A Jó Pásztor, 1963. január-június (43. évfolyam, 2-25. szám)
1963-02-01 / 5. szám
4. OLDAL A Jó PÁSZTOR A KEHIEKRŐL ÉS BESÚGÓKRÓL SOHSE FELEDKEZZÜNK MEG! Kádár békülést hirdető propagandájának hatása alatt az emigráció megfeledkezik arról, hogy otthon a rendőrállam titkos szervei továbbra is végzik évtizedes feladatukat: a társadalom éber ellenőrzését. Majdnem minden emgiráns otthonmaradt családjára ráakaszkodott egy “jó barát”, aki rendületlenül mellettük áll. Apró szívességeket tesz és ennek során befurakodik a bizalmukba. Ellenőrzi levelezésüket és látogatóikat azért, hogy ha valami gyanús jelenség mutatkozik, jelenthesse feletteseinek. Egyetlen védekezés az ilyen “barátok” ellen az óvatosság. Tájékozottságok meglepő, néha oly valódi híreket közvetítenek, melyek csak egy felső irányítás és megfigyelés utjá továbbíthatók. Az ÁVO utódjainak, a Munkásőrségnek a létszáma megszaporodott. Egy finomabb, észrevétlenül dolgozó hálózatnak több fülre, szemre és lábra van szüksége, mint az inkvizíció módszerével dolgozó ÁVO- hak. Leginkább a levelezés kézbesítésének időpontján tudjuk lemérni a vörös Cerberus működését. Néha fennakadást észlelünk, olykor úgy tűnik fel, hogy akadálytalanul szállít és kézbesít a magyar posta. Magyarországon a nyugati országokba, vagy nyugatról Magyarországra küldött leveleket a budapesti 62. és a 72. postahivatalok kezelik. Általában az az utasítás, hogy a leveleket fektessék el 48 órára. Ez még egy régi, 1957 márciusából származó döntése Kádáréknak. Céljuk az, hogy az esetleg becsúszó, vagy kiszivárgó hírek aktualitásukból automatikusan veszítsenek, mert a régi bolsi gyanú szerint egy rövidebb visszatartási idő alatt veszedelmes hírek vagy jelentések elöregednek, veszítenek értékükből. Általában az a gyakorlat, hogy 48 órás elfektetési idő után a levelek mintegy 90 százalékát minden további ellenőrzés nélkül útjukra engedik. Csak kb. á levelek 10 százalékát ellenőrzik. Az ellenőrzés az ÁVO által benyújtott és kéthavonta felülvizsgált lista alapján szürő-próbaszerüen történik. A lista csak a címzettekre terjed ki, a feladót nem veszik tekintetbe. A 62. és a 72. postahivatalokban a lista címeire küldött leveleket felbontják, mikrofilmre fényképezik és újra leragasztják. A gépek “felgőzölő” eljárással nyom nélkül bontják ki a leveleket. Egy-egy levél bontása, fényképezése és visszaragasztása másfél percnyi időt vesz igénybe. A szűrő próbákat sokszor napokon át nem végzik el, mert a gépek néha a listán szereplő levelek felbontásával túl vannak terhelve. Egy-egy évforduló alkalmával — október 23, november 4. vagy egy jelentősebb esemény, pártkongresszus, vagy hadgyakorlat alkalmával a szürő-próbák számát emelik és ilyenkor az elfektetési idő kitolódik. Leplezett és leplezetlen gazdasági bajokkal viaskodnak A gazdaság-politika, általában a gazdasági problémák megoldása fogas kérdése a budapesti kormányzatnak. Már a pártkongresszuson is kicsendült a gazdasági megoldások jelentősége. így pl. Kádár előadói beszédében azt fejtegette, hogy a gazdasági munka általános fejlődésünk kulcs-kérdése; ezért az eddiginél is nagyobb mértkben kell mozgósítani a pártot. A Figyelő cimü gazdasági folyóirat még nyomatékosabban kiemelte: “A gazdasági tevékenység elvi hátterét abban összegezte a kongresszus, hogy jelenleg hazánkban nemzetközi méretekben is a kapitalizmus és a szocializmus közötti osztályharc fő formájává a gazdasági verseny vált.” Bármennyire is derűlátóan ítélték meg a gazdaság jelenlegi helyzetét és jövőjét, az ipari bérek lemaradása az általános fejlődés mögött kellően érzékelteti a bajokat. Az évek óta növekedőnek beállított ipari fejlődésnek ellentmond a munkabérek lemaradása. A kormányzatnak és különféle gazdasági szerveknek kimutatásai szerint az ipari termelés 1959 óta 35 százalékkal emelkedett, az állami nyereségrészesedés pedig még ezt is meghaladóan 40-45 százalékkal. Ugyanekkor az ipari munkások bérének emelkedése mindössze 5.5-6 százalék. De ez is csak látszólagos; ha figyelembe vesszük az 1959 óta bekövetkezett áremelkedéseket, a piaci élelmiszer árakat, a szolgáltatások, egyes iparcikkek áremelkedését, úgy mintegy 8-10 százalékos reál-bér csökkenés következett be. A kongresszuson nem nyújtottak magyarázatot az ipari bérek elmaradására, de kommunista virágnyelven tudomásul adták, hogy a megnövekedett ka-A 99 százalékos választások előtt Irta: PFEIFFER ZOLTÁN Budapesten nagyban folyik a készülődés U Thant, a U.N. főtitkára beharangozott fogadására. Karácsony előtt kicserélték a nyugati határon húzódó őrtornyokat, aknamezőket és drátsövényeket. A határon átvergődő vérző menekültek emlékei nem fogják majd zavarni a főtitkári látogatás ceremóniáját. De megujitották a közjogi csapdákat is. Február 24-én tartják meg Kádárék az országos képvise lő és tanács-választást. A nagy szemfényvesztést szovjet alapossággal játsszák meg. Megalakult és letette az esküt az országos választási elnökség, amelynek feladata, hogy az ország területén “a szocialista demokratizmus elvének megfelelően messzemenően biztosítsák a választások törvényességét.” Január 10-29 között több mint százezer jelölő gyűlést rendeznek, hogy “gyümölcsöző eszemecsere” alakuljon ki a leendő vörös honatyák, tanács-tagok és a választók között. A jelölő gyűlések alapján Népfront Bizottságok tesz nek javaslatot a “Hazafias Népfront’ ’országos elnökségének, mely azt majd továbbítja az országos választási elnökségnek. Az elnökség február 1-én dönt a lajstromok elfogadásáról, Mindez szokásos szovjet maszlag. A nagy csinadratta Közepette nem sokat törődnek a választókkal. A kiválasztás jogát a választók helyett elvégzik a kommunista párt nyúlványai: a “Hazafias Népfront” és az országos választási elnökség. A demokrácia az országos és helyi képviselők megbízatása alkalmával több jelölt, több párt és több program közötti választásra ad lehtőséget. Magyarországon a kommunista párt kizárja ennek a lehetőségét. Évek óta Hitler, Mussolini, Sztálin és Kruscsev útját járják. A szerencsétlen állampolgárnak két lehetősége van: vagy beletörődik és végigjátsza a demokrácia paródiáját, szavaz a virágokkal feldíszített választási helyiségekben, vagy pedig szembekerül Kádárék diktatúrájával és családjával együtt sülyesztőbe kerül, — még a szomszédja sem tud róla. De ez nem zavarja a kommunistákat. Avval sem törődnek, hogy már mindenki ismeri a szovjet bűvész trükkjét, mely mindig 99 százalék szavazatai emel ki a népi demokráciák urnáiból. A főtitkár teendői közé tartozik, hogy igyekezzék visszaállítani a magyar nép 1956 októberében megszerzett önrendelkezési p gát. Reméljük, hogy a főtitkár nem a tervezett választási komédia alapján állapítja meg a magyar nép sorsának jobbrafordulását. A MÁNIÁKUS SZÁMONKÉRŐK New Yorkban a hazafias emigráció címére levelet hozott a posta Angliából. A levél feladója a nyilasok és a nácik egyesült rémuralmának egyik maradványa: a súlyosan elmebeteg egyénekből összeverődött úgynevezett Számonkérő Szék. Miért figyelemreméltóak e levelek, vagy mint ők, a bujkálok Írják: jegyzőkönyvek? Azért, mert átolvasásuk után szövegük éppenugy érdekelheti az egyetemek elmeorvosi karát, mint emigrációnk törpe kisebbségét, amelyik egy pohár bor után az 1944-es uralomról sző álmokat, esetleg egy jól befészkelődött ÁVO-s ügynök ösztönzésére. Mert egyre nyilvánvalóbb, hogy a józanság és a hazaszeretet határán túl valahol a két véglet egymásratalál és mint Sztálin és Hitler, abban a reményben, hogy egymást úgy is becsapják, — kezetfognak. Csatlakoznak hozzájuk a türelmetlenek, az emigráció törtetői, akiknek a szélsőségekkel való összeköttetésük egyre világosabban bontakozik ki, hiszen már nem titok, hogy kik kérdednek a pajtássággal. Olyan nyugtalanok, hogy nem gondolnak a közmondásra: okos ember nem köt kolompot a megtévedt birka nyakába. A postán szétküldött hat gépírásos oldalát a “Nemzeti Számonkérő Szervezet” jegyzőkönyvének tüntették fel. A számonkérők, a tanuk és az állítólagos bizonyító okmányok felsorolása nélkül. A 19 év előtti Számonkérő Szék nem egyedül a tömeggyilkosságok végrehajtására alapult szervezet volt. A piszkos munkát elvégezték a “testvérek” a Dunaparton és a nyilasházakban. Igazi céljuk az volt, hogy a Biztonsági Szolgálattal egyetértésben országszerte rettegést keltsenek a lakosság körében, mert tudatában voltak annak, hogy náci bérenceknek tartják őket. Ahelyett, hogy nyilas vagy kommunista múltjukat levezekelnék, a diktatúrákat dicsőítő kiadványaikkal rontják a magyarság hírnevét és a szabad országokból Moszkva vörös libériás lakájainak ajánlják fel szolgálataikat. Baj esi Zsilinszky Endre, Kiss tábornok, Nagy Jenő ezredes és sok jó hazafi vére szárad a leikükön. Ők rabolták el a budapesti török követségről, menedékéről Kállay Miklóst, ők irtották ki a tisztikarból mindazokat, akik belátták^ hogy Hitler a háborút elvesztette és a menekvés a másik,oldalon van. Egyrésztik megúszta a felelősségrevonást, átlendült a tartósabbnak látszó uralomhoz, a moszkovitákhoz. Az Andrássy ut 60 félelmetes apparaátusát ők építették fel azzal a notórius hat csendőrtiszttel, akik Péter Gábor moszkvai iskolázottságát kiegészítették honi tapasztalataikkal. E jegyzőkönyvek, helyesebben vészbirósági ítéletek, ízelítőt adnak programjukból. Azzal kendik, hogy ők 18 éve fáradoznak “a közvélemény tudta nélkül”, vagyis titok ban, az átkos és helytelen te kintély-tisztelet megszűnésé ért. Ők, a Szálasi rémuralom ügynökei, panasz kodnak hogy ágensekkel vannak körülfogva, akik közül többen elnyerték már méltó bünte'.é süket. Neveket nem közölnek de feltűnő, hogy inkább az ÁVO áldozatairól tudunk. A jegyzőkönyvből értesültünk hogy 1962 december 1-én üléseztek — a nyilvánosság kizárásával — és három “halálos ítéletet” hoztak, két otthon és az emigrációban szerepet ját szó katonatiszt és egy volt képviselő ellen. Bizonyitékaik mint nagyhanguan állítják, a Számonkérő Szék titkos irattárában lapulnak meg és éppen olyan alaptalanok, mint az általuk felsorolt bűnök. “ítéleteiknek” azonban vagy egy feltűnő jellegzetességük. Majdnem szóról szóra azonosak azzal a szöveggel, amelyet Budapesten az emigráció felbontására gyártanak Kádárék propaganda-tervezetei, a sajtó, a hazacsalogató rádió és a különféle hazatérők leleplező cikkei, könyvei, tanulmányai. A “halálraítélteknek” nyilván kikézbesitették a Számonkérő Szék tonai költségvetés és a mezőgazdaság kolhozositása emésztette fel az ipari fejlődés eredményeit és ráadásul még határidő előtt kellett visszafizetni a “szocialista” országoktól igénybevett “baráti” kölcsnöket. zord döntését. Valószínűleg megtették ellenük az illetékes hatóságoknál a megfelelő lépéseket. Feltesszük, hogy a hatóságok felderítik majd e titokzatos társaságnak nemzeti maszkba bujtatott mozgatóit és hurokra kerülnek nemcsak a mániákusok, hanem a partnerek is, a budapesti ÁVO ügynökei. A számonkérők nyilván az emigráció idegeire való tekintettel 840 hónapi haladékot adnak az “ítélet” végrehajtására. De a határozat függelékében felhívták a magyarság “legjobbjait”, hogy destruktiv ellenállás esetén “alkalmas időben és eszközökkel” a Szent Korona (?) és a nemzeti számonkérés szervezete nevében hajtsák végre a halálos Ítéletet. Ezzel a vérgőzős mákonnyal szemben csak egy lehet a kötelességünk: leleplezni és elmebeli állapotuk vagy bűnösségük szerint elmegyógyintézetbe küldeni vagy bíróság elé állítani őket. CSONTVÁRY KIÁLITÁS Az Élet és Irodalom legutóbbi száma rámutat arra a különös helyzetre, amely a képzőművészet terén mutatkozik. A brüsszeli világkiállításon a magyar expresszionista festészet nagy mesterének Csontvárynak a képei nagy sikert arattak. Nemzetközi díjjal is kitüntették. Belgium a kultur kapcsolatok intézetét és a nemzeti galériát kereste meg, hogy megismétlődhessék a bemutató. A kérelem elől nem lehetett kitérni, igy hát útnak indult a Csontváry húsz alkotását tartalmazó gyűjtemény. A magyar müpártoló közönségnek idáig nem volt módjában Csontváry vagy Derkovits expresszionista képeit gyűjteményben áttekinteni. Minthogy azonban a belgiumi siker eljutott Magyarországra is, bejelentették, hogy a brüsszeli kiállítás anyagát a magyar közönség Székesfehérváron majd megtekintheti. TERJESSZE LAPUNKAT» Pierre Huss — a magyarok barátja Pierre Huss, a Hearst lapok kolumnistája és képviselője a U. N.-nél. Az elmúlt évben nagy küzdelem után választották meg a kommunistákkal szemben a U. N. Accredited Correspondent Association elnökének. Pierre Huss az elmúlt évben teljes erejével segítette a magyar nép igazságos ügyét. Varga Béla, a Magyar Bizottság elnöke, aki régi barátja neki, vacsorát adott Pierre Huss tiszteletére abból az alkalomból ,hogy befejezte elnöki évét. Mintegy nyolcvanan jöttek össze a Magyar Bizottságban — Pierre Huss barátai és munkatársai. A vacsora előtt Varga Béla köszöntötte Pierre Husst e bevezető szavakkal: “A magyar nép legszebb tulajdonsága, hogy sosem felejti el azokat, akik jót tesznek vele.” Pierre Huss megköszönte a Varga Bélától kapott emléket és kijelentette: élete legnagyobb dicsőségének tartja, hogy a magyarokért küzdhetett a foradalom előtt és után. A U. N.-nél akkreditált újságírók nevében Max Bear, a Nene Zürcher Zeitung tudósítója hosszabb beszédben méltatta Pierre Huss érdemeit és az egész szabad világ érdekében kifejtett munkásságát. A vacsorán jelen voltak, többek között a Chicago Tribune, Hearst lapok, Christian Science Monitor, New York Daily News, Chinese News Agency, UPI ügynökség, French Agency Press és az ABC televízió állomás tudósítói és komentátorai. VARGA ISTVÁN EMLÉKEZETÉRE A közgazdasági tudomány értékes művelőjét veszi tette el a magyarság: Budapesten meghalt Varga István egyetemi tanár, a polgári közgazdaság utolsó működő tudósa. Karriérjét a Konjunktúra- Kutató Intézetben kezdte meg, ahol érdekesen tárta fel a magyar gazdasági élet lehetőségeit és szociológiái adatait. 1945 után a Kisgazdapárthoz csatlakozott s mint az Árhivatal főnöke igyekezett lendületbe hozni a náci és az orosz megszállás alatt kifosztott ország gazdasági életét. A kommunista hatalomátvétel után háttérbe szorult, meghúzódott a később Marx Károlyról elnevezett Közgazdasági Egyetemen és ott eltűrték, hogy a közgazdaság tudományát a pártszemináriumnak utasításától függetlenül tanítsa. A forradalom kitörésekor azonnal nekifogott egy hatalmas munkának. Elkészítette a polgári gazdálkodásba való átmenet tervét és részletesen kidolgozta a kommunista terv-gazdálkodásból való kibontakozás teendőit lépésről lépésre. Tragikus véletlen, hogy megfeszített erővel elkészített müvét éppen november 4-én fejezte be, azon a napon, mikor a szovjet túlerő elnyomta a magyar demokráciát, elűzte Nagy Imre koalíciós kormányát, utat nyitott a szovjet be visszatemetkező Kádár rendszernek. Külföldi utazások ellenőrzés alatt A külföldi utazások lehetőségeiről érdekes nyilatkozatot tett Szívós Péter alezredes, a budapesti útlevél osztály vezetője. 1982-ben mintegy 20 százalékkal volt több a kiadott útlevelek és utazási engedélyek száma, mint 1961-ben. A legtöbben a “szocialista” országokba utaztak. Az egyéni turista utazásokat szigorúan korlátozták, annak ellenére, hogy a Nemzeti Bank a nyugatra utazóknak úgyszólván egy napra sem elegendő valutát utal ki. Orvosoknak csak saját költségükön volt módjukban megjelenni külföldi kongresszusokon ; ugyanilyen megkötöttség korlátozza a nyugatot tanulmányozó mérnökök, képzőművészek útját. 1962-ben nagyjában a beadott kérelmek száma nem haladta meg az 1961-es szintet. A külömbség csak annyiban mutatkozott, hogy akik nem igényeltek valutát, azoknak kérelmeit enyhébben bírálták el. Az útlevél osztály vezetője természetesen igazodik a Kádár propagandához és nagyképűen kijelentette, hogy a disszidált családok egyesítését igyekeznek elősegíteni és a kölcsönös látogatásokat megkönnyíteni. INGYEN MUNKA A Makói Gépgyárban nemrég statisztikát késztettek. A statisztika elárulta, hogy 1962-ben ugrászszerüen megnövekedett a termelésből kiesett napok száma. Különböző cimeken 913 napot dolgoztak a munkások termelés — és ennélfogva fizetés — nélkül. Ez a buzgóság nem volt Ínyére a munkásságnak. Vizsgálatot kértek. Kiderült, hogy összesen 550,000 forint ingyen munkát sajtoltak ki belőlük, fejenként 605 forintot, amit érthetően kifogásoltak. Pfeiffer Zoltán
