A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1962-09-21 / 38. szám

A Jó .*uvrm |MS5 PÁSZTOR j RÓMAI KATOLIKUS EVANGÉLIUMI OKTATÁS *--■ ............. — ....— — Pünkösd után 15. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 7, 11—15 Az időben történt, hogy Jézus egy Nairn nevű városba méné és vele ménének tanítványai s nagy népsokaság. Mikor pedig a város kapujához közele­dett, ime egy halottat vivének ki, egyetlen fiát egy anyának, aki özvegy volt s a város sok népe méné vele . . . Kit mikor meglátott az Ur, megkönyörülvén rajta, mondá neki: Ne sirj. És oda menvén, illeté a koporsót, mire azok, akik viszik vala, megállanak. És mondá: Ifjú, mondom neked, kelj fel. És felüle a halott és beszélni kezde. És átadá őt az anyjának. SZENTBESZÉD “Az időben Jézus egy városba méné, amely Naimnak nevezteték. Mikor pedig a város kapujá­hoz közeledett, ime egy halott viteték ki, egyetlen fia anyjának, ki özvegy vala.” Jézus Naimba megy s ott egy halottal találkozik. A halott egy özvegynek egyetlen fia. Nairn annyit jelent, mint kedves, Jézus tehát egy kedves helyre megy és mégis mily szomorú menet jön elébe. Kedves helyre megy, hogy kissé megpihenjen, hogy lelke felüdüljön, kedélye felvidul­jon s ime pihenésről szó sem lehet; kedélye elborul, a lelke pedig megnehezül, hiszen halottat lát, egy öz­vegy asszonynak egyetlen fiát. Ez az élet, kedves Olvasóim. Ez a világi, a földi élet képe. Kedves helyeket keresünk' abban kedves dolgok után járunk szüntelen, valahogy szeretnénk kedvessé tenni körülöttünk mindent: a hajlékunkat, a környezetünket, az embereket és az eseményeket egyaránt, de haj, amidőn “Nairn,” vagyis a “kedves” felé törekszünk, mindig találkozunk mi is egy-egy halottal, egy-egy bánattal, egy-egy szenvedéssel, rnely azt mondja nekünk: Ember, az élet nem meny­asszonyi menet és nem lakodalom csupán; van ab­ban, sőt talán még sokkal több halottas menet is, van abban talán még sokkal több temetés is. Ember, az élet nem csupán derű, van abban na­gyon sok ború is, az élet nemcsak fény, van abban lágyon sok árny is és az életbe nem minden rózsa, /an abban nagyon sok tövis is . . . Ámde nemcsak testi halottakkal találkozunk az Jetben, nemcsak testi bajok és szenvedések szegé­lyezik az életnek utait, hanem vannak abban lelki halottak, vannak abban lelki bajok és szenvedések :'b. És a holt testeknél sokkal szomorúbbak a holt iel­­. ;ek, a testi bajoknál és szenvedéseknél sokkal fájób­bak a lelki bajok és szenvedések. A holttestnek útja — amint jól tudjuk — a sírba vezet, ahol az a test el­­porhad ugyan, de poraiból előbb vagy utóbb uj élet támad, a holt léleknek útja azonban a kárhozatba visz ,ahol ugyan nincsen poriadás, de nincsen — fel­támadás sem! De van, igenis van; van Krisztusnál, aki amint annak a naimi halottnak azt mondta: “Ifjú mondom neked, kelj fel,” úgy annak a halott léleknek, a lelki halottnak is azt mondja: “Bízzál fiam, a te hited megszabadított téged.” Igenis, van úgy testi, mint lelki feltámadás annál, aki azt mondta magáról: “Én vagyok az élet és a feltámadás, aki én bennem hisz, ha meg is halt, élni fog.” Meghalt a naimi ifjú, azonban Krisztus szavára feltámadt; meghalt Lázár, de Jézus neki is azt mond­ta: “Lázár, jöjj ki!” sőt meghalt maga Krisztus is, de harmadnapra saját szavára és saját erejéből Ő is feltámadt; meghalunk valamennyien, meghal min­den ember, de egyszer majd az Ur mindenkinek azt fogja mondani: “Kelj föl!” Mert hát, aki teremtelt bennünket, az fel is támaszthat, aki testünket a nem­létezésből a létbe helyezte át, az azt a testet a porból még inkább keltheti fel uj életre . . . Mert hiszen a teremtés nagyobb csoda, mint a feltámadás. A terem­tés ugyanis egészen uj élet, a feltámadás azonban az íletnek csak egy újabb formája. Kelj fel testem az éj sötétségéből a nappal vilá­gosságára, mert a világosság a te mindened, de kelj tel lelkem is a bűn sötétségéből az erény fényességé­re, mert a fényesség a te mindened, mert neked hit, remény és szeretet kell, ezek nélkül sötét vagy, sor­vadt vagy, halott vagy. Ne feledjük el, kedves Olva­sóim, amit Krisztus Jézus a naimi ifjúnak mondott: “Kelj föl!” az voltaképen mi nékíink — mindanv­­nyiunknak szól. Kelj fel, kelj fel az életre, mert ha már a testednek is élnie kell, jóllehet, csak a porból lett, akkor még inkább kell élnie lelkednek, amely az Istentől való. A léleknek élete a földön a hit, azért higyj, remélj és szeress és a hit majd megszabadít téged. Amen. ! Kuba miatt? Szovjet katonák “techniku­soknak” álcázva ezerszámra érkeznek Kubába. Szovjet fegyverekkel megrakott ha­jók futnak be a kubai kikötők be; repülőgépeket, tankokat, rakétákat, gépfegyvereket küld mind nagyobb mennyi­ségben a kommunizmus fel­legvára Moszkva, az amerikai partoktól kilencven mérföld­­nyire fekvő szigetre. Mi történik ezekután? Ha a szovjetet ki akarjuk ker­getni kubai fészkéből, ab­ból háború lehet. Ha marad­nak — az hatalmas vereséget jelent nemcsak az Egyesült Államok, hanem az egész sza­bad világ számára. Nem vitás, hogy a szovjet újabb akciója, ismét közelebb hozta a háború lehetőségét. Kennedy elnök szeptember 7.-én arra kérte a kongresz­­szust: hatalmazza fel arra, hogy 150,000 tartalékos kato­nát behívhasson. Indokolás: a kommunisták kubai “invá­ziója.” A kubai kikötőkben tartóz­kodó szovjet tengeralattjá­rók súlyosan fenyegetik az Egyesült Államok közlekedé­sének biztonságát a Panama csatorna, a délamerikai olaj­­mezők és nyersanyagforrások felé vezető utón, és egyben segítséget nyújthatnak Cast­ro csapatainak támadásához. A rakétahordozó szovjet tengeralattjárók — amelyek kubai támaszpontjaikon tar­tózkodnak —. az amerikai vá­rosokat fenyegethetik. Kuba katonai vezetői is azt állítják, hogy Kuba ideális bázis a szovjet számára egy Amerika ellen indítandó támadás ese­tén. 1959-ben — jóval a szovjet kubai támogatása előtt — Samuel Flagg Bennis profesz­­szqr a Yale egyetem egyik tu­dós tanára aki az Amerika­­közi kapcsolatok egyik kivá­ló szakértője, figyelmeztette az Egyesült Államokat: ha a kommunisták betelepszenek a karábiai tenger vidékére, ez nehéz helyzetbe hozza a U. S.-t és tovább mélyíti a hi­degháborút, amely — a vál­ság fokozódása esetén — könnyen “melegháboru” le­het. Azzal, hogy Kuba a szovjet bázisává változott, a hideghá­ború fenyegető válsága a mélypontra sülyedt. Bennis professzor annakidején nyo­matékosan leszögezte; a sza­bad világnak ügyelnie kell arra, hogy ez be ne következ­zék. Most bekövetkezett. Mi bátorította fel a szov­jetet arra, hogy kisajátítsa a maga számára a szigetet? Két­ségtelenül az a szerencsétlen­ség, amely 1961-ben történt. A kubai emigránsok, minden megfontolás és előkészület nélkül, kellő támogatás hiá­nyában meg akarták dönteni Castro kommunista rendsze­rét. Ez a kísérlet a túlerő fü­zében összeomlott. A kudarcban nagyrésze volt az amerikai politikának is, amely közönyösen szem­lélte az eseményeket. Az ame­rikai kormány azt az állás­pontot képviselte, hogy a ku­bai diktátor a gazdasági csőd következtében amugyis zsák­utcába kerül és rendszere ön­magától megsemmisül. Ezt a számítást a szovjet húzta ke­resztül, amely egyre nagyobb mértékben támogatja Kubát — igaz, főleg katonai vonat­kozásban. Mindamellett vi­gyáz arra, hogy a sziget gaz­dasági élete — ha nyomorú­ságos keretek között is — ne kerüljön csődbe. A végső ösz­­szeroppanás pillanatában mindig megérkezik az a men­tőkötél, amely Kuba népét kirántja a gazdasági csőd ör­vényéből. KRUSCSEV TAKTIKÁJA A szovjet diktátor kezében van néhány ütőkártya, ame­lyeket igyekszik kijátszani Nyugat ellen. Ha az Egyesült Államok valamilyen fontos lépést tesz a szabad világ biz­tonsága érdekében, Kruscsev tovább forralja a berlini vál­ságot, megtámadja Laost, vagy Iránt, esetleg a Közép­keletet. Ugyanakkor kommu­nista Kina támadást intéz Formosa, az észak «koreaiak Délkorea ellen. Ha Kuba kö­rül kitör a “vihar” az Egye­sült Államoknak számolnia kell azzal, hogy a harc a töb­bi frontvonalakra is kiterjed. A dolgok jelenlegi stádiumá­ban legalábbis igy fest a hely­zet. Bármiképpen álljanak is a dolgok, lehetetlen nem tudo­másul venni, hogy a szovjet betörés a nyugati fétekére, a feszültséget szinte fehérizzá­sig fokozta. Kennedy elnök szeptember 4.-én bejelentette, hogy az oroszok rakétákat szállítottak rvuba szigetére, és egyre nagyobb számban ér­keznek oda a különböző típu­sú hadihajók, torpedóhajók, tengeralattjárók, rakétahor­dozók, stb. Ezeken kívül Castronak legalább 60 harc­képes MÍG tipusu bombázó repülőgépe, szovjet gyártmá­nyú tankjai, 122 miliméteres tüzérségi fegyvere, jelentős számú szovjet jeepje, teher­autója, radarja és egyéb elekt­romos hadi berendezése van. Mindezekhez tetemes mennyi­ségű hadianyagot kapott, részben a Szovjetuniótól, részben Csehszlovákiától. A SZOVJET TERJESZKEDÉS Egy angol tudósitó értesü­lése szerint Havana közelé­ben egy sátortáborban 3,500 technikusnak álcázott szov­jet katona tartózkodik. Egy másik tudósitó szerint e kato­nák száma 5-8000 között van. A nagyarányú fegyverszállí­tás, amelyet most — álcázott formában —csapatszállitások követnék, összhangban áll Kruscsev egyik legutóbbi ki­jelentésével. Kuba honvédel­mi minisztere, Raul Castro — aki egyébként a kubai dik­tátor fivére — legutóbb Moszkvában járt, ahol arra kérte Kruscsevet: vegye fel Kubát a varsói szerződés ál­lamai közé. Kruscsev a kérés­re igy válaszolt: “Többet te­szek ennél. Oroszokat küldök Kubába.” E pillanatban még nincs megbízható értesülés arról, vájjon Kuba kapott-e nukle­áris fegyvereket, vagy hosz­­szutávu rakétákat. A szakér­tők szerint lehetséges, hogy Kruscsev ragaszkodott ahhoz: ilyen rakétákat csak szovjet tengeralattjárókon “tárol”, amelyeket azonban szükség esetén Kuba “érdekében” használ fel. Kennedy elnök szeptember 4.-i beszédében nyomatéko­san hangsúlyozta: amennyi­ben Kuba bármelyik, a nyu­gati féltekén lévő ország el­len támadást indítana, az Egyesült Államok cselekedni fog. Kuba ilyenirányú akció­ját úgy tekintjük, mintha az a kommunistáknak a világbé­ke megbontására irányuló ténykedése lenne. Az Egyesült Államok jelen­legi politikája, Kubával kap­­ésolatosan tehát a követke­zőkben foglalható össze: a U. S. feszült figyelemmel ki­séri a kubai eseményeket és a lehetőségek határáig elkerüli a háborút. Ezek a határok azonban nem végtelenek. A kongresszus vezetői is meg­állapodtak abban, hogy a U. S. szükség esetén katonai erővel lép fel Kuba ellen, hogy a mindinkább növekvő veszélyt, amely a nyugati fél­teke biztonságát fenyegeti, el­hárítsa. TRÉFÁSKEDVÜ BANDITÁK KIRABOLTAK EGY BANKOT A Katolikus Egyház és iskolái CLEVELAND, O. — Ed­ward F. Hóban, Cleveland ér­seke, az október 12-től októ­ber 21-ig tartó időszakot “Ka­tolikus iskolák hetének” je­lölte ki. Erre az alkalomra széleskörű programokat ter­veznek, mint az országszerte megtartott kampány rész­programját, hogy informál­ják a közönséget a katolikus iskolák által végzett közös szolgálatokról. Egy pásztorlevélben, me­lyet vasárnap az egyházme­gye minden templomában fel fognak olvasni, az érsek el­rendelte, hogy a vasárnapi prédikációk anyaga, “The Ca­tholic Church and Educa­tion” kell hogy legyen. i Pásztorlevélben Hóban ér­sek méltatta a tanárok érde­meit, úgy a papi, mint polgári tanárokét és kijelentette, hogy ezek áldozatos munkája teszi lehetővé az iskolarend­szer virágzását és az iskolák magas teljesítményeit. DES PLAINES, 111. — Úgy­szólván alig múlik el nap, hogy valamelyik chicagói bankban ne jelennének meg holdup banditák, akik néhány perc alatt kifosztják a pénz­tárt és ezután zsákmányuk­kal teljes biztonságban elme­nekülnek. Legutóbb a Chicago elővá­rosában lévő Des Plaines Sa­vings and Loan association nevű pénzintézetben jártak a holdup banditák, akik hét embert tartottak sakkban — revolverükkel. Hugo A. Dahm az intézet igazgatója Íróasztala mellett ült, amikor két ember lépett be a helységbe. Az első azon­nal revolvert tartott Dah.m homlokának és bejelentette a holdupot. A második a pénz­társnővel “foglalatosko­dott”; 38-ás kaliberű revolve­rével arra utasította, hogy jöjjön ki fülkéjéből. Amikor Mrs. Gloria Laden­dorf — a pénztárosnő — az utasítás szerint cselekedve a bandita felé közeledett, a be­törő megállította: — Ne jöjjön közelebb hoz­zám — meg vagyok fázva. — Tréfál? — kérdezte meg­lepetten a pénztárosnő. Közben a többi alkalma­zottak már a bank hátsó ré­szében lévő mosdóban szo­rongtak, oda parancsolta őket az egyik bandita. A pénztá­rosnő csatlakozott a társaság­hoz, miután a “megfázott” bandita fegyverével odakisér­­te őt. Időközben egy ügyfél is be­lépett a bankba: Mrs. Kari Tageg. Az asszonyt ugyan­csak a mosdóba zárták. Mi alatt az egyik gangster vigyá­zott a bezárt emberekre, az­alatt a másik arra kénysze­­ritette az intézet alelnökét, Fred Krolit, hogy nyissa ki ki a páncélszekrényt. A szek­rényben és a fiókokban össze­sen 5,800 dollár volt. Ezt ma­gukhoz vették a betörők és azután elmenekültek. Az egész holdup 10 percig tartott. A tanuk szerint a gangsterek csendesek voltak. Pontos személyleirást adtak a rendőrségnek, amely azok birtokában széleskörű nyomo­zást indított a két bandita kézrekeritésére. Pierre Salinger a Fehér Ház sajtótitkára (jobbra) az újságíróknak (beszámol arról, hogy egy amerikai gyakorlatozó repülőgépet Flori­­'da közelében ismeretlen támadók tűz alá vették. A gépet népi érte találat. Azt hiszik, hogy a támadást egy kubai hajó követte el. ~NEM BIBLIÁS ember Simor János hercegprímás szerette a jó tréfát. Egy alkalommal S. J. győri gimnáziumi tanár az egye­temi tanszékre pártfogását kérte. A hercegprimás, aki­nek megvolt már a maga jelöltje, kedélyesen igy vála­szolt: — Nagyon szívesen támogatlak, ha sikeresen ki­állód a vizsgát és meg tudsz felelni egy kérdésemre. A professzor jelölt bízott teológiai készültségében és biztosra vette már az egyetemi katedrát. — Mondd meg nekem, — szólt a hercegprimás: ha a Betlehemben leölt kisdedek csontjait egy halomban találnád összehordva, hogyan ismernéd meg, melyik volt fiú, melyik lány? A tanár nagyon komoly arcot vágott a fogas kér­désre s tudományos előadást kezdett tartani a kopo­nyavarratok és a medencecsontok közötti különbségről. Simor János mosolyogva vágott közbe: — Hiszen a betlehemi kisdedeket azért ölette meg Heródes, mert azt hitte, hogy közöttük lesz Krisztus is, a zsidók leendő királya. De csak a fiúgyermekektől félthette trónját. Miért keresel akkor közöttük leányo­kat? Nem is lett a győri tanárból pesti egyetemi pro­fesszor. NEVETŐ FEJFÁK E címen adta ki Lévay József azokat a tréfás sír­feliratokat, amelyeket borsodi temetőkben gyűjtött. Az egyszerű emberek nem veszik tragikusnak a halált. Kevésbbé félnek tőle, mert természetesnek, el­kerülhetetlennek tartják. Ezért estek nagy halotti torok és ezért annyi a tréfás sírfelirat. Elöljárójában álljon itt a fancsali kántor verse, aki igy tett eleget a kis Zsófia főhercegnő halálakor elren­delt gyásznak: Ösmervén Zsófia hercegnőt angyalnak — Szűnjenek könnyei folyni már Fancsalnak! Blaskovich András, a hires erki pap verse saját sír­kövén: Itt nyugszom én, olvasod te, Olvasnám én, nyugodnál le! Gyarmathy Mihály káromkodó huszárőrmester ko­máromi sírkövére ezt vésték baj társai: Bizonyosan tudjuk, hogy az égben vagyon, Mert még Lucifer is retteg tőle nagyon. Kit ha hozzáfogna teremtettéjével Kiűzné pokolból minden seregével. A nádkerti temetőben olvasható: Itt fekszik Rák Pálné, rádőlt a pajta. Jézus Krisztus Urunk könyörülj rajta. Bizony szerencsétlen volt az a halál: Itt nyugszik Istenben boldogult jó férjem. Élt 42 évet, meghalt szerencsétlen halálon. Mert édestestvére ütötte agyon. Egy boldogházasélet végére tett pontot ez a bú­csúszó: Itt nyugszik Szentpéteri Sára — Eltörött a pipa, megmaradt a szára. A követ hű férje emelte. így hangzik a nagymajtényi kántor sírfelirata: A föld legjobb kántora nyugszik e kő alatt. Mindnyájunkat eltemetett volna, ha éleiben marad. A szatymazi postamester rég elpusztult sírkövén ez a vers állott: Óh halandó ember, ne csodálkozz azon Hogy a postamester is meghall Szatymazon. Az árpádi temetőben volt olvasható ez az utólag még egy sorral megtoldott sírfelirat: Itt nyugszik Vág Imréné községi Írnok neje. Búsuljon érte a ló, elég nagy a feje. Lesz-e haooru 8. OLDAL______________________________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents