A Kürt, 1982 (2. évfolyam, 9-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
1982. október 5. oldal A bethániai kedves vendéglátó háznál így vont mérleget két asszony között az Úr Jézus: “Márta, Márta, szorgalmas vagy és sokra igyekezel, de Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik tőle. ” Ez a mérlegelés nem a jó és rossz között tesz különbséget, hanem minden egyéb jónak fölébe helyezi a Oláh Lajosné “legjobbat”, a sok-sok szükséges dolognak az “egy szükségest”. Mert ez az, ami megmarad, minden egyéb elvétetik. A szolgálatok között gyakran nehéz ezt meglátni és eszerint különbséget tenni. Nekünk asszonyoknak igen sok jut Márta szolgálatából. Sokszor azt ítéljük fontosabbnak, ami előttünk van: a felhalmozódott házimunkát, a befőzést, a hivatali munkát. Ez azért van, mert “most még tükör által, homályosan látunk”. Úgy, mint aki a fénykép negatívját nézi, és azt látja világosnak, ami a valóságban sötét, de ami az igazi képen világos, az elvész a sötétben. Életünknek is van pozitív és negatív oldala. Sajnos, kevés az időnk és tele vagyunk negatívumokkal. De hiszen Márta az Úrért fáradozott! — Bármilyen furcsán hangzik is, az Érette végzett munka is ítélet alá eshet. A jócselekedetek akkor, ha nem helyesen gyakoroljuk. A beteglátogatás, gyülekezeti szolgálat, ha tőlünk való és nem az O dicsőségét szolgálja. A vendéglátás, ha Márta módján, zúgolódva végezzük. Sok hívőt kápráztatott már el a saját jósága! Az ilyenek mondják majd ama napon: Uram, hiszen a Te nevedben tettük! Mégis ez lesz ítéletük: Nem ismerlek titeket! A következő igaz történet W. Haslaw angol lelkész emlékirataiból való: “Egy alkalommal sürgősen egy haldoklóhoz hívtak. Amint beléptem, fájdalommal láttam leromlott állapotát. Őt azonban nem a testi gyógyulás foglalkoztatta, hanem lelkének állapota miatt gyötrődött. Megkérdeztem, hiszi-e, hogy Jézus megbocsátotta a bűneit? — Hiszem! — felelte — és mégis boldogtalan vagyok! — Mondjon el mindent őszintén, talán tudok segíteni! — Sok évvel ezelőtt felébredtem I NŐI ] ROVAT I Women’s Column és megtértem. De csak most, a halálos ágyamon látom, hogy életem mégis elveszett élet, mert csak önmagámnak éltem a hívő életet. Most már vége! Elvesztegettem az éveimet! Nem a haláltól félek, mert bízom a Megváltóban — de szégyellek előtte megállni! Mit mondhattam minderre? Hányán élnek ilyen finom önzésben? Hálásan elfogadják az Úr Jézus szabadítását, de egyáltalán nem gondolnak arra, hogy életüket odaszenteljék, és Néki szolgáljanak. — Jobb későn, mint soha! — szóltam. Isten megmutatta önnek, hogy miben vétkezett. Krisztus azért halt meg, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, Aki értük meghalt és feltámadt. — Igen, igen! Éppen ezt mulasztottam el, és boldogtalanná tesz, hogy már nem pótolhatom soha! — Ha Isten felfedte ezt a bűnt, nem azért tette, hogy ön most elcsüggedjen, hanem azért, hogy bocsánatot nyerjen! — Megbocsátja-e a hosszú évek ennyi mulasztását? — Igen! Megbocsáthatja és meg is bocsátja! Ő megsebez, hogy gyógyítson, és halálba visz, hogy elevenítsen. Vallja meg bűnét Előtte most rögtön, és kérje hittel, hogy tegye áldássá mások számára ezt az utolsó bizonyságtételét! A beteg megtette, könnyek között, majd szent meggyőződéssel mondta: — Hiszem, hogy Isten megbocsátott. S hiszem azt is, hogy még élettel és egészséggel ajándékoz meg! Állapota javulni kezdett, testi-lelki ereje naponta gyarapodott, s nemsokára így tett bizonyságot: — Azt szeretném, ha egész életem hálaáldozat lenne az Úrnak! Lelkem, testem, mindenem legyen ezentúl egészen az Övé! Évekig élt még, mint Jézus Krisztus áldott, buzgó tanítványa, s örvendező és szabad volt Ura szolgálatában.” Mi hát az, ami soha nem vétetik el tőlünk? Röviden: az örökkévalóság. Ami a földi életre való, az mind elvétetik, és az marad meg, aminek örök létjogosultsága van. Az örökkévalóságot csak örökkévalók örökölhetik. Hogy melyek ezek, azt a Lélek és Isten igéje mindig megjelenti a maga idejében. Például: az odafelvalók keresése, Isten akaratának cselekvése, a Lélek gyümölcseinek, az örökkévaló szeretetnek gyakorlása. A fénykép negatívjának megfordítása, hogy lassanként az váljon világossá előttünk, ami a valóságban is az. “Mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” Az “egy szükséges” drága felismerése nem azt jelenti, hogy a másik végletbe esünk, és nem tartjuk fontosnak dolgaink elvégzését. Márta szolgálata is megmarad, nem veszi le rólunk senki sem. Csak éppen abban a tudatban végezzük, hogy ez itt szükséges, de egyszer elvétetik. Azt sem mondhatjuk, hogy nem szívesen tesszük. Isennek drága ajándéka számunkra az, hogy. belső emberünk minden külső befolyás ellenére kapcsolatban maradhat Vele. S ahogy fogy az erőnk, úgy válik előttünk mind világosabbá, hogy ami itt van, az mind ideig-óráig való, és mire minden salak lehull, olyanok lehetünk az Ő kezében, mint a tűzben edzett arany. Oláh Lajosné “A JOBB KÉZ FELÖLI LATOR TÉRT MEG?” “Nézzük az Igét: ‘Akkor megfeszűének vele együtt két latrot, egyiket jobb kéz felől, és a másikat bal kéz felől' (Mt 27:38; Mk 15:27; Lk 23:33;Jn 19:18). Az evangélium szavai csak azt örökítették meg számunkra, hogy egyik lator szidalmazta Jézust, míg a másik megdorgálta a szidalmazót és ő maga töredelmet tanúsított Jézus iránt: jóllehet előbb ő is szidalmazta (Mt 27:44; Mk 15:32). A Biblia szavaival. ‘A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazd őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!Felelvén pedig a másik, megdorgáld őt, mondván: Az Istent sem féled-é te? hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi ugyan méltán: mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban (Lk 23:39 — — 43).” (Révész Árpád) r
