A Jó Pásztor, 1963. január-június (43. évfolyam, 2-25. szám)

1963-05-31 / 22. szám

2. OLDAL A Jő PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó Associated Hungarian Press, Inc. Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 East 22nd Street, Cleveland 14, Ohio Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre ................................$8.00 Fél évre ..................................$5.00 SUBSCRIPTION RATES: One Year ........,.................$8.00 Half Year ....................... ..$5.00 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio DECORATION DAY A Decoration Dayt, amely Amerika nagyrészében hivatalos ünnep és amelyet minden év május 30-ikán ünnepiünk, Memorial Daynek is szoktuk nevezni. Tehát: A Diszités Napja, vagy az Emlékezés Napja. Az ünnep eredete az amerikai polgárháborúba nyú­lik vissza és hivatalos megünneplése a polgárháború befejezte után kezdődött. Május 30-ikát első Ízben a “Grand Army of the Republic” szervezete nyilvánította ünneppé. Ezen a napon megkoszorúzzuk és virágokat helye­zünk azoknak az amerikai katonáknak a sírjára, akik a világ valamelyik részén a szabadságért folyttott küz­delemben vesztették életüket. Ezen napon jelentős politikai beszédek történnek, nem ritkán maga az Egyesült Államok elnöke tesz el­vi jelentőségű kijelentéseket. A napot politikai diszitéssel és emlékezéssel ko­­szoruzzuk meg. Ezen a napon a szabadságért elesett katonáinkra és saját hozzátartozóinkra emlékezünk, ezen túl azonban tágabbá válik az emlékezés: Emlékezünk az amerikai hagyományokra, emlé­kezünk arra, hogy ez a sok népből összetett nemzet a világ szabadságának bajnoka volt mindig és annak is kell maradnia. Emlékezünk arra, hogy mennyi bajjal, nehézséggel és küzdelemmel járt Amerika megalapítása. Az úgyne­vezett romantikus előidők nemcsak romantikusak, ha­nem gyakorta, szinte elbirhatatlanul terhesek is vol­tak. Azoknak a férfiaknak és nőknek, akik idejöttek erre a földrészre, magabizóknak és keményeknek, el­szántaknak kellett lenniők. Uj világot kellett teremte­niük a semmiből. Ezen a napon akár gyakorlatilag, akár csak gondo­latban, feldíszítjük sírjukat. És ezen a napon emléke­zünk rájuk, akik harcban, vagy a béke első fárasztó napjaiban, életüket áldozták a szabadságért és a jö­vőért. Áldott legyen emlékük! SZABAD FÖLD NÉPE Kennedy elnököt és Freeman földművelésügyi mi­nisztert talán nem lepte meg túlontúl, talán nem oko­zott nekik tulnagy csalódást, hogy a farmer népszava­zásnál vereséget szenvedtek. A kormány-javasolta el­lenőrzési, termeléscsökkentési rend elvetése azt jelen­ti, hogy a farmerek termésükért sokkal kevesebbet, talán feleannyit fognak kapni, mint kapnának, ha az ajánlott — minden eddiginél szigorúbb — ellenőrzést szavazatukkal elfogadták volna. A kétdolláros bushel búza jobb, mint az egj^dolláros; miért szavaztak hát farmerek milliói nemmel? Azért, mert féltik szabad gazdálkodási joguk ér­zékeny csorbítását. Tudni kell, hogy a mostani nem az első, hanem a 13-ik ilyen farmer népszavazás volt és eddig a farmerek minden évben elfogadták, a paritá­sos áralátámasztás fejében, a termelési korlásozásokat. De ezúttal minden eddiginél továbbmenő korlátozásról volt szó s farmerek milliói attól tartottak, hogy ez csak a kezdet és ezután hasonlóan szigorú korlátozásokat és ellenőrzéseket fognak rájuk tukmálni a tejgazdasá­gokban, az állattenyésztésben és oly termékekben, me­lyek ma még nem állnak kormányellenőrzés alatt. Gaz­dálkodási szabadságukat dollároknál és centeknél ma­gasabbra taksáltak. Másképp van ez a kommunista paradicsomokban. Oroszországban a mezőgazdasági termelés nem fede­zi a szükségletet. Mégis, az oroszok húst és egyéb élel­miszereket szállítanak Csehszlovákiának, mert ott még rosszabb a helyzet. Magyarország búza importra szo­rul. És mi van Kínában? Hogy ott pár év óta éhínség van, azt az egész világ tudja. Ott a kormány éppen el­lenkezőjét csinálja annak, akit a mi kormányunk csi­nál: többtermelésre buzdítja a parasztságot. A legújabb hir az, hogy színészeket és zenészeket küldenek ki a falvakba, a mezőkre s ezek rögtönzött színjátszással, operai áriák éneklésével serkentik külön erőkifejtésre a farmereket. Ne nevessünk. Ezt a példát követnünk kellene. Színészek, bohócok, baritonisták és tenoristák, no meg csinos szoprán énekesnők menjenek a falvakba és csa­logassák el a mezei munkától a farmereket . . . A TÜSAROK A háború vagy béke, tö­megpusztulás vagy békés együttélés kinzó gondjának tetejébe, az emberiség gond­jai az utóbbi időben még eggyel megszaporodtak. Az uj probléma, amellyel szem­be kell néznünk, és amelyre sürgős megoldást kell talál­nunk : a tüsarok. A tüsarok, amely a divatos női cipőket díszíti. Az egész világon ez a divat s innen adódik, hogy a probléma egyetemes. Az egyetlen kivétel talán Egyen­lítői, Afrika, ahol még kevés a város és igy a nők főleg mezítláb járnak. Illetékeseket természete­sen nem az aggaszt, hogy a magas tüsarok romboló ha­tással van a nők egészségére. Ez a fajta meggondolás már régóta nem jön számításba. Ahol a női csáb és báj elő­mozdításáról van szó, ott ne keressünk se logikát, sem egészségügyi szempontokat. A női cipők tüsarkaiból ki­zárólag azért lett világprob­léma, mert olyan pusztítást visznak végbe mindennemű civilizált járófelületen, mely­hez képest a lánctalpas ne­héztankok nyoma könnyű kis karcolásnak számit. . . Egy angliai kisváros templomá - nak lelkipásztora azt mond­ta, hogy ha nyájának hölgy­tagjai tankokkal vonulnának be a templomba, kevesebb kárt okoznak, mint tüsarku cipőikkel. Néhány adat megvilágítja a probléma súlyosságát. Egy 120 font súlyú hölgy tüsarku cipőben körülbelül 2000 fontnyi nyomást gyakorol egy négyzetincsnyi terület­re. Európai mértékegységben kifejezve, egy 60 kilós hölgy tüsarkának nyomása egy­­mázsás teherrel nehezedik — egy nagyjából kétnégyzetcen­­timéternyi felületre. A nyo­más ereje függ attól is, hogy milyen szögből történik, és a sarok fajtája és állapota is kihat annak erejére. Mind­ezt tekintetbe véve, mérnö­kök kiszámították, hogy egy jóállapotban lévő tüsarok nyomása átlagosan — 6000 font. Ha azonban a bőrsarok: elkopik és a szögek kibújnak, a nyomás ereje 12,))), sőt nem ritkán 60,000 fontra növekedett. Elképzelhetjük, micsoda irtózatos nyomást képvisel 30 mázsa két négy­zetcentiméteres felületen. . Ehhez képest az elefánt lá­bának 100 fontnyi nyomása légies súly; az elefánt irtó­zatos súlya ugyanis nagy fe­lületen egyenletesen eloszlik. Van-e olyan anyag, amely ilyen fantasztikus nyomásnak ellent tudna állni? Nincsen! S ez az, ami miatt a tüsarok az emberiség nagy gondjai­nak listájára került. A mi asszonyaink és leányaink tü­sarku cipellőikben morzsákká porlasztják az aszfalt kö­vezetét, a keményfa padló­kat szilánkokká hasogatják, a linóleumot szitává lyuggat-RÁKOS MEZEJÉN . Az ember beül egy kényel­mes (vagy kevésbbé kényel­mes) klubfotelbe, elolvassa az újságját, azután egy “dry Martini”-t kér a csinos pin­cémétől, majd egy kicsit be­szélget a szomszédjával vagy éppen szundikál egy sort, persze nem sokat, mert nincs rá idő: a.gép megérkezett. Tudniillik a repülőgép; ezt el is feledtem mondani. Ma már senki sem csodálkozik mindezen, természetesnek ve­szi, mint minden más járulé­kát a mindennapi életnek. És épül már a szuper-szuperszó­­nikus gép, amely háromszor olyan gyors lesz, mint a hang, két óra alatt Párisba lehet jutni vele New Yorkból, te­hát hamarabb, mint rush hour-ban Long Islandra. Nem is beszélve a készülő hold­rakétáról. . . De mit folytassam! A “vi­lágűr korszakban” élünk s e korszaknak egyik legna­gyobb alakja, a magyar Kár­mán Tódor éppen most halt meg, a világ nagy gyászára. Nagy tisztesség volt szá-Szobatiszta teve Psota Irén pesti szinésznő meséli: Az “Egyiptomi történet” külső felvételeinek nagy ré­szét Kairóban és a város kör­nyékén forgattuk. Egyszer, a felvételek szünetében, kirán­dulásra mentünk Latabár Kálmánnal és Pécsi Sándor­ral. A sivatagban egy tevés em­ber mindenáron rá akart be­szélni bennünket arra, hogy teveháton nézzük meg a pi­ramisokat. Latabárnak sem­mi kedve nem volt a tévézés­hez, mondván: “A teve tele va n bolhával.” Meg is mondta ezt ékes németséggel a tevetulajdonos nak. Az tudott valamit néme­tül, úgy látszik, sok német tu­rista jár arrafelé. Élénken, dühösen tiltakozott: — Ez a teve ragyogóan tiszta, sohasem volt bolhája. Nem mondom, a takaró bol­hás és nekem sok van — ütött mellére —,de a tevének, esküszöm, egy bolhája sincs . Nyugodtan üljenek fel rá. inunkra, hogy egy hazánkfia járt az élén a repülés fej­lődésének és ez arra késztet bennünket, hifgy a múltba te­kintsünk és megkeressük a repülés többi magyar pionér­­ját. 1909-et irtunk. Blériot egy éve repülte át a La Manche csatornát. A távolság nem volt nagy, mindössze 25-30 mérföld, de az emberiség ujjongott és még jobban el­hitte magáról, mint addig, hogy a teremtés koronája. Az érdeklődés világszerte meg­nőtt a repülés iránt: női ka­lapokat, fagylaltot, parfümöt és egyebet neveztek el Blé­­riot-ról. Az áramlat persze a világvárossá fejlődés utján rohanó Budapestre is eljutott és elhatározták, hogy nemzet­közi repülőversenyt rendez - nek a Rákoson, a világ leg­híresebb pilótái és persze a magyar repülők részvételével. A pénzt a vállalkozáshoz csakhamar megszerezték és a pilótákkal meg is állapod­tak. Megérkezett a világ akkori hix-es repülőinek elitje: Chatham, Paulham, Latham, Amerigo, Bielovuci, Booms, Chavez, Effimoff, Engelhardt Etrich, Frey, Julierot, Kinet, De la Roche bárónő, Mon­­tigny, Moser, Paul, Péquet, Pischof, Rougier, Schindler, Wagner, Warchalqwsky, Wincziers. A magyarok kö­zül részt vett a versenyen mindenki, aki pilótának szá­mított: Adorján, Bokor, Fiola, Groh, Grusz, Herczegh, Hor­váth, Kutassy, Lorenz, Pen­­kala, báró Strahlendorf, Sva­­chulay, Száríts, Szatke és Székely. A hazafias felbuzdulás óriási volt és a közvélemény (a rendezőséggel egyetem - ben) az akkor még gyermek­cipőben járó magyar aviati­kát akarta a verseny kö­zéppontjába állítani, aminek jogosultságát pedig a ver­seny nem nagyon igazolta. . . Nagy hiba volt, hogy amikor a külföldi repülők javarésze gyárakban készült gépekkel indult, a magyarok maguk konstruálta szerkezetekkel próbálkoztak, eléggé sikerte­ják, a szőnyeget foszlányok­ká tépik, a jetrepülőgépek a­­luminium padlózatát rücs­kössé préselik. Irodák, hote­lek, bankok, templomok pad­lóburkolatai oly gyors ütem­ben mennek tönkre, hogy karbantartásuk állandó fej­fájást és sokmilliós költség­­többletet okoz. Az anyagi káron kivül a tüsarok';. számos autóbalese­tet is előidéz. A tüsarok be­leakad az autó padlóját bo­ritó szőnyeg szövetébe. Ka­rambol alkalmával nők gya­kori védekezése, hogy nem tudták lábukat levenni a gázpedálról, mert sarkuk — nem engedte. Nyáron elő­fordult, hogy utcakeresztező­déseknél a tüsarok besüpped a puha aszfaltba és viselője fogva marad az utca közepén, szédületes autóforgalom kel­lős közepében. Mindez elegendő okot szol­gáltatna arra, hogy asszonya­ink és leányaink belássák, a tüsarok őrültség. Ők azonban nem látják be. Erre vall az a körülmény, hogy a tüsarok ínnnár kilenc éve tartja ma­• lenül. Elfeledték, hogy Blá­­riot-nak ekkor már repülőgép gyára volt Franciaországban s az angolok, franciák a ver­senyen már dugóhúzó repülé­seket mutattak be, gépeik Márer György olyan fejlettek voltak. A mi repülőink viszont ahelyett,— hogy magában a repülésben képezték volna ki magukat, még mindig fel akarták ta­lálni a repülőgépet. Ez azu­tán hónapokkal késleltette is a verseny megkezdését, vár­ni kellett, mig a magyarok el­készülnek gépeikkel. A külföldi repülök nagy tiszteletdijat kaptak, a ne­vesebbek 30-50,000 koronát, ami akkor óriási összeget je­lentett. A pénzt azonban csak az kapta meg, aki a földet legalább hatvan mé­ter magasra elhagyta. Ezzel a kikötéssel azután néhányan visszaéltek: amikor felemel­kedtek 60 méterre, gyorsan leszálltak, mondván, hogy szivszurást kaptak és nem vállalhatják a további repü­lést. Sokan azonban nem igy gondolkoztak és valóban bá­mulatos, nyaktörő mutatvá­nyokat végeztek. A közönség azonban csak. eleinte ámuldo­zott, csakhamar természetes­nek fogadta eí mindezt és — ami érthető is elsősorban a magyar pilótákra irányítot­ta a figyelmét. Ezek, szegé­nyek, 100-200 métert gurultak és legfeljebb ha félméternyi­re emelkedtek fel a földről és úgy szökdécseltek maguk fabrikálta gépeikkel, mint a szöcskék. A közönség mind­ezt olyan üdvrivalgással fo­gadta, hogy Rákos azóta sem hallott ilyet, amióta me­zején Hunyadi Mátyást ki­rállyá kiáltották ki. Égy negyedszázaddal ké­sőbb meginterjúvoltam Ku-Iria: KERESZTESI MIHÁLY gát a női lábakon és semmi jel nem mutat arra, hogy kezdene kimenni a divatból. Ellenkezőleg, a cipőtervezők, kellékgyárosok, termelők és a nők összeesküvése rend­kívül tartósnak mondható. Jellemző módon senki sem gondol arra, hogy felkérje a nőket, ne vásároljanak többé tüsarku cipőket. Ismerve a nők csakazértis természetét, a helyzet esetleg még rosz­­szabbodna. Történtek kísér­letek a cipömodellek tervezői­nek befolyásolására, ők ma­guk bevallották, nem sokat tehetnek. A nők követelik a tüsarkot. Más megoldás nem lévén, illetékesek a tudományhoz fordultak, könyörögve, ta­láljanak gyorsan valami anya got, amely nem megy köny­­nyen tönkre asszonyaink lé­giesnek többé igazán . nem mondható léptei alatt. . . .Az illinoisi egyetem számos im­portált fafajtát megvizsgált és csak egyet talált, amely­nek keménysége 2000 fontnyi nyomást elbír. Ez természe­tesen nem elég. Kutatások folynak Kanadában is,amely a világ egyik legnagyobb fa­termelő országa. Ott sem tudnak semmi újat produkál­ni. Csak azt tudták javasol­ni, hogy olyan szinti padló­­burkolatot kell választani, amelyen a tüsarok rombolá­sainak nyoma sokáig rejtve marad, és hogy tartózkodjunk csillogó felületi! szőnyegektől, tassy Ágoston mérnököt, az egykori úttörő magyar piló­tát, aki maga is részt vett a rákosi versenyen. Annakide­jén “a guruló pilótának” ne­vezte el őt a. rossznyelvéről mindig hires Pest. Erről be­szélgettünk a többi közt. “Nem is volt ez olyan nevet­séges dolog — mondta Ku­tassy — elvégre, ha meg­figyelte, a repülőszerencsét­­lenségek túlnyomó része a földön történik: a leszállás­nál vagy a felszállásnál. Ne­kem már akkor is az volt az elméletem, hogy aki a földön jól a kezében tudja tartani gépét, kevesebb Veszéllyel repül.” Persze a közönség hevesen támadta a rendezőséget,hogy a magyar pilóták nem kapták meg a kitűzött jutalmat, de hát, sajnos, egyikük sem jutott fel a bűvös 60 méte­rig. A közönség viselkedése egyébként is érdekes volt. A szenzáció csak egy napig tartott. A verseny második­harmadik napját a hölgyek már nem arra használták fel, hogy bámulják a korszakalko­tó csodát, amit akkor az ad­dig lehetetlennek látszó re­pülés jelentett, hanem ehe­lyett a tribünök előtt kor­zóztak és uj toalettjeiket mu­togatták, illetve egymás ru­háit nézték. A másik jelleg­zetesen pesti jelenség volt, hogy mindenki szabadjegy­­gyel akart a versenyre jutni és ehhez a legnagyobb lele­ményességgel tudták meg­találni a jogcímeket és az összeköttetéseket. Sokan, a­­kik 5 koronás szabad jegyhez jutottak, vonat helyett 25 ko­ronás fiakkerbe ültek, hogy kijussanak Rákosra és nyil­ván vacsorára se mentek ha­za, hanem valamelyik nyári vendéglőben fejezték be a szép napot. Az idők múlásával azután a magyar repülők is belenőt­tek a modern időkbe. Az első háborúban már sok pilóta szerzett dicsőséget a magyar névnek, Wittmann, Székely és sokan mások, és mikor az óceánrepülések divatba jöt­mert ezek a legkisebb kárt is felnagyítják. így tehát addig, amig a nők megunják a tüsarkot, ke­resnünk kell e súlyos problé­ma orvoslását. Egyes nagy­­vállalatok megtiltották női alkalmazottaiknak annak viselését a vállalat helyiségei­ben. Ez némileg segít a dol­gon, de senki sem tilthatja meg a nőknek, hogy kilépje­nek az utcára. És a mozi és szinháztulajdonosok, akik talán a legtöbbet szenvednek és károsodnak a tüsraoktól, — bármennyire is szeretnék — nem írhatják elő, hogy termeikben nők csak papucs­ban jelenhetnek meg. Ez az emberi jogok megsértésének minősülne, s mint ilyen bi­zonyára az Egyesült Nemze­tek elé kerülne. Egyetlen pozitív oldala — mégis van a dolognak. A tü­sarok alkalmat nyújt nekünk férfiaknak gáláns gesztu­sokra ebben a lovagiatlan vi­lágban. Talán a középkor óta sohasem volt alkalmunk ar­ra, hogy az aszfaltba ragadt topánkát a felpuhult masz­­szából kiszabadítsuk az utca közepén és azt gyöngéden a bajbajutott hölgy lábára húz­zuk. Vagy felajánlhatjuk-e— manapság — gavallérosan ka runkat egy ismeretlen bicegő hölgynek, aki a járda rácsá­ban elveszítette cipője sar­kát? A tiisaroknak is meg­van a maga jó oldala. . . Iria: MÁRER GYÖRGY tek, az úttörők között ott találtuk Kaszala Károlyt is. De ezt a történetet az ameri­kai magyarság már jól isme­ri. NEVESSÜNK Egy házimulatságon igy szól a férj a feleségéhez: — Tudod drágám, hogy az ital megfiatalított és meg­szépített téged. — De hiszen én nem ittam — feleli az asszony. — De én ittam. . . * A hollywoodi filmsztár pa­naszkodik: ‘ —Kidobtam a titkáromat, hanyag fráter volt, nem ve­zette rendesen az adminiszt­rációmat. Az év végén kide­rült, hogy kettővel több vá­lásom volt ebben az eszten­dőben, mint amennyi házas­ságkötésem. . . * A feleség, amikor hazaér­kezik, kellemetlen meglepe - téssel látja, hogy férje a szobalányt ölelgeti. így kiált rá: — No várj csak, ezt el­mondom a titkárnődnek. * A rabbi az uj párt esketi. Szép beszédet is tart: A férj tartozik megvédeni a felesé­gét és a feleség tartozik min­denüvé követni a férjét. . . A menyasszony hirtelen sí­rásba kezd aRabbi uram, én ezt nem vállalhatom. . . — Miért, édes lányom? —Mert a férjem levélhor­dó. * De Gaulle elnöknek büsz­kén mesélte egy fiatal ve­zérkari tiszt, hogy nősülés előtt áll. Menyasszonya — elbeszélése szerint — szép, előkelő családból származik, okos és különböző sportokban tünteti ki magát. Nagyszerű vadász, kitűnő úszó, az idén két dijat is nyert síugrásban. De Gaulle ártatlan arccal fordult az ifjú tiszthez: — És mondja, barátom, kedves menyasszonya el tud készíteni egy rántottát is? A JÓ PÁSZTOR Kmhiím! Mihai t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents