A Jó Pásztor, 1963. január-június (43. évfolyam, 2-25. szám)
1963-06-21 / 25. szám
Z. OLDAL A Jó PÁSZTOR, A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁBKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó Associated Hungarian Press, Inc. Szerkesztőség és kiadóhivatal -— Publication Office 1736 East 22nd Street, Cleveland 14, Ohio Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre ....................$8.00 Fél évre ................................$5.00 SUBSCRIPTION RATES: One Year ..........................$8.00 Half Year ........................ ..$5.00 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio A KÖZÖS ELLENSÉG? A lenini tanok értelmében a világ proletárjai általában testvérek és különösen testvéri a viszony a kommunisták és a gyarmati sorban élő vagy gyarmat sorból felemelkedő szines emberek közt. Azért tanította ezt Lenin, mert ezen a “testvériségen” alapult egész világhóditó stratégiája: A tudatlan, politikailag éretlen afrikai és ázsiai népeket függetlenségi harcukban segíteni, gazdaságilag, technikailag, katonailag erősíteni és amikor megerősödtek kommunista segitséggel, rájuk ülni, kikiáltani az ázsiai és afrikai proletárdiktatúrákat. Az utóbbi években Lenin mostani helytartója csalódott. Az ázsiai és afrikai arab országokban a vezérek elfogadták a szovjet segélyt, de börtönbe vetik hazai kommunistáikat. A fekete Afrikában Ghana, Guinea, Mali és Somali uj néger köztársaságok vezetői csak rokonszenveznek a szovjettel, de annak túlkapásai, beavatkozási kísérletei ellen védekeznek. A volt belga Kongóban a muszkavezető árulót, Lumumbát, agyonverték. Miért ez az ellenállás a felszabadult szines népeknél? Újabban egyre több jel arra mutat, hogy a színesek az oroszban nem annyira a kommunistát, mint a fehér embert látják és — idegenkednek tőle. Az afrikai szolidaritási konferencián, Tanganyikában, az egyik néger állam miniszterelnöke, Nyerere, kereken kijelentette, hogy a szovjet éppen olyan gyarmatosító hatalom, amilyenek voltak más fehér népek. És a kínai kommunisták ugyanilyen húrokat pengetnek: hangsúlyozzák, hogy ők is szines emberek, viszont az oroszok fehérek. A szines-fehér ellentét kihangsulyozásá annál kínosabban érinti a szovjet imperialistákat, mert éppen most, amikor a mississippit és alabamai szines-fehér konfliktusból propaganda-pecsenyét szeretnének sütni, a moszkvai, prágai, szófiai egyetemen szines-fehér diákok lerántották az álarcot a szines népeknek szerelmet valló rabló imperialisták pofájáról. LSTEN VELED, PROJECT MERCURY! Hirt adtunk arról, hogy a National Aeronautics and Space Agency igazgatója, James Webb, hivatalosan kijelentette: a Propect Mercury program lezárult. Webbnek nem volt könnyű dolga ezzel az elhatározásával, mert a program lezárását heves vita előzte meg. A Project Mercury astronautjai azt állították, hogy a program keretén belül egy ötödik ,az eddiginél jóval hosszabb ideig tartó űrutazásnak jelentős gyakorlati eredményei volnának és az eddigieknél megbízhatóbb és részletesebb információkat kapnánk sok kérdés felől. Az astronautok — tekintettel Webb ellenálására — Kennedy elnök elé terjesztették kívánságukat. Mr. Kennedy mindkét felet meghallgatta. Webb a következővel érvelt: — A Project Mercury “életben tartása” késleltetné és hátráltatná a Project Gemini és a Project Apollo programot. A Project Gemini keretében egy capsulában egyszerre két astronautot küldünk fel a világűrbe, majd a különböző Gemini capsulák között “világűrrandevút” rendezünk. A Project Apollo pedig a Holdutazás programja. A Szovjetuniót nem érhetjük utói és nem győzhetjük le az Űrrepülés területén, ha nem számoljuk fel a Project Mercury programot, amelynek minden lehetőségét már kimerítettük. Ezek voltak James Webb érvei és Kennedy elnök elfogadta azokat, szemben az astronautok érvelésével. A Project Mercury program tehát lezárult. A múlt időkre való emlékezés szinte szentimentális érzésével gondolunk a programra, amely sok eredményt hozott és elindította Amerikát a világürrepülés utján. — Isten veled, Project Mercury! — mondjuk és egyben hozzátesszük: Isten hozott Project Gemini és Project Apolló! A ti feladatotok lesz Amerikai világűrfölényét megteremteni a Szovjetunió felett. II. RÁKÓCZI FERENC EMLÉKE Junius 7Áín volt 260 esztendeje, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem, a magyar történelem egyik legnemesebb alakja, aláírta hires, latin nyelven irt kiáltványát, amely a “Recrudescunt. . .” szóval kezdődik s melynek első mondata igy hangzik: “Kiújultak a nemes magyar nemzet sebei!” 1703 junius 7-én történt ez a zászlóbontás, hogy egy nyolc esztendeig tartó nehéz, majdnem állandóan reménytelen küzdelem kövesse. A fejedelem kiáltványa felsorolja azokat a panaszokat és sérelmeket, amelyeket az utolsó századok alatt a magyar nemzet elszenvedni kény télén volt. Végigolvasva a szomorú listát, megdöbbenve látjuk, hogy az elnyomók és módszereik mennyire hasonlítottak egymáshoz minden korszakban, még ha óceánok és évszázadok választották is őket el egymástól. 73 esztendővel később, 1776-ban az amerikai forradalom vezetői az Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozatában állították össze az akkori amerikai nép jogos panaszait. Az amerikai nép jajkiáltásában ugyanazok az igazságtalanságok, erőszakossságok, fosztogatások, szerződésszegések, vérengzések, jogfosztások sorakoznak fel, mint melyek évtizedekkel azelőtt a kizsarolt magyar nemzetet a forradalom karjaiba kergették. A magyar nemzet elnyomása a történelem bizonysága szerint sokkal kegyetlenebb volt, mint amelyet az amerikai nép volt kénytelen eltűrni. Rákóczi kiáltványa szerint a német egy év alatt többet zsarolt ki az országból, mint a török 50 év alatt. Nagyon sokan az öngyilkosságba menekültek, mások önmagukat adták el rabszolgákul a töröknek. Maga Rákóczi mondta ki ezeket a megdöbbentő szavakat: — “Most már az egész nemzet szinte egy akarattal a török uralmat kívánja vissza!” De mondott Rákóczi egyebet is, olyan dolgokat, amelyeknek egészen modern csengésük van. Vájjon melyik korszakra lehet alkalmazni például ezeket a szavakat: “A török uralom alól való felszabadítás ürügye alatt fosztogatják és pusztítják az országot és irtják ki a nemzet vezetőit.” 83 vezető emberre mondott ki halálos ítéletet a német, mondja a kiáltvány, köztüik Rákóczi Ferencre is. De mindennek dacára a kiáltvány nyomatékosan hangsúlyozza, hogy szavait nem a bosszuállás, ■ gyűlölet vagy nagyravágyás diktálta. Magyarország eddig, mint szabad nemzet, a kereszténység védőbástyája volt. Hallja meg az egész világ, hogy a szabad magyar anyák szabad gyermekei számára a Vasváry Ödön rabság keserűbb, mint a vértanúhalál. A nemzet fiai készséggel ajánlják fel vagyonukat és vérüket az utolsó cseppig, ha azzal hazájukat a Habsburg uralom alól felszabadíthatják. Az egész világ előtt ünnepélyesen jelentik ki,hogy ha fegyvert fogtak is, szivükben nincs személyi nagyravágyás, haszon vagy dicsőség keresés. Isten a bizodalmuk, erősségük és biztos kikötőjük. A kiáltvány szövege igazi tükre Rákóczi nemes lelkületének. Ugyanaz a szellem hatja át ezt a nevezetes történelmi okmányt, mint amely áthatotta végrendeletét, melyet fiai számára irt. Ebben a végrendeletben azt mondja, hogy az Isten őt nem azért küldte a világra, hogy próféta, tudós vagy ujitó legyen, hanem hogy az ő alázatosságán keresztül mutassa meg Isten az ő irgalmát és igazságát az embereknek. Nem a világi tudományt keresi, hanem keresztény szellemben akar hatni fiai gondolkodására. A nép szavát c is Isten szavának és igaznak tekinti. Törvényes hatalom nincsen szabadság nélkül. A hatalom az az erő. amely az embert arra ösztönzi, hogy a jót önmagáért tegye. Azok, akik a nép szabad választása alapján nyerték el a hatalmat, Isten hatalmának képviselői. A tudósok sohasem fognak megegyezni abban, hogy melyik a jobb .kormányforma : az örökös vagy választó királyság, vagy a köztársaság. Ebben is csak szeretettel lehet célt érni. Inti fiait, hogy legyenek büszkék arra, hogy olyan nemzetben születtek, amelynek első királya a szabadságot és szeretetet tette minden törvény alapjává és meghagyta, hogy az egész országban a szeretet uralkodjék. Fiai ne születésükre és nevükre legyenek büszkék, hanem arra, — hogy Isten gyermekei. A halálra készülő Rákóczi boldognak mondja magát, hogy hazaszeretetből küzdhetett a törvényes szabadságért és nem azért, mert ő maga hatalomra és uralkodásra vágyott. Irta: VASVÁRY ÖDÖN Ez a kiváló férfiú, az egész ország leggazdagabb és legnagyobb nevű főura, szelid, magába vonuló, mélyen vallásos ember volt. Szabadságharcában nem mint hadvezér tűnt ki, hanem mint páratlanul sikeres hadsereg-szervező. Élete nem volt boldog. Apja meghalt pár héttel azután, hogy ő megszületett.Anyja, a hires Zrínyi Hona, katonás természetű, férfikötelességeket végző nő volt, akinek nem sok ideje maradt, hogy anyai gyöngédségét is bebizonyítsa fiával szemben. Miostohaapja, Thököly Imre pedig nyers, bárdolatlan, mogorva ember volt, aki szeretetet vagy megértést sohasem mutatott mostohafiával szemben, aminek sebét az érzékeny szivü Rákóczi egész életén keresztül hordozta. Általában: abba a nyers, durva, erőszakos korszakba egyénisége semmiképpen sem illett bele, ezért lett mind zárkozottabb s ezért menekült a vallásosság vigasztalásához. Mindössze 27 éves volt,amikor 260 esztendővel ezelőtt, hires kiáltványát aláírta, 35 éves volt, amikor száműzetésbe ment, hogy sohase térjen vissza és 59 éves korában a törökországi Rodostóban meghalt. Nagy ember, kiváló magyar volt. "KÉREK 10 DARAB CHRYSLERT" Égy beteg barátomat látogattam meg a napokban a Fellinger-klinikán, ahogyan a bécsiek a II. számú belgyógyászati klinikát nevezik világhírű igazgatója, dr.Karl Feliinger professzor után. Az ósdi épület kapualjából egy szűk lépcsőn jutottam egyre feljebb: gyanús csönd mindenütt, egy teremtett lélekkel sehol sem találkoztam, akitől érdeklődhettem volna a 113-as számú kórterem után. A második emeleten aztán elszántam magam és benyitottam az ajtón. Gyerekkoromban történt, hogy egyik éjjel álmomból felriadva idegen világban találtam magam: se az ajtót, se az ablakot nem leltem,mert egész másutt kerestem, mint ahol volt, a bútorok, ahogy végigtapogattam őket, félelmetesen idegeneknek tűntek, a villanyt se találtam s mármár kétségbeesetten kiáltani akartam, amikor motozásomra kinyílt a szobaajtó és a vakító fényben megjelent az apám. Most is ilyesmi történt velem. Érzékszerveim automatikusan kórházra voltak beállitódva: a fehér szinre, az éter- és orvosságszagra, az ápolónővérek fehér fityulájára. Amint azonban beléptem az ajtón, egy teljesen más, nem várt világ tárult elém. Először is: orromba erős parfőmillat verődött valahonnan, mintha egy női budoárba nyitottam volna; a széles kórházfolyosó helyett egy kis szobácska tárult elém tarkán. Ijedten forgattam a fejem: hová kerültem ? A klinika helyett tévedésből egy másik épületbe léptem be? Vagy álmodom talán? Mi történt? Jobbról furcsa hang hallatszott, mintha valaki a torkát köszörülné. . Odapillantottam és zavarom attól, amit láttam, még nagyobbra növekedett: egy burnuszos férfi állott — a Fellinger-klinikán! — egy szállodai szoba közepén, magas támlájú székek és pálmavödrök között. Előtte széles Íróasztal s azon vagy tiz, különböző szinü telefon. A burnuszos épp azon töprengett, melyik színűt használja, és eközben adta azt a torokköszörüléshez hasonlatos hangot. De lehet, hogy arabul beszélt valakihez. Lábom alatt kórházi linoleum helyett süppedő szőnyeget éreztem. Vörös spanyolfal zárta el elől az utat, e fölött is keleti szőnyegek lógtak le a mennyezetről. . . Mintha az ezeregyéjszakába csöppentem volna hirtelen. Zavarodottan hátráltam kifelé, amikor lebbent valami és két normálisan öltözött szurósszemü férfi fogott közre. Udvariasan tudakolták, kit keresek § mikor megmondtam, akkor meg azt akarták tudni, hogy kerültem oda? Ekkor már lassan derengeni kezdett előttem, mi történt tulajdonképpen: tévedésből Ibn Szaud király, Szaudi-Arábia uralkodójának beteg-lakosztályába kerültem s az úriemberek, akik gyanakodva faggattak, a bécsi állambiztonsági hivatal emberei. Azután, miután meggyőződtek, hogy semmi rosszat nem forralok őfelsége ellen és a hanyag portás az oka mindennek, előzékenyen átkalauzoltak egy csomó esernyős-kardos királyi testőr és fekete fátyollal letakartarcu hölgy között, és végre bejutottam a klinika éterszagu. csillogó fehér világába. Ibn Szaudról, a világ állítólag leggazdagabb uralkodójáról bőven Írtak ezekben a napokban a bécsi újságok. Persze, most m ár emlékeztem: azt is megírták, hogy Feliinger professzor javaslatára költözött be a Bristol-beli lakosztályából a klinikára, amelyet erre az alkalomra kissé átalakítottak. A luxushotel bútorait átszállították a klinikára, a fehér falakat szőnyegekkel borították, külön telefonvonalakat és rádióállomást szereltek fel, hogy az uralkodó állandó összeköttetést tarthasson fel országával s minden egyéb módon is igyekeztek a sok száz esztendős épületrészt egy “keleti kényur” igényeinek megfelelően átalakítani. ÁJ professzor ahhoz is hozzájárult, hogy a király kosztját továbbra is a Bristol francia főszakácsa készítse el szigorú hármas: orvosi, vallási és rendőri felügyelet mellett. Hja, nem könnyű egy keleti kényur élete, ha ráadásul még olyan gazdag is, mint Ibn Szaud! Az igy elkészült és ellenőrzött diétás ebédet különös ceremóniák közepette rakták KlinárGril« autóra és diszkisérettel szállították a klinikára, — persze, egy madár is elvihette volna a szárnyán, oly kevés, amit a beteg gyomru király megehet. Ebből is látszik, mennyire nem minden a pénz. Enni már évek óta alig eszik,egyik kórházból a másikba, egyik szanatóriumból a másikba vándorol. Becsbe például — Nizzán és Pórison keresztül jutott; ismét régi orvosát, Feliingert kereste fel, miután mindenfajta kúrát végigcsinált, minden hires német és francia orvost meghallgatott, kipróbálta az ajánlott vizeket, fürdőket, gyógyszereket, anélkül, hogy valamit is használtak volna. Mit ér a naponta nem tudom hány százezer dollárnyi tiszta jövedelem, ha nem tud megenni egy bécsiszeletet? Harminc felesége unatkozik a Bécs melleti Badenben, egy teljes hotelre való asszony és gyerek, a hozzávaló felügyelettel egyetemben. És ez a harminc, — csak a legkedvesebb harminc, a többi otthonmaradt a rijadi királyi palotában, szigorú őrizet alatt. A legeslegkedvesebbet éppen mostanában veszítette el: mialatt gyógyulást keresve Európában bolyongott, a legkedvesebb háremhölgye egy udvari hivatalnokkal szűrte össze a levet és egy jócsomó pénzzel, ékszerrel ismeretlen helyre távozott. Ibn Szaud a hírre repülőgépre ült és hazament rendet csinálni. A biztonság okáért újabb európai útjára magával hozta a legkedvesebb harmincat, valamint hatalmas ládákban az egész államkincstárat, magánvagyonával együtt. Ami biztos, az biztos. C.f Azt is oly gazdag emberek .csak olyan gazdag emberek engedhetik meg. maguknak, hogy ügy vásároljanak autót, mint a király. E'gyik nap beállitott, egy, sötét-bőrű fiatalember az egyik autószalonba és igy szólt az eléje siető alkalmazotthoz : —r Kérek tiz darab Chryslert. . . ... ; A király titkára volt. Vásárolt még öt darab Nash-t is és készpénzben fizetett. Azóta Badenből nem taxin vagy kölcsönautón, hanem saját kocsin jár Bécsbe az udvartartás, ami persze sokkal kényelmesebb. Az unatkozó, fátylaik mögül mindenkire tüzes pillantásokat lövellő hölgyek szakadatlanul vásárolnak. Ha még sokáig tart Ibn Szaud király betegsége, akkor nemcsak Baden minden cukrásza, virágkereskedője, mozisa, csokoládéboltosa meggazdagszik, nemcsak a bécsi fodrászok, női szalonok, fehérnemüsök, cipőkereskedők, sőt maga — Ausztria is talpraáll gazdaságilag. Egyik-másik hölgy naponta vásárolja a cipőket, ruhákat, ékszereket. S mindenből csakis a legdrágábbat. Kp.-ért. Minden a kofferba kerül, a koffer pedig fel a padlásra, a pincébe, ahol hely van és ahol persze végül is ott marad majd . . . A király bölcs nyugalommal fekszik a szőnyeges klinikai szobában: minden úgy történik, ahogyan Allah akarja! Lám — gondolja — húszharminc esztendővel ezelőtt Szaudir Arábiának egyáltalán nem volt olaja. Ma pedig egyike a legbővebben termő országoknak, évente 40- 45 millió tonnát adnak a kutak ; ebből ered a véghetetlen gazdagság. Persze, csak az uralkodónak és szűk körének, nem pedig a népnek. Az egész hatalmas országban —nincs egy modern kórház. Ibn Szaud azt is bölcsen tudja, hogy az olajkutak egyszer elapadhatnak, sőt még ennél is rosszabb történhet: a nép türelme apad el, amire számos példa található manapság a Keleten. De ő már nem változtat eddigi életén és magatartásán. És ha megtörténik, amitől félni lehet, akkor jobb a bécsi rendőrség őrizete alatt a Fellingerklinikán lábbadozni, — mint elébe állni a vérbenforgó szemű felkelőknek. kibédi varga Aron VERSEI Az “Occidental Press” ftévü könyvkiadó (Washington D.C.) a közelmúltban adta ki Kibédi Varga Áron verseit “Kint és Bent” címmel. A költő 1930-ban született Szégeden, 1948 óta Amsterdamban él és versei 195 4 óta jelénnek meg különböző emigrációs magyar folyóiratokban. Költeményeinek egyik jellemvonása, hogy tárgyuk nem kapcsolódik Magyarországhoz Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy Kibédi Varga Árön már egészen fiatal korában külföldre került s magyarországi emlékei, élményei nem olyan erősek, hogy tolla hegyére kívánkoznának. Verseinek tárgykörei az általános emberi tárgykörök: a magány, a szerelem, Isten és az ember kapcsolata s az ember kapcsolata az-őt körülvevő világgal. Kibédi költeményei . szabad versek, teljesen kötetlen formában. A költő furcsa és gyakran terhes látomások között él s látomásait önti szavakba. A szavak azonban olykor a látomások mögött maradnak s a szóképek nem egy Ízben homályosak. Kibédi olyan rendkívüli feladatra vállalkozik, amelyet tökéletesen csak a legkiválóbb francia költők tudtak megoldani: az emberi idegek és a lélek mélyén sej lő látomásokat akarja szavakba önteni. Feladatát nem mindig tudja megoldani s a szavak árja gyakran láthatatlanná és érthetetlenné borítja a látomást. Úgy érezzük, hogy kevesebb szó — olykor többet mondana. Akadnak azonban szép és igazán költői, drámai megoldásai. Ilyen a barátaihoz intézett ajánló verse is, amelyben az idegenbe szakadt magyar költőről szólva ezt mondja: ... .feltámad mindig. A hasztalan magyar szó a drágakő-szó nem hagyja halni. K.M. Irta: KLAMÁR GYULA )Bécs)
