A Jó Pásztor, 1963. január-június (43. évfolyam, 2-25. szám)
1963-06-14 / 24. szám
Ä Jó PÁSZTÓ 5. OLDAL REFLEXIÓ EGY BIZALMAS 1 MEMORANDUMRA 1 Ft. Borshy Kerekes György úrtól, az Amerikai Magyar Református Egyesület és a •Jigonieri Bethlen Otthon elnökétől kaptuk a következő levelet és a lapunkban a minap leközölt Bizalmas Memorandumhoz, Nt. Csordás -Gábor esperes körlevejéhez fűzött reflexióit. Híven a “Hallgassuk meg a másik felet is” jeligéhez, készséggel Helyet adunk Ft. Borshy Kerekes hozzászólásának. * Amerikai Magyar Népszava," Szabadság, Cleveland, Ohio. ; Igen tisztelt Főszerkesztő Ur! Ha már Csordás Gábor esperes jónak látta bizalmasnak jelzett memorandumát nb. lapjaihoz eljuttatni s azt Ön is jónak látta — jelentős kihagyásokkal — leközölni, szükségesnek vélem az én Reflexiómat is megküldeni anélkül, hogy annak közlésére igényt tartanék. A megküldéssel célom csupán a helyes informálódás szolgálata. Megjegyzésemül egyedül az kívánkozik ide, hogy — amint a? Reflexiómból is kitűnik — Szamosközi püspököt, aki Míagyarországon a református jellegű szeretet-munkák irányi tó ja, Bethlen Otthon részéről az Igazgatóság jóváhagyásával, mint annak elnöke, én hívtam meg itteni hasonló munkánk megismerése céljából. A meghívás tehát nem “az amerikai magyarság nevében” történt, amint azt az ön lapjai kérdésbe teszik. Akik pedig ebben nem kívánatos politikai tendenciát látnak, azok — tévednek. Szívélyes köszöntéssel: Borshy Kerekes György, a Bethleij Otthon elnöke. * ‘v f* -- * • Reflexió egy “Bizalmas Memorandum”-ra Május 2-ről Nt. Csordás Gábor esperes kedves öcsémuramtól az alábbi levelet kaptam': “Főtiszteletü Elnök Un Kedves Gyurka Bátyám! Jubiláló egyházunk nevében szeretném megköszönni azt, hogy az elmúlt vasárnap megtartott jubileumi ünnepségen az Egyesület pénztárosával együtt megjelent és ünnepünk sikeréhez megjelenésével és felszólalásával oly nagy mértékben hozzájárult. Egyúttal mellékelten megküldöm azt a “Bizalmas Memorandum”-ot, amelyet áz elmúlt pénteken 15 amerikai magyar lelkész és két nem lelkészi jellegű barátunk (Kiss Sándor és Gombos Gyula) címére kiküldtem. Ezúton is fcérém Gyurka bátyámat, hasson oda, hogy ez a “vita” elvi síkon maradjon és ne csússzon át a személyeskedés területére, amelyből senki nem nyerhet, csak a hazai kommunista vezetők. Végzetes hibának tartom az Egyesületnek azt az intézkedését, amellyel a Bethlen Otthonnal meghivatta Szamosiközi Istvánt. Nemcsak azért, mert az egyházak feje fölött, állásfoglalása nélkül és véleményének ellenére történt ez a meghívás, hanem azért is, mert történelmi pillanatban, amikor esetleg valamit elérhettünk volna magyarországi református népünk javára, az Egyesület nem kért semmit a dunamelléki püspöktől és kívánságát feltételek nélkül teljesítette. Ha a kártyázok nyelvét akarnám használni (amely mesterséghez különben nem értek), akkor azt mondhatnám, hogy az Egyesület ki vette, és az asztalra dobta az amerikai magyarság kezéből azt az adut, amellyel pedig nyereséget könyvelhettünk volna el. Az adu elveszett és a nyertes az otthoni rendszer marad. — Őszinte hive, Gábor s. k. — Csordás Gábor).” Amint a szerző Írja, a Bizalmas Memorandum kiment 15 vejem nem közölt nevű és cimü lelkészhez, valamint Kiss Sándor és Gombos Gyula barátainkhoz. a. ) Első megjegyzésem tehát ehhez az, hogy feltételezem a szerzőről, miszerint a hozzá 18 felbélyegzett, de cimzetlen borítékban megküldött Reflexióimat ugyanolyan buzgalommal fogja továbbitani áz általa- 'használt 17 címre, mint azt‘a Memorandumával tette. Legalább is ez igy illenék. Én magam ezt 10 címre, mint az ügyben közvetlenebbül érdekelteknek: Dr. Béky Zoltán, Dr. Szbaó István, Kecsökeméthy József, Daróczy Sándor, Eszényi László, Galántay Jenő, Szőke István, Fürjész Béla és Csia Kálmán barátainkhoz juttatom el. Egyet pedig Szabadság - Amerikai Magyar Népszava szerkesztőségéhez, ahová a szerző “Bizalmas Memorandumát” eljuttatni szives volt. Többhöz csak azért nem, mert azok -— bár kétlem — esetleg nem olvashatták a Memorandumot. Legalább egy példányt azonban megtartok magamnak is. Emlékül. b. ) Mielőtt pedig a Memorandum anyagára térnék, a levél alapján “végzetes hibának” azt kell tartanom, hogy a szerző “egyesületi” intézkedésről beszél, holott az 1 “Egyesület” semmiféle intéz. kedést nem tett, mert Sza-A Fehér Ház óvodájának kis növendékei •— Caroline társai — nagy izgalommal figyelik az ablakból a Gordon Cooper asztronauta úsztelefére rendezett ünnepséget. mosközi Istvánt a Bethlen Otthon elnöke hívta meg az Otthon igazgatóságának egyhangú jóváhagyásával. És bár tény, hogy az Otthon elnöke azonos személy az Egyesület elnökével, de a két testület külön-külön inkorporált, nem egyházi jellegű intézmény lévén, aki disztingválni tud, s Budapesten alighanem tudnak!, annak meg kellene értenie azt, hogy az Otthon és nem az Egyesület részéről eszközölt meghívással mit akartunk jelezni egy olyan időszakban, amikor ilyenszerü lépéseinket jói meg kell fontolnunk. c. ) Ami már most a megfontolást illeti, jó tudni, hogy a meghívás szándékát velük közölve, a meghívó levél szövegét, bár arra semmi kötelezettségem nem volt, annak elküldése előtt, három tanú jelenlétében, figyelemből, udvariasságból, sőt előrelátásból, én magam olvastam be telefonon úgy az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke, Dr. Béky Zoltán, mint a United Church of Christ Magyar Egyházkerületének elnöke, Dr. Szabó István, valamint a Bethlen Otthon igazgatója, Daróczy Sándor, igen tisztelt barátaink előtt, akik ahhoz egyhangú helyesléssel járultak hozzá. Nem az “egyházak feje fölött, állásfoglalása nélkül és véleményének ellenére történt”, tehát a meghívás, hanem igenis a legilletékesebb egyházi vezetőik véleményének megkérdezésével, akik tudomásunk szerint vezéreltjeik teljes bizalmát'bírják. Elvégre is nem hivathattam össze egyetemes zsinatot, már csak azért, sem, mert ilyen nincs s ha vojna, ,sem lenne jogom hozzá! d. ) Mivel nem az Egyesület'hívta ivagy hivatta meg Szamosközi püspököt, következésképen Tőle nem is kérhetett eddig semmit, a Bethlen Otthonnak pedig aligha illett volna bármit is kérnie, még ha nem is emlékeznénk nagyon jól a “timeo Danaos et dona ferentes”-re. Akitől kérni akarunk valamit, azt előbb meg kell ismernünk, hogy alkalmas és méltó-e rá. Ha pedig a kártyázok nyelvét akarnám használni (amely mesterséghez egyébként hoszszas hadifogságom következtében még konyitok valamit), akkor azt mondanám, hogy mivel itt még csak az első lehívás történt meg, a jó játékos az aduját rendszerint az utolsó ütésekre tartogatja. És majd csak a “parti” megszámolt eredménye után lehet a nyertest megállapítani. Nem volna tehát okosabb megvárni a játék végét, mintsem előre beprófétálni a nyertest?! Mert vannak ám hamis próféták is. e. ) Vitázni egyébként nem kívánok, mert ahhoz legalább is két fél kell és jelen esetben, én nem vágyóik egyik sem. Személyeskedni nem szoktam, bár a Memorandum nem nélkülöz bizonyos személyi élt sem, s igy hasonlóra némileg feljogosítana. Inkább csak sajnálom a szerzőt, aki hazafias és egyénieskedő túlbuzgóiméban túllőtt a célon. Megesik az ilyen, mint a találó állatmese is mondja: a fiatal daruknál. Előbbiekben, úgy érzem, már reflektáltam is a lényegre és igy a következőkben a “Bizalmas Memorandum” szövegével kapcsolatban irok le még néhány dolgot: 1.) Nem én “levelezgettem” sem Számosközivel, sem a titkárjával. A püspöktől egyetlen személyemre szóló meghívó levelet kaptam Magyarországra, Dr. Béky és Dr. Szabóval egyidőben. Arra válaszoltam azzal, hogy én ugyan nem óhajtok egyelőre átlátogatni, de ha őt érdekli itteni szeretet-munkánk, ám jöjjön ő s nézze meg Ligoniert. 2. ) A Bethlen Otthont nem tarthatom kimondottan “egyházi vonal”-nak már csak azért sem, mert annak fenntartásában, Istennek hála, református híveink mellett dicséretreméltó részt vesznek más felekezethez tartozó magyar testvéreink is. 3. ) Lehetnek sokan a meghívást “korai”-nak tartók, de vannak s esetleg többen vannak a nem korainak tartók. Utóbbiak közt én, igazgató társaimmal s az egyházi vezetőkkel. A késlekedésben sokszor veszély rejlik. Lásd: Fabius Cunctator esetét. 4. ) Nem írnám soha odaátra, mint azt a szerző teszi, hogy: “vannak lelkészek is, akiket nem érdekel a problémáik gyökere és csak a maguk érdekeit nézik.” Ez olyan öndicséret, lebecsülés s majdnem árulkodás-féle. 5. ) Nem látom az otthoni javulást “rohamosnak” semmiféle vonalon, s naivságnak tartottam volna, ismerve kényszerű helyzetüket, követeléseket támasztani a meghívás ellenében. 6. ) A meghívással semmiféle meggyőződést nem adtunk fel és senkivel nem adattunk fel. Ahhoz mindenkinek joga van. Még nékem is. 7. ) Közvetlen tárgyalásokkal mindig többet lehet elérni, mint papiroffeh’zivákkal. 8:) A kritikától nem félünk. 9. ) Sók “vidéki” gyülekezet sokkal jelerPrÓsébb, miht néhány úgynevezett “nagyvárosi.” 10. ) “Az egész amerikai magyar réformátüsság” sohasem volt egységes. A “hibák orvoslása után” sem lenne az senkivel szemben. Lásd: Balthazar es Ravasz püspökök amerikai eseteit. 11. ) Horváth György leveléből nem világos, mi “az érem egyik oldala”? Amit ir, ha “ulterior motive” nélkül írja, abban igaza van. 12. ) A Memorandum szép stilusu esperesi jelentésrészlete olyan, a minőnek lennie kell. Aláírom. De mi köze ennek a Bethlen Otthon részéről történt meghíváshoz? Ebben a vonatkozásában alig több olcsó hangulatkeltésnél. 13. ) Minden tiszteletem mellett is az ott munkát talált barátaink iránt, a Szabad Európa Rádiót nem tartom annak a fórumnak, amelynek véleménye vagy éppen állásfoglalása számomra “jelentős” vagy éppen irányadó lehetne. A meghívás sokkal jelentősebb fórumok helyeslésével találkozott. És ha azt sugarazta át a SHzabad Európa Rádióf hogy a meghívást az Amerikai magyar Ref. Egyesület küldte, akkor — enyhén szólva — füllentett. Mi, Református Egyesület, lehet hogy az ő szemükben psak “biztositó társaság” vagyunk. Odaát azonban azok a százak, akiket a magunk szerény módján évtizedek óta segélyeztünk és segélyezünk, sőt az itteniek közül is sokan, egyházak és lelkészek, sőt maga a Memorandum szerzője és egyháziközsége is tudják, hogy annál egy kicsit többek vagyunk. Bármennyire sajnálatosnak “Ítéli” is tehát (ugyan ki tette köztünk bíróvá?!) a Memorandum szerzője, hogy “a Református Egyesület ebbe a kérdésbe beleavatkozott és az egyházi csoportok feje fölött intézkedett . . . azok ellenkezése vagy halogató álláspontja ellenére”: ez egyszerűen nem igaz. Igaz ellenben az, hogy a Memorandum szerzője avatkozott bele, illetéktelenül és a helyzet kellő ismerete nélkül, az Egyesült, illetve a Bethlen Otthon ügyeibe, még pedig nem is éppen jóakaratu módon, hanem — amint nem vártunk t-őle—‘ elfogultan s olyan felléngző hangnemben, aminek • viszonzására mi haj^ landók nem Vagyunk. Mint egy tekintélyes Egyház egyik iVmkcinoráriusa, a “bizalmas”-ságot saját maga által mégcéufolt szerző jobban is mégggondolhatta volna, milyen Szelet vet, hová és miért ? Borshy Kerekes György, a Bethlen Otthon elnöke Ligonier, Pa., 1963, június 1. A Magyar Művész Szövetség uj tisztikara NEW YORK. — A Magyar Művész Szövetség május 15-én megtatott tisztújító közgyűlésén az alábbi művészeket választotta meg a következő 1963-64 évszakra: Elnök Hangai-Szabó Miklós, ügyvezető alelnök Kátay Mihály, alel# ok Madarász Gyula, főtitkár — jegyző Mészáros Maya, titkár Irinyi Gábor, pénztáros Veress Zsóka, ellenőrök : Makay Árpád és Vörös István. Az Igazgató Tanács tagjai: Gyimesi-Kásás Ernő, Juharos István, Kézdi-Kovács Elemér, Markos Lajos, Makk Imre, Pilényi Oszkár, Pokorny Lász ló, Szendy Arisztid és Tabajdiné Theiss Erzsébet. Hivatalból: elnök, alelnök és főtitkár. A Művészeti Tanács tagjai: Gách György, Juharos István, Kézdi-Kovács Elemér, László György, Markos Lajos, Makk Éva, Tabajdyné Thiess Erzsébet és Zilzer Gyula. Hivatalból: elnök, alelnök és főtitkár. A választás baráti légkörben folyt le, egyhangú szavazatokkal választották meg az uj tisztikart. Az egyesület befogadó hazáját megbecsülve kíván dolgozni művészi célokért és kéri a magyar művészek és mübarátok megértő pártfogását. sa, a kézirattal való összehasonlitása és a hibák kijavítása (amit szakszerűen korrektúrának neveznek) felelősségteljes és fárasztó munka. Ennek megkönnyítésére és javítására Angliában segítőt osztanak be a korrektor mellé, s a kézirat szövegét ez olvassa. Jobbnak bizonyult azonban, ha a korrektor tape recorderbe olvassa a kézirat szövegét, azután visszajátssza a szöveget, és igy figyeli a nyomatot. Ez megkönnyíti és meggyorsítja a korrektor munkáját. A korrektor hallja és látja a szöveget, zavartalanul koncentrálhat .elmarad az ide-oda nézegetés, az időveszteség. Kétes esetben visszafuttathatja és újra lejátszhat ja a szalagot, végső esetben pedig elővehet! a kéziratot. Churchill a búr borbélynak adós maradt másfél shillinggel PRETORIA, Dél-Afrika. - Charles Welgemoed 60 éves borbély átvette a nyugalomba vonult Henry Adelaar borbélymester üzletét és amikor átnézte az adósok listáját, arra a felfedezésre jutott, hogy Sir Wnston Churchill tartozik neki, mint a régi borbély jogutódjának, egy shilling hat pennivel. Ennyit kellet volna fizetnie hajvágásért és borotválásért 64 évvel ezelőtt Churchillnek, aki akkor, az angol-bur háború idején, londoni lapok haditudósítója volt és' egy napon a burok fogságába esett. Egy pretoriai iskolában tartották fogva a burok az Tecumseh, Okla-ban Gordon Cooper asztronauta édesanyja, Mrs. Hattie Cooper, boldogan hallgatja az Air Force titkárának jelentését, fia sikeres megérkezéséről. angol újságírót. Egy napon a fogoly Churchill haj vágásra és borotválásra hívta Adelaar búr borbélyt s Ígérte, hogy mihelyt pénzhez jut, megfizet azért. Másnap Churchill megszökött és 1 shilling és sixpence tartozását a mai napig nem egyenlítette ki. Most, 64 évvel utóbb, Charles Welgemoed elküldte a számlát Anglia grand old manj ének . . . Hosszuéletü, mint Churchill, egykori őre is, a most 80 éves Johannes Van Cittert, aki a pretoriai iskolában olyan rosszul őrizte őt. Azt mondja az öreg, rég kiszolgált katona: “Még ma is élénken emlészkszem rá. Vörös haja volt és pirospozsgás arca. Fiatal volt, csupa tűz, villogó szemek. És csak úgy dobálózott nagy szavakkal, neki nem imponált senki . . . Azon a napon az én fiatal foglyom kiment a toiletre és többé nem láttam . . Bár ő akkor ellenség volt, most meg kell mondanom, jó, hogy megszökött és nem sikerült őt mégegyszer elfogni. Ha akkor elfogták volna, bizony másképp alakultak volna a világ dolgai . . .” Londonból még nem jött hir, hogy Sir Winston Churchill megfizeti-e régi adósságát. A sajtóhiba-vadászat modem technikája A nyomdai szedések ellenőrzése: a “levonatok” olvasó-SZERÉNY IGÉNY HOLLYWOOD. — A 40 millió dolláros Cleopatra még nem mutatkozott be a közönségnek, de a milliomos filmkirálynő Elizabeth Taylor már uj szóbeszédet indított el. Arról van szó, hogy ő fogja játszani a készülő Sandpiper c. film főszerepét és William Wyler igazgatóval most arról alkudozik, hogy kap vagy egymillió dollár fix munkabért, vagy az összbevétel 10 százalékát kapja — amely összeg nagyobb ... Egymillió dollár minimális munkabérre tart igényt a szerény királynő. Csőstől szakad a baj NEW YORK. — Dick Gregory rendkívüli tehetséggel megáldott néger rögtönző és verselő komukust kegyetlenül megtréfálja az élet. Miközben a Délen a négerek egyenjogúsági harcában komoly szerepekben lép fel, Chicagóból az a hir érte, hogy kisgyermeke hirtelen meghalt. És baja támadt a sajtóügyne kével, fizetett hírvivőjével is, aki érdekes históriákkal és pletykákkal a siker útjára kaluzolta őt. Tim Boxer, a sikeres hírverő, nem elégszik meg azzal, amit érdemei elisemréséül Gregorytól kapott, negyedmillió dollár ráadásra perli. burgonyát hoznak forgalomba. Az étkezési burgonya besugárzásának előnye, hogy nem csírázik ki, s ezért hoszszabb ideig raktározható. 1962-ben Kanadában már egy millió font burgonyát sugároztak be kobalt rádióaktiv sugárzásával. A-csírázás meggátlására mindössze 4 perces besugárzás szükséges. lackie kívánsága WASHINGTON. — Jacqueline Kennedy két évvel ezelőtt elkísérte Bécsbe a férjét, amikor Kennedy csúcskonferenciát tartott Kruscsevvel s a moszkvai nagyur még egyszer kiadta Kennedynek a parancsot, hogy az amerikai-angol-francia csapatoknak takarodniok kell Nyugat-Berlinből, hogy idővel helyet adjanak az orosz vörös hadseregnek s a vörös hadsereg keletnémet segédcsapatainek. Volt akkor BéCsben egyéb: is: a schönbrunni császári palotában zene és tánc ünnepély és az osztrák állami lovardában a világhírű lipizzai lovak csodás táncainak és akrobatikus játékának bemutatása. Jackie, aki szenvedélyes lovas, élvezettel nézte végig a lipizzai csodalovak me sés remeklését és azt mondta Alois Podhajsky ezredesnek, a lovarda igazgatójának, hogy szeretne odahaza Amerikában egy lipizzait megülni. Jackie kívánsága parancs lévén, Podhajsky ezredes a jövő évben elhoz egy “Lipizzanert” Washingtonba. Csak a jövő évben, mert ebben az évben Jackie harmadik gyermekét várja.Világ agglegényei s vénlányai egyesüljetek GREVENBICHT, Hollandia. — Júliusban lesz az Agglegények és Vénlányok Világkongresszusa a vizen — hajón — Rotterdam hollandiai kikötőváros és Spanyolország partja közt, jelenti a világszervezet vezetője, Mia Greiigr asszony. (“Asszony, aszszony, az akarok lenni . . .”)■ És azt is jelenti Mia aszszony, hogy már eddig 400 agglegény és aggszüz (vagy aggleány) jelentkezett a kongresszuson való részvételre, a legtöbben Hollandiából, Belgiumból és Németországból, ráadásul egy tucat amerikai agglegény. A kongreszszusi hajókázás költsége 100 és 275 dollár közt váltakozik, aszerint, hogy milyen kényelmes elhelyezést és ellátást kívánnak a páratlan résztvevők. Az agglegények és a vénlányok — fiatalok és vének — párosával fognak szórakozni a hajón. Mert csak párosán szép az élet . . . NEM CSIRAZÚ BURGONYA A Szovjetunióban és Kandóban mind több besugárzott Szegény országok gazdag lakói RIO DE JANEIRO, — “Brazíliában a gazdagok sokat beszélnek arról, hogy alapvető gazdasági reformokra van szükség, de akik nem elégszenek meg szavakkal, hanem valamit tenni is akarnak reformok megvalósítására, azokat elnevezik kommunistáknak. A gazdagok önzése és vaksága sokkal komolyabb probléma, mint maga a kommunizmus.” Ezt Dom Helder Camara rioi segédpüspök mondta. -
