A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1962-09-07 / 36. szám
I. OLDAE in-. ............................................. .......................... runKosa utan id-iK vasarnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 17. fej., 11-19. szak. Az időben történt, hogy amint Jézus Jeruzsálem felé tartott, átméne Szamárián és Galileán. Mikor pedig beméne egy faluba, tiz poklos férfi jőve eléje, akik távolról megállának és fölemelék szavukat, mondván: Jézus, mester, könyörülj rajtunk!... Kiket midőn meglátott, mondá: Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak... És lön, hogy amint mentek, megtisztulának. Az egyik pedig közülök, látván, hogy meggyógyult, visszatéve, nagy szóval magasztalván az Istent és arcra borúira az ő lábainál, hálát ada és ez szamaritánus vala. Felelvén pedig Jézus, mondá: Nemde tizen tisztultak meg és kilenc hol vagyon? Nem akadt, aki viszszatérvén, dicsőséget adjon Istennek, hanem csak ez idegen. — És mondá neki: Kelj fel menj el, mert hited meggyógyított téged. SZENTBESZÉD Ha végignézünk az embereken, ha széjjel tekintünk a népek és nemzetek között, bizony-bizony sok betegségre, sok fertőző, szerzett és öröklött nyavalyára találunk. Szinte alig van ember a föld hátán, akinek ne volna valami testi baja, valami testi fájdalma és ha van is, annak az egészsége is milyen törékeny és mennyire ki van téve mindenféle káros és kóros bacillusnak, amellyel a levegő állandóan télve van. De a sok-féle testi betegség és nyavalya között talán alig van súlyosabb és visszataszitóbb, — mint az úgynevezett poklosság. A poklos beteg menthetetlen, bajára legfeljebb csupán enyhület van. de gyógyszer nincs. Minden más betegségben van, vagy legalább is lehet remény a gyógyulásra, de a poklosnak nemcsak hogy nincs reménye, hanem ellenkezőleg biztosan tudja, hogy veszve van. Valami szörnyű lehet hát a pok-Az apostolok Jeruzsálemben tanítanak. losnak lelki állapota, amit szerfölött növel még az is, hogy az ilyen betegnek azonnal el kell hagynia családját, nehogy megfertőzze az öveit, mert a poklosság nagyon ragadós betegség. Ámde a testi poklosságnál van még egy borzasztóbb, egy még visszataszitóbb és ez a lelki poklosság. Ami a poklosság a testen, az a bűn a lelken. IVIegfertőzi a lelket, mint a poklosság — a testet. Micsoda borzasztó pillanatok, micsoda borzasztó órák ezek, de hát mik ezek az örökévalósághoz képest? És micsoda borzasztó a bűnös helyzete, amikor kénytelen maga is belátni, hogy haszontalan, semmirevaló ember és mikor kénytelen maga bevallani, hogy hiába minden, ő nem képes megjavulni, számára nincs megtérés. Oh ez még sokkalta szörnyűbb tudat, mint a gyógyíthatatlan testi beteg tudata, mert hát a lélekről a halhatatlan lélekről van szó, mely érzi, hogy örökre veszve van és nem a testről, amely úgyis múlandó. Óvjuk hát magunkat a bűntől. Ha óvjuk magunkat a testi fertőzéstől, nemcsak magunkért, de főleg környezetünkért, mennyivel inkább kell akkor óvnunk magunkat a bűntől, nemcsak azért, hogy lelkünket ne fertőzzük meg, hanem azért is, hogy mások lelkének ne ártsunk. A poklosok, amikor hallották, hogy Jézus közeledik feléjük, már távolról kiáltották: “Jézus, Mester, könyörülj mi rajtunk!” És Jézus könyörül a testi élő halottakon és meggyógyitotta őket... Miként a poklosokat csak csoda menthette meg a poklosságuktól, akként a bűnösöket is csak csoda mentiét meg a bűntől, a megbocsátásnak isteni csodája ... És ha Krisztus megkönyörült a testi betegségben sínylődő embereken, mennyivel inkább meg fog akkor könyörülni a bűnben vergődő embereken, kik bizalommal kiáltanak hozzá: “Jézus, Mester, könyö-A Jó PÁSZTOR Maria Teresa Morley (bal) és Rita Ohlgren (jobb), hétéves kislányok Alexandria, Va.-ban, játék közben egy lakatlan házban magukra zárták az ajtót és nem tudtak kijutni. Az FBI találta meg őket. Nyugatnémet panasz: nincs elég olasz az országban! A nyugatnémet gazdasági szakemberek a közelmúltban gyakorta használták ezt a kifejezést: — Az a mód, ahogyan a második világháború befejezése után, Európa nyugati része magára talált gazdaságilag, valóban a csodával határos. A kifejezés találó volt, az utóbbi időben azonban egyre inkább úgy tűnik, mintha a csoda halványulna. Alig néhány esztendővel ezelőtt, még a következő gazdasági helyzetet találtuk Európában: Olaszországban az a szólásmondás járta, hogy Itália ma gazdagabb, mint valaha is volt, történelme folyamán. Franciaországban ismét megélénkült a gazdasági élet. A második világháború után közvetlenül, szinte elviselhetetlenül drága lett a hires francia vörösbor és a vendéglőkben megszűnt az a rendszer4, hogy mindenki annyi kenyeret fogyaszthatott, amenynyi éppen jólesett. Nemsokkal később azonban, az ipari termelékenység növekedése folytán, a francia polgár jövedelme emelkedni kezdett, a szilárduló termelésre alapozva a kormány megszüntette az inflációt és az átlagos francia család — hoszszu idő után először — ismét a tengerparton tölthette week end j eit. A második világháború befejezése után úgy tűnt, hogy a Brit Birodalom nemcsak világhatalmi pozicióját vesztette el, hanem — eladósodása folytán — gazdasági stabilitását is. Alig néhány esztendő elmúltával azonban a helyzet merőben megváltozott. A főváros bankbetéteinek száma és összege növekedett és az autóforgalom eddig soha nem látott méretűre emelkedett. Egy amerikai újságíró igy jellemezte Londont: — Olyan, mintha a világ egyedülállóan leggazdagabb városa volna. KÉREGETŐ ÁLLAMOK A legnagyobb és leghitetlenebb csoda, kétségkívül Nyugat-Németországban történt, amelynek valutája teljesen megszilárdult és Bonn külkereskedelme Európa legvirágzóbb jává lett. Az utóbbi időben azonban, a felszín alatt, szinte észrevétlenül mutatkoznak az európai hanyatlás jelei. Amikor hanyatlásról beszélünk, ezt egyelőre csupán viszonylagos hanyatlásnak kell tekintenünk, pontosabban kifejezve: az európai államok gazdasági fejlődése és előrehaladása lelassult. Az európai közös piac tagországainak ipari termelése ugyan 6 százalékkal magasabb, mint az 1961-es esztendőé, azonban a termelékenység emelkedése (és a termelésé is) százalékban kifejezve, jóval alacsonyabb, mint amilyet az egymás után következő, előző esztendők százalékaránya mutatott. Nemcsak a közös piac, hanem az egyes európai országok gazdasági képe is lassú csökkenést mutat. Olaszországban az építkezés és a cementtermelés erősen lezuhant. Az angol hajóépítő ipar produkciója a második világháború befejezése óta a legalacsonyabb szintre esett 1962-bsA. ^ . 3 «Ü * . Nyugat-Németország nemzeti össztermelése 1961-ben 5.8 százalékkal volt magasabb, mint 1960-ban, 1962 végeredménye pedig csupán 3.5 százalék növekedést fog mutatni. Ugyanekkor, Amerika össztermelése 7 százalékos évi emelkedést mutatott és állandóan növekvő irányzatot jelez. Az általános európai probléma a munkáshiány. Nyugat- Németország 700,000 külföldi munkást “importált” és még mindig 600,000 ipari munkahely van betöltetlenül. Nyugatnémet gazdasági szakemberek keserűen jegyzik meg: — A legnagyobb hiba az, hogy nincs elég olasz munkás — ugyanis főként ezek fogadták el a munkahelyeket, a jó márkára való tekintettel. Hollandia Görögországból, Portugáliából és Írországból toboroz munkásokat. Kétségtelen, hogy Európa országainak egyrésze valósággal kénytelen kéregető, kolduló hadjáratot folytatni — ipari és nem egyszer, mezőgazdasági munkásokért. BÉREK ÉS TERMELÉS Az európai országok jórészének másik problémája szükségszerűen adódott a hirtelen keletkezett gazdasági fellendülésből. A fellendülés nagyarányú volt és az ipari termelékenység néhány esztendeig szinte ész-szerütlen arányokban növekedett. Természetes volt, hogy a hirtelenül megindult termelékenység magasabb munkabéreket fog eredményezni. Ezenfelül, az is természetes volt, hogy a termelékenység ilyen csillagászati szárnyalása nem tarthat sokáig. Három esztendővel ezelőtt például, Nyugat-Németország ipari termelékenységének emelkedése 7 százalék volt, mig ugyanebben az időszakban a munkabérek 14 százalékkal emelkedtek. Anglia ipari termelékenysége 1962 folyamán mindöszsze 2.5 százalék emelkedést mutatott, mig a munkabérek 4.6 százalékkal emelkedtek s azért ennyivel csupán, mert a Brit Birodalom kormánya — gazdasági katasztrófától tartva — “megfagyasztotta” a béremeléseket és azok maximális százalékát 4.6 százalékban állapította meg. Franciaország most kezdi érezni a lassú csökkenést. Az elmúlt esztendőben az ipari össztermelés 7.5 százalékkal emelkedett 1960-hoz viszonyítva. Az emelkedés főként a hatalmas iramban dolgozó francia autóiparnak volt köszönhető. Az uj megrendelések azonban leálltak és az autóipar munkaüteme lelassult. Egy másik válságot jelentő tényező. a tevékenyen és erőszakosan dolgozó szakszervezetek követelési következtében az iparban dolgozók munkabére ugyanekkor, átlagosan 20 százalékkal emelkedett. A gyárak viszont — erre való hivatkozással — megszüntették gépi beruházásaikat. 43 MUNKANÉLKÜLI A munkahiány viszonylagosan kisebb Olaszországban, mint Európa legtöbb államában. Ennek az az oka, hogy Itália déli részén mindig rendelkezésre áll a nagyszámú “ipari tartaléikha&sereg.” A termelékenység fokozására vonatkozóan azonban ez nem jelent sokat, mert a “tartalékhadsereg” tagjai képzetlen, gyakorlatlan munkások, akik a gyárakban csak a legalacsonyabb minőségű segédmunkára alkalmazhatók. Érdekes megjegyeznünk, hogy Luxembourgban, melynek legfontosabb ipara, az acélipar, 1961 óta csökkenő irányzatot mutat, hivatalos kormánystatisztika szerint — összesen 43 munkanélküli személy van. (Összlakosság: 314,000). Az európai gazdasági és pénzügyi szakemberek általában úgy vélik, hogy tanulmányozni kell az Egyesült Államok ipari termelési elosztását és gépesítési eljárásait. Az angol Kereskedelmi Kamara szóvivője nemrégiben igy nyilatkozott: — Európának tudomásul kell vennie, ha versenyképes akar maradni ipari termékeivel a nemzetközi piacon, nagyobb méretekben és kevesebb profittal kell termelnie. Jelenleg Európa ipari termelése viszonylagosan kisméretű gyárak hálózata és ez a hálózat túlságosan magas profitra dolgozik, alacsony termékmennyiséggel. rülj rajtunk!” hiszen Ő maga mondotta: “Nem jöttem az igazakért a földre, hanem a bűnösökért s nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő fölött inkább, mint 99 igaz fölött, kik nem szorulnak bünbánatra.” Kérjük Jézust, hogy könyörüljön rajtunk is. SZIVES VENDÉGLÁTÁS Irta: SOVCSENKO Gerjuskin könyvelő vendégeket hivott magához vasárnap ebédre. Nem éppen sokat. Vidám kiáltással üdvözölte őket az előszobában, segitett kabátjukat levenni s becipelte őket magával az ebédlőbe. — Barátom és kollegám — mutatta be az egyik vendéget. — Ez a feleségem. Ez pedig, nézzék jól meg, ez a mi fiunk: Loska: Mondhatom magának, nagyon okos gyerek. f I ^ Mikor a vendégek mind összegyűltek, a házigazda ünnepélyes arccal felszólította őket: — Parancsoljanak, kérem, az asztalhoz — mondta barátságosan. — Nagyon örülök, hogy itt láthatom önöket . . . Csak semmi ceremónia, kérem . . . Érezzék otthon magukat . . . Néhány pillanatig csak az evőeszközök csörömpölését lehetett hallani. A csönd kicsit nyomasztó volt. Mindenki szeretett volna valami beszélgetést kezdeni, de senki se tudott jó ötletet, mellyel előállhatott volna. A hallgatásból aztán egyszerre csak a házigazda hangja csendült ki — pokoli drágaság van most — mondta. — Patikamérleggel mérnek mindent, ugyebár. És szósem lehet róla, hogy az árból engedjenek. Ellenkezőleg! — Nehéz idők! — panaszkodott a feleség, miközben a levest kanalazta. — Bizony, ez az igazság — vette át ismét a szót a házigazda. — Szörnyű nehéz idők! Ilyen csekélység például, mint a leves, tényleg semmi, azt hinné az ember, csak viz, semmi egyéb. Gondolják el .mégis, ez a viz is mibe kerül! \:r, — Hm . . . tényleg ... — morogtak a vendégek. — Igazán — mondta a házigazda. — Vegyük például a sót. Kjzjnséges mellékalkatrész csupán. Nulla. De aztán, ha kiszámítjátok amibe ez a nulla kerül! —Mhm — csámcsogott teli szájjal a fiú — még hozzá vannak vendégek, akik annyi sót vesznek, hogy megijed az ember. Az a szemüveges fiatalember, aki vigyázatlanul ép néhány pillanattal előbb megsózta levesét, mintha csak leforrázták volna, úgy tolta el magától a sóttartót. — Most a pecsenyét fogják hozni — jelentette be Gerjuskin barátságosan. — Gondolják csak el, uraim, mit jelent ez a második fogás! Szinte minden képzeletet felülmúl, hogy mibe került ez a hús. Nincs semmi arány ma az életben, kérem. Nincs arányérzéke ma a világnak. Szörnyű idők! Hány fontot tesz, ki például ez a hús? — Négy egész öt nyolcad — jelentette az aszszony. í — Mondjuk, kereken öt — szólt a házigazda. — Mennyit tesz ez ki? . . . Fél aranyrubelt? Személyenkint akkor kitesz . . . Hányán is vagyunk itt? — Nyolcán — számolta Loska. — Nyolcán — mondta a házigazda — egy fél fonthoz ... Ez fejenként negyed rubel lénne? Hogyan? — Dehogy — tiltakozott Loska — vannak vendégek, akik mustárt is vesznek a húshoz. — No lám, ezt nem is számítottam — ragyogott ’el a házigazda. — A mustár teljesen kiment a fejemből . . . Akkor most adják még hozzá a mustárt és még egyebeket. Félrubel biztosan kijön! Szörnyű, szörnyű idők! — Sőt egy rubel-----mondta Loska. — És azt már elfelejtette, hogy Jelissejewit Pavel eltörte a tükröt. Mennyit tett ki az akkor? — Egyébként — mondta egy idő múlva — ez az ebéd is elég sokba jött Mint manapság minden, ez is szörnyű drága mulatság. Számítsuk csak össze. Ó, csak igy lehet meg ismerni az élet, a mai élet igazi arcát. Ceruzát vett elő s kezdett összeadni. A legkisebb •dolgot sem felejtette el. Ragyogott a szeme, hogy vendégeit ilyen mélyenszántó gazdasági problémával, ilyen könnyed modorban sikerült szórakoztatnia. — Haha — jelentette ki Gerjuskin, számadásaiból föltekintve — öt rubelbe jött . . . — És a fűtés? — szó.lt közbe a háziasszony. Ő nem a problémát látta, hanem egyéni keserveit adta elő. — Ó, a fűtés! És a kiszolgálás! A házigazda tapsolni kezdett, homlokára ütött és diadalmasan fölnevetett. — Természetesen — mondta. — Fűtés, kiszolgálás! — És a helyiség? — Elragadta a matematikus és statisztikus lélek. — Nyolc személy, tizenhat négyzetmé tér. Négyzetméterenként kilencven kopeka, három kopeka naponta, hm . . . nem, ezt már ceruzával kell kiszámítani. A szemüveges fiatalember kezdett a székén ide-oda csúszkálni, aztán hirtelen felugrott s kiszaladt az előszobába. — Hová megy, kedves Ivan Ivanovics? — kiáltott utána a házigazd.a De a vendég nem válaszolt semmit, egy pár idegen sárcipőbe lépett és búcsú nélkül elszaladt. Utána a többiek is. A házigazda még sokáig az asztal fölé hajolt ceruzájával, aztán kiegyenesedve ünnepélyesen kihirdette: — Egy-ötöd kopeka személyenkint, körülbelül. Fiának és felségének mondta ezt. Vendég már nem volt jelen. ] RÓMAI KATOLIKUS EVANGÉLIUMI OKTATÁS
