A Jó Pásztor, 1963. január-június (43. évfolyam, 2-25. szám)

1963-02-15 / 7. szám

A Jó PÁSZTOR 2. OLDAL g—«WB ■mm ftá A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapított» -* ► . in. ■——■■■■ i - .. | Megjelenik minden pénteken______________Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőbég és kiadóhivatal — Publication Office 173« EAST 22ad STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 cd|g||g^> 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre ..................................$8.00 One Year .................................$8.00 Fél évre ■ .......................$5.00Half Year ................................$5.00 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio OROSZOK KUBÁBAN Annak ellenére, hogy Kennedy elnök, McNamara, honvédelmi miniszter, valamint a kémelháritó szolgá­lat vezetője, külön-kiilön tett nyilatkozatukban kije­lentették, hogy nincsenek már támadó jellegű fegyve­rek és szovjet jet bombázók Kubában, a hangulat még­sem látszik megnyugodni. Azok a szenátorok, akik sze­rint még mindig folynak a Szovjetunió kubai katonai, épitkezései, továbbra is ragaszkodnak állításukhoz. Ezzel kapcsolatban, valószinüleg, mindenkiben fel" merül a kívánság: Keating, Stennis és Thurmond sze' nátoroknak haladéktalanul meg kellene nevezniük hir" forrásukat. Senki sem állítja, hogy a szenátorok hírei minden alapot nélkülöznek. Valahonnan, valamilyen forrásból, iyilvánvalóan, szerezték értesülésüket. Aligha kétséges azonban, hogy az amerikai népnek jogában áll tudnia a hírforrást. Enélkül nem is lehet semmiféle nyomozást foganatosítani az ügyben és to­vábbi lépéseket sem lehet tenni. A három szenátor azt állítja, hogy nemcsak jetek és támadó-jellegü fegyverek vannak Kubában, hanem jóval több szovjet katona is, mint amennyiről a szövet­ségi kormány tud. Kennedy elnök és a honvédelmi mi­niszter szerint 17,000 szovjet katona tartózkodik Ku­kában. Kenneth, Stennis és Thurmond szenátor viszont 30,000 orosz katona kubai jelenlétét véli tudni. Alighanem érdemes lenne választ kapni erre a kér désre vonatkozóan a három törvényhozótól, mert sol­­minden függ attól, hogy voltaképpen mi az igazság eb ■hi a kérdésben; ' Függ ettől elsősorban Amerika, valamint az Orga­nization of American States magatartása a nyugati fél­tekén — és a Szovjetunió irányában. A kubai kérdéssel kapcsolatban nemcsak a szövet­ségi kormánynak van felelőssége — hanem a törvény hozóknak is. JOBB MINT SEMMI Az újságban nagybetűs címek alatt nagy tudósi" tásokat többnyire nagy sztrájkokról olvasunk, amelyek mind magasabb bérekért és egyebekért folynak. Oly kollektiv alkudozásról, melynek során bérleszállitásról van szó, ritkábban hallunk és olvasunk. Ilyen alkudó' zás folyt tavaly ősszel a Wilson and Company chicagói húsfeldolgozó vállalat Memphis, Tenn.-i üzemében. Az üzem vezetősége közölte az unióval, hogy a fennálló bérskála mellett az üzemet nem lehet fenntartani, mert nem versenyképes a többi helyi üzemekkel szemben, arntlyekben a munkabérek lényegesen alacsonyabbak. A vezetőség a bérek leszállítását javasolta s Ígérte, hogy idővel a béreket fokozatosan emelni fogja a lehetőség szerint. A unió nem ment bele ebbe az alkuba, mire Wilson and Co. decemberben becsukta a gyárat és a munkásokat elbocsátotta. A munkások átlag 1000 dol­lár végkielégítést kaptak. Most Wilson and Co. a memphisi üzemet eladta a Morrell and Co. ugyancsak chicagói vállalatnak. Mor­rell 30 munkással megnyitotta az üzemet. Az alapbér 1 dollár 83 cent, inig Wilson and C°.-nál az órabér 2 dollár 41 cent volt. A 30 munkás közt vannak többen, akik eddig is ott dolgoztak és $2.41 alapbért kaptak; Őrülnek, hogy inkább van kisebb kereset, mint semmi. Es a később megnyíló munkahelyekre is jelentkeztek bár korábbi Wilson-munkások. A múlt évben a husfeldogozó iparban volt még egy hasonló eset: Armour and Co. a munkabérek leszál­lítását javasolta az uniónak s megállapodás jött létre uj, $2.13 alapbér megszabásával. Az unió, amely a bér­­leszállitásba belement, jobban járt, mint az, amely me­reven ragaszkodott a versenyképességet gyengítő bér­skálához. Sem isteni, sem emberi törvény nem írja elő, hogy a szervezett munkásságnak minden évben, vagy leg­alábbis minden uj szerződés alkalmával magasabb, egy" re magasabb munkabérekre van igénye. Oly helyzet is előállhat, ahol a munkabérek leszállítása kívánatos, és okosabb, mint a lehetetlennek követelése. KÖNNYEN, CYORSAN... Sohasem voltam szivvel­­lélekkel hive a “tanuljunk — könnyen-gyorsan” j eligével kezdődő könyvecskéknek,mert az életben elsőszámú tapasz­talataim közé tartozik, hogy az égvilágon semmit sem le­het “könnyen-gyorsan” meg­tanulni, de többnyire csak lassan és nehezen. Éppen ezért kezdtem olvasni nagy érdeklődéssel Whitney ur­nák a Routledge és Kegan cég kiadásában megjelent könyvét, amelyben gyor­san és könnyen” magyarnyel­vű társalgásra tanítja az ol­vasót. A társalgás a vonaton kezdődik, útban Budapest fe­lé és a könyv elszőszámu ol­vasó és társalgóleckéje ilyen­módon pereg: “Nevem Fehér. Az ur neve Szabó. Ő Szabó ur. Szabó ur kicsi és kövér. A hölgy neve is Szabó. Ő Sza­­bóné. Ő nem kicsi. Szabóné magas és sovány. A hölgy ura nem nagy. Kicsi és kövér.Ne­­ve Szabó.” Eddig ez a dolog tökélete­sen rendben van, eltekintve attól, hogy Whitney ur ily Össze nem, illő feleket háza­sított össze a kövér és kicsi Szabó ur és a magas és so­vány Szabóné személyében. A továbbiakban azután a magyar társalgás igy folyik: “Meleg van. Arcom vörös.Me­­legem van. Szabó ur arca is vörös. Mielege van. Szabóné arca fehér. Melege van.” Eb­ből viszont az következik,hogy Szabó uniilk magas a vérnyo­mása, Szabónénak pedig ala­csony, mert ha az egyik el­vörösödik a melegtől, a má­sik pedig elsápad, akkor ko­moly várnyomásbeli különb­ség esete áll fent. Erre azon­ban a társalgás nem tér ki, mert a vérnyomás kérdése aligha tartozhat a könnyen­­gyorsan elsajátítható ma­gyar társalgás témakörébe. A második olvasmány ily­­módon alakul :“Még ülünk a vonatban. Az ülések jók. Az egyik ülésen ülök én, a má­sik ülésen ül Szabó ur és Sza­bóné. Két bőrönd is van az üléseken. Az egyik ülésen van egy nagy sárga bőrönd,a másikon egy kis fekete bő­rönd. Szabóné bőröndje a nagy sárga, Szabó ur bőrönd­je a kis fekete. A füst is fekete.” Itt valami tévedésnek kell lennie. Ha ugyanis az ülések jók, akkor Szabó ur és Sza­bóné nem a ’magyar Állam­vasutak vonatán utazik. Az­tán az is kiderül, hogy Sza­bó ur és Szabóné egyetlen ülésen ül, ahelyett, hogy kető tőn ülnének és a csomagokat az ülésekből föltennék a cso­­magtartóba.A szegény kis kö­vér Szabó urnák kicsi, fekete bőröndje van, mig a hosszú, sovány Szabónénak nagy és sárga. Dehát ez érthető is, kisembernek kis bőrönd jár. Az olvasmány igy folytató­dik: “De itt az utazás vége! Itt a főváros! Itt van Buda­pest ! Hol vannak a kulcsok ? Ott vannak az ülésen, ott a végén. Hol vannak a jegyek? A sárga bőröndben? Nem, a feketében.” Szabóék, amint látjuk, nem csomagolnak elég­gé logikusan. Mert a kulcsait az ember nem tartja a vonat­ülésen, ahol részben lerázód­­hatnak, részben pedig ottfe­lejtheti az ember, a jegyeket pedig' nem rakja a bőröndök­be, mert jegyvizsgálat esetén nehéz hozzájutni. Pláne a fe­kete bőröndbe nem tesz az ember vasúti jegeyeket. Sár­gába még csak csak. Olvassuk csak tovább,“ A vonat megáll. Budapesten va­gyunk, Nagy füst van, a vo­natban is. Kicsit sok a füst. Megvannak a jegyek? Meg! — Hordár! Taxi! Jön a hor­dár. Megáll az ajtóban. A hordár nagy, de az egyik bő­rönd kicsi. Elmegy a hordár, elmegy a két bőrönd is. A hordár keze nagy. Az egyik bőrönd is nagy, de a másik kicsi.” Mindezek érdekes fejle­mények, amint látjuk. Meg­áll a vonat a pesti pályaud­varon és ettől a vonatban is nagy füst lesz, holott az imént még kényelmesen folyt az utazás. A füsttel általá­ban Szabóiknak sok bajuk van. Hordár után kiabálnak, sőt, már taxi után is kiabál­nak, holott nincs a világnak olyan taxija, amely behajtana a vonat mellé a peronra.Előbb jöjjön a hordár, azután a taxi De a hordár jön is, amiből szintén arra lehetne követ­keztetni, hogy a könyv szer­zője tájékozatlan a pesti hor­dárviszonyokkal. Udvarias hordár lévén, megáll az aj tóban, annál is inkább, mert rögtön látja, hogy az egyik bőrönd kicsi. Ő viszont nagy és könnyen elképzelhető,hogy összevillan a tekintete Sza­­bónéval, aki szintén nagy.Sza­­bó ur ugyanis kicsi és kövér és a hosszú és sovány Szabó­né Budapestre érkezése után ime rögtön találkozik egy hordárral. A bőröndöknek lá­bai nőnek, mert a továbbiak­ban nem csak a hordár megy el,de a bőröndök is elmennek. A hordái- keze nagy, alkal­masint elfér egyetlen kezé­ben a sárga bőrönd is, meg a kicsi, fekete is.” A harmadik olvasmány­ban a (megérkezés újabb fej­leményei bontakoznak ki a “könnyen-gyorsan” magya rul tanuló olvasó előtt. így Irta: HALÁSZ PÉTER szól: “Szabó ur kiszáll a vo­natból. Utána kiszáll Szabó­né. Én is kiszállok. A hordárt már nem látjuk. A bőröndö­ket sem látjuk. A hordár nagy de a füst is nagy. A füst fe­kete is. A füstben emberek jönnek-mennek. Sok embert hallunk, de a fekete füstben nem látjuk az embereket. A vonatokat is halljuk. Szabó ur kezében tartja a jegyeket. Én nem tartok a kezemben semmit. Szabóné nem tart semmit a kezében. Még nem látjuk a hordárt. Hol van? A hordár még taxiért megy. Nem jó hordár.” Ez már mindennek a tete­je. Megáll a vonat, a kicsi kövér Szabó ur kiált egyet és már jön a hordár, aki nagy ember, nagy a keze is, el­megy vele mind a két bőrönd, elmennek taxiért mindhár­man, a nagy hordár, a kis fe­kete és a nagy sárga bőrönd, mennek, hogy taxit hozzanak és a kicsi kövér urnák ez nem egy j ó hordár ? Hát ezt már aztán kikérjük magunknak! Ha ez nem egy jó hordár, akkor máskor ne tessék hor­dárt hivm, hanem a kis fe­kete bőröndöt ragadja meg Szabó ur, nagy sárgát pedig Szabóné vegye a kezébe,mert mint a leckéből értesültünk, am úgysem tart benne sem­mit. . . Irta: RUBY ERZSÉBET a viz szilién lebeg, mint egy­kor Jézus a csodálatos halá­szaton. A vörös kinaiak, mint tud­juk, elfoglalták Tibetet. A Dalai Láma, a többi lámával együtt elmenekült. Nem hitte el Alba Nevis, hogy ez meg­történhetett. Magyarország­ba utazott, azzal a szándék­kal, hogy onnan Tibetbe megy mert tudja, hogy az egész— csak újság-kacsa. Hogy hon­nan szerezte erre a költsé­get, ma is titok. Nem jutott el Tibetbe, de amit látott Ma­gyarországon és hallott Ti­­betről, — megölte a testát­lóikét. Halálsápadtan egyre azt sóhajtotta: Ez nem igaz, ez nem lehet! Az ígéret szép világa összeomlott benne, — amiért nélkülözött és szen­vedett, hogy méltó lánya le­gyen Buddhának Egyre zavarosabban vi­selkedett szegény A lelkén kapott halálos sebet a szer­vezete nem bírta el Észre sem vette, amikor az élők temetőjének: az elme­gyógyintézetnek nehéz vas­kapuja becsukódott mögötte, hogy végleg elzárja őt attól a világtól, ahonnan szárnya­ló leikével már régen eltávo­zott Színházi históriák A kávéház megint odabá­mult, de a bécsi direktor me­gint csak nem törődött vele. Mit szól ehhez a hang­hoz? kérdezi tőle Marton Géza, a Király színház kar­mestere. Karczag keserűen felel: — Hagyja, kérem, hiszen ebbe őrülök bele! Most min­den vidéki szülész Pesten van s akárhová megyek, minden­ki tenorban káromkodik, basz szusban fizet, csakhogy ma­gára vonja a figyelmemet és, hogy szerződtessem. . , És tovább olvasta az újsá­got. A hátamögötl pedig újra. felhangzott, ezúttal még iné lyebben, szinte kérő, könyör­gő módon: —- Pincér, fizetni! AZ ÉLŐK TEMETŐJE Idősebb olvasóim közül kü­lönösen azok, akik az. utóbbi években vették kezükbe a vándorbotot, talán emlékez­nek még egy magyar költő­nőre: Álba Nevisre. Családi neve Unger Ilona. Édesatyja orvos volt és ezt az egyetlen leánykáját me­sebeli hercegnek szánta. A herceg nem jött érte, de he­lyette homlokon csókolta a múzsa. Tizenkét éves korában verseit közölte a szegedi napi­lap. Cizenhatéves volt, ami­kor felfedezte a Pesti Hírlap, Magyarország egyik leg­­kintélyesebb napilapja. Külön Íróasztalt kapott a szerkesz­tőségi teremben s a kollegák s kolleganők egymással ver senyezve kényeztették. Pró­zát is irt és “Hét csoda” ci­­mü könyve három kiadást ért meg. Akkor Írták róla, hogy a nyolcadik csoda Alba Nevis tengerzöld szeme. Elbűvölő­en szép nő volt. Harminc éves korában érte el .szárnyalásá­nak tetőpontját. Erotikus ver­sei a jóizlést sohasem sértet­ték s a téma alapja mindig erkölcsi tanulság. Egyik ver­sében meggyónja, hogy ami­kor megismerte a szerelmet, akkor tudta meg, hogy az ember nem érdemli meg ezt a gyönyörűséget. Igaz, hogy nem olyan, mint ahogy azt bakfis korában elképzelte — és éppen azért gyönyörű,mert — nem olyan. . . Ezeket az érzéki verseket a felnőttek és jó szüléink szí­vesen olvasták, de tőlünk fi­atal lányoktól eldugták. Nem tudom, mi titkolni való volt azon a versén, amelyet a vi­rágzó almafáról irt. így még természeti szépséget megsze­mélyesíteni nem olvastam sen kitől. A képmutatás sohasem érhet fel a művészethez.Ál­lj a Nevis utálta a mocskot, úgy az életben, mint Írásai­ban. Dehát korát megelőző stílusát a szemforgatók ki­fogásolták, holott a mai Ízlés­sel naiv Cilikéknek való ver­seknek tartják. Ez a tény is bizonyítja, hogy nem az idő változik, hanem az ember! Mi, serdülő lányok, titok­ban másolgattuk verseit a vo­nalas irkákba. Ah, Alba Ne­vis! A rajongás fantáziájával úgy képzeltem öt, mint egy tűnd ér szép, gőgös várurnőt, hosszuhaju apródokkal kő- i riilvéve. Aranyozott iiveghin 1 tó viszi a Gerbeaud cukrász- 1 dába és almri fagylaltot ehet, i amennyjl^B-; akar. Nem za­nesll^^BRrt "TOm rnök és az ő idejBben nem találták még fel aragylaltot és nem volt Gerbeaud cukrászda. Ta­lálgattuk, hogy ki szerethe­ti ezt a hires nagy nőt és kit szerethet ő? Beregi Oszkárra gondoltam; Ildikó nővérem Psylander Waldemárra es­küdött. Az első világháború után a penészgombamódra szapo­rodó akarnokok és bünbakke­­resők “Ébredő magyarok” ké­tes értelmű jelszavával hó­dították a szenvedésektől és fájdalmaktól anmgyis bódult magyarságot. Nem ott keres­ték nemzeti tragédiánk okát s okozóit, ahol keresniük kel­lett volna. Sok. jeles írónk munkáját már a század ele­jén irt regényeikben háború­ra uszitóknak minősítették. . . Papirzuzdába dobták irodalmi értékeinket, köztük Alba Ne­vis tizenkét kötetet kitevő müveit is. Néhány évre, ami­kor ugy-ahoigy béke mutatko­zott, megint megjelentek ezek a száműzött könyvek a könyv­piacon. És erre mi történik? A Kádár kormány is papir­zuzdába dobta ugyanezeket a könyveket. Ki hitte volna,— hogy a jobboldal és a baloldal ízlése ennyire egyezik! Alba Nevis megtépázott ba­bérjaival Amerikába jött. . . Szent Estén érkezett és a ki­kötőben sorstársa, Fülöp Ilo­na várta. A rooming house szobájába lépve, Alba a szi­véhez kapott: kis karácsony­fa várta őt, égő gyertyáival szelíden hajbókolva: Isten hozott IFíilöp Ilona magagyár­totta díszeket aggatott a fá­ra, piros-fehér-zöld sziliekkel, i s Alba Nevis a pamlagra es­■ ve úgy zokogott, hogy vele ■ sírtak a gyertyák is. — Most mi a terved? — > kérdezte később Fülöp Ilona, > mákos gubát rakva Álba tá­nyérjára. — írni fogok — felelte Al­- ha Nevis. — Írni? Hát azt hiszed, 1 hogy itt is nyolc millió olva­­r sód lesz, mint csonka hazánk­­, lián? Az itteni pár százezer magyarnak 35 újságot szer­kesztenek. Ez a kicsi olvasó­tábor is megoszlik. Én is csak most jutottam be a Népsza­vához, Miklós Oszkár hivott meg. Bizony eleinte kézimun-Bubr Cl zsebet kával kerestem szűkös ke­nyeremet, amíg a jó Oszkár bátyám fel nem fedezett, — holott Magyarországon már ismert írónő voltam. —- Sebaj — felelte Álba — bársonyégetést csinálok. Re­mek fantáziám van a szinek­­ben, Nem is jelentkezem az újságnál. Ha akarnak, hívja­nak, de én a múltamat tekint­ve, nem kilincselek. És Alba Nevis, akinek a napsugaras időkben erősebb volt az egyénisége, mint az akarata, máról-holnapra meg­változott. Az akarata lett erő­sebb egyre kopottabb egyé­niségénél. Egy kis eldugott műhelyben dolgozott másod­­magával. Később kápráza­tos mintái után a nagy depart­ment store-oknak dolgozott. . . Különösen kedvelték a feke­tebársony alapra dolgozott aranyrózsákat. Már hatodma­­gával dolgozott, amikor jött a nagy depresszió. Becsukta műhelyét és eltűnt. Ismeretlen helyre távozva, amerikai csa­ládnál vállalt házvezetőnői munkát, de lelkileg nem birta. Visszajött New York­ba s mert már otthon beszél­te az angol nyelvet, irodában próbált elhelyezkedni. Idő - sebb nőket már nem igen al­kalmaznak s akkor látta Al­ba, hogy itt az ősz, több ta­vaszt már nem remélhet. Na­­dányi Pál, a Népszava akkori főszerkesztője megsajnálta s cikket kért tőle. Hetenként egy egész oldalas rovatot ve­zetett: “Asszonyoknak, le­ányoknak” címmel. Közben egy összejövetelen megismerkedett egy tibeti pappal, aki Buddha igéit hir­dette itt Alba Nevis a sok szenvedés után az elvont dől- : gokhoz menekülve, úgy gon- 1 dolta, hogy éppen kapóra jött í ez a bölcs yogi, akinek taní­tásait csak nagyon intelligens egyén értheti meg, mivel az ■ egész bittudomány filozófi­án alapszik. i Beiratkozott a yoga tan- i folyamra, de mivel a Buddha < vallás női hitoktatót nem is- ] mer, azzal biztatták a yogik, 1 hogy ha eléri azt a tökéletes­séget,amikor az akarat meg­közelíti a természetfölöttit,— 1 akkor bevonulhat Lassza vá­rosába, ahol a Dalai Láma szé­kel. Palotája körül épített ko- 1 lostorokban a lámák az ifj u­­ság ezreit hit- és orvostudo­mányokra nevelik s az egyik angolnyelvii könyvtárban al­kalmazzák. Mindenesetre — nagy kitüntetés, hogy a fő Láma közelében szolgál. De előbb Buddha tanításain kí­vül meg kell tanulnia Aiwa és Shamon tanításait a nir­vánáról. Ettől kezdve Alba Nevis ki­kapcsolódott a látható világ­ból és átadta maigát a yoga tudományoknak. A második évben már láma módra na­ponta hat órát elmélkedett egyhuzamban, amit “kulcso­lásnak” nevezett, mert az ujjait összekulcsolva, a dívá­nyon ülve, lábait maga alá huzva, mint Buddha, órákig mozdulatlanul ült. Sokat böj­tölt és húst nem evett. A yo­ga vallás szerint az állatokra is vonatkozik az isteni pa­rancs: “Ne ölj!”. Gyakori ven­dégem volt és gondolkoznom kellett, hogy mivel kínáljam meg, amit szeret és tápláló. IIus nélkül nehéz változatos menüt összeáll!tani. Állandó levelezésben állott a főbb lámákkal, akik egy rendkívüli egyént láttak ben­­■ ne és ígéretekkel biztatták. A Népszavától is megvált.- Nadányi fejét csóválva mond­- ta, hogy írásai már nagyon el­- vont tárgyuak, az olvasót nem i érdeklik. 3 Most mái* teljesen beleza­­t varodott a kimeríthetetlen és- mély yoga hittudományba. . .- Aggódva gondoltuk, hogy ta­lán félreérti a yoga dogmáit i és nem úgy tanítják a yogik, i ahogy ő elképzeli. Például azt- állította, ha ő a .mély vízbe \ lép, nem merül alá, hanem Halász Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents