A Jó Pásztor, 1963. január-június (43. évfolyam, 2-25. szám)

1963-05-03 / 18. szám

Í. OLDAU

A Jó PÁSZTOR

A JÓ PÁSZTOR

(THE GOOD SHEPHERD)

Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította

Megjelenik minden pénteken

Published every Friday

Published by — Kiadó

Associated Hungarian Press, Inc.

Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 East 22nd Street, Cleveland 14, Ohio

Telefon: CHerry 1-5905

ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES:

Egy évre ..................................$8.00 One Year .................................$8.00

Fél évre ....................................$5.00 Half Year .................................$5.00

Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio

CSAK PÁROSÁN SZÉP AZ ÉLET

Örök igazság ez, de olyan, amelynek igazát örökkön-örökké kétségbevonják azok, akik nem tudják, hogy mi az igazi boldogság. Helyes tehát, ha időről időre emlékeztetjük a boldogokat is, a boldogtalanokat is jó vagy rossz sorsuknak miértjére. Miért csak párosán szép az élet? Azért, mert a természet rendje ez s a természet törvényeit a Gondviselés az ember javára cirkalmazta meg.

A jó bornak ugyan nem kell cégér, de a bölcs beszédnek kell bizonyitás. Bemutatunk egy fiatal házaspárt, a múlt héten örök hűséget esküdött férfit és nőt, akiknek hosszú élete, sokszorasan megerősitett tapasztaltsága csupa bizonyiték. A fiatal pár: Charles A. Wilson, az ohioi Franklin megye 102 éves lakosa és Fannie E. Russell 32 éves özvegyasszony. Ily későn miért? — kérdezték s ők egyhangúan a szép szólásmóddal feleltek, hogy “Csak párosán szép az élet.”

Kivétel megerősíti a szabálya s Mr. Wilson korábbi öt házassága közül csak égy végződött válással, valószínű tehát, hogy nem ő volt akkor a vétkes fél, a feleség dobta el magától a páros élet boldogságát.

A páros élet boldogságának záloga a család. Minél több gyerek ül az asztal körül, annál nagyobb a családi boldogság, mondja a 82 éves menyecske. Neki 18 gyermeke volt és még kettőt örökbefogadott. Az újdonsült 102 éves férjnek 13 gyermeke volt, de azok közül ma csak három van életben.

___ Bizony, bizony, szülők sokszor túlélik gyermekei■tt||^|^^tfr^n>4|Wf’chill minisztériucsaládot alapítsanak. Miért kell négy — legalább négy — gyermek? Azért, mondta, hogy egy pótolja az apát, egy az anyát, egy szolgáljon a nemzet gyarapodására és egy legyen tartlaékra, mert az élet mathematikájának törvénye szerint négy közül egy idő előtt elveszhet.

FELVONT SZEMÖLDÖKKEL

Irta: NÓGRÁDI BÉLA

Párisban egy Yvonne Bertier nevű asszony agyonlőtte a férjét és ebben az egyébként egyszerű bűnügyi hírben van valami a görög sorsdrátmák végzetszerüségéből. . Az ok, amiért ezt a nagyzoló kijelentést teszem az, hogy Mime.Bertier anyja ugyanezt tette, szintén agyonlőtte a férjét és a történetre azért emlékszem pontosan, mert azokban a napokban foglalkoztatta az amerikai közönséget, amikor Amerikába érkeztem. A második világhábo ru első jelenetei már lejátszódtak, Lengyelországot a német páncélosok már lerohanták, Olaszország hadba- 1 épé se napok kérdése volt, s emlékszem, mily határtalanul bosszankodtam, hogy a történelem dübörgésé mellett ez az ország hálószoba titkokon izgul. Mme. Bertier anyja ugyanis amerikai lány volt, hires szépség a maga idejében, aki mint eigarettáslány kezdte pályafutását és egy egyiptomi herceg felesége lett.

Kairóban azt mondták, hogy fiatalság bolondság, majd benő a feje lágya. De nem volt idő rá, hogy benőjön, mert a gyönyörű vöröshaj u, zöldszemü Betsy Hill, az amerikai cigarettáslány golyója vegetvetett az életének.

Mint az olcsó ponyvaregényekben, meglátni és megszeretni egy pillanat müve volt — tudniillik Ali Kemal Fahmi bey, az egyiptomi herceg részére, aki aféle nemzetközi csavargó volt, — de egyébként Farouk király rokona, sőt negyedik helyen még trónöröklési joga is volt. A herceg kicsapongásaira

Fahmi bey, mint saját egykori jegyzeteimből és félretett lapkivágásokból olvasom elég jóképű fickó volt, de Betsyre inkább a pénztárcája tett mély benyomást. A herceg első ajándéka egy 10,000 dolláros gyűrű volt, ami aztán rábírta Betsyt arra, hogy elkísérj» a francia Riviérára. Ott is esküdtek meg, nagy cécó közepette,— mert egy egyiptomi herceg és egy amerikai cigarettáslány házassága még a Riviérán is esemény volt, pedig a harmincas évek végén az exotikus maharadzsákból és hercegekből még 12 volt egy tucat. A bajok, mint sejthető, abból származtak, hogy az egyiptomi hercegnek és az amerikai lánynak másféle fogalmai voltak a házasság ról, pedig Betsy sem abból a fajtából való, akit csak ásó és kapa választ el. Hat hónap múlva a herceg újból megnősült és attól kezdve elég sűrűn nősülgetett, ami mohamedán felfogás szerint nem szokatlan — főleg abban az időben nem volt — de Betsy méltóságán alulinak érezte,— hogy megossza férjét más

asszonyokkal. A herceg férji jogaira hivatkozott, nem értette az egész felháborodást és végül, amikor Betsy kifogyott az érvekből, — kis gyöngyháznyelü pisztolyá-Nógrádi Béla

val két csinos lukat fúrt férje fej éhe, mikor az aludt. A francia esküdtek mindig megértőek egy szerelmi dráma életben maradt hősével, hiszen a halottat már nem lehet feltámasztani, és mi értelme lenne egy szép fiatal nőt börtönbe dugni, különösen amikor várandós. Betsy már szabadlábon szülte meg gyermekét, Yvonnet és utána eltűnt a közönség szeme elől.

világítani lehet vele, de nem igen használták, mert csak akkor jutottak hozzá, ha véletlenül feltört a földből. Oly megbízható történetírók,mint Plinius és Tacitus említik, hogy Amiano mellett olaj szivárgott a földből és a helybeli lakosság használja mécseseiben és lámpáiban, de inkább csak azért, mert a világításra használt bálnaolaj nagyon drága. A régiek nem szerették a kőolajat, mert füstölt és kormozott, ami nem is csoda, hiszen nem tudták, hogyan kell finomítani. Az amerikai indiánok is ismerték a kőolajat, dé orvosságnak használták.

És 23 év múltán Yvcnne követte anyját, agyonlőtte a férjét, aki háromévi házasság után el akart válni tőle.Mit mondjunk erre — az alma nem eáik messze fájától?

A kőolajat, avagy nemzetközi nevén a petróleumot,nagyon régtől fogva ismeri az ember, csak éppen nem tudta, mit csináljon vele. A rómaiak jöttek rá először, hogy

Ipari célokra és nagyobb mennyiségben 1862jben, tehát száz év előtt használták első ízben. Pennsylvania ke. leti részében egy mezőn, ahol ma az Oil City nevű város áll, egy merész vállalkozó nem elégedett meg azzal, hogy kimeregette a talaj gödrös részeiben lerakódott olajat, hanem egy vascsövet sülyesztett a talajba és ilyen módon napi 400 gallon olajat —'akkoriban hatalmas menynyiséget — termelt. Eleinte csak kenési célokra használták az olajat, de a robbanó motorok feltalálásával egy uj korszak kezdődik és egyben lázas hajsza az olaj után, ami idővel a világpolitiika e gyik tényezőjévé válik. Ugylátszik, hogy az atomenergia

dacára az olaj még jó hosszú ideig az energia egyik legfőbb forrása marad — - és ezért e rbargójegyzet Oil City sC zadik születésnapján.

Elmúlt hát április 15 is, ’ megfizettük adónkat és ez a felhő is elmúlt fejünk felől. Ha egy kis szerencsénk van és a demokrata párt javaslata törvénnyé válik, jövőre talán valamivel kevesebb adót fizetünk, ámbár az uj költségvetés egyik tétele 14 millió dollárt szán 2150 kincstári detektív alkalmazására, akiknek semmi más dolguk nem lesz, mint azoknak a körmére nézni, akik adóvallomásaik - ban szándékosan vagy szándéktalanul saját javukra tévednek. Az igazság az, hogy manapság, aki helyesen tölti ki adóvallomását, a szegényházba kerül, aki helytelenül — a börtönbe.

Churchill tehát végre amerikai állampolgár lett, miután már eddig is télig amerikai volt. Az anyja volt amerikai és az apja angol, aki 1766-ban az amerikaiak ellen harcolt. . Furcsa kettőség ez, ami Ghurohillt Amerikához fűzi: egyik őse harcolt érte, a másik ellene. Ö maga gyakran hajtogatta, hogy ő “féli amerikai és egészen angol.” Most aztán egészen angol és egészen amerikai.

DUBLINI MOZIBAN

Irta: HUNT A. BÉLA

NYITOTT ABLAK

India hivatalos nyelve az angol, tekintettel arra, hogy az országnak rengeteg nyelvjárása van és a különböző területeken élők nem értenék meg egymást.

Amióta India független, körülbelül 16 esztendeje, állandó erőfeszítések történtek abban az irányban, hogy a hindi nyelvjárást ismerjék el, mint hivatalos nyelvet.

Ez azonban azt jelentette volna, hogy a lakosság nagyrészének — amely egyébként tud angolul — meg kellett volna tanulnia a hindi nyelvet. Felesleges említenünk, hogy ez milyen hatalmas erőfeszítést jelentene és természetesen, az egész iskolarendszert át kellett volna szervezni.

A helyzet az, hogy Indiában, amely valamikor Angliához tartozott, küülönleges hagyományai vannak az angol nyelvnek.

Amikor megkondultak a harangok a magyar forradalmi szabadságharc felett, 1956-ban, a magyarság egy részének apraja-nagyja kezébe- vette a vándorbotot — Ausztria felé s az osztrák főváros csakhamar megtelt magyarokkal.

Meg aztán életformákban is sok a hasonlóság. Az Írek is szeretik a szabad természetben való tartózkodást a hétvégeken, az ir whiskeyvel öntözött táreas összejöveteleken legalább olyan hévvel szidják a szomszédot, mint mi tettük és tesszük.

Bécs, amely még nem heverte volt ki teljesen a háborús rombolásokat, óriási elhelyezési probléma előtt állott, a tél a küszöbön volt s a tengerentúli országok,— közöttük különösen Kanada, még nem, szervezték volt meg a 36,000 főnyi, kivándorlásra jóváhagyott magyarság átszállítását.

Már kezdettől fogva is értelmetlennek látszott, hogy a hivatalos nyelvként bevezetett angol nyelvet felcseréljék a hindi nyelvjárással.

Az indiai nacionalisták komoly erőfeszítéseket tettek a parlamentben ebben az irányban és — egészen érdekes módon — a kommunisták is csatlakoztak hozzájuk, arra hivatkozva, hogy az angol nyelv — az imperializmus nyelve.

Sok esztendei vita után, Nehru miniszterelnök, végülis is nyilatkozott nemrégiben és kijelentette: India hivatalos nyelve továbbra is az angol nyelv marad.

— Az angol az a nyelv, amelynek segítségével nyitott ablakon keresztül nézhetünk a világba. Senki sem kívánja ezt az ablakot bezárni — mondotta az indiai miniszterelnök.

Kétségtelen, senki sem akarja egy nemzet nyelvét megváltoztatni. Annyi azonban bizonyos, hogy India jövője csak akkor biztosított, ha a Nyugathoz tartozik. Ez pedig az angol nyelven keresztül történhetik meg.

Amióta a határharc kitört kommunista Kínával, erősen kétségessé vált India gyakran hangoztatott semlegességének a lehetősége.

Az angol nyelv többet jelent India számára, mint egyszerűen a hivatalos nyelvet. Az angol nyelv India kapcsolatát jelenti a Nyugattal, a civilizált világgal.

Ezen Kanada úgy segített, hogy a kivándorlásra befő gadott magyarok egy részét külömböző országokban helyezte el Nyugat Európában s fizetetett értük napi három dollárt lakásért és kosztért.

Ezen az utón került két fiatal barátom, Péter és Lőrinc Írországba. Tudom, hogy sokat álmodoztak európai,vagy világutazásokról, de Írország valahogy nem esett az álmok vonalába.

Nos, most egyszerre csak Dublinban találták magukat, ahová repülőgép vitte őket. Azon kevés magyarok közé tartoztak, akik beszéltek valamit angolul, mert már otthon minden eshetőségre felkészültek. Mintegy 2000 magyart vittek Írországba, zömüket azonban vidékem és főleg mezőgazdasági területeken helyezték el.

Mondanom sem kell, kitünően érezték magukat Írországban. Az írek, akik maguk évszázados harcokat folytattak szabadságukért, óriási respektussal fogadták a “maroknyi” nép fiait, akik az eddig isimert összes szabadságharcokon tultettek, feltámadván a szovjet kolosszus egy gyarmatán s ezzel abba a helyzetbe hozták magukat, mintha Tahiti szigete megtámadta volna az angol világbirodalmat, mondjuk 1880- ban. Azt hiszem, Anglia tör ténelmében ez az időpont felel meg a Szovjet mostani világhatalmi állásának. ;

Visszatérve azonban Péter és Lőrinc históriájához, ezek megérkeztek az ir fővárosba és lámpással se,m találtak magyart. Ebbe aztán belenyugodtak s beszélvén angoiul,munka után néztek,amit elég könnyen találtak is egy automechanikusnál, lévén mindkettő gépészmérnök hallgató a forradalom kitörésekor.

kétszer megkíséreltem, hogy szóra bírjam, úgy nézett rajtam keresztül, mint a levegőn.

— Lőrinc vigyorgott, ez

Háziasszonyuk bolondult értük, pár hét múlva már magyar vicceket tudtak neki mesélni angolul s a derék asszonyság, kinek — mint mjnden írnek — volt érzéke a humor iránt, gurult a kacagástól.

Lányismeröseik is akadtak nemsokára, s lám ezek is olyan tüzrőlpattant fehérnépek voltak, mint akárcsak otthon. Azonkívül, különösen az elején mindenki szívesen mutatkozott a “szabadsághősökkel”, különösen ott, ahol kevés akadt belőle.

Péterék későbben, mikor Kanadába jöttek s mikor összebarátkoztunk, mivel magam fogadtam őket a torontói állomáson a bevándor lási hivatal részéről, sokat meséltek írországi kalandjaikról, s ilyenkor mindig fájdalom fogta el szivüket, mert szívesen Írországban maradtak volna, de nem lehetett, Kanada igényt formált ráj uk.

— Egy este, amikor már jól kiismertük magunkat, elmentünk Lőrinccel moziba, Dublinben. Jó helyre váltottunk jegyet, elég fontot kerestünk már akkor. Amint beléptünk a 6 személyes páholyba, —szemünk szájunk elállt — egy gyönyörű fiatal nő ült még benne, senki más.

— Ránk se hederitett, pedig erősen reszeltük a toriunkat Lőrinccel, hogy legilább ránk sanditson.Egyszer-Dühösen fordultam hozzá, s suttogva mondtam : Ide hall gass, mihelyt kezdik az előadást és besötétedik, megcsókolom.

— Beszélhetsz hangosan,— úgy sün ért egy szót sem magyarul, de külömben is a fejembe hajtotta a vért. . . túl gyáva vagy ahhoz, hogy

megcsókold, mondta Lőrinc.

— Mit gyáva? Fogadjunk öt fontba, hogy megcsókolom, s kivettem a pénzt,hogy bizonyítsam az ügy komolysá gat,-.-----—— —

— Ebben a pillanatban elaludtak a lámpák. De ebben a pillanatban egyben csodálatos és sohasem tapasztalt félénkség fogott el, a fogadás tárgyának kivitelére gondolva Mi lesz, ha a lány sikoltozni kezd, kész a botrány, a rendőrség bevatakozik, vége a magyar nimbusznak.

Hosszú percekig tétováz - tam, oly sokáig, hogy ismét kivilágosodott a nézőtér s én szégyenkezve nyújtottam át az 5 fontot a szemtelenül röhögő Lőrincnek.

— Öt perc múlva indult a fődarab, amikor jó hosszú ideig sötét a nézőtér. A lámpák elaludtak. Lőrinc hozzámfordult és nem is halkitva hangját, diadalmasan mondta: He, nem mered most se megcsókolni, fogadjunk^^ fffrtbaTEionmLuSmmn^^F font, mondottam. (Ez vagy 70 dollár kanadai pénzben.)

— Sötét volt tehát, ismét. És lám, ebben a pillanatban újból elfogott valamilyen megmagyarázhatatlan gyávaság.

—Mereven ültem, amint egyszer csak egy puha kis kéz érintette meg az enyémet és simult bele a tenyerembe. Egy édes arc hajolt felém és forró ajkak tapadtak a számra. Ezután elfulladó hangon szólalt meg a bájos jelenség, színtiszta magyarsággal:

— Péter, ugye megfelezzük a 20 fontot, amit nyertél.

A VARÁZSHORDÓ

(ÓNÉMET MESE)

Élt egyszer, reges régen, nagy szegénységben egy férfi a feleségével. Mivel igen-igen szegények voltak, nagy örömet szerzett nekik, amikor egyszer az ember az erdőben egy öreg hordót talált. “Ilyen hordót mi jól tudunk használni — gondolta magában —, majd az lesz a víztárolónk.” És nagy büszkén hazaguritotta. De arról bizony fogalma sem volt, hogy milyen értéket talált.

A hordót mindjárt felállították az elgondolt helyre. Az asszony — mielőtt vizet öntött volna bele — fogott egy kefét és tisztára akarta súrolni. Azonban a kefe kicsúszott a kezéből és beleesett a hordóba. Amikor utána nézett és ki akarta venni látja, hogy a hordó tele van kefékkel. A- mint szedegették ki belőle mindig többet és többet találtak benne. Eladogatták a keféket és ezzel egyszerre véget ért a szegénységük.

Egy szép napon az történt,!

hogy véletlenül beleejtette az asszony a hordóba a kis arany gyürücskéjét, amit eddeg féltve őrizgetett. Egy szempillantás alatt a hordó tele lett arannyal És minél többet vettek ki belőle, annál többre szaporodott. Igen ám, de ettől a perctől kezdve a férfi lett, nem elégedtek meg azzal amennyiök volt, mindig többet és többet akartak. Fáradságosnak találták az arany kilapátolását a hordóból, ezért erre a munkára az öreg nagyapót állították oda aki velük együtt élt. Szegény öregembert kényszeritették hogy állandóan dolgozzon, és ha elfáradt, és egy percre megpihent, azonnal rákiáltottak, sőt néha-néha még meg is verték.

Egyszer azután a nagyapa már nagyon elfáradt és megállt kicsit pihenni. Az aszszonyt erre olyan indulat fogta el, hogy belerúgott az

öregbe, aki fejjel esett a

ordóba. Pillanatok alatt a

hordó tele lett nagypapákkal. A férfi és az asszony rettenetesen igyekztek őket gyor san kiráncigálni a hordóból, de minél jobban dolgoztak, an nál több nagyapa termett ben ne. Nem tudtak magukon sehogyan sem segíteni, végül a férfi fogott egy baltát és dühében összevágta a hordót.

A büntetésük azért nem maradt el. A rengeteg sok nagyapát mind nekik kel - lett eltartani és mivel nagyon gazdagok voltak, megkövetelték tőlük, hogy minden széppel és jóval ellássák őket. így bizony a nagy gazdagság nem tartott sokáig — mert a hordóból nem jött többé arany, de még csak egy darab kefe sem.

Rövidesen bizony bekövet - kezett az az idő, amikor ismét ugyanolyan szegények lettek, mint amilyenek kezdet ben voltak Ez igazságos is volt, mert rosszak kapzsiak lettek. Megérdemelték sorsukat.

Hunt Béla