A Jó Pásztor, 1963. január-június (43. évfolyam, 2-25. szám)
1963-03-08 / 10. szám
A .1 < > V Á S Z T O if OLDAL HÓM AI KATOLIKUS EVAXGÉLICMI OKTATÁS [ Böjt második vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Máté 17. fej. 1—8. Azon időben Jézus maga mellé véve Pétert és Jakabot és Jánost, ennek testvérét, s ,felvivé őket külön egy magas hegyre. És elváltozék színében előttük. — És orcája fénylik vala, mint a nap, ruhái pedig fehérek lőnek, mint a hó. S ime megjelenőnek nekik Mózes és Illés, beszélgetvén vele. Megszólalván pedig Péter, monda Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk; ha akarod, csináljunk itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Mig ő szólott, egyszerre fényes felhő árnyékoló be őket. És ime szózat hallatszék a felhőkből, mely mondá: Ez az én kedves Fiam, akiben nekem kedvem telt, őt hallgassátok. Hallván ezt a tanítványok, arcukra borultak és igen megfélemlének. És hozzájuk méné Jézus és illetvén őket, mondá nekik: Keljetek fel s ne féljetek. Felemelvén pedig a szemeiket, senkit sem láttak, csak egyedül Jézust. SZENTBESZÉD A nagyböjt első vasárnapja Krisztus Urunkat mint bőjtölőt állította szemeink elé az evangéliumban. A mai vasárnapi evangéliumban pedig Krisztus Urunkat már a Tábor hegyén találjuk. A múlt vasárnap Krisztus testében szenved, ma pedig testében megdicsőül. A múltkor mint ember mutatkozik meg előttünk, a ma pedig mint Istent mutatja meg nekünk. Nagy külömbség, nagy ellentét! A két vasárnap jelenti a két életet, a földi s az örök életet. Krisztus Urunk a saját példájával, a saját életével tanít bennünket arra, hogy itt a földön küzdelem, szenvedés az ember sorsa és hogy ezt a küzdelmes kisértést böjtöléssel és vezekléssel kell hasznossá, érdemszerzővé tennünk, ha azt akarjuk, hogy a Tábor hegyére, a megdicsőülés helyére eljussunk és hogy igy jövő életünk boldog legyen. Krisztus Urunk először végigcsinálja a föld keserveit, s azután megmutatja nekünk az ég örömeit, hogy tudjuk és akarjuk az utóbbiakért elszenvedni az előbbieket. A kísértések helye és a Tábor hegye, a nagyböjt első és második vasárnapjának szent evangéliuma, a jelen és a jövő élet nagyszerű képe. Krisztus végigjárja a kísértések útját, legyőzi h test vágyait, az élet kevélységét és a szemek kiván- i ágát és csak ezen hármas győzelem után jut fel a Tábor hegyére, ahol — az apostol szerint — jó nekünk lennünk. A földi életben nekünk is végig kell járnunk a kisértések útját, sokszor még az országút ját is. A szem, a test, az élet, a világ folytonfolyvást kisért, ostromol, zaklat bennünket s nekünk szüntelenül résen kell lennünk, amint Szent Péter apostol figyelmeztet:: “Testvérek, józanok legyetek és vigyázzatok, mert a ti ellenségtek, az ördög körüljár, keresvén, hogy kit nyeljen el.” Es hogy ebben a folytonos lelki harcban, ebben a szüntelen küzdelemben hitünket el ne veszítsük, reményünket fel ne adjuk, Krisztus Urunk bennünket is felvisz egyszerimáskor a Tábor hegyére! Kimondhatatlan lelki megnyugvást, leírhatatlan benső békét és édes örömet nyújt nekünk az imádságban, szent szolgálatában. A Tábor hegyén érezzük magunkat és szinte önfeledten kiáltunk fel Szent Péterrel mi is: “Uram, jó nekünk itt lennünk!” Wismar Medina-Rojas az elrabolt venezuelai teherhajó, az “Anzoateugi” másodtengerésze bemutatja a venezuelai kommunisták zászíaját. . _ A londoni Tower diszőrsége, amely a koronaékszerek biztonságára ügyel, február 23-án sztrájkba lépett. A gárda tagjai napi 24 centes fizetésemelést kérnek. Eddig napi 70c pótlékot kaptak, rendes heti járandóságukon felül, amely $30.80. Hogyan harcol nemzeti Kína guerilla hadserege? Chang Kai-shek guerillái állandó növekvő számban nyugtalanítják a kommunista kínai szárazföldet. Időnként rajtaütésszerű támadásokat intéznek egy-egy ka tonai tábor ellen. Milyen sikerrel? Mikor és hogyan? Az egyik nagy amerikai folyóirat munkatársa, aki éveket töltött Kínában és jól beszéli a nyelvet, látogatást tett egy titkos nemzeti kínai guerilla támaszponton. Ő az első nyugati ember, aki nek sikerült bejutnia egy ilyen bázisra. Elbeszélgetett a katonákkal és a csapatok parancsnokaival. Az alábbiakban tapasztalatairól számolunk be. — Itt vagyok hát ezen a titkos, erősen őrzött guerilla bázison, amelynek katonái azon fáradoznak, hogy előkészítsék a talajt a végleges visszatéréshez. Ezek az. erők időnként rajaiiitésszerü támadásokat intéznek a kinai szárazföld ellen. Ez a világ egyetlen, valóban sikeresen működő guerilla - hadserege a nem-kommunista világban. A nemzeti kinai guerillák egy része magában kommunista Kínában operál s élesztgeti a forradalom hamu alatt lappangó parazsát. Másik része a környező szige - teken, jól védett állásokban rejtőzve csap le időnként Kínára. Az a tábor, amelyet meg látogattam, nemvalami kiállításra szánt “disztábor”; noha már nyolc éve áll fenn, kevés avatatlannak volt aldlkalma azt megtekinteni. A katonák idejük legna - gyobb részében gyakorla - toznak. Vannak köztük viharedzett harcosok, akik nem egy izgalamas harcban vet - tek már részt, s vannak fitalok, akik még nem látták az ellenséget. Vannak köz. tűk olyanok is, akik néhány hónappal ezelőtt még a kommunisták uralma alatt éltek, mások “tengerentúli” kínaiak, akik önként csatlakoztak a hadsereghez. A katonák kora a legváltozatosabb: a pelyhesállu fiataloktól az ötven éven felüli korosztályig terjed. A támaszponton nincsenek amerikai oktatók, noha a tá madások során alkalmazott technikának egy részét ame rikai szakkönyvekből sajátították el a csapatok. Felszerelésük a lehető legkorszerűbb. Könnyű, üvegrosttal borított csónakjaikban kilenc ember foglalhat helyet. A csónakok a viz alá rejthetők de rövid idő múlva újra a viz színére hozhatók. A nehezebb csónakokat vízálló negyven-lóerős amerikai motorok hajtják. A katonák felszerelése a könnyű, nagy teljesítményű géppisz - tolytól és a hordozható rádiótól a gyujtogatásra alkalmas vegyszerekig, mind Formosa gyáraiból került ki. A bázis vezetőségének jó oka van arra, hogy a guerillákat szigorúan kinai környezetbe tartsa. Az Egyesült Államok kormánya, amely jelentős támogatást nyújt Nem zeti Kínának, nem helyesli Chang Kai-sek eme “vállalkozását”. Washington ugyanis attól tart, hogy a nemzetieknek ez az akciója háborúra vezethet a Formosa-szorosban. Beszélgettem a harcedzett veteránokkal, — megkér - deztem tőlük, milyen tapasz tálatokat szereztek eddigi tevékenységük során? A válaszokból nagyjából a következő kép bontakozott ki: A guerillák számára az egyetlen nagy veszély: Öszszieütközés a kinai reguláris hadsereggel. Kémeik azonban figyelemmel kisérik a hadsereg mozdulatait és azokról jóelőre értesítik őket. így azután sikerül elkerülniük ezt a veszedelmet. A másik kockázat: kommunista Kina kémei elárulhatják őket. Ez ellen úgy védekeznek, hogy nappal állandóan rejtekhelyeken tartózkodnak és csak éjszaka lépnek akcióba. Ezzel a minimálisra csökkentik az árulás kapcsán keletkező veszélyt. A polgárháború idején a. 'kommunisták jól trenírozott kutyákat állítottak ki őrszolgálatára. Az egyik guerilla ezzel kapcsolatban kijelentette: “Valóban igy volt, később azonban kiirtották ezeket a kutyákat, hogy megtakarítsák élelmezésüket. Azóta pedig nem építettek ki semmiféle biztos riasztó - rendszert.” A guerillák elmondták, hogy partraszállásuk során, semmiféle ellenállásba nem ütköztek. Kina partjain, a Yangtze folyótól délre. Egyébként is mindig pontosan tudják, hogy hol tartózkodnak a kinai erők. Ha azután partaszállnak, nyomtalanul eltűnnek a szárazföld belsejében. A katonák — hamis iratok birtokában — álruhát öltenek, magukra. Legtöbbször paraszti öltözékbe bújva utaznak a vonatokon, autóbuszokon a távoli vidé - kék re. A guerillák egyik leggyülöltebb elensége a kommunista rendőrség. A kis falvakban gyér számban osztották el őket, egy helységben i csupán 2-10 rendőr ügyel a “rendre”. Ezeket könnyen legyűrik a fölényben lévő guerillák. Az ilyen győzelemnek lélektani hatása is van. Az egyik guerilla ezt mondta erről: “A kinai nép gyűlöli a, rendőrséget, amely mindent ellenőrzés alatt tart. Ha megölünk egy rendőrt, tucatszámra szerzünk barátokat és támogatókat magunknak.” A rendőrség őrzi a magtárakat és az' élelmiszerraktárakat is. Egy-egy sikeres támadás után a guerillák újabb “élelmiszer-forráshoz” jutnak. — Mi a helyzet a milicia körül ? A kommunisták ugyan is fegyveres alakulatokat állítottak fel minden helységbe, hogy azokat megvédjék az “ellenséges ügynökök tői”. . . — Általában — mondta egy guerilla — a milicia tagjai — barátaink. Őket nem támadjuk meg és nem vesziszük el fegyvereiket, mert ku darc esetén a kínaiak vagy kivégzik őket, vagy kényszer munkatáborba küldik őket, Cserébe információkat adnak nekünk, sőt sok esetben, ők vezetnek bennünket egyegy országrészen keresztül. Arra a kérdésre, hogy milyen érzelmekkel viseltetik a kinai nép a guerillák iránt egy veterán következő választ adta: “A kínaiak közül a kommunistákat legjobban a fia - talok gyűlölik. Nekik ugyanis fűt-fát ígértek, iskoláztatást, jó munkát, könnyű meg él hetest. Most aztán a fiata - lók megtanulhatták, hogyan tette tönkre a kommunizmus Kínát. Ezért aztán legerősebb támogatóink a fiatalok. . . ” A táborban valósággal spár tai életet élnek a katonák. Munka közben ritkán mosolyognak, jövőjük bizonytalan. Senki sem tudja, mikor indul és mikor érkezik viszisza. A guerilla legtöbbször csak akkor tér vissza támaszpontjára, ha beteg, vagy ha feljebbvalója úgy látja: elég tapasztalatot gyűjtött ahhoz, hogy újabb, nagyobb feladatra készíthessék elő. De miért kockáztatják ezek a harcosok életüket? Egy veterán katona erre a kérdésre igy válaszolt: “Önként jelentkeztem erre a szolgálatra, mert igy jogot nyerek arra, hogy az elsők között térhessek vissza hazámba. . . ” NŐ A TURNPIKE HAVI BEVÉTELE CLEVELAND, Ohio — Az Ohio Turnpike Commission jelentése szerint most február hónapban, 1,446,000 dollárt vettek be, ami magasabb volt, mint eddig bármely év februárjában. James W. Shocknessy, a Commission főnöke kijelentette, hogy ez a bevétel 51,000 dollárral volt több, mint egy évvel ezelőtt és 224,000 dollárral több, mint 1961 februárjában. ‘’Mindenki anyja" a Szentföldön Jeruzsálemben él egy nő, aki már 84 éves. Valaha hires szépség volt. A nap nagy részében kisbabákat gondoz, jótevője azonban nemcsak a gyermekeknek, hanem a nagyoknak is. Neve: Berta Vester. Ez a név a latinban azt jelenti: a ti Bertátok. Hatvan éve már annak, hogy Jeruzsálemben él. 1881-ben szülei — mélyen vallásos emberek — tengerentúlról költöztek ide. Egyetlen fiúgyermekük skarlátban halt meg, négy kisleányuk egyszerre fűlt a vízbe, igy nem bírták tovább környezetüket, és Jeruzsálembe költöztek, hogy embertársaikat szolgálják. Életüket a felebarát szogálatának szentelték. Hasonó gondolkodásúak hamarosan csatlakoztak hozzájuk. A nők gyermekeket és betegeket gondoztak, és a zsidó és arab asszonyokat a helyes csecsemőápolásra tanították, az édesatya bibliára és európai nyelvekre oktatta őket, szállodát és farmot alapított, ezek jövedelméből tartotta fenn az ingyenes jóléti intézményeket, egyúttal a korszerű gazdálkodásra tanította az arab parasztságot. Az arabok egyhamar rájöttek, hogy itt valami egészen szokatlan jelenséggel állnak szemben: vannak emberek, akik önzetlenül szeretnek, pedig sem nyelvük sem nemzetiségük, sem vallásuk nem azonos. Palesztina azonban nemcsak Jeruzsálem, hanem a Jordánon túli terület is. Ide, a félvad beduin törzsek közé is elment Spafford, Berta édesatyja, mégpedig családjára együtt. Hire megelőzte őt. Ott tartózkodásuk idején az arabok a szőke kislányt, aki arabul is beszélt, annyira megszerették, hogy a szó szoros értelmében — nő létére — felavatták a legtekintélyesebb törzsnek, az Adwannak tagjává. Berta szülei közben megöregedtek, meghaltak. Magától értetődő módon nőtt bele az összes intézmények munkájába. 28 éves korában férjhez ment, és bár hat gyermek anyja lett, tovább folytatta munkáját. Ekkor következett be működésének megkoronázása. 1925 karácsony vigíliája volt. Berta atyja vezette be a szokást, hogy a betlehemi nagy síkságra mentek ki ekkor Jeruzsálemből, és a szent éjszaka előestéjén ott, a Bét Sáhur mezején, ahol egykor a pásztorok virrasztottak, karácsonyi énekeket énekeltek. Berta odarhent éppen aueójába akart szállni, mikor egy arab érkezett a sivatagból. Tanácstalanul állott szamara mellett: azon hozta be fiatal feleségét, aki beteg volt, de újszülöttjét karján hordozta. Sejtelmük sem volt, hogy a keresztényeknek milyen ünnepük van, és miért van az ambulancia is, a kórház is zárva. Ott álltak kétségbeesve az esteledő Jeruzsálem utcáján, mert a szó szoros értelmében “nem volt helyük a szállásban”. Bertát várták a pásztorok mezején, de ő meglátta az arab anyában Máriát, kisdedében a betlehemi Jézuskát. Elhelyezte őket a kórházban és kiment a betlehemi mezőségre. Másnap az édesanya meghalt, az arab apa pedig ott állt az egy-két napos csecsemővel a karján. Még hat gyermek várta otthon — mitévő legyen- Berta nem volt berendezkedve gyermekek gondozására, a kicsit mégis ott tartotta, mire másnap újabb két kisgyermeket hoztak hozzá, a harmadik napon már egy tucatot. “Mindenki anyja” azonban nem esett kétségbe, bátorságából létesült a hires jeruzsálemi gyermekklinika. Most is él még Berta Vester. Az óvárosban levő intézményeihez vezető ósdi lépcsőkön már nem tud felmenni, úgy viszik oda őt. De az egyszerű arabok megállnak, amikor meglátják és mélyen meghajolnak előtte. Korán kezdték BAKU, Szovjet-Aszerbeidzsan. — A Szabadov házaspár korán kezdte, mindketten 16 évesek voltak, amikor összeházasoktak és elkezdték uj honpolgárokkal gazdagítani hazájukat. Azóta sok-sok év telt el és Szabadóvék a napokban ünnepelték meg — ha lehet a szovjet hivatalos hírszolgálatnak hinni — házasságkötésük 101-ik évfordulóját. Könnyű kiszámítani: 117 évesek — lennének most... Életben van sok-sok gyermekük közül 11, az unokáknak se szeri, se száma, száznál mindenesetre többen vannak, mert a Szabadov famíliában a gyermekáldás mindenkor szapora volt, ami pedig a dédunokákat és ükunokákat illeti, azok oly számosak, hogy nem is lehet számbavenni őket. Kommunista Kina miniszterelnöke Chou En-lai résztvett a shanghai tudományos és technikai dolgozók értekezletén. A miniszter ezen a gyűlésen újabb erőfeszítésekre ösztönözte a megjelenteket.
