A Jó Pásztor, 1963. január-június (43. évfolyam, 2-25. szám)
1963-04-19 / 16. szám
2. OLDAL A jó pásztor AKIK TEMETNI AKARNAK Az utóbbi néhány hónap alatt a Szovjetunió és vörös Kina közötti ideológiai ellentét szinte drámai módon növekedett. Mao Tse tung egyre nyiltabban veti fel a kérdést: melyik ország hát valójában a nemzetközi kommunizmus vezetője— a Szovjetunió-e, vagy Kina? Felületesség volna nem tudomásul venni (és a szembenálló két fél nyilvánvalóan tudomásul is veszi) hogy a különbségek mélyebbek, mint egyszerű ideológiai eltérések. Az igazi ellentétnek gazdasági alapjai vannak. A nemzetközi kommunizmus vezető országa jelentős gazdasági előnyökhöz jut a csatlósállamok kizsákmányolása révén. Ezenfelül, kommunista Kinának területi követelései is vannak a Szovjetunióval szemben. A két kommunista ország közötti ellentéteket nem lehet jelentéktelennek tekinteni. Az érem másik oldala viszont az, hogy mindkét ország belső gazdasági és politikai berendezése azonos alapelven épül fel, a marxizmuson. Mindkét ország el akarja temetni a kapitalizmust. Kétségtelen, hogy a Szovjetunió és vörös Kina között nemcsak súlyos ellentétek vannak, azonban, ezenfelül, szoros szálak fűzik egybe a két országot. A jelen pillanatban lehetetlenség volna megjósolni, hová vezet majd a két ország egyre mélyülő ellentéte. A CSODADOKTOR DICSÉRETE ;; t j A csodadoktorral úgy kell bánni, ahogyan a hadviselés tudományának tanítása szerint a tulerős ellenséggel kell bánni: Ha nem birsz vele, barátkozzál vele. A Londonban nemrég tartott orvosi világkonferencián érdekes előadások hangzottak el az afrikai csodadoktorokról és kuruzslókról, akik babonával, füvekkel és kotyvalékokkal gyógyítanak betegeket. Igen: gyógyítanak, mondta Dr. E. O. Sofowora, a nyugat-nigériai kormány egészségügyi igazgatója; és ezért lehet és érdemes tanulni tőlük. Dr. B. Belíield-Clarke, a ghanai kormány orvosi tanácsadója pedig azt jelentette, hogy a kumasii egyetem laboratóriumában csodadoktoroktól kapott gyógyfüvek vegyi elemzése kilenc eddig nem ismert növényi só felfedezésére vezetett. Azokat a gyógyfüveket az egyetem laboratóriumi kutatói a hajnali órákban vagy teliholdas éjszakákon gyűjtötték be. Mert ősi hagyomány, helyesebben, babona, ogy a csodadoktorok csak olyankor szedhetnek gyógyhatású füveket, a nap más időszakaiban szedett füvektől nem lehet jót várni. Egyszóval: azok az afrikai csodadoktorok és kuruzslók nemcsak babonás szertartásokkal, hanem kimutathatóan gyógyhatású füvekkel és kotyvalékokkal is gyógyítják a hivő bennszülött betegeket. KÜLÖNÖS BIZOTTSÁG Tizenkét demokrata szenátor olyan Civil Rights törvényjavaslatot terjesztett elő, amelynek célja a Greenwoodban (Miss.) történtek megszüntetése és annak megakadályozása, hogy a jövőben hasonló dolgok előfordulhassanak. A javaslat érdekessége, hogy az úgynevezett Judiciary bizottsághoz került. Ez a bizottság foglalkozik a Civil Rights javaslatok előkészítésével és megtárgyalásával. A bizottság vezetője James O. Eastland szenátor, akiről köztudomású, hogy a Civil Rights törvények leplezetlen ellensége. Kijelölése szenioritási alapon történt. Az egyetlen kérdés: vájjon, mi várható ennek a bizottságnak a munkájától, amelynek vezetője a faji kérdésben gyűlölködő és korszerűtlen álláspontot foglal el? Helyes-e, ha egyes bizottságok vezetőit pusztán szenioritási alapon jelölik ki? Az efajta bizottságokat azon az alapon kellene összeállítani, hogy céljuknak megfeleljenek. Az egyik legfontosabb bizottság az, amely a Civil Rights törvényeket készíti elő és tárgyalja. James 0. Eastland szenátor magatartása azonban megbénítja a bizottság munkáját és minden Civil Rights javaslat szükségképpen zsákutcába jut. ITT KÉRECETNI NEM ILLIK Irta: LEHOCZKY GERGELY A kapu fölött rettenetes kőoroszlánok tartják az erkélyt. A .márvány lépcsőn vörös posztó szőnyeg fut az első emeleti ajtóig. A tágas nappaliban velencei tükrök közt és perzsaszőnyegeken— szfinksz-lábu asztalkák és karosszékek állnak. Ez de Montehautók szalonja. A társaság két csoportra oszlott: a szerencsés jótékony kódokéra és a jótékonyságuk szerencsétlen tárgyaira, tób biak a század elején még — majdnem mind — Ferenc József császár és király alattvalói lettek volna, de túl a század derekán, Párisban, közép- vagy keleteurópai menekültek minőségében csókoltak kezet Madame de Montehautnak, aki minden hónap első szerdáján felkarolta őket, mert makacsul azt hitte, hogy jobb sorsra érdemesek. Lomhányi kicsit megkésett. Egyenesen a szalon közepe felé tartott, ahol Madame de Montehaut állt egy abbéval, Pattantyússal és jóindulatú mosollyal. Lomhányi világfiasan hajolt a gyémántok-borította, finom kézre, és bocsánatot kért a késésért. — Ugyan, szóra sem érdemes, mondta Madame de Montehaut hamiskásan, tudjuk, mi az, amikor az embernek egy bájos kis menyaszszonya van. Az abbé hangosan hahotázott ezen a megjegyziésen.Pattantyus a háta mögül felváltva, hol szigorú, hol kérlelő, könyörgő fintorokat vágott Lomhányira. Az abbé aztán komolyra forditotta a szót. Lomhányi vállára tette a kezét, és a házasság szentségéről beszélt. De nem valami paposán, inkább nagyon is világiasan. Lomhányi látta, hogy amolyan korral haladó pappal van dolga, amilyeneket a képeslapokban lehet látni ;reverendában futballoznak a legényegyletben, vagy valamilyen újfajta táncot ropnak a leánykor csitrijeivel. Pattantyús az egész beszélgetés alatt Lomhányi mellett maradt, és helyette is nagyokat kacagott az egyházi ember ékein. — Igazán mondhatom, dühöngött Lomhányi, amint vég re magukra maradtak, hogy nálad förtelmesebb embert még nem igen láttam. . . Halálra röhögnéd magad a leggyengébb vicceken, merő szolgalelktiségből. — Te pedig, egy neveletlen, faragatlan paraszt vagy. Szegény üreg pap kitenné a szivét is eléd, és te fapofával hallgatod. Madame de Montehaut egy pillanatig sem maradt tétlen. Lelkesen futkározott a csoportok között, semmisége - ken kacagott, de igazán sziv-Lehoczky Gergely 'bői, mindenkivel váltott néhány kedves szót. A szerényen vigyorgó szegényeket ka ronfogva kivezette a sarokból és bemutatta a gazdagoknak. — Lomhányi Álmos, akiről már beszéltem önnek, elnök ur. Magyar. Hazájában ügyvéd volt. Kezdő ügyvéd. — Nagyszerű, nagyszerű, mondta az elnök, egy hitelintézet elnöke, sovány, őszihaju, jóindulatú öreg szivar, nagyszerű. Madame de Montehaut már el is tűnt, csak a hangját lehetett hallani, amint valakinek pompás, egészséges arcszinét dicsérte. Az elnök és Lomhányi zavartan mosolyog tak egymásra. — Úgy, úgy. Egyszóval maga magyar. — Igen kérem, magyar va- I gyök. — Úgy, úgy. Én ismerek már egy magyart. — Nagyon érdekes. Elnök ur ismer már egy magyart. —Úgy, úgy. De az, hogy is mondjam, lengyel. — Értem. — Igen. Geológus. — Geológus. Érdekes.Nagyon szép mesterség. — De nagyon derék ember. Kitünően beszél franciául. Egy fehérkötényes, fehérbóbitás cselédlány apró szendvicseket hozott, tolóasztalkán. Az abbé tapsolt. Mindenki nevetett, hogy milyen közvetlen tud lenni, magas egyházi méltósága ellenére. A szegények serényen kinálgatták a gazdagokat, a gazdagok nyá jasan a szegényeket, de olyan messziről nyújtogatták egymásnak a tálakat, mintha a köztük tátongó szakadék valóságos szakadék lett volna. — Jól szórakoznak? — kérdezte Madame de Montehaut az elnököt és Lomhányit,akik egymás mellett állva eszegették a szendvicseket, és máris tovább viharzott. Izgatott volt, jobbra, balra rendelkezett, magyarázott. Néhány szegény az abbé vezetése alatt székeket hozott a szomszéd szobából a már sorbaállított karosszékek mögé. Egy negyedóra sem telt belé, Madame de Montehaut már be is jelenthette, hogy most pedig Klotz Gyula, a fiatal magyar hegedűművész fog játszani. —Brávo, brávo, mondtak többen is, és tapsoltak. — Borzalmas, mit kell az embernek végigszenvednie, súgta Lomhányi Pattantyúsnak. —- Pszt, intette le Pattantyús, pedig Klotz még csak a hegedűjét hangoigatta. Végre Klotz mélyen meghajolt, megvárta, amig az abbé kiköhögi magát, aztán játszani kezdett. Pattantyús a tenyerébe temette az arcát. — Te, súgta Lomhányi, ennek a Klotznak legalább ötezer pattanás van a képén. — Pszt. Belenyugodott a sorsába. Lehajtotta a fejét, de ő csak azért, hogy a röhöghetnékjét rejtse. Az jutott ugyanis az eszébe, hogy vájjon mi történnék, ha a zeneszám után ő itt körbejárna tányérozni? Az általános meghökkenés és megbotránkozás ellenére, valószínűleg mindek! többéke vésbbé jó képet vágna az éretlen tréfához, és ő könynyen összegyüjtené a lakbérre valót. Klotznak pedig dühében kifakadnának a pattanásai. Ettől támadt a röhöghetnékje. NEMECSEK MEGPRÓBÁLTATÁSA Irta: KLAMÁR GYULA (Becs) Ismét kemény megpróbáltatást mért rá a sors, mint annak idején is nemegyszer, a “Pál utcai fiuk”-ban,Molnár Ferenc világhírű ifjúsági regényében. De most már valószínűleg utoljára, lévén a “grund” egykori hőse, a füvésízkerti csaták szenvedő alanya jóval felül a hetvenen. A szürke polgári életben Jezsek-Józsika Ferenc a neve, foglalkozása nyugdíjas postás, azonfelül pedig regényalak, vagy még inkább: regényhős. És éppen ez utóbbi minősége jelen megpróbáltatásának fő oka, Jezsek-Józsika mintegy három esztendeje szerepel a nyilvánosság előtt, mint Nemecsek. Interjúk a pesti lapokban, a fiatalok küldöttségei lakásán, ajándékok a világ minden sarkából — ez jelezte népszerűségét, amely a legutóbbi időkben olyan méreteket öltött, hogy “Nemecsek” európai felolvasó-kör útra gondolt és arra, hogy megírja á “Pál utcai fiuk” folytatását és egy vaskos kézirat-kötoget el is készített ebből a célból,amikor a derűs égből lecsapott a villám egy cikk képében. Éppen a Józsefvárost járta — kalandjai egykori szinterét — és a — “Gittegylet 1903” feliratú körbélyegzőjének lenyoma - tát osztogatta sajátkezű aláírásával, amikor figyelmeztették, hogy az “Élet és Irodalom” cimü lapban súlyos támadás jelent meg személye ellen: Hollós Korvin Lajos iró azt állítja, hogy nem ő az igazi Nemecsek, csupán bitorolja a nevet, “szédíti” az embereket. Az igazi Nemecsek régesrégen, még 1920- ban meghalt, ahogyan illett hozzá: tüdőbajban.. . Jezsek- Józsika Ferenc -— igy szolt tovább a cikk — már a harmadik köpenicki Nemecsek s itt volna az ideje, hogy véget vessenek üzelmeinek. A “leleplezés” után Jezsek- Józsika becsületsértés és rágalmazás címén feljelentette a bíróságon Hollós Korvin Lajost, állítva továbbra is, hogy ő az igazi, a hamisítatlan Nemecsek, akinek élményei alapján Molnár a világhírű diákregényt megalkotta. Az “irodalmi per” a budapesti központi járásbíróság előtt folyik: tanukat vonultatnak fel pro és kontra, fényképek, iratok tornyosulnak a biró asztalán, a közönség pedig olyan nagy érdeklődést tanúsít a per iránt, hogy a legutóbbi tárgyalásra a nagytermet kellett kiüriteni.Legalább annyi bizonyíték szól Jezsek-Józsika Ferenc mellett, mint ellene, a tárgyalás kimenetele teljesen nyílt. Legutóbb megjelent a tanuk sorában Molnár Ferenc 83 esztendős húga, Molnár Erzsébet, aki Nemecsek ellen foglalt állást; viszont ugyanakkor ismertették a regénybeli “Richter” halála előtt tett nyilatkozatát, mely szerint Jezsek Józsika volt az igazi Nemecsek. Márpedig,ha valaki, úgy ő csak igazán tudta. . . Nem akarok elébe vágni az ítéletnek, amely végül is szólhat Nemecsek ellen és ugyanúgy szólhat mellette is; teljesen bírói megítélés dolga, hogy kit és mit fogad el döntő bizonyítókul. Máris kétségtelen azonban, hogy — szerény véleményem szerint — semmi szükség nem volt erre a nagy izgalmak között megtartott perre, Nemecsek uj megpróbáltatására.Senkinek sem ártott, mégha nem is ő az igazi Nemecsck.lrodalomtörténeti szempontból fontos az igazság kiderítése, — érvel az iró a leleplezés mellett, nagyképűen és hamisan. Ugyan mi köze a fenséges irodalomtörténetnek a nyugdíjas postás kedves személyéhez? Molnár is, mások is, az alakok ezreit alkották meg pusztán képzeletük segítségével, vagy pedig élő minták után; ugyan ki törődött vele? Emlékszem a Városligetből egy öreg bácsira, akiről azt mondották, hogy róla mintázta Molnár a Liliomot és egy másikra, aki Krudyt ihlette Rezeda Kázmér megalkotására. Persze, más dolog, ha az irodalomtörténet azt kutatja, ki volt Ady ihlető j,e, ki volt Léda, vagy ki volt Juhász Gyula szomorú életében Anna. Nemecsek csele azonban— más. Szerintein, ha nem. lenne, ki kellen« őt találni. S milyen jó, ihogy van, milyen szép, hogy jelentkezett és sétálgatott a Józsefvárosban a gyerekek kiűzött, a füivészkertben, a régi “grund” környékén. Ki fildja pia már,— mi volt a grund?Ő tudja,mert a grund helyett ő maradt itt a régi Pestből. Kinek ártott? Képzeljük el, milyen jó lenne régi regényalakokkal találkozni, Twist Olivérrel, a Huckleberry Finnel, vagy Klamix Gyula Péntekkel a Robinsonból,ha, időiben egyáltalán lehetséges lenne. Nemecsek felbukkant a múltból és a regényből és első kézből mesélte el a gittrágás, a gittegylet köny. nyeztető-nevettető esemé -nyeit a mai diákoknak.Miért fontos, hogy igaz is legyen, miért nem álmodhatja az egészet Jezsek-Józsika hetvenháromesztendős gyerekfejjel? '• .IIollps Korvin Lajos■ azt, is állítja, hogy a postás anya-, giakért csinálta az egéssp komédiát.» Nem isméri az ebiben leiket, aki ilyet mond: a történet Nemecsekkel oly szép, oly költői, hogy csak igaz lehet. A regénybeli Nemecsek és a mai Nemecsek jelleme között nincs eltérés, ezért nem lehet igaz, amit Hollós Korvin feltételez róla. De még ha valóban, csak azért eszelte ki az egészet hogy lakást kapjon a kerületi tanácstól, saját önálló főbérletet a társbérlet pokla helyett? És ha ezért tette, akkor is megszolgálta a lakást azzal az illúzióval,amelyet nyújtani tudott cserébe. Lehet, hogy a központi járásbiróság végül kimondja,— hogy nem ő az igazi Nemecsek, amit mindenképpen rósz szül tenne; szerintem akkor is ő a valódi, a hamisítatlan, Nemecsek, ahogyan Molnár Ferenc több mint félévszázada megalkotta Richterrel,Bokával és a többiekkel együtt. Azóta csendben nőtt, öregedett a m.kir.póstán, előlépett, majd nyugdíjba ment, most pedig, hogy nincs már fon. tosabb dolga a világon, előszedte a régi gittegyleti bélyegzőt és most azzal stempliz tovább. Igazi molnári figura; tudja, amit rajta kivid kevesen tudnak, hogy manapság a legfontosabb feladat ápolni az illúziókat és az álmokat. NÉPIDEMOKRATIKUS SZAMARITANUS Nemrégiben ráébredtem arra, hogy nagy igazság ta - lanságok történnek velem. A lelkem háborgott, s mert nyugalmat nem találtam, elhatároztam, hogy felkeresek valakit, akinek feltárhatom sebeimet. Óvatosan tájékozódni kezdtem, kihez fordulhatnék sérelmeimmel, s ekkor ért az első meglepetés; oly számos fórumot ajánlottak, hová bizalommal mehetek el. Találomra kiválasztottam Galambócot és f,elhívtam. Kész. ségesen rendelkezésemre állt, keressem csak fel.Még mindig bizalmatlanul mentem fel hozzá — nehéz megszabadulni a hivatali szóbák rideg emlékeitől, de gyanakvásom pillanatról pillanatra alábbhagyott. Galambóc mosolyogva sietett elém, és vádamat átölelve tessékelt- szobájának legkényelmesebb karosszéke felé. — Örülök, hogy bizalom - mai keresett fel — mondá és mellém ülve térdemre tette a kezét. — Mondjon el mindent a legnagyobb részletességgel. — Szégyellem, hogy főként személyi sérelmeim és panaszaim vannak — kezdtem elfogódottan, — Fél évvel ezelőtt rámfogták, hogy én dúltam fel a mohi pusztát — kezdtem meg illetődötten. — Akkor azt az hogy csak ballába,s cipőt sabad kiszolgálniuk nekem. . . Nézze meg, most is ballábas cipő van a. jobb lábamon! Galambóc szeme könnybelábadt. Öklével hatalmasat csapott az asztalra, s a tégely szilánkokra törve hullott a szőnyegre. — Gyalázat,! — kiáltotta. — Ezt megengedik maguknak ! Sebesen felirt valamit egy kis cédulára. — Feleségemnek mérnöki diplomája van — folytattam.—Munkahelyén azt követelik tőle, hogy a tervezőirodát naponta kétszer súrolja fel egy gyermek-fogkefével. Én is segítek neki, harmadik éve nem alszunk egy félórát sem. Galambóc csendesen sirt, férfimódra, belülről rázta a zokogás. — Ez igy van — mondta később, fáradtan. —Elképesztő dolgok történnek mindenfelé, még ma is. Tökéletesen megértem önt. Gyermekük van ? — Kilenc — feleltem — És családi pótlék helyett gyermektartási adót vetettek ki ránk. Képzelje! Galambóc két tenyerébe temette arcát. — Istenem — suttogta —- ha nem tudnám, hogy minden szava igaz, hát el se. hinném. Ezt is felirom Hosszan kifaggatott mindenről, mélységesen fel volt háborodva. Amikor elmentem tőle, úgy éreztem magamat, mint aki újjászületett. Daloltam az utcán, ember lettem megint! Hét hónapig vártam, hogy változás történik sorsomban. De minden úgy ment, mint mielőtt felkerestem Galambócot. Akkor egy nyugtalanabb órámban felhívtam őt s kértem, fogadjon ismét. . . Azonnal fogadott. Vállamat átölelve vezetett be magához. Az ismert, kényelmes karoszékbe nyomott, .meleg szeretettel nézett a szemembe. — jabb gyalázatos disznóságok történtek ? — kérdezte. — Csak még mindig a régiek —■ feleltem. — Amiket már elmondtam. Csodálkozva nézett rám. —Emlékszem minden szavára. És mindenben igazat adtam önnek! Mit kíván még ? — Nincs módjában, hogy segítsen? — kérdeztem megdöbbenve. — Egyelőre nincsen — felelte szomorúan és felhő futott át a homlokán.— Egyelőre az is nagyszerű dolog, milyen őszintén megértjük a hozzánk fordulókat. Somogyi Pál (Budapest) -utasítást kapták a cipőboltból, magamnak. (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó Associated Hungarian Press, Inc. Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 East 22nd Street, Cleveland 14, Ohio Telefon: CHerry 1-5905 ”^gj§g|J53 ~~ ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre ...........•......................$8.00 One Year .................................$8.00 Fél évre .....................................$5.00 Half Year .................................$5.00 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio A. JO PÁSZTOR
