egyéb adománnyal szolgáljunk. A szeretet megőriz a lelki érelmeszesedéstől. Az igazi szeretet a Szentlélek gyümölcse, és csak az isteni szeretetforrás által újulhat meg bennünk naponként. Rappard Dóra
