A Jó Pásztor, 1964. január-március (44. évfolyam, 4-10. szám)

1964-01-24 / 4. szám

4. OLDAL 1964-az uniók gondterhelt éve WASHINGTON.— A szer­vezett munkásságnak az 1963 év bajok és gondok éve volt s az uj esztendő vajmi kevés javulást Ígér. A mun­kásság súlyos betegsége a munkanélküliség s ez az el­múlt év elején és végén egyaránt 6 százalék volt — minden 100 munkaképes és munkát kereső ember közül 6 nem talált megfelelő mun­kát — és ez azt jelentette, hogy az év folyamán javulás nem mutatkozott. A John­son adminisztráció, követ­ve a Kennedy vonalat, a 11 billió dolláros jövedelmi adó csökkentéstől vár ebben az évben javulást, mégpe­dig a Fehér Ház gazdasági szakértői azt remélik és azt merik jósolni, hogy az ilymó­­don megnövekvő személyes jövedelmek vásárlások ré­vén a gazdasági élet vér­keringésébe mennek át, elő­mozdítják a termelés meg­felelő növekedését és — két, sőt három millió uj munkalehetőséget teremte­nek. Ha ez a remény és jós­lás valósággá válnék, a mun­­|kané|sküliség százalékszá­mát a mostani 6 százalékról le lehetne nyomni 4 százalék­ra már az 1964 év első felé­ben. De. . . az uniók gaz­dasági szakértői nem értenek egyet a kormány gazdasá­gi szakértőivel; a derűlátást túlzottnak, indokolatlannak tartják. Mégis, helyeslik a tervbevett adócsökkentést, mert az mindenesetre jobb, mint semmi. Az uniók mást tartanának kielégítő meg­oldásnak: a kormány minden­féle pénzköltéseit, építése­ket, közmunkákat... — De az országos költségvetés oly magas, hogy Washington in­kább a kiadások csökkenté­sére, mint növelésére készül. GYENGÉBB UNIÓK A nagyfokú munkanélkü­liség gyengíti az uniókat. Kevesebb tag kevesebb tagdijat fizet, gyengébb unió nem tud oly erőteljesen har­colni az alkudozásoknál, mint erősebb unió. Az uniók ért­hetően arra törekednek,hogy, minél több munkanélkülit munkához segíthessenek,de legyengült állapotban nem tudják felvenni a harcot az automatikus gépek és a technológiai vívmányok el­len, amelyek a másik oldal fegyvertárát gyarapítják. A munkaügyi miniszté­rium feldolgozta az 1962 évi adatokat. Eszerint az ameri­kai uniók (beleértve a kana­daiakat is, amelyeknek köz­pontja Amerikában van) — taglétszáma 12,630,000 volt — csaknem félmillió vesz­teség két év alatt. És ehhez hozzáteendő, hogy a vesz­teség éppen az ipari munka terén mutatkozik, ott, ahol az uniók általában a leg­erősebbek. A minisztérium egyik kimutatása szerint az uniók kevesebb bérmelést tudtak kiharcolni. Egy másik ki­mutatás pedig azt mutatja, hogy a munkások óránkint számított munkateljesítmé­nye emelkedett, ellenben a munkabérek nem emelked­tek ugyanolyan arányban. Amiből az uniók azt a két­­ségbevonhatatlanul helyes következtetést vonják le, hogy a munka termelékeny­ségének növekedéséből a munkások nem kapják meg az őket megillető részt. Ez­zel függ össze az automobil ipari unió bejelentett programja, hogy a közel­jövőben meginduló kollek­tiv alkudozások során első­sorban béremeléseket fog­nak követelni, hivatkozás­sal a rekord magasságot elért profitokra. De a fő gond, a munkanél­küliség, az automatikus gé­pek folytonos betörése az a munkanélküli tartalék folytonos feltöltése. Ezzel a veszéllyel szemben nem érzéketlen a munkaadók tá­bora sem. A vállalatok tisz­tában vannak azzal, hogy a technológia nyomásának le­­gyengitéséből ki kell ven­niük a részüket. Meglehe­tősen általános a felfogás, hogy amit a fejlődő tech­nika révén az üzemek nyer­nek, abból részt kell kapniok a munkásoknak. A techni­kai fejlődés arra vezet, hogy egy-egy munkás egy-egy munkaórában többet pro­dukál; ezen az alapon több munkabér illeti meg a mun­kásokat. A fentiek szerint ez még nem következett be. Mindfen béralkudozásnál fo­lyik a harc a produktivitás gyümölcsének méltányos elosztásáért. A védelmi harc az auto­matikus ellenséggel szem­ben különböző eredmé­nyekre vezetett a múlt évben. A Southern Pacific vasúttár­saságnál megállapodás tör­tént, hogy technológiai újí­tások nyomában nem lesz­nek elbocsátások, hanem csu­pán a természetes kieséseket (halálesetek, nyugalomba­­vonulások, önkéntes távo­zások) nem pótolják. A Kai­ser acélműveknél megálla­podás szerint a jobb gépesí­tés folytán előálló megta­karításokból a munkások részesednek haszonrészese­dés formájában. Ezt a meg­állapodást három évi tanul­mányozás előzte meg — nem sztrájkkal vagy sztrájk­fenyegetéssel vívta ki az unió. Ez a példa követőkre talált s ma már az. acélipar­ban és más iparokban for­mális kollektiv béralkudo­zások helyett tanulmá­nyi bizottságok készítik elő az uj kollektiv szerződéseket. Az országos közvetítési szol­gálat igyekszik ezt a mód­szert rendszeresíteni. Hogy ehhez; nem sima ut vezet, azt a múlt évben két ponton le­hetett észlelni: A vasutaknál a négy éven át folyt vita a munkarend reformjáról, felesleges állások kiküszö­böléséről s végül — mivel vasúti sztrájk nemzeti ka­­lamitás lenne — a kongresz­szus törvény utján volt kény­­felen beavatkozni: kötelező békéltetést irt elő. New Yorkban pedig 114 napos uj­­ságsztrájk volt, mely nem vezett kielégítő eredmény­re. Egyik eset, másik is megérlelte azt a meggyő­ződést, hogy a múltban szo­kásos kollektiv alkudozás módszerei nem felelnek meg a technológia forradalmi változásainak korszaká­ban, amelyben élünk. Ez a felismerés vezette Wirtz munkaügyi minisz­tert egy program kidolgo­zására, amelynek keretében a kormány szervei szolgá­lataikat felajánlják kollek­tiv szerződési tárgyalások­nál az ellentétek ' kiegyen­lítésére. AIÓ BARÁTSÁG ÉS A REVOLVER LUZERN, Svájc — A 30 éves Magdaléna Marty, “vet­kőző müvésznő”-t, ki Luzern­­ben született és “Syra” néven Európa nagyvárosaiban mű­ködik, mint a letartóztatás­ban lévő Rubinstein (Ruby) dallasi bártulajdonos volt ba­rátnőjét mutatják be. Az ok: A “vetkzőző mű­vésznő’ ’az elmúlt évben a Kennedy gyilkos gyilkosá­nak, Rubynak “Garousel” ne­vű mulatájában lépett fel 800 dollár heti fizetéssel. A “művésznő” gyakran ad in­­tervjut és elmondotta: — Ruby igen jó barátom volt. A revolver, mellyel Os­­waldot agyonlőtte, állandóan a zsebében hordta és a fegy­ver nekem is sokszor a ke­zemben volt. MERÉSZ TETT LONDON, Anglia — A 67 éves Ferederiok Browning, nyugalmazott tábornokot, ki­nek a felesége Daphne du Maurier, Írónő, “A bűnbak” szerzője, a londoni bíróság 150 dollár pénzbírságra és ve­zetői igazolványának egy évi elvonására ítélte, mivel 11 po­hár pálinka elfogyasztása után Alfa Romeo autójával egy butorkocsi oldalát súrol­ta, két teherautó összeütkö­zését okozta, majd kilyukadt gumikerekeivel még 10 mér­földet hajtott. RENDZAVAROK A V. N.-BEN NEW YORK — A U. N. new yorki épületének pince­térségében egy cellát rendez­tek be a legutóbb, melyebbe kihallgatásukig azokat a sze­mélyeket zárják, akik a U. N. üléseken zavart keltenek. Ed­dig a rendzavaró az U. N. biz­tonsági fznök elé került, aki egyszerűen kiutasította az épüpetből a rendzavarót. Alagutat ástak a berlini fal alatt nyugatról keletre. Ez a nyugatberlini lejáró. Az alagút keleti vé­gét a kommunisták felfedezték, miután három lánynak már sikerült a szökés a keletberlini po­kolból. A Jó PÁSZTOR Johnson elnök hivatalos fényképe ÜZLETI HÁROMSZÖG VÖRÖS KÍNÁVAL ÉS A FRANCIA SZAHARA-OLAJIAL KAIRO, Egyiptom — Chou En-lai, vörös Kina miniszter­­elnöke, afrikai “baráti” uta­zása közben, egyizben 24 óra leforgása alatt, kétszer is mé­lyen meghalt Páris felé: — Boldognak érezném ma­gamat, ha meglátogathatnám Páris — biztosította hallgató­ságát. Chou udvarlásának de Ga­ulle felé, meg vannak a reális okai: Genfben és Párisban tit­kos francia-kinai tárgyalások, közvetlenül befejezésük előtt állanak, melyeknek az a cél­juk, hogy Pekingnek 3.5 mil­lió tonna Szahara-olajat jut­­tasanak. Ez az a meiinyiség, melyre vörös Kínának szüksége van, hogy függetlenné váljék a Szovjetunió olajszállításaitól. A kinái nyersolaj szükség­letet évente kilenc millió tonnára ’becsülik. Ebből a mennyiségből csak 6 millió­tonnát termel ki maga vö­rös Kina; A differencitá ed­dig a Szovjetunió és Románia szállította. A romániai olajszállítás, évi 400,000 tonna, bár biztosí­tottnak látszik, de a Szovjet­ből kényszerült olajimport Kínába, továbbra is arra ve­zethet a Kremlinben, hogy politikai nyomást gyakorol­jon Pekingre. Legutóbb a Szovjetunió 1962 végén, az Incfca-Kina közötti határvil­longások alkalmával zárta el az olajcsapot Kina felé. Kina erre kénytelen volt leállíta­ni a harcot, a Himalajaban. Ez eset óta Mai Tse-t’ung minden erejével azon van, hogy ettől a kellemetlen szov­jet olaj-megkötöttségtől sza­baduljon, melyek miatt egy Moszkvával való konfliktus­ban mindig a gyengébb hely­zetében van. Mao szóvivői először a meg­ölt iraki diktátor, Kassim fe­lé nyújtották ki csápjaikat, majd az Indonéziában lévő nyugati olajvállalatoknál pró­bálkoztak. Céljuk volt: Olajat kapni hitelbe. A tárgyalások azonban mindkét esetben zsákutcába jutottak, az első esetben a diktátor erőszakos vége, a második esetben a fi­zetési feltételek elégtelensé­ge miatt. Ekkor váratlanul alkalom kínálkozott Mao számára. 1963 őszén Edgár Faure, volt francia miniszterelnök és Gu­­illaume-Picot, volt francia francia, diplomata Pekingbe utaztak, hogy a francia nagy­ipar képviseletében és de Ga­ulle elnök támogatása mel­lett, egy francia-kinai üzlet iránt érdeklődjenek. De Gaulle elnök az Egye­sült Államoktól való külpoli­tikai függetlenségét Kelet Ázsiában is ki akarja mutat­ni .Ebben a térségben a fran­cia elnök vörös Kínát tekinti a legerősebb hatalomnak és néhány hónap óta összekötte­tést keresett Pekinggel, nem utolsósorban azért, hogy sza­baduljon Amerika gyámságá­tól a kínai politikában. A francia államfő nemré­gen egy amerikai újságíró­nak adott intervjujában, nem titkolta, hogy a kínai-szovjet szakadás alkalmával most el­érkezettnek látja az időt, hogy a Kínával való viszony megjavítása folytán, nyo­mást gyakoroljon Moszkvára. Chou Een-lai, Faure és Ge­­orges-Picot küldötteknek az olaj üzletet javasolta. A fran­cia politikusok nem szegültek ellene, de kijelentették, hogy a Szahara-olaj ellenében Kí­nának valami megfelelőt kell adnia Franciaországnak el­lenértékké pen. Miután pedig a kínai áruk Franciaországban nem kere­settek, a valutahiányukról nevezetes kínaiak egy kiutat találtak: A francia kormány garantáljon : hiteleket a vele az európai közös picaban egyesült afrikai országoknak, hogy ezek kínai árukat és nyersanyagokat vásároljanak s az ebből származó értékek­kel fizessenek a francia Sza­­hara-olajért. December közepén azután Chou En-lai nekiindult afri­kai utjának. Algírban és Ra­katban tárgyalt Béri Bellá­val, illetve Hassan királlyal, mégpedig egy kiterjesztett ki­­nai-algériai-marokkoi üzlet­ről. Hogy az üzleti háromszö­get a Szahara-olaj jal de Ga­ulle számára kívánatossá te­gyék, vörös kínai diplomaták jelezték India fővárosában, New Delhiben, hogy Kina a Tibetben ,az india-kinai ha­tárról elvonja az ott állomá­sozó négy hadosztályát és át­helyezi azokat a Sinkiangban lévő kinai-szovjet határra. A New Delhiből származó hírrel a vörös mandarinok megkönnyítették Franciaor­szágnak a Szahara-olaj szállí­tását: Nem kell attól tartani, hogy az olajat Kina egy India elleni aggresszióra fogja fel­használni. KELLETT NEKI MANCHESTER? MANCHESTER, N. H. — Leo Durocher, a losangelesi, korábban brooklyni Dodgers baseball csapat managere ide jött, előadást tartani a Union Leader baseball banketen. Rosszul tette, hogy ide jött. Mert itt, New Hampshire ál­lamban, polgári perek alpere­seit be szokták csukni és igy történt, hogy Durochert le­tartóztatták, mert 150,000 dol­láros kártérítési pert indított ellene egy vermonti kőműves azon a címen; hogy Durocher elszerette tőle a feleségét, 4 felnőtt leányának anyját. “Nevetséges . . . hülyeség, — mondta Durocher és 30,000 dollár biztosíték ellenében visszanyerte szabadságát. "KANADA BEL- ÉS KÜLPOLITIKÁJA TELJES VÁLTOZÁS ELŐTT ALL" NEW YORK — Kanada ezeket nem lehet egyszerűen történelmének uj szakaszába lépett be, az uj kormány alatt és úgy bel-, mint külpolitiká­jában változások várhatók —­­mondotta az ottawai parla­ment egyik liberális képvise­lője New Yorkban. John A. Turner, akinek ke­rülete felöleli Montreált, jó­solta ezt a new yorki Cana­dian Clubban tartott beszédé­ben. Elmondotta, hogy idegen kézben lévő kanadai iparok, lesz az első terület, ahol ak­ció várható. Kijelentette, hogy számos kanadainak aggályai vannak kanadai iparok merikai ellen­őrzés miatt. Reméli, hogy a helyzetet nem korlátozó adó­politikával fogják megoldani. Turner elmondotta a követ­kezőkben, hogy Kanadának kétségtelenül szüksége van külföldi és speciálisan ameri­kai tőkére, hogy gazdaságilag fejlődjék, de sok kanadai úgy érzi, hogy az amerikai ellen­őrzés túlzott méreteket öl­tött. — Természetesen a kana­dai iparok külföldi tulajdon­jogának kérdését nem lehet azzal megoldani, hogy büntet­jük a nálunk befektetett tő­két. Azonkívül az amerikai tőke bizonyos pontosan lefek­teti feltételek és szabályok alapján jött be Kanadába és megváltoztatni a “játék kö­zepén”, — mondotta Turner. Elmondotta, hogy reméli az egyensúly a kanadai ipa­rok helyi és külföldi birtok­lásában úgy lesz helyreállit­­ható, hogy rábírják a kana­daiakat ruházzanak be töb­bet a saját országukban lévő iparokba és nyersanyag'ter­melésbe. Lehetséges azon­ban, hogy Kanadában nincs annyi magántőke, mellyel ezt az egyensúlyt helyre le­hetne állítani. — Lehetséges — mondotta Turner képvisel«? — hogy a megfelelő megoldás az volna, hogy a kanadai kormány ve­zessen be tőkét a magánszek­torba, ami nem volna újdon­ság és jobb volna, mint az in­vesztált külföldi tőke meg­büntetése. Beszéde végén elmondta Turner kanadai képviselő, van egy lehetősége annak, hogy Kanada a honvédelem vonalán is változázokat esz­közöl azáltal, hogy fokozato­san letér a nukleáris fegyve­rekre való kizárólagos tá­maszkodásról és inkább a kon­vencionális fegyverzetnek ad előnyt. Ezt anélkül fogják tenni, hogy bármit is felál­doznának, az Egyesült Álla­mokkal és a külfölddel szem­ben vállalt kötelességeikből. A 88-ik kongresszus második ülésszakára egybegyűltek a szenátusi vezérek (balról jobbra): Humphrey, demokrata, a többség vitaren­dezője; Hayden, demokrata, a szenátus ideiglenes elnöke; Dirksen, republikánus, a kisebbség üléstermi vezére; Kuchel, republikánus, a kisebbség vitarendezője; Mansfield, demokrata, a többség ülés­termi vezére. \ Mennyi orvos? MOSZKVA — A hivatalos hírszolgálati iroda közli, hogy Oroszországban majdnem fe­leannyi orvos van, mint egész Európában s az orosz orvosok száma több mint negyedré­sze a világ összes orvosainak. 466,000 orvos van az ország­ban s minden 100 közül 75 nő. És mindezekben a csudás számokban nincsenek benn a fogorvosok . . . 18 kötetet tesz ki a 13,200 oldalas kísérleti és kutatási munka írás­beli anyaga, a legújabb Titan III űrhajózási kilövő rakéta anten­nájának mérnöki terve. A Martin-Denver denveri cég készíti 'az antennát.

Next

/
Thumbnails
Contents