A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1962-09-07 / 36. szám

4 IK OLDAE .i.r-rjTij I ■■' ■nn ■■»nrI n ■sra.,arr..l. ,->1 -vm- -it^W s^-r.vrn m emberséges iyaktilo J. I. Guillotin tudós orvos volt. 1738-ban született és szakmájában egyetemi tanárságig vitte fel. 1789- ben, ötvenegyéves korában érte.a megtiszteltetés, hogy beválasztották a francia nemzetgyűlésbe. Ez évben, december 1-én -— tehát évekkel a forradalmi rémura­lom előtt — terjesztette be azt az indítványát, amely szerint “a halálbüntetés végrehajtása csak egyféle mó­don, egy egyszerű gép által történj ék”. Az indítvány két irányban volt emberbaráti. A régi gyakorlat a' ha­lálbüntetés végrehajtásánál is rendi különbséget tett, amennyiben a fejvesztés csupán a nemesék büntetése volt; a köznépnek egyéb megalázó módokon kellett a halálbü ntetést elszenvednie. E borzalmakat fokozta a hóhérnak és pribékjeinek egyéni közreműködése, ügyes­sége vagy ügyetlensége kegyetlenségre való hajlamos­sága avagy hivatásának csupán Üzletszerű felfogása. A szomorú tapasztalások indították a jobbérzésüeket a ki­végzés gépiesitésére. Ehhez az első lépés a guillotine volt, a második és eddig utolsó az amerikai* villamos­szék. Guillotin doktor javaslatában általánosságban gé­pet nevezett meg. Efféle gépet ő nem talált fel. Ilyen már évszázadok óta létezett. Első alkalmazói állítólag a perzsák voltak. Az újkor kezdetén alkalmazását lát­juk Skótországban, Stuart Mária idejében, bár magát e világhíres királynét nem hulló bárddal végezték ki. Olaszországban mannaia néven már a’ 13-ik században alkalmazták nemesi bűnösök kivégzésére. Guillotin e műszer leirását egy Milánóban megjelent történelmi és földrajzi útleírásban találta, amely egy 1702-i esetről emlékezett meg. Guillotin doktor indítványát a Nemzetgyűlés csak abban a részben fogadta el, hogy a kivégzés módja min­denkire azonos legyen: ki végző eszközül azonban nem gépet választották, hanem a kardot, pontosabban a hó­­hérbárdot. A halálban való jogegyenlőséget mondja ki az 1791 október 6-i törvény. Guillotin tulajdonképpeni cél­ja, hogy a kivégzés kinjai lehetőleg enyhittessenek s a hóhér borzalmas közreműködése egy gép közbeveté­sével a legkisebbre szoritassék le, még a távol volt az érvényesüléstől. Kivégzés eszközéül meg akarták hagyni a hóhér­­bárd.ot, erről azonban meg kellett kérdezni az érdekelt hóhért, Sanson mestert is. Sanson, aki ekkor még nem gondolt a csakhamar bekövetkezett tömegüzemre, el­mondta Jiogy a szokásos módon való lefejezés igen költ­séges és körülményes tevékenység; a törvényhozók gon­doskodjanak más módszerről. A Nemzetgyjjlés erre ,pgy bizottságot küldött ki, amely dr. Anatoine.LöuisVa Se­bész Akadémia titkárát kérte fel javáslattételre. Louis részletes előterjesztést tett, amelyben ugyancsak hu­manitárius szempontokra való hivatkozással egy gép rendszeresítését ajánlotta, amilyent Guillotin kezdemé­nyezett. Guillotin maga azonban ezúttal már nem sze­repelt. A Nemzetgyűlés elfogadta Louis javaslatát és rögtön meg is rendelt egy ilyen gépet annál az iparos­nál, aki a francia államot az igazságszolgáltatás szerel­vényeivel szokta volt ellátni. Ez az ember azonban tel­jesíthetetlen igényekkel állt elő. Végre egy Schmidt nevű német mechanikus készítette el Louis doktor fel­ügyelete alatt az első hullóbárdot. Mivel azonban a ha­lálraítéltekkel való kísérletezés ellenkezett volna a ké­szülék humanitárius céljaival, a gépet egy 'közkórház hulláin próbálták ki. Amikor a kísérletek beváltak, a Place de Gréve-en 1792 április 25-én nyilvánosan fel­állították a hullóbárdot, amely alatt egy Pelletier nevű útonálló feje hullott le először. A hullóbárd bevált. A siker Louis doktoré volt, aki­nek nevéről a nép el is nevezte Louisettenek. Még ugyan ebben az április hónapban felbukkan a guillotine elne­vezés. Nyilvánvaló, hogy visszaemlékeztek a közszerep­léstől ekkor , már visszavonult Guillotin doktorra, aki három év előtt kezdeményezte ezt a kivégzési módot, békésebb időben, mint amilyeneket abban az évben élt Franciaország. Ne felejtsük el azonban, hogy ezidőben Ab Olmsted Falls, O.-i család visszanyerte egyensúlyát: a, szülőknek hét fiuk és hét lányuk van. A legidősebb húszéves, 'a legfiatalabb néhány hetes. A Jd Pásztor így festett az a brazil repülőgép, amely Rio de Janeiro közelében lezuhant Nem volt U. S. áldozat. SZÁMOZOTT ELŐKELŐSÉGEK WASHINGTON Mada­rat tolláról, embert barátjá­ról (vagy barátnőjéről), wa­shingtoni bárót és bárónét a számáról lehet felismerni. Az autói] a rendszámáról. Minél kisebb a szám, annál nagyobb aZ ur vagy az urhölgy. Pél­dául 13 sokkal előkelőbb, mint 113. 1250 azoknak a washingto­niaknak száma, akiknek au­tójuk hátsóján rangjelző szám diszlik. Aki 1251-iknek fut be, úgy jár; mint Nixon: nem fut be. 1250-ön túl a wa­shingtoni autóknak két betű­ből plusz számokbcjl áll a rendszámuk, például AA- 1313. Akik ilyen betűs autó­ban utaznak, arra rá sem néz a járókelő. A rangos számokat a D. C. kormányzat három kormány­­biztosa — a District polgár­mester triumvirátusa —- oszt­ja ki. Ezrek jelentkeznek minden évben rangos szám­ért, de csak 1250 szerencsés­nek jut egy-egy boldogító szám. Az első három számot 1, 2 és 3, a polgármesterek ma­gugnak tartották fenn, mert elvégre polgármestereknek is magiak felé húz a büszkesé­gük, hogy .ne mondjuk: önzé­sük. És John F. Kennedy? — kérdi, ugye, az olvasó. Az el­nök, az ország első polgára, nem elsq polgára az ország fővárosának? Semmi kétség, JFK-t az 1-es szám illetné meg. De a Secret Service úgy vélekedik, hogy Washington utcáin éppen elég feltűnést kelt az elnöki autó rangos szám nélkül, minek a feltű­nést még kihívni is? GX 200 elég jó szám az elnöknek. És a honatyák és a haza böl­csei, velük hányadán va­gyunk? Sokan közülük nem Washington, D. C. lakói, ha­nem a város szélén, Maryland és Virginia állami lakosok és ottani rendszámtáblát kap­nak. A washingtoniak a szám­sor közepetáján helyezked­­el. A szenátus elnökének, Johnson alelnöknek száma 111. A demokrata országos HA FÉRFI VAGY. LÉGY FÉRFI! RYE, N. Y. — Ha igazat mondsz, betörik a fejed. Ha ragaszkodói az igazadhoz, du­tyiba zárnak. A Westchester megyei dutyiba zárták Dr. Webster Stover egyetemi ta­nárt, az Arnold College (New Fiaven) nyugalomba vonult rektorát, mert neki erős meg­győződése az, hogy nincsen abban semmi rossz, ha a háza előtt két pózna közt kifeszi­­tett kötélén mosott fehérne­műt lenget a szél és szárit a napsugár, v Miről van itt szó? A kisvá­ros kupaktanácsa tavaly ren­deletet bocsátott ki, amely megtiltja a fehérnemű ki­akasztását a házak frontja előtt. Aki e rendelet ellen vét, fizet 100 dollár pénzbír­ságot, vagy beül a valhallai börtönbe. Az egyetemi rektor kilenc­­szobás téglaháza frontján mint megannyi zászló lengett a heti nagymosás után a fe­hér és színes fehérnemű. Ez-Orville L. Freeman mezőgazdasági miniszter (balra) a “Red Angus Assn, of America” nevű társaság nevében átadta ajándékát Colom­bia délamerikai államnak: egy 1500 font súlyú bikát. még 16. Lajos király élt és uralkodott, sőt még erélye­sen ellene tudott szegülni a tömeg követeléseinek. Dan­ton uralomra jutása még csak hónapok múltával követ­kezett el. A királyt 1793 január 10-án, a királynét októ­ber 6-án végezték ki. A terror kényelmes kivégző esz­közt talált a guillotineban, amely világhírre a rémura­lom alatt jutott. Egyik legnevezetesebb kivégzés volt 1793 julius 17-én Corday Saroltáé ,akinek a hóhér ál­tal felmutatott fejéri háragtól vörös kifejezést látott a tömeg. Ez az eset majdnem megingatta a guillotineban való hitet. A rémuralom borzalmait egészen elfelejtették, hogy a guillotinet emberszerető orvosok honosíttat­ták meg; ezért más népek irtóztak is átvételétől. Szász­ország volt az első, amely 1853-ban szintén bevezette. Guillotine doktort, akit kortársai jólelkü embernek mon­danak, súlyosan érintette gépének történelmi sikere. Mile Georgette Ducrest, aki jól ismerte őt, igy jellemzi Guillotin doktor élete alkonyát: “Guillotin ur, akit öreg korában jól ismertem, nem tudott vigasztalódni amiatt, amit őrnaga élete akaratlan teljesítményének nevezett. Tiszteletreméltó arcán mély­séges szomorúság tükörőződött vissza; teljesen ősz haja is tanúskodott arról, mennyit szenvedett. Ő enyhíteni akarta az emberiség szenvedéseit és — anélkül, hogy ezt előre látta volna — hozzájárult sok embertársa el­pusztításához.” ért került börtönbe -gtover professzor. Vagy talán nem is ezért. Mert azt mondja a felesége: “Én vagyok a ház tu­lajdonosa, én akasztottarn ki a fehérneműt, hát engem kel­lett volna bebörtönözni, nem a férjemet!” Nem egészen igy van a do­log. Mert igaz ugyan, hogy a dráma a fehérnemű kiakasz­tásából indult ki, de a pro­fesszor bebörtönzésének oka, legalább is másodlagos oka az volt, hogy megtagadta a 100 dollár pénzbirság megfizeté­sét. Ügyvédje tanácsára ta­gadta meg. Ügyvédje azt mondotta: “Ez elvi kérdés! Elvi kérdésben nem enge­dünk. Harcolunk rpindhalá,­­lig. a legfelsőbb bírói instan­ciáig!” Kevósbbé elvhü emberek azt mondanák: “Azt, hogy a frontban tilos a szárítás, nem kell olyan tragikusan felfog­ni, a szél és a nap süt hátul is, sőt még a basementben is lehet fehérneműt szárítani.” Ez igaz, de Stover profesz­­szor azt mondja, hogy nem erről van szó, hanem arról, hogy az ő háza néhány szom­szédnak általában és egy nagy befolyással biró városi hivatalnoknak különösen tet­szik, ezért szeretnék őket (Stoveréket) abból szép ház­ból kifüstölni, ezért emelik évről évre a ház-adót és a há­zakat terhelő kirovásokat. Ők (Stoverék) már unják ezt az évek óta folyó huzavonát, leg­szívesebben már holnap ott­hagynák a házat, de — felül­ről jövő nyomás alatt nem, nem, soha! Amit kevésbbé elvhü emberek mondanak, hogy lehet hátul is és bent is, lent is szárítani, az mellé­­baszél’h- Ők (Stoverék) az adóemelések elleni tiltako­zásképpen állítják ki a fron­ton a fehérneműt. Prof. Webster Stover a val­hallai dutyiban hüsül ezek­ben a forró napokban, odaha­za Rye-ban pedig Mrs. Sto­ver újra kitűzte a tiltakozás patyolat-tiszta lobogóit. bizottság 32, a republikánus 29. Amig Kennedy ül a Fehér Házban, a demokraták előke­lőbbek, mint a republikánu­sok, ha csak körülbelül annyi­val is, amennyivel több szava­zatot kaptak azon az izgalmas novemberi éjszakán. 4-től 1250-ig vegyes a társa­ság: Warren főbiró (No. 10), a vezérkar főnöke, a Washing­ton Senators báseball klub el­nöke, Harriman felesége, né­hány képviselő és szenátor, egy szakács, a Fehér Ház tisztviselői IVIyer Feldman ta­nácsadóval az élükön, ügyvé-W i ■ ■' m.11.11 .ié'i »■— dek, orvosok, fogorvosok, au­tomobil elárusítók és más üz­letemberek, az 1, 2 és 3 számú polgármesterek elődjei és ba­rátai. A Washingtonban műkö­dő külföldi diplomaták DPL számokat kapnak, személyze­tükkel több mint 1750-et. Te­le van a város diplomatákkáI, olyanokkal, akiken jól áll á frakk és a diplomata diszrü­­ra, és olyanokkal, akik oda­haza nemrég még mezítláb futkostak. A DPL 1 számot Nicaragua nagykövete kapta, mert legtöbb szolgálati éye van: utána még 95 következik. A LEGNAGYQRR NYELVTEHETSÉG Mindenki ismeri a nevét: Giuseppe Mezzofanti. A hires bíboros és bolognai egyetemi professzor 58 nyel­ven beszélt és irt és olvasni még egy csomó nyelven tudott. De azt nem mindenki tudja, hogy ennek a hi­hetetlenül nagytudásu nyelvtehetségnek hagyatékában magyar verseket is találtak. Fiatalabb éveiben Mezzofanti tábori pap volt. A napóleoni háborúk idején egy súlyosan megsebesült lengyel katonát kellett meggyóntatnia s hogy ezt te­hesse, elővett egy lengyel nyelvkönyvet és egy hosszú éjszakán megtanult lengyelül legalábbis annyira, hogy papi szolgálatot végezhessen legyen nyelven. Hogyan került érintkezésbe a magyarsággal? 1817- ben József nádor az akkor habsburgi uralom alatt volt Észak-Olaszországba utazott s útjában meglátogatta az ősrégi bolognai egyetemet. Ott nem kis meglepeté­sére az egyik professzor magyar nyelven üdvözölte a magas habsburgi vendéget. Mezzofanti volt. A nádor nem kis megdöbbenésére nem akadt kíséretében sen­ki, aki a magyar beszédre magyar szóval válaszolhatott volna, egyikük olaszul köszönte meg a szives köszön­tést és fogadást. Mezzofanti életirói szerint a magyar nyelvet ép­pen úgy, mint a többi nyelvek tucatjait alaposan meg­tanulta; nemcsak a magyar irodalmi nyelvet, hartem a pesti, debreceni, eperjesi és erdélyi tájszólást is be­szélte. A hagyatékában talált magyar versek egyiké a papra, a másik a tudósra jellemző: Az egyik: Imé, mitsoda a világ: Valóban árnyék, hiúság! Boldog, aki azt isméri Es a .mennyországot nyeri! A másik, hexameteres versike; Boldog Róma, hol szentséggel uralkodik a hit! Itt a mesterség s itt diszlenek a tudományok KELLEMETLEN SAJTÓHIBA A pesti Népszavában egy öreg ujságosember, Pi­­kay István meséli ezt a mulatságos régi históriát: Egy kisebb városunk lapocskájának szerkesztőjé­vel esett meg. Valamikor helybeli kiválóság több évtizedes köz­életi tevékenységének jubileumára készültek. Az elő­készületekből tevékenyen kivette részét a helyi újság is. Az évforduló napjára vezércikkben méltatta a szer­kesztő a jubilánst. Hosszú töprengés után ezt a szép, fennkölt címet irta diszhimnuszának élére: “VAROSUNK IGAZ EMBERE” Nagyon szép cim volt, a szerkesztő meg lehetett elégedve költői tehetségével. Csakhogy ebből a címből óriási botrány kereke­dett. Ugyanis a nyomdában valami soha ki nem derít­hető ok folytán a fennkölt cim kissé megváltozott. így jelent meg a lap első oldalán: “VÁROSUNK GAZ EMBERE” Bizonyára nyomás közben tört le az “i” betű és senki se vette észre. Az egész városka hörgött a felháborodástól. Sokan rosszindulatú, aljas célzást olvastak ki az újság elmé­ből, holmi bankhitel-ügyletekkel és földbirtokparcel­lázásokkal kapcsolatban . . . A szegény szerkesztő haját tépte, bár már kissé kopaszodott, de kétségbeesett ember még a biliárdgolyó simaságu fejen is talál tépni valót. Még szerencséje, hogy nem metélték darabokra párviadalban. Végül azonban, hosszú magyarázkodások és kö­nyörgések után, mégis sikerült kegyelmet kieszközöl­nie. A városi hatalmasságoknak megígérte, hogy a lap legközelebbi számában kiigazítja a szégyenletes bot­lást. Be is mutatta nekik a helyreigazítás szövegét, hogy aszongya: “Legutóbbi lapszámunk vezércikkének cimébe a szerkesztő önhibáján kívül sajnálatosan durva sajtóhiba csúszott be . . .” És igy tovább. Ennek a helyreigazításnak szövege ekképp festett, mikor nyomtatva megjelent: “Legutóbbi lapszámunk vezércikkének cimébe a szerkesztő önhibáján kívül sajnálatosan durva sajtó­­huba csúszott be . . .” Hát ilyen kiszámíthatatlanul huncut fickó a sajtó­­huba ördöbe! Ámbátor, ki tudja, nem volt-e benne a keze ebben az ördögi véletlenben valamelyik kópé szedőnek is? ... . V

Next

/
Thumbnails
Contents