A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1962-09-14 / 37. szám

8. OLDAL Pünkösd után 14-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 6. fej., 24—33 Senki két urnák nem szolgálhat, mert vagy az egyiket gyűlölni fogja és a másikat szeretni, vagy az egyiket tűrni fogja és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. — Azért mondom nektek: Ne aggódjatok éltetekről, mit egye­tek, sem testetekről, hogy mibe öltözzetek. Nem több­­e az élet az eledelnél s a test öltözetnél? Nézzétek az ég madarait hogy nem vetnek és nem aratnak, sem csűrökbe nem gyűjtenek és a ti mennyei Atyátok táp­lálja azokat. Nem értek-e ti többet azoknál? Ki ad­hat pedig közületek gondjai által nagyságához egy könyöknyit? És a ruházatról mit aggódtok? Nézzé­tek meg a mezők liliomait, mint növekednek, nem dolgoznak és nem fonnak, pedig mondom nektek, hogy Salamon király minden dicsőségében sem volt úgy öltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, mely ma vagyon és holnap kemencébe vetik, az Isten is ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsiny­­hitüek! Ne aggódjatok tehát, mondván: Mit eszünk, vagy mit iszunk, vagy mivel ruházkodunk. Hiszen tudja a ti Atyátok, hogy mindezekre szükségtek va­gyon. Keressétek azért először az Isten országát_és az ő igazságát és ezek mind hozzáadatnak nektek. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk a mai szent evangéliumban egy igen nagy igazságot jelent ki tanítványai előtt: “Sen­ki két urnák nem szolgálhat”, majd igy folytatja, hogy a dolog még világosabban álljon szemeink előtt: “Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak”, vagyis nem szolgálhattok Istennek és a pénznek, a világnak. Az emberre nézve földi életben két ur szokott szerepelni: Jó Isten és a világ. Az embert vagy az Isten vezeti, vagy a világ. A vallásos ember mindenben vallásos meggyőző­dése cselekedeteit és szavait, de még gondolatait is az Isten törvénye szerint irányítja, vagyis nem tesz, íem beszél, de még csak nem is gondol olyasmit, ami xz Isten parancsolataival ellenkezik, és ha talán mégis tett, beszélt, vagy gondolt rosszat, azt megbánja s iparkodik jóvátenni. Az ilyen ember az Istennek szol­gál. A világi ember ellenben mindent a saját, vagy az emberek meggyőződése szerint szeret tenni. Éle­tét, gondolatait, szavait és cselekedetéit csak önmaga vagy az emberek irányítják ... Mindent emberi szem­pontból, emberi tekintetből tesz. A világi emberre nézve nem az az irányitó, hogy mit mond, vagy mit ir elő az isteni törvény, hanem hogy mit mondok én, hogy mit mondanak az emberek ... És ha valami tette balul ütött ki, azt nem azért bánja, mert azzal ellenkezésbe jutott az Isten parancsaival, hanem azért, mert amiatt valamiféle kárt, szégyent kellett elszenvednie az emberek részéről. Erre a két hatalomra, erre a két erőre mondja az Ur: “Senki két urnák nem szolgálhat; nem szol­gálhattok az Istennek és a világnak!” Két külön­böző ut ez; az első jobbra, a másik balra vezet. Más a szava az Istennek és más a szava a világnak, azért nem követhetem egyszerre az Istent és a világot. Ha valahol és valamiben igaz a “vagy”, akkor igaz ebben. Vagy az Istennek szolgálok, vagy a világ­nak, majr öregségemben szolgálok az Istennek . . . Nem mondhatom, hogy példáid ezen a héten az Isten parancsait követem, a másik héten pedi g a világ szerint élek, aminthogy a gyerek se mondhatja jo­gosan: ezen a héten szót fogadok, a jövő héten azt csinálok, amit akarok ... Nem mondhatom becsü­letesen szemedbe, hogy jó barátod vagyok, a hátad mögött ellenséged. És mégis valahogy úgy vagyunk, hogy szeretjük magunkat megosztani az Isten s a világ között. Az Istennek is akarunk szolgálni, de azért a világot sem akarjuk elhagyni. Valahogy úgy akarnánk eljárni, hogy a kecske is jóllakjon, de káposzta is megmarad­jon. Az Ur kedvében akarunk járni, de hát azért néhanapján — mint mondják — az ördögnek is gyúj­tunk gyertyát. Hát mindez megalkuvás, kétszínűség. És ilyen a mai ember . . . Ilyen a templomban, sőt ilyen még a családban is. Tudja, hogy mindenhol és mindenben mit kell tennie és mégis nem mer úgy tenni, hanem ötven percentre megalkuszik, látszólag, nehogy másikat megsértse, voltaképpen pedig azért, mert gyáva. S az ilyesmi előbb-utóbb megbosszulja magát, már az emberek előtt is, de még inkább az Isten előtt, mert az ilyenről mondja Szent János: “Mivel se meleg, se hideg nem vagy, elkezdlek kivetni számból.” Legyünk tehát jellemesek, álljunk határozottan földi életünk­ben Krisztus mellé, hogy egykoron Krisztus megvall­­jon bennünket az ő mennyei Atyja előtt. A Jő PÁSZTOR Az emberséges népidemokratikus törvény dicsérete és kritikája BUDAPEST — A Népszava cikkírója, egy bünte­tett előéletű elvtárs kálváriájával kapcsolatban, a kö­vetkező szavakkal magasztalja az emberséges törvény­erejű rendeletet, amely a megbocsátás és felebaráti sze­retet szellemét tükrözi: Kormányrendelet: humanizmusból, az emberek ja­vulásába vetett hitből, társadalmunk mélységes igaz­ságosságából született paragrafus szabályozza a börtön­viseltek munkalehetőségeit. Félreérthetetlenül kimond­ja: nem származhat hátrány a letöltött büntetésből, kö­telesek alkalmazni munkára ezeket az embereket is az üzemek, vállalatok. S a segédmunkásnak — nem kell erkölcsi bizonyítvány. Tűrhetetlen az a nemtörődömség, az a közöny, amellyel igen sokhelyütt felrúgják ezt a rendeletet. Tűr­hetetlen, mert emberéletekről, sorsokról van szó, jó, !vagy rossz útra terelésükről. A legszigorúbban felelős­ségre kell vonni azokat, akik igy zárnak ki bárkit is a munkából. Nem tűr halasztást e probléma megoldása. A Tarnóczi Lajosok dolgozni akarnak. S a munka ka­puinak előttük is ki kell tárulniuk . . . A középkanadai kiállításon nagy sikert aratott Khant, egy afgán kutya. Mi a célja az alelnök középkeleti utazásának? Lyndon B. Johnson az j Egyesült Államok alelnöke! feleségével együtt középkele­ti utón van. Johnson felkeresi Iránt, Lebanont és Törökor­szágot. Ez az utazás a közér­deklődés reflektorfényét is­mét a Középkeletre irányí­totta. .Miért utazott ezekbe az államokba az alelnök? Mi a célja az utazással? Ezekre a kérdésekre adunk választ az alábbiakban. VISZONYLAGOS CSEND Manapság a középkeleti ál­lamokban viszonylagos csend uralkodik. Ez a csend azon­ban megtévesztő. Mert a vi­lágnak ez a része valóságos lőporoshordó, — csak a zsi­nórt kell meggyujtani, hogy felrobbanjon. Nézzük meg, mi a helyzet Iránban? Ez az ország a Szov­jetunió déli határai mellett fekszik. A sah szilárdan kom­munista-ellenes beállítottsá­gú. De évek óta erős politikai nyomás alatt áll és országá­ban egyik válság követi a má­sikat. Irán ( régebbi nevén Perzsia) gazdaságilag fejlet­tebb, mint a legtöbb középke­leti állam. De milliók síny­lődnek még hallatlan sze­génységben, a parasztok leg­­nagyobbrésze analfabéta, a városok nyomortanyái zsú­foltak és nagy a munkanélkü­liség. A sah keményen dolgozik azon, hogy ezeket a problé­mákat megoldja. Történt is bizonyos előrehaladás. De a fejlődés túlságosan lassú és ezért nagy az elégedetlenség. Különösen az egyetemi hall­gatók nyugtalanok, akik nem egyszer adtak kifejezést elé­gedetlenségüknek nyílt utcai tüntetésekben. Nem lebecsü­lendő a kommunisták tevé­kenysége sem. Igaz ugyan, hogy a kommunista agitációt a rendőrség ellenőrzés alatt tartja, de a szovjet rádió ál­landóan uszítja a népet: arra szólítja fel, hogy lázadjon fel a sah és kormánya ellen. NASSER Közelkelet legsúlyosabb problémái, amelyek 1950-ben majdnem háborúba sodorták a világot, pillanatnyilag meg­oldottnak látszanak. Közelke­let legdominánsabb figurája még mindig az egyiptomi dik­tátor: Gamel Abdel Nasser, az Egyesült Arab Köztársa­ság feje, aki a közelmúltban ünnepelte meg uralomraju­­tásának tízéves évfordulóját. Nasser talán a legnépszerűbb vezér a középkeleti államok­ban. Tripoli bazárjaiban min­denütt ott a képmása. Azok­ban az országokban, amelyek kormányai rossz viszonyban vannak a diktátorral, Nasser képét titokban, a feketepia­con árulják. Mi ennek a magyarázata? Az, hogy sok tájékozatlan arab szemében Nasser hősi figura, aki szembeszállt a ha­talmas Nyugattal. Az egyip­tomiak úgy tekintik őt, mint a “szabaditót”, aki az ország­ból kikergette az angolokat. Nem vitás azonban, hogy Nasser ázsiója az utóbbi idők­ben esett. Időközben ugyan­is elvesztette Syriát és a töb­bi arab államokkal is ellen­séges viszonyba került.4 Az a tény sem maradt hatástalan, hogy az egyiptomi életszinvo- j nal alig változott Faruk ki­rály uralma óta. A diktátor legnagyobb problémája a túl­népesedés. Évenként 70,000 uj egyiptomi látja meg a nap­világot. és a szaporodás üte­mét nem tudja követni az or­szág gazdasági élete. Ezen nem sokat segített az egyre erősebb tempóban végrehaj­tott államosítás sem. Az üz­leti és ipari élet 80 százaléka ma már az állam irányítása alatt áll, de a nagy paraszti tömegek életszínvonala nem változott meg lényegesen. Nincs e pillanatban semmi je­le annak, hogy Nasser politi­kája közvetlen veszélyt je­lentene a világra, annyi azon­­bon bizonyos, hogy a nyugta­lanság nagyobb mint valaha, a diktátor uralomraj utása előtt. Ha Egyiptomban lázadás törne ki, ez felborítaná Kö­zépkelet jelenlegi egyensú­lyát. És a többi középkeleti állam alapja még kevésbbé szilárd mint Egyiptomé. IRAK Irak Nyugat elkeseredett ellensége. Diktátorát, Abdul Karim Kassemet a lázadó kurd törzsek segítették hata­lomra. Ezek a törzsek rendkí­vül népszerűtlenek a lakos­ság körében. Akik a helyzetet jól ismerik, azt állítják, hogy Kassem előbb vagy utóbb erőszakos halállal fejezi be életét. Kassem “semleges” ami azt jelenti, hogy teljes egészében a szovjet oldalán áll. Beszédeiben állandóan gúnyolja Nyugatot, de min­dig talál dicsérő szavakat a Szovjetunió számára. Az or­szág gazdasági élete stagnál; csupán az olajból származó jövedelem menti meg a teljes összeomlástól. SAUDI ARÁBIA ÉS JORDÁN Saudi Arábia primitiv or­­! szág, ahol az életforma csak I nagyon lassan fejlődik. An­nak ellenére, hogy Saud ki­rály hatalmas összegeket költ magára, családjára és a had­sereg fenntartására, a hatal­mas jövedelmekből egyre több jut a közoktatás fejlesz­tésére, az életszínvonal eme­lésére. A helyzet itt, akárcsak a szomszédos Jordánban pil­lanatnyilag stabil. Jordan — Hussein király uralkodása alatt — szintén a nyugalom képét mutatja. De az ország hallatlanul szegény és már régen a csőd szélére jutott volna, ha az Egyesült Álla-l mok nem járult volna hozzá évi költségvetésének egyen­súlyban tartásához. A kor­mány keményen dolgozik a fejlesztési program sikerén. De a fejlődés a/nagyrészt si­vatagi országban, amely ter­mészeti kincsekben nem bő­velkedik, csekély. Hussein egyik legnagyobb problémá­ja az a közel egymillió arab menekült, akik Izraelből te­lepedtek át az országba. Leg­többjük vissza akar térni szü­lőföldjére. Még az apró arab gyermekek is állandóan az “elhagyott szülőhazáról” éne­kelnek. Izrael Közelkelet legstabi­­lab országa. Megalakulása — 1948 — óta igen nagy mérték­ben fejlődött. Az egyfőre eső jövedelem tekintetében a vi­lágon a 12-ik helyen áll. Az arab államok még ma is “há­borúban levőnek” tekintik magukat Izraellel, és nem hajlandók elismerni az ország létét. -* Nagyjából igy fest a közép­keleti helyzet. Ismételjük: a nyugalom csak látszólagos. A katlan mélyén állandóan forr valami és nem lehet tudni, mikor tör ki valamilyen “szent háború” az egymással vetélkedő arabok világában. Ezeket a kérdéseket akarja közelebbről szemügyre ven­ni az amerikai alelnök. Mert az Egyesült Államoknak éber figyelemmel kell kisérnie az ott folyó eseményeket politi­kai és gazdasági szempontból egyaránt. A U. S.-nak ugyan­is komoly gazdasági érdekei vannak ezen a területen és a “lőporoshordói” felrobbanása ezen túlmenően a világbékét veszélyeztetné. teivarosok WASHINGTON — A föld­művelésügyi minisztérium közlése szerint Amerika első tej városa Worcester, Mass. — ott átlagos évi tejfogyasz­tás személyenkint 172 kvart. Második helyen állnak a Day­­ton-Springfield, O. és harma­dik helyen Minneapolis és St. Paul ikervárosok. Tehát: Tarnóczi Lajosról van szó. A Népszava ri­portjának cime: “Hetediziglen? . . .” Olvassuk: Egy férfi sir. Markáns, komoly arcán peregnek a könnyek, pró­bálja leplezni, nem sikerül. — Kicsit meggyengültek az idegeim — mentege­tőzik zavartan. — Nem, ne higyje, hogy a börtönben. Ott jól bántak velem, dolgozhattam — nem tartottam egy pillanatig sem igazságtalannak a büntetést. De amióta kijöttem . . . Hát leprás vagyok én? Kerülni, el­dobni kell engem? Megvetni, mint a legaljasabb em­bert? Pedig oly keveset kérek. Munkát, csak munkát. A kis alagsori szoba szekrényén újságok. Itt is, ott is bekeretezve egy hirdetés: “Segédmunkás felveszünk”, “férfi munkaerőt keresünk.” Munkaalkalmak. Úgy pil­lant a sorokra, mint teli tányérra az éhező. Előtte a te­rített asztal — de nem ülhet mellé . . . Tarnóczi Lajos, 20 hónapi börtönbüntetést letöltött férfi — négy esztendeje nem kap munkát. Sehol sem kap munkát. Másfél évig nem ellenőrizték munkáját a Szentesi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál. Hanyagul bánt a társadalmi vagyonnal, elitélték. Aztán szabadult, 10 hónapot elengedtek a büntetésből, szorgalmáért, jó magatartásáért. — Megálltam a börtön előtt. Azt mondtam magam­ban: két hét után nyakamba veszem a várost, az orszá­got, dolgozni fogok, letörleszteni a hiányt az utolsó fil­lérig. Annyi tervem volt, hiszen mindig dolgoztam éle­temben, soha nem kerültem a munkát. Van könyvelői, raktárosi képesítésem, vizsgázott kereskedelmi eladó vagyok, de segédmunkási állás is nagyon jó lesz, gon­doltam.” És kezdtem járni munka után. Mindenütt ezt történt: Megmutatta a munkaköny­vét, a büntetésekkel, mindenütt “kifelé nyílt az ajtó.” Négy esztendő. 1460 nap. Azóta járja a személy­zeti osztályokat. Egyszer kapott munkát, a VII. kerületi Közért egyik üzletébe vették fel eladónak. Néhány hét után, éppen Szilveszter napján, szóltak, hogy egy levele van az irodán a központtól. — Fel sem bontottam. A hídon megálltam, néztem a Dunát. Sokáig. Aztán továbbmentem. Haza, a fele­ségemhez, a két gyerekhez. 35 éves vagyok, nem dob­hatom el az életet, értük dolgoznom kell. 1100 forint­ból élünk. Egymagám kétezret is megkeresnék, nem fé­lek a sűrűjétől a munkának. És nem . . . nem. A kicsi szobában olyan fojtó a csend. A feleség — távirász a Központi Táviróhivatalban — csillapítóan suttog: “Lajoskám, ne keseregj, egyszer majd csak si­kerül . . .” — A gyerekeimet sajnálom. Meg ezt a szegény asz­­szonyt. Ők nálam is jobban bűnhődnek. Vétekért, ame­lyet én követtem el, amelyért vezekeltem már. De úgy látszik, hetediziglen kisérni fog . . . Mrs. Lilyan De Core 44 éves háziasszony és anya, Franklin, Ind.­­ban a motorkerékpározás hivé. Az asztalán látható trófeákat verse­nyei során nyerte. 1 ) RÓMAI KATOLIKUS EVANGÉLIUMI OKTATÁS

Next

/
Thumbnails
Contents