A Jó Pásztor, 1963. szeptember (43. évfolyam, 38-39. szám)
1963-09-20 / 38. szám
2. OLDAL ' A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁBKÁNY alapította Published by — Kiadó Associated Hungarian Press, Inc. Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 East 22nd Street, Cleveland 14, Ohio Telefon: CHerrv 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre ..................................$8.00 Fél évre .....................................$5.00 SUBSCRIPTION RATES: One Year ................................$8.00 Half Year ..........................-..$5.00 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio A NIGÉRIAI ÍTÉLETEK A nigériai Ítéletek, amelyekkel a kormány formálisan lefegyverezte az ellenzéket, több szempontból érdekesek. Elsősorban: az elitéit pártvezérek mindegyike régi szabadságharcos, mindegyikük küzdött az angol gyarmati uralom ellen és aligha lehet bármelyiküket is angol-barátsággal vádolni. Ennek ellenére, Enahoro, az ellenzéki párt alelnöke, akit 15 esztendei fegyházbüntetésre Ítéltek, Angliában kért és kapott politikai menedékjogot. Amikor a nigériai igazságügyminisztérium elkészítette ellene a vádiratot, az angol kormánytól kérte kiadatását. Macmillan miniszterelnök — habozva ugyan — az angol közvélemény hangos felháborodása ellenére, kiszolgáltatta Enahorot Nigériának. Ámbár az angol miniszterelnök a nemzetközi jognak megfelelően cselekedett, mert a pártvezért hazaárulással vádolták Nigériában, az angol-nigériai kapcsotokra ez az ügy mégis hosszú ideig rányomja majd bélyegét. A helyzet az, hogy az ellenzéki pártot, amely kezdetben koalícióban állott a kormánypárttal, a többségben levő kormánypárt csakhamar kiszorította majdnem az ösázes tisztségekből. Kétségtelen, hogy az ellenzéki párt vezetői, államcsíny utján meg akarták buktatni a kormányt. Tragikus dolog, hogy ezért éppen Angliához fordultak segítségért, a régi gyarmatosító hatalomhoz, amelyet egyébként szivük mélyéből gyűlöltek. Nem lehet biztosan tudni, hogy igért-e valamilyen támogatást Anglia, azonban nem valószínű. Annyi bizonyos, hogy az ellenzéki pártvezérek egyrészének adott politikai menedékjogot. Ugyancsak tragikus dolog, hogy az ellenzéki pártvezérek éppen Angliában kerestek politikai menedéket. S még tragikusabb, hogy az ellenzéki pártvezéreket éppen hazájukban és éppen hazaárulásért ítélték el. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy bármenynyire megnyerő is Nigeria fejlődése, ez mégis csak Afrika és sem amerikai, sem európai politikai mértékkel nem lehet mérni. HOGY MI VESZÉLYESEBB? Akit autó ütött el, az tudja, hogy melyik a legveszélyesebb közlekedési eszköz. De megesik, hogy vonaton vagy magasban száguldó acélmadár hátán éri az embert baleset s ily esetek gyakorisága felveti a kérdést: melyik veszélyesebb? Nos, ha a számok szavát készpénznek vesszük, ezt találjuk (nemzetközi statisztikából merítve, ezért nem mérföldekben, hanem kilométerekben): Az Egyesült Államokban ezer millió utas-kilométerre 1 halálos baleset esik az automobil forgalomban 18 és a légi forgalomban 5 a végzetes balesetet szenvedettek száma. Ezeknek a számoknak elemzése nagyon érdekes további felvilágosításokra vezet. Mit jelent az, hogy ezer millió utas-kilométerre egy halálos baleset esik? Azt jelenti, hogy ha Mr. vagy Mrs. X mindennap 1500 kilométert utazik, 2030 éven át, vagyis az Urnák 3883-ik esztendejéig sérelem és bántalom nélkül fog utazni, mig utoléri a végzet. Autóban vagy repülőgépben nem kell ily sokáig várni a baleseti halálra. Nem is vár arra az ember, pedighát baleseti halál után duplán fizet a biztositó társaság. De ne csak a számokat számoljuk, a tényeket is vegyik figyelembe. Közlekedési balesetet okozhatnak természeti erők, például vihar, de még nagyobb veszély rejlik emberi hibákban és mulasztásokban. Emberi hibák okozzák a balesetek 41 százalékát, ember (hajtó vagy gyalogjáró) az oka az autóbalesetek 36 százalékának és a vasúti balesetek 41 százalékának. Miután igy nagyjában tisztába jöttünk a közlekedési balesetek okaival és a veszélyesség fokozataival szabad a választásunk. FORRADALOM BEAUTIFUL MIATT Nos, igen. Az igazság, az, hogy a házban, ahol lakom, valóságos forradalom tört ki Beautiful miatt. Soha nem hittem volna, hogy apró, fekete, nőstény spaniel kutyám ilyesmit tudjon előidézni. A helyzetet egyesek a délvietnami buddhisták forrongásával hasonlították össze és állítólag több öregasszony — magatartásom elleni tiltakozásul — máglyán szándékozik elégetni magát. (A hir egyébként meglehetősen kedvező visszhangot keltett az éredekelt férjek körében.) Beautiful, aki e sorok Írásának pillanatában mindössze 11 hetes, abban a korban van, amikor nem szeret egyedül lenni. (Megjegyzem: érthető a dolog. Jómagam már elmúltam 11 hetes és én sem kedvelem az egyedüllétet.) Ennek következménye, hogy amikor nem vagyok otthon — sir. Kora reggel megyek el hazulról és 'kora délután érkezem haza. Ezalatt sir. Olykor erőteljesebben, olykor halkabban, éppen csak a megszokás kedvéért nyüszög egy cseppnyit. Valamelyik nap kora délután a szokásos időben mentem haza, munkám után. Ilyenkor mindig jóleső érzés tölt el. Idáig a társadalom hasznos tagja voltam, a délután hátralévő felében a társadalom haszontalan tagja igyekszem lenni. Amikor felértem a folyosóra, megdöbbenten láttam, hogy a lakásajtóm előtt egy mintegy 20 főből álló tömeg várakozik. Hirtelen jóérzés töltött el. — íme, az emberek mégiscsak jók. Annak ellenére, hogy a ház többi lakóit nem ismerem, mégis összegyűltek fogadásomra. Isten tudja, talán virágcsokrot is nyújtanak majd át és nem lehetetlen, hogy feliratot intéznek a kongresszushoz: kedvemért változtassa meg az Egyesült Államok alkotmányát és olyan ember is lehessen elnök, aki nem Amerikában született. Derűsen,, felemelt homlokkal, szilárd léptekkel közeledtem lakásajtóm felé. Hirtelen észrevett valaki és felorditott: — Itt jön már ez az alak! A fejek felém fordultak. A levegőben kiáltások hallatszottak: — Szégyen, gyalázat, hogy ilyen emberek is élnek a világon! Gyötri azt a szegény kis kutyát! Elmegy hazulról és egyedül hagyja! Ajtóm elé értem. Valóban kihallatszott a dolog: Beautiful keservesen sirt. Elhatároztam, hogy rövid, megrázó beszédet fogok tartani a tömegnek. — Hölgyeim és uraim — szóltam. — Ne jtéljenek el. El kell mennem hazulról mindeníiap, mert dolgoznom kell, hogy kiskutyámnak enni tudjak adni. Ez az oka, hogy egyedül hagyom. Kizárólagosan. Pillanatnyi csend volt, majd egy idős hölgy igy szólt: — Ez nem kifogás. Nősüljön meg, hogy valaki állandóan legyen a kiskutyával. — Ez túlzás és gyalázat tőlem ilyesmit követelni! — mondtam felháborodottan. — Vegyen egy babysittert, ha el kell mennie hazulról — tanácsolta egy fiatal férfi, akinek olyan szétvert füle volt, akár egy hivatásos ökölvívónak. A szétvertfülü férfi ostoba megjegyzését figyelembe sem vettem, hanem kinyitottam lakásom ajtaját. A tömeg ellenállhatatlanul betódult. A színhely hovatovább erősen emlékeztetett egy politikai párt elnökjelölő konvenciójára. Kiskutyám mindig örül, ha hazaérkezem. Karomba vettem és örömének szokásos módon adott kifejezést: nyöszörgőit, sirt és ugatott. — Hallatlan! — mondta egy erősen festettarcú hölgy. — Figyelik, hogy fél tőle a szegény állat? Keservesen sir, mert attól fél, hogy bántani fogja. — Nekem ez az ember már kezdetben nem tetszett — szólt egy másik asszony, akinek müfogsora időnkint lecsúszott. _______________ MIND HŐSÖK ŐK ... Néhány héttel ezelőtt volt szerencsém megtekinteni “Az utolsó előtti ember” cimü magyar filmet, amely ejtőernyősök között játszódott. Nem akarom részletesen elmesélni a filmet. Helyhiány miatt az eszmei mondanivalót sem taglalhatom, bármennyire is szeretném, csak felidézek egy jelenetet: két barát egyszerre ugrik ki a repülőből. . . Zuhannak . . . Izgalmas másodpercek. Az egyik ejtőernyős fiú meg akarja mutatni a másiknak, hogy ő is legény a levegőben, hogy nem fél, és csak a legutolsó, a leg- és legutolsó pillanatban nyitja ki az ernyőjét... De a másik meg akarja mutatni az egyiknek, hogy ő még bátrabb és még különb és az utolsó pillanatban sem nyitja ki az ernyőjét, csak néhány tizedmásodperccel később, de akkor már késő... Már késő .. . Elpusztul... A napokban megnéztem a Bálvány cimü uj magyar filmet, amely bányászok közölt játszódik le. Két barát egyszerre kúszik be egy veszélyesnek nyilvánított vizes, omladozó bányafolyosóra. Kúsznak . . . Izgalmas másodpercek ... Az egyik bányászfiu meg akarja mutatni a másiknak, hogy ő legény a tárnában, hogy nem fél: kövekkel dobálja a felettük lévő recsegő, ropogó falat ... De a másik meg akarja mutatni az egyiknek, hogy ő még bátrabb és még külömb. Nemcsak köveket hajigái a plafonra, nemcsak a támasztógerendákat ráncigálja, hanem közben egyre beljebb és beljebb vonszolja magát a folyosón ... A mentő-csoport utána megy, de akkor már késő... Már késő ... A fal beomlik ... A fiú elpusztul .. . Kíváncsian várom, hogy ezek után mi jöhet még? Vajon még milyen szakmában fogják elpusztítani egymást a fiatalok? KÉPESLAP - BILBAO Elvárhatná az olvasó, hogy ha már Spanyolországban élek, beszámoljak a legnagyobb spanyol látványosságról, a bikaviadalról is. Sajnos, ezt mégsem tehetem, annál az egyszerű oknál fogva, hogy én nem járok bikaviadalra. Irtózom a kiontott vértől. Itt a városban minden utcán látható a hatalmas színes plakát, amelyről a szépszál toreádor szinpompás, csillogó öltözékében, diadalmasan néz a közönségre, mig a szerencsétlen bika felhasitott testéből ömlik a vér ... Hirdetik a legközelebbi bikaviadalt. Fiatal fiuk az utcán zászlókat hordoznak, azokon a küzdő toreádor képe, neve, valamint az esemény színhelye. No és a következő áldozat, a bika, a dátum, amikor a csodálatos látványban gyönyörködhetnek a nézők. Amikor ezen kissé háborogtam, itteni orvosházigazdánk azt mondotta,, hogy a hagyományos szokás nem hibáztatható; az embereknek le kell vezetniök valahol indulataikat és lám, itt nincsenek napirenden a támadások, a gyilkosságok, mint Amerikában ... A célzás ellen nem tiltakozhattam, be kell ismernem, hogy itt nagy a rend és a közbiztonság. Egyik ablakunkkal szemben van a gyönyörű barokk városháza, ahonnét naponta háromszor indulnak posztjukra a rendőrök. Mindig megbámulom az uniformist, a fekete lakkcsizmával, a csipőig érő fehér bőrgallérral, a könyökig érő fehér bőrkesztyűvel és a különös formájú fehér sisakkal. Amint jönnek hosszú sorban át a szembenlevö hidon, mindig úgy hatnak, mint ha valamilyen különös szekta tagjai lennének. Amilyen impozáns, szinte rejtélyes a megjelenésük, olyan szolidak egyébként, elnézőek a járókelőkkel szemben. Még az autósokat is inkább tanítják, semmint megintenék. Nem is hiszem azonban, hogy a városban a rend és a biztonság az ő érdemük. Sokkal inkább betudható ez az u.n. Guardia Civil-nek. Ezek már megjelenésükkel is a volt óhazai csendőrségre emlékeztetnek. Mikor ünnepek alkalmával kivonulnak, fekete lakk kalpaggal, kézifegyverrel, félelmetes látványt nyújtanak. Ezzel magyarázom, hogy az esetenkint gyéren világított, szűk és elhagyott utcákban, a sötéten ásitó kapualjakban soha nem történik támadás, erkölcstelen, vagy rablási szándékkal. Pedig itt hosszú az éjszaka; 11 óra után özönlik a tömeg a mozikból haza, vagy a vacsorázó helyekre. Valahányszor autóval megyünk hosszabb útra, látom, amint 10-12 éves kislányok egyedül, vagy párosával mennek egyik közeli kis faluból a másikba, talán iskolába, talán moziba. Olyankor az országúton sem rendőrt, sem gyalogjáró felnőttet nem látni, csak kerékpáron száguldoznak férfiak, fiatal fiuk, de soha nem hallani, hogy egy ilyen gyereklányt megtámadtak volna. Ez aztán igazán békebeli kép .. . * Az itteni esős, hűvös tavaszt hirtelen felváltotta a forró nyár. Üzleti kirakatok zsúfolva vannak fürdőalkalmatosságokkal. A szivárvány minden színében mindent megtalálhat a vevő, de sehol nincs egy kétrészes fürdőruha, vagy éppenséggel bikini... Csupa egybeszabott fürdőruha, amelynek vállait is “vállalni” kell a nőnek. A Ő IS REPUBLIKÁNUS... A második világháborúban történt a japán fronton. Az egyik amerikai katona éppen szabadság előtt állt és szégyelte, hogy hosszú frontszolgálata alatt még egyetlen ellenséges katonát sem sikerült megölnie. Odament a kapitányhoz és tanácsát kérte, mit tegyen, mert most, ha hazamegy és kérdezik tőle, hogy milyen hőstetteket hajtott végre, még egyetlen ellenfél elpusztításával sem dicsekedhet. A kapitány a következő tanácsot adja neki: — Menj ki az állásokhoz, s kiáltsd el magad: halál a császárra! Erre aki meghallja, nyomban kidugja a fejét és akkor nyugodtan célozzál. Az amerikai katona megköszöni a tanácsot, eltávozik, majd egy óra múlva visszatér. Megkérdezi tőle a kapitány, hogy sikerült-e az útja? — Nem válaszolta. — Miért nem? Kiáltottad, hogy halál a császárra ? > — Igen. Erre felugrott egy japán katona és visszakiáltotta “Halál Rooseveltre!” A kapitány izgatottan kérdezte: — No, és nem lőtted le? A katona csodálkozva válaszolta: — Miért lőttem volna le ? Én is republikánus vagyok ... Irta: KÜRTHY MIKLÓS — Ilyen emberek szoktak sztrájktörők lenni. Még a szeme se áll jól! — jegyezte meg egy munkáskülsejü férfi, akiről később megtudtam, hogy a körzet egyik politikai képviselője. Tehetetlenül állottam a felháborodott tömeggel szemben. Beautiful csakhamar megnyugodott, abbahagyta a sírást és az ugatást és. békésen feküdt karomban. — Figyelik, milyen nyugodt a kis aranyos? — jegyezte meg valaki. — Okos kis állat. Tudja, hogy mindnyájan itt vagyunk és a gazdája nem meri bántani. Az alkonyati nap sugarai ferdén feküdtek már az utcán, amikor a tömeget végre sikerült rávennem, hogy elhagyja lakásomat. S azóta is érzem, hogy valami furcsa, megfoghatatlan ellenszenv vesz körül. Mondhatnám azt is, hogy ez az ellenszenv testetlen, de mégis jelen van. Tegnap hallottam, amint a vendéglőben — ahol vacsoráztam — az egyik pincérnő odaszólt a másiknak:-— Látod azt a férfit, aki a második asztalnál ül? Ez az az ember, aki nemrégiben félig agyonverte kiskutyáját és a felháborodott tömegnek alig sikerült kiszabadítani karmai közül a szegény kis állatot. Amikor egyszer a szomszédos drug storeban cigarettát vettem, magammal vittem Beautifult is. Karomban tartva kértem a cigarettát. A kiszolgálónő megvető tekintettel nézett rám, odalökte a cigarettát, megsimogatta a kiskutyát és eképpen gügyögött: — Hogy vagy aranyoskám? Ver-e még a gazdád ? S azóta, valahányszor hazajövök és Beautiful örömében sir és ugat, igy könyörgök neki: — Kérlek, Beautiful, maradj csendben, mert ha sírsz, azt hiszik a lakók, hogy verlek és előfordul, hogy egy napon, felháborodásukban megkéselnek majd. S akkor odakerülsz valamelyik képmutató öregasszonyhoz, aki csak addig ilyen jó, amig ez a mások rovására történhetik. Hidd el Beautiful, nem lenne jó dolgod ezeknél, akik megvalósították az emberi társadalom csodálatos mafiáját. — Ez a mafia pedig — magyarázom tovább és Beautiful csendben figyel, aranybarna szemét rámszegezve — a pletyka mafiája, amelynek lényege, hogy mindenkiről minden lehetséges roszszat elterjesszünk. A társadalom alattomos mafiája ez, amelynek mindenki részese. Nem tudom, észrevetted-e már Beautiful, hogy a társadalom tudatosan megszervezte és tudatosan erősiti minden nap ezt a mafiát és anélkül már boldogtalan lenne ? Óh Beautiful, ne sírj és ne ugass, mert a tár-~ sadalmi mafia csak arra vár, hogy lecsaphasson valakire, aki sir és ugat, vagy lecsaphasson olyasvalakire, aki kapcsolatban van azzal, aki sir és ugat. — Eközben Beautiful szeme lehunyódik és kiskutyám lassan elalszik. Rövid időre elmenekült a mafiától. Irta; PAPP VARGA ÉVA nadrágrész is bizonyos előirt hosszúságú. Nadrágos nő az utcán sem látható, csak a strandokon akad néhány turista, azokat megbámulják. A múlt vasárnap az egyik óriási strandon temérdek ftirdőző volt, de csak a homokban feküdtek, mert a tenger vize hideg. Legfeljebb ha egy-két fiatal fiú ugrik be néhány percre. A legközelebbi strand Algorta, nem nagy hely, mindössze néhány kertes villa van a tengerparton. Egy ilyen, valóságos kis kastély tengerre néző teraszán ültek vasárnap a háziak, vendégeikkel. Nagy tálcán frissítőket szolgált fel az inas, aki — ha hiszik, ha nem — “ferenejóskában” volt. A pokoli hőségben szánakozva néztem ezt a szegény alakot és eszembe jutott egy ujamerikás férfi, aki egyszer Pasadénában panaszolta nekem: “Sikerült jó állást kapnom. Egy film-mágnásnál butler vagyok. Ez itt olyan sokat jelent, hogy lassan elfelejtem az óhazai szőlőbirtokomat, a velejáró alkalmazottakkal. Csak egy dolgot nem birok megszokni; gazdámék rendkívül nagy társaséletet élnek, a vendégek serege naponta özönlik a házhoz. Ezek a háziakkal együtt szinte meztelenre vetkőzve, mezítláb ülnek a fürdőmedence körül, mig én felszolgálom a különféle hűsítő italokat, — lakkcipőben és szmokingban — Számomra az itteni nedves-forró kiima amúgy is szokatlan; fojtogat a nyakkendő, ami kötelező, és a sirás, amit rejteni kell...” Igen, itt a Baszk-vidéken kötelező a nyakkendő és a kabát a férfiaknak, vállas blúz," térdig érő szoknyával a nőknek, tekintet nélkül a melegre. Erkölcsileg nagyon szigorúak, talán, mert lépten-nyomon papokkal találkozik az ember. Azért módosítottam is magamnak az ismert Dante idézetet: “Ki ide belépsz, hagyj fel minden babonával!” Déli harangszó helyett itt naponta Schubert Ave Maria-ját halljuk egy művészi hangjátékon. Ez olyan hatásos, hogy azt is áhítatra készteti, akinek gyönge a hite. Ezt erősitik a mindenütt látható évszázados templomok, amelyeknél az iá. keresztet vet, aki a túlsó oldalon halad. Igaz ugyan, hogy akik a “lift”-be beszállnak, azok is keresztet vetnek, de annak a vallási érzületen kívül van más magyarázata is; rosszak á felvonók, némely helyen nem is járnak és felfelé az ember nem tudhatja, hogy hol áll meg . .. türthl Mikié* Megjelenik minden pénteken Published every Friday A Tó PÁSZTOR VARGA EVA
