A Jó Pásztor, 1964. január-március (44. évfolyam, 4-10. szám)
1964-01-24 / 4. szám
6. OLDAL A Jó PÁSZTOR SZERELEM KIJFÁRJAI Irta: KERTÉSZ MIKLÓS — Emitt pedig van az ékszerszekrényed, — folytatta a gróf és egy művészi és velencei módra kidolgozott szekrénykére mutatott. — Ami benne van, a jelen órától fogva mind a tied. Ez azonban csak egy része a Szentiványi-grófok ősi családi gyémántjainak; másik részét egyelőre még én tartom őrizetben, nemsokára azonban az is a te birtokodba fog átmenni. A gróf megnyomta a szekrényke rugóját, mire fedele fölpattant és Lola szemeit mesés értékű kincsek Csillogása kápráztatta el. Nem győzte bámulni a gyűrűk, nyakláncok, köszöntyük, fülbevalók, karperecek és másféle ékszerek sokaságát, melyek mind arra lesznek hivatva, hogy szépségének emeléséhez hozzájáruljanak. A gróf, az ékszerek hatását emelendő, belemarkolt a szekrénykébe és kivett belőle egy marékra valót. A gyémántok, smaragdok, topázok, rubintok, ametisztek, zafírok garmadája feküdt Lola előtt, mesés ragyogással gyönyörködtetve szemét. — És most édes gyermekem, magadra hagylak, — mondotta Géza. — Öltözzél legszebb ruhádba és ékesítsd föl magadat, ebédre várlak. Ne várakoztass sokáig, mert igen nagy az utánad való vágyódásom, kedves gyermekem. Még egyszer magához szorította őt és csókot nyomott piros ajkára. Távozása után Lola magára maradt gyönyörű szobájában. — Megnyertem a játékot, — kiáltott fel a csaló nő ujjongva bár, de mégis mérsékelve hangját, nehogy valamely hívatlan fül meghallhassa. — Csillagváry Lola, a törvénytelen gyermek, Szentiványi grófkisaszszonnyá változott át. Kótainé szegényes, piszkos, nyomorúságos házából, — hol örömtelen gyermekéveimet töltöttem, egyszerre e főúri kastély fényes termeibe emelkedtem föl. A gazdagság és pompa egész tengere vesz körül, mely kimerithetetlennek látszik; fogatok, egyenruhás szolgák állanak rendelkezésemre, ahogy ezt szebben megálmodni sem lehetett volna. Oh, ezt a polcot, melyre oly ügyesen felküzdöttem magamat, meg is fogom tartani. Valóban, nem sokáig fogom az aláaztos jövevény szerepét játszani — úrnője akarok lenni e kastélynak s jaj lesz annak, ki utamba merészelni állani, — azt én irgalmatlanul elpusztítom innét. Szabadnak akarom itt az utat, — hogy kényem-kedvem szerint uralkodhassak. Lola ezalatt a nagy üvegajtóhoz ment, melyen át a kertnek nagy részét be lehetett látni. Meg is pillantotta Rédey Irmát, ki szembetűnő kedvetlenséggel járt a hervadt leveleket hullató fák alatt s komor ábrázattal közelített a kastélyhoz. — Ez lesz az első, kit e fényes hajlékból ki fogok üldözni, — mondotta magában, mialatt sötét pillantást vetett az üvegajtó mögül a gyanútlanul tovább haladóra. — Ez a Rédey Irma sehogysem tetszik nekem. Nagyon okos két szeme van, melyek a lélek mélyéig tudnak hatolni s éppen azért veszedelmesek lehetnek reám nézve. Lesz rá gondom, hogy e a két szem ne sokáig ügyelhessen meg engem. Még egy mérges pillantást vetett az eltűnő Irma után s visszahúzódott az üvegajtóhoz. — Most pedig hadd adjam meg gyorsan anyámnak azt a jelt, melyet megbeszéltünk. Odaát, azon a dombon álló hársaknál áll és várakozik. Fogadni merek, hogy csaknem fölemészti őt a kétség és félelem. Nos, hadd adjam tudtára, hogy a merész játékot megnyertem és már nincs mitől félni. Lola ezen szavak után kiosont az erkélyre, elővett zsebéből egy piros kendőt s azt az erkély vasrácsához erősítette. Ez volt a megbeszélt jel. A kendőt csakhamar vidáman lengette a szellő s Ilka e pillanatban megtudta ,hogy alávaló terve megvalósult, bosszúja teljesedésbe megy. Kígyót csúsztatott Géza gróf keblére, egy mérges viperát, mely vajmi hamar át fogja ömleszteni mérgét mitsem gyanító szivébe. Egy csalónő vonult be a Szentiványi gróf ősi kastélyába — ki lassan bár, de annál biztosabban el fog tőle rabolni mindent, amit csak lehet; szerető bizalmat, békét, boldogságot, vagyont, tekintélyt és nevének tisztességét. És mig ő, a gyanútlan, ily gáládul megcsalatva, szeretettel és becéző gonddal környez egy szédelgő nőt, azalatt igazi leánya, ki egyedül van jogosítva arra, hogy mint Szentiványi Rózsa grófkisasszony szerepelhessen — dr. Morvay rettenetes tébolydájában — e földi pokolban sínylődik valósággal pokoli gyötrelmeket szenvedne! ^ X. FEJEZET. Csak egy fal által elválasztva. '*■........1 m smimm Földváry gróf olyan veszélyes helyzetbe döntötte magát, mihez csakis a Rózsikához való mérhetetlen szerelme kölcsönözhetett neki erőt és bátorságot. Tudva, hogy forró szerelmének tárgya dr. Morvay tébolydájában van, ezért szánta el magát ama félelmes játékra, melynek révén e hírhedt intézetnek eme magányos cellájába jutott. Ezzel egyelőre elérte azt, ami után oly epedve vágyódott: egy fedél alá jutott Rózsikéval és az őrültek közé lett zárva. Három nap óta időzött már Aladár ezen szomorú zárkában, amelybe az orvos parancsára vitték őt; de azért a Rózsika utáni kutatásokban a legcsekélyebb előhaladást sem tette meg és bánatos lelkét a leghalváryabb reménysugár sem világította meg. Magányos perceiben hidegvérrel mérlegelve a szerelme tárgyának kiszabadítására vonatkozó esélyeket — de sajnosán kényszerült bevallani, hogy azok legkevésbé sem kecsegtetők. Mindössze csak azzal az egy bizonysággal birt, hogy szerelmese egy fedél alatt van vele; de hogy e nagy kiterjedésű háznak melyik cellájában sínylődik Rózsika, arról még halvány sejtelemmel sem birt. De ha tudná is, még akkor is lehetséges volna-e tervét megbeszélni? Napközben Aladár legtöbbnyire mozdulatlanul, mintegy búskomorságba esve feküdt a kemény fekhelyen, mely az egyedüli bútordarab az egész cellában s minden pillanatban el lehetett rá készülve, hogy kinyílik az ajtó és vagy maga az orvos, vagy az ápolók valamelyike lép be hozzá. Ilyenkor tehát semmibe sem mert kapni. De midőn leszállt az éj és a tébolyadában az éjjeli nyugalom csendje uralkodott, melyet legfeljebb egy-egy éles sikoly, sóhajtás, vagy valamelyi szerencsétlennek jajszava zavart meg — midőn a bizonyosság egy nemével lehetett feltételezni, hogy a folyosókban háló ápolók is már nyugalomra hajtották fejüket, ilyenkor Aladár bátorságot vett magának és munkához látott. A falakat végigkopogtatta. Ebből azt a sajnálatos tapasztalatot szerezte, hogy a falak jelentékeny vastagsággal birnak és igen tartós anyagból vannak építve. Megvizsgálta cellájának padlózatát is, de az bizony nem volt deszkákból előállítva ,hanem cementből. Majd vizsgálat alá vette a vasrudakat a kis ablakon, melyen át az a napnak alig néhány órájában némi kis világosságot kapott, de be kellett vallania, hogy az ő véges ereje nem elég ahhoz, hogy ezeket a vasrudakat kettétörje. Mindezek a tapasztalatok mély lehangoltságot keltettek a fiatal grófban. Immár három nap óta sínylődik e sötét lyukban és még egyetlen lépéssel sem tudott előbbre haladni. Ez a három nap pedig hetvenkét órát, a sanyaruság, az iszonyú kin és a legszomorubb elhagyatottság óráit jelentette arra a szegény leányra nézve, kit ő ebből az irtózatos helyzetből ki akart segíteni. Az önzetlen ifjúnak minden gondolata csak Rózsikéra irányult, sajátmagára vajmi keveset gondolt. Doktor Morvay naponkint többször benézett hozzá s ilyenkor szegény Aladárnak minden ügyességét össze kellett szednie és tettetni magát, hogy még ennek a vén latornak a gyakorlott szemét is elámitsa. Ilyenkor nagyban adta a tébolyodottat, össze-vissza csevegett mindenféle bolond és összefüggéstelen dolgokat, kiabált és követelte az orvostól, hogy üldözőit tartsa távol tőle, kik folytonosan az ajtót vagy az ablakot zörgetik; — felváltva nevetett, sirt, egyszer kicsapongó jókedvűnek mutatta magát, mindjárt rá lehangoltnak és kishitünek látszott. És valahányszor doktor Morvay elment tőle, Aladár egész magatartásából azt a meggyőződést merítette, hogy mégis csak övé lett a győzelem, mert hite szerint sikerült neki a gonosz Morvayt becsapni. Ámde azért remegett a gondolattól, hogy hátha a vén lator egy napon mégis csak átlát a szitán. Jól tudta, hogy akkor Morvaytól nem várhat kegyelmet — ezt a hitvány embert mindenre, még gyilkosságra is képesnek tartotta. — Engem pedig annyival könnyebben elthet láb alól, mert a világon senkisem sejti ittlétemet, — mormogta magában és nagy léptekkel járkált fel-alá börtönében. — Oh, de mekkorát is hibáztam azáltal, hogy előbb legalább néhány sorral nem tudósítottam atyámat elhatározásomról, sőt még barátaimat sem értesítettem. Isten látja lelkem, ez voltaképp már nem is volt lehetséges! Tudva azt, hogy Rózsika az elmeorvos kezébe esett és hallva jaj kiáltását, nem lehetett tovább tétováznom. Cselekednem kellett, mert minden perc drága volt. Éjszaka volt, midőn Aladár mély felindulásban mormogta maga elé ezeket a szomorú szavakat. Számítása szerint éjfélnek már el kellett múlnia. A felvigyázók tompa léptei már nem hallatszottak, a folyosókon s általában az egész házban senki sem mozdult — most tehát elérkezett Aladárra nézve a cselekvés ideje. Csak azt nem tudta, hol vagy hogyan kezdje. Lelki kínjában az ágyra vetette magát és könyökére támasztotta fejét, mialatt keservesen fohászkodott. (Folytatjuk) rendűrök HA HÓLABDÁZNAK NEW YORK. — Harold Hughes és Joseph Napolitano rendőrök, Queens városrészben szomszédok, a házaik élőt hólabdáztak s a játéknak vége az lett, hogy Hughes haslövéssel króházba, Napolitano bilinccsel a csuklóján fogházba került. Ilyesféle komédia-tragédia egyvelegnek előzményei szoktak lenni. Ebben az esetben a két szomszéd és kolléga ellenségeskedése akkor kezdődött, amikor egyszer Napolitano ticketet adott neki, amiért elmulasztotta autójának megvizsgáltatását. Azóta farkasszemet néztek egymással a rend szomszéd őrei. Most az történt, hogy Hughes el lapátolta a havat a háza előtt az úttesten. Akkor érkezett haza Napolitano és behajtott a tisztásba. Hughes rákiáltott, hajtson bele a magas hóba a saját háza előtt. Napolitano kiszállt a kocsijából, megmarkolt egy csomó havat és hólabdával felelt a kihívásra. Meg indult a hólabdajáték. Aztán ököllel estek egymásnak, piff-puff. Ekkor kilépett a házból Napolitano 14 éves fia. “Frankie — szólt hozzá a papája — hozd ki a szolgálati revolveremet.” Frankie kihozta a fegyvert s a papája a revolver agyával fejbekólintotta Hughest, aztán hasbalőtte. Ezzel a komédiának indult dráma első felvonása lezárult. A második felvonás színhelye a büntetőbíróság lesz. így tréfálkozott Kennedyvel Adzhubei MOSZKVA — A Radio Moszkva munkatársa megintervjuolta Aleksei I. Adzhubeit, az “Izvestia” nevű kormánylap főszerkesztőjét, Kruscsev vejét, diplomáciai tapasztalatairól. Adzhubei — többek között — visszaemlékezett Kennedy elnökkel annakidején történt megbeszélésére. — Adzhubei ezeket mondotta: —A tragikus halált halt amerikai elnök szerette és méltányolta a humort. Beszélgetésünk alkalmával, — megkérdezte tőlem, hogy. a Szovjetunió milyen polgári védelmi intézkedéseket léptetett életbe egy esetleges atomháború idejére? Tekintettel arra, hogy erre nem válaszolhattam őszintén, — tréfára fordítottam a dolgot és igy feleltem: — A szovjet honvédelmi minisztérium hivatalos közleményben rendelte el: egy esetleges atomháború alkalmával, minden szovjet polgár feküdjék le a földre, borítson magára egy lepedőt és kezdjen el lassan a legközelebbi temető felé mászni. — Miért lassan? — kérdezte Kennedy elnök. — Azért, hogy ne keltsen pánikot — válaszoltam. — Az amerikai elnök nevetett és a tárgyat többé nem érintettük: megértette, hogy nem beszélhetek róla. "Tilosban parkolunk" WOODWARD, Okla.— Automobilisták ebben a városban — csekély számú áthajtok hozzáadásával — egyhangú lelkesedéssel kiadták a jelszót: Tilosban parkolunk! Aki a megengedett időn túl állni hagyja az autóját az utcán, nem tiketet kap, hanem meghívót egy bárba, ahol ingyen kapnak egy csésze kávét és a számlát a rendőrség fizeti. MAGYAROKRÓL írja; HOMOKI ERZSÉBET Tizenhárom éves emigráció után hazatért, családjának rebellis voltára, 18 Habsburg ellenes beregi alispán ősére egykor olyan hangosan büszke kisgazdapárti képviselő, Dr. Gulácsy György. A szovjet megszállás első szakaszában megtagadta családi hagyományait és meglepő gyorsasággal alkalmazkodott Paskievics 48-as orosz cári generális utódaihoz, a megszálló szovjet hadsereg tábornokaihoz. Toborzott magának egy kis kört, hét kisgazdapárti képviselő verődött össze, — Oltványi, Ortutai, Katona, Mihályfi, Rubleczky Gáspár és Gulácsy — és a Forum Clubb néven váltak ismeretessé a háború után meginduló közéletben. Gulácsy társait különféle jobboldali alakulatokból mazsolázta ki és az volt a terve, hogy a 245 főnyi kisgazdapárti parlamenti többség ellenére elősegíti a “korszerű átmenetet.” Rövidesen dörömbölt a demokrácia kapuján Rákosi Mátyás, Szakasits Árpád, Kovács Imre, főtitkárok ökle, akik pártjaikból alakult Baloldali Blokk nevében sürgősen szerették volna megvalósítani a “népi demokráciát.” Ebben az időben a kisgazdapárt a magyar nép óriási többségének bizalmát élvezte, nem volt vitás, hogy a marxista szociáldemokrata párt és a társutas parasztpárt szavazóinak többsége is velük tart, annyira megvetették a kommunista és a szovjet módszereket. A demokrácia szorongatott várából Gulácsy és társai rögtön kidugták a fehér zászlót és a Baloldali Blokknak tárt kaput Ígérgettek. Már kormányképessé formálódtak, mert cégérül Dobi Istvánt, a jelenlegi államfőt emelték maguk fölé. A kisgazdapárti képviselők azonban nem kérdezték meg a vezetőséget, hanem nyomban összeültek és egyhangúan mindnyájukat kipenderitették a pártból. Ha ezt a szellemet a vezetőségi trio meg nem töri, a főtitkárok és a Gulácsy féle renegátok terve csak nyilt ostrommal lehetett volna keresztül vihető. De Tildyék az árulókat egyenként visszacsempészték a pártba, dőrén elősegítve a menetrend szerinti öszeomlást. A Forum Klub az 1947-es nyári kommunista puccs után elvégezte funerátori tisztét. Eltemette a Kisgazdapártot, majd Rákosi segítségével az egyedül viaskodó Magyar Függetlenségi (Pfeiffer) Pártot, végül évtizedek óta várt demokráciát s legvégül a magyar függetlenséget. Dobi pártvezérré lépett elő, a Forum Klub vezetői pedig fontos helyekre kerültek, igy Gulácsy az ankarai követség élére. Gulácsy külföldön újból visszatért régi dsentri életmódjához, mire hazahívták. Közben Magyarórszágon beért a Forum Klub vetése. A sztálinista népi demokrácia helyett a renegát Gulácsy mégis a szabad világot választotta s mint a hazatérők közlönyében szomorkodva bevallotta: “munkája áruba bocsátásából élt” — pincérkedett egy nyomorúságos délamerikai penzióban. Nem régiben a nyomorúság helyett a megvetést vállalta. Hazament s azóta a 19-ik Gulácsy, Sztálin és Rákosi helyett, a Kruscsev és Kádár dicséretét zengi. * H: , Rosier Endre, a budapesti Operaház tagja 59 éves korában meghalt. Rosier 1926 óta volt az Operaház kötelékében, és a magyarországi oratórium-kultura jeles képviselője is volt. Mint oratórium énekest európaszerte ismerték. A Mozart operák tenorszerepeinek egyik legkiválóbb megszemélyesitője volt, de kitűnt más operákban is, Wagner szerepeket is énekelt. Hí H1 A moszkvai konzervatórium tiszteletbeli professzorrá választotta Kodály Zoltánt. A szovjet zeneszerzők szövetségének díszvacsoráján nagy ünnepiében részesítették 81. születésnapja alkalmából. Kodály Zoltán feleségével együtt résztvett Moszkvában a magyar és szovjet zeneművészek egyhetes vitáján és Háry János cimü daljátékónak moszkvai bemutatóján. H; ❖ ❖ Németh Aurélia, a közel egy éve Rómában készült alkotásaiból kiállítást rendezett az II Camino galériában. Szobraival, amelyeknek többsége egyházmüvészeti tárgyú, szép sikert aratott. ❖ ❖ Hí Ifj. Wekerle Sándor, volt pénzügyminiszter, egyetemi tanár december 23-án Pomázon elhunyt. Wekerle Sándor, a “nagy Wekerle” fia a Bethlen kormány pénzügyminisztere volt 1931-ben, s a kormány bukásával ő is távozott a politikai szinről. Visszatért a gazdasági és pénzügyi térre, s több magasrangu pozíciót töltött be. Az utolsó húsz évben visszavonultan élt Pomázon. Fort Lauderdale, Fla.-ban két amerikai tudós folytat kutatásokat a rádiumsugárzás okozta betegségek gyógyítása, illetőleg megelőzése érdekében. Az egyik dr. Floyd M. Mizell, a másik a magyarszármazásu Dr. Farkas Sándor. Patkányokon végeztek kísérleteket, amelyek véleményük szerint igen eredményesek voltak. Olyan vegyianyaggal kísérleteznek, melyet ha injekció formájában beadnak az embereknek, nagymennyiségű rádiumsugárzás is hatástalan marad és nem okoz fertőzést, vagy megbetegedést, miértis hatásos lesz a rákos megbetegedések kezelésénél is. MAGYAROKNAK A bushel ellen WASHINGTON. — A föld miivelésügyi minisztérium csendben, feltűnés nélkül háborút üzent a bushelnek mint mérési egységnek s helyette a hundredweight sulymértéket használja burgonya, rizs és egyéb termények mérésénél. A hundredweight, akárcsak az európai mázsa pontosabb mérték. A bushel nagy hátránya abban mutatkozik meg, hogy egyenlőnek mér, súlyban egyenlőtlen mennyiségeket. Például egy busel zab súlya 32 font, egy bushel fosztott kukorica súlya körülbelül 56 font. SZOVJET BÁZISOK MIAMI, Fia. — A Kubai Forradalmi Tanács azt állítja, hogy a Szovjetunió két katonai támaszpontot épített Kubában.
