A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1962-09-07 / 36. szám

2. OLDAL a jó pásztor A JÓ PÁSZTOR f (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapított» Megjelenik minden pénteken Published every Friday PublUhad by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1738 EAST 22ad STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre ...............................$8.00One Year ...............................$8.00 Fél évre .................................$5.00Half Year ...............................$5.00 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio ARTHUR GOLDBERG UJ MEGBÍZATÁSA Amikor Kennedy elnök Arthur Goldberg, mun­kaügyi minisztert neveztek ki a lemondott Frankfurter helyére, a Legfelsőbb Biróság tagjává, általános véle­mény szerint, az Egyesült Államok egyik legkiválóbb elméleti és gyakorlati jogászára esett választása. Az az időszak, amelyet Goldberg a miniszteri szék­ben töltött, mindenkit meggyőzhetett bámulatos ener­giájáról és munkabírásáról. Miniszterré történt kinevezése alkalmával sokan attól tartottak, hogy — szakszervezeti jogtanácsosként eltöltött esztendei miatt — részrehajló lesz a uniók iránt. Ez azonban nem igy történt. Arthur Goldberg tárgyilagossága minden kételyt eloszlatott és egyúttal bizonyságot tett kiváló jogászi képességeiről is. Mr. Goldberg birói kinevezése valószinüleg ma­gának a kinevezettnek jelenti majd elsősorban a leg­nehezebb feladatot: örökké nyughatatlan energiáját meg kell fékeznie és az Ítélkező biró szemlélődő sze­mélyiségévé kell lassulnia. Aligha van az amerikai jogászok között olyan akinek bármi kételye is volna Arthur Goldberg birói kinevezésének helyes és indokolt volta iránt. A feladat most a kiváló jogász számára, körülbelül ebben foglal­ható össze: A tevékeny és örökké cselekvő politikusból hig gadt, Ítélkező jogásszá kell válnia. Gábor Emu HIRVIRÄCOK Az öregebb amerikás magyarok emlékeznek erre a hölgyre, akinek szőke selyemhaja a bo­kájáig ért és aki kizárólagos birtokában volt a bokáig növő hajdis^ titkának. Hej, ha ma lennének itt, vagy akárhol, Csillag Annák és Csil­lag Anna-tanitvárfyok, arany­ban dúskálhatnának! Mert még sohasem volt oly magas ára a női hajnak, mint most, az ame­rikai piacon és a világpiacon. Tavaly a chicagói piacon 6 dol­lárt adtak egy uncia A-l minő ségü női hajért, ma 10 dollár az ára. És ki tuda, mit hoz a holnap? Ki tuda, mily magasságba fog még szök­ni Amerikában, a hölgyvilágban, a paróka di­vat? A női haj kommerciális szakértői a követke­zőkben tájékoztatják a piaci viszonyokról a höl­gyeket, akik hajdiszüket férfiszivek hóditása he­lyett bankszámlájuk felduzzasztására szeretnék hasznosítani: Csak oly hölgy hajnak van keres­­kedelni értéke, amely legalább 5 incs hosszú: a 12 incs hosszú hajszálakért premium árat fizet a parókaipar. Szőke haj kelendőbb, mint barna. A hölgyeknek pedig, akiknek nincs eladó hajuk, hanem, ellenkezőleg, mint vevők lépnek fel a piacon, azt üzenik, hogy az átlagos hölgy! pa­róka elkészítéséhez körülbelül 5 uncia haj szük­séges, tehát egyedül a nyersanyag ára 50 dollár körül van. Van igazi haj paróka és hamis (szintetikus) haj paróka. Az igazhaj paróka ára 165 dollárnál kez­dődik és 400 dollár nem a legmagasabb ár. A ha­mis hajból készült paróka ára 50 dollár. Az európai nő haja jobb, mint az amerikai nőé. Jobb, erősebb, mert nem ápolják agyon, nem fes­tik, nem szökitik. A legjobb haj Olaszországból, Nyugat-Németországból és Jugoszláviából jön; gyengébb minőségű Japánból és Koreából. Eu­rópai A-l minőségű haj egyre nehezebben sze­rezhető be, aminek oka az, hogy a Csillag Anna hajzat már rég kiment a divatból, a városi nők haja rövid, akár sima, akár hullámos a frizura, "ízért a haj vadászok —- az importőrök -- uj ab­ban a falvakban próbálkoznak, ahol még sok nő-ÁLL A VERSENY A Harvard egyetem egyik tanára azt hirdeti, hogy nincsen semmi értelme a holdrepülési versengésnek, egyáltalán az egész vonalon folyó hatalmi versengés­nek Amerika és a szovjet közt. Miért nem elégszik meg Amerika a második hellyel a világ hatalmasságai közt? Hagyjuk abba a hatalmi versengést, tanácsolja a pro­fesszor és fordítsuk minden erőnket népünk életszínvo­nalának emelésére. A történelem során már sok nagyhatalom, világ­hatalom lehanyatlott második helyre vagy semmivé lett: Egyiptom, Babilon, Róma, Velence és a spanyol világbirodalom, újabban Anglia, amely 300 éven át a világtengerek ura volt. Miért ne lenne a történelmi igazság szerint ez a sorsa Amerikának is? A felelet erre a kérdésre igy hangzik: A történe­lem során lehanyatlott csillagok helyét éppen olyan fé­nyes, vagy fényesebb csillagok foglalták el. Nagy Ká­roly birodalma méltó utóda volt a római birodalom­nak, a spanyol birodalom bukása után főhatalommá e a civilizáció vezérévé emelkedett Anglia. És amikor a repülőgép elfoglalta a csatahajók helyét, Anglia veze­tő pozícióját Amerika foglalta el. És most? A szovjet van soron? Nem. A szovjet rendszer visszasülyesztené az emberiséget régmúlt idők zsarnokságába, a szovjet nem lenne méltó és hasznos utóda Amerikának. Ezért Amerikának vállalnia kell a szabad nemzetek vezére szerepét. Ezért Amerika nem hátrálhat meg, a versen­gést nem adhatja fel. Ezért kell mindenáron arra tőre kedni, hogy Amerika elsőnek legyen a Holdon. nek büszkesége a hosszú haj. A haj import tengerentúlról egyre nő. Tavaly 280,000 dollárért hoztak be európai hajat: most még elég messze vagyunk az év végétől és a haj behozatal máris túlhaladta ezt az összeget. * A magyar történelemből tudjuk, hogy az egy­kor hatalmas, diadalmas ottomán szultánok leg­jobb katonái, a janicsárok, nem születtek otto­­mánok, hanem adoptált muzulmánok voltak: ke­resztény fiuk, akiket a törökök elraboltak és vi­téz leventékké neveltek. Most egy uj, legújabb mohamedán országból, az Indiából kiszakadt Pakisztánból jön a hír, hogy ott, az ország sok részében, banditák gyer­mekeket elrabolnak szüleiktől, magukkal viszik őket portyázásaikra és az erősebbekből bandi­tákat nevelnek, a gyengécskéket egyes testrésze­ik megnyomoritásával koldulásra kiválóan al­kalmassá nevelik. A múlt és jelen gyermekrablásoknak ez az együttes említése nem akar célzás lenni arra, hogy az ilyesmi — az emberi méltóság szentség­­telen sértése — mohamedán hagyomány lenne. Nem, az ilyesmi sem vallással, sem a civilizált­­ság fokával nem függ össze. Emberrablás nem volt bűn addig, amig az angol birodalom, majd Amerika be nem tiltotta az afrikai négerek adás­vételét, és nem bűn ma sem a sokfeleséges Ibn Szaud arab királyi birodalmában. És tudják, ha csak történelemkönyvekből is, hogy az angol flotta amerikai matrózokat fogdosott. Azt pedig az újságokból tudjuk, hogy a görög kommunis­ták, amikor több mint tiz évvel ezelőtt, a szov­­jetizáló polgárháborúban vereséget szenvedtek, görög gyermekeket elhurcoltak a közeli szov­­jetizált országokba, Magyarországba is, hogy ott jó kommunistákká neveljék őket. Van kriminális gyermekrablás és van politikai gyermekrablás — egyik becstelenebb a másik­nál. És ez is, az is még becstelenebb, mint fel­nőttek elrablásra, elhurcolása. * Mindenki beteg? . . . Aldous Huxley az orvosi kutatás újabb útjai­ról és eredményeiről tartott értekezésében ezt a tréfásnak tetsző komoly megjegyzést tette: “A Irta: GÁBOR EMIL laboratóriumi kutatók oly rengeteg kórokozót fedeznek fel, hogy nincs messze az idő, amikor széles e világon nem lehet majd találni egyet­lenegy tökéletesen egészséges embert.” Mindenki beteg? Nem egészen uj kérdés ez. Egy Veresszáj ev nevű orosz orvos a század ele­jén megjelent emlékezéseiben feljegyezte, hogy kórházi gyakorlati évében nem tudott szabadul­ni attól a gondolattól, hogy minden embernek van valami baja. Az utcán, villamosban, vendég­ségben, mindenütt, ahol társaság, vagyis három­nál több személy volt együtt, őt semmi más nem érdekelte, csak az emberek betegsége — beteg­ségek, amelyeket persze látásból alig ismerhe­tett fel. Mindegy, diagnózist csinált, mindenkit megfigyelt, mindenki külső megjelenéséből va­lamely szerv kóros elváltozását gyanította. Soká tartott, mig meg tudott barátkozni azzal a gon­dolattal, hogy — Galilei halhatatlan szavának uj verziójaképpen — kimondja a megnyugtató igazságot: Mégiscsak vannak egészséges embe­rek! * A londoni Universe katolikus lap közli, hogy János pápa azzal a gondolattal foglalkozik, hogy védőszentet ad a rosszalkodó fiataloknak — nem a bűnözőknek, csak a csinytevőknek. Szent Gá­bor lesz a védőszentjük a kamaszoknak és bak­fisoknak, akik rossz fát tettek a tűzre. Az olvasó, ugye már sejti, hogy itt egy rosz­­szalkodó kamaszról van szó, aki nyilván meg­javult, annyira, hogy az egyház szentjei sorába emelte fel. Szent Gábor 1838-ban született az olaszországi Assisi városban. Haszontalankodó kamasz volt, sok bosszúságot okozott szüleinek, a szomszédoknak, játszótársainak. Egy napon sú­lyos betegség támadta meg. Betegágyában sokat elmélkedett, Ítélkezett önmaga felett. Amikor felgyógyult, elhatározta, hogy papi pályára lép. Belépett a passionista rendbe, szorgalmasan vé­gezte teológiai tanulmányait, de mielőtt még pappá szentelhették volna, tüdőbajban meghalt 24 éves korában. Bölcs elgondolás: a jó és rossz közt még ta­nácstalanul tévelygő ifjú lelkekbe beleplántál­ni, védnökük felmagasztalásával, az emberi mél­tóság tudatát, megmutatni a felemelkedés útját, MAGYAR SZÜLETÉSNAP SVÁJCBAN Irta: PAPP VARGA ÉVA SZEGÉNY SPANYOL FIATALOK A spanyolországi Barcelona városában a biróság John Franciscola egyetemi hallgatót és menyasszonyát az angolszármazásu Mary Hándlöyt kétnapi fogházbün tetősre és 83 dollár pénzbírságra Ítélte. “Bünük” az volt hogy nyilvános helyen — az utcán — “szenvedélyesen’ csókolóztak. Spanyolországban — amely etekintetben még igen konzervatív — törvény tiltja a szerelemnek az utcán történő ilyesfajta megnyilatkozásait. Hiába hangoztat­ta a vőlegény, hogy a csók csupán gyengéd, jegyesi csók volt, s egyáltalában nem volt szenvedélyes — a biróság a rendőr — a szakértő vallomását fogadta el. A szomszédos Franciaországban ezzel szemben mindenütt szabad a csók, korlátozás nélkül. Nem cso­dálkoznánk, ha egy napon arról hallanánk, hogy a spa­nyol fiatalok kivándoroltak Franciaországba. varga KV a Svájci vakációról visszatérve, amelynek tul­­íyomó részét a gyönyörű Interlakenben töltöt­tem, nagy a kisértés, hogy annak a földi para­dicsomnak szépségeiről és szám­talan érdekességéről Írjak. Dög­­a'uV.A, iis cgy-egy c$£ke£**flVe­­telne Zürich, Luzern, Bern, Lausanne és 2-3 varázslatos más hely, ahol szintén megfordul­tam. Elsősorban egy magyar szempontból jelentős élményre kell azonban szorítkoznom, ame­lyet zarándoklatnak is nevez­hetnék. Montreux-ben látoga­tást tettem a zenei élet egyik egnagyobb alakjánál, Szigeti Józsefnél. Szigetiék nemrégen költöztek át Califnvmából i Genfi-tó vidékének talán legszebb pontjára; villájuk nagy terrászáról olyan panoráma nyi­­ik, hogy belekáprázik a szem. Jövök a kerten it és már gyorsan közeledik felém magas, karcsú ilakja azzal a lendületes mozgással, amelyet a foncert-dobogóról oly jól ismerünk. Lehet, hogy így kicsit idősebbnek néz. ki, mint évekkel ez­előtt, de ha a szemeibe néz az ember, a kora el­­lünik -- amiképp a legutóbbi gramafonleme­­cein is a mindenkori mester játszik. Magyarul is változatlanul szépen beszél, pedig voltaképp csak kevés időt tölthetett Magyarországon azóta, hogy csodagyerekfejjel a nagyvilág koncert-forgata­gába került. \ Sziteeti József, a nagy Hubay nagy tanítvá­nya. ii század legnagyobb hpfiedüsej közé emelke­dett és gyakran Írják a szakértők, hogy csakis ő és Fritz Kreisler vitte előbbre ebben az évszá­zadban a hegedű játszás egész tudományát, gya­korlati művészetét. Számtalan lemez mellett könyvei, tanulmányai, szak-előadásai sorakoznak a világkörüli koncertek mellé, amelyeken a klasszikus és a modern muzsikának egyaránt vezető interpretátora. Minden kitüntetést meg­kapott, mindent elért; amerikai lett és magyar maradt, A múzeumi értékekkel és érdckoa3égekkel te­li villának mindjárt az előszobájában mutat büsz kén egy nagyméretű ötszázéves fametszetre: “Budavára . . . úgy mondák, hogy éppen ebből csak ez az egy példány maradt fenn.” Beljebb egy Mozart-kézirat mellett egy Bar­­tók-levél . . . egy Vivaldi-kézirat mellett egy Ko­dály ... a szülőföld hangja minden szobában megszólal okmányokban, festményekben, em­léktárgyakban. Már a felesége is csatlakozik: “Jóska szenvedélyes gyűjtő «s feljegyző. Min­denütt egész csomó hegyezett ceruzának kell lennie és a múltkor is megrótt, mert a hálószo­ba-szekrényén csak négy volt ...” A Mester szin­te vásott gyerek módjára nevet, aztán megfor­dul és egy perc múlva a szobalány helyett ő hoz be tálcát, kávéval, süteménnyel, különféle édes­séggé:’. ‘ jt-Sokmindenről és sokáig diskurálunk és cikk­sorozatra terjedhetnének a szines beszámolók, to.sgjegyzések, emlékezések, amelyeket szövöget; kérdez is és szórakoztat. Pompás társalgó és há­zigazda, a finoman együttműködő művész — fe­leséggel maga mellett. És újra meg újra a ma­gyarok, múltból és jelenből, bukkanak fel a tár­salgásban. De egy fontos témáról nem volt szó, pedig folyton gondoltam rá. Arról, hogy Szigeti József jó egészségben és állandó többirányú mun­ka közepette most lesz hetven esztendős: éppen most lesz a születésnapja itt, távol Magyaror­szágtól, de közel a szerte a világon szétszóródott magyarokhoz. Nemcsak én tartottam ezt nyilván. Amikor búcsúzom, egy másik látogató közeledik. Bemu­tatkozik: a Voice of America egyik munkatár­sa, hangszalagra fog intervjut készíteni Szige­tivel. Mig a házaspár előremegy, odasugja ne­kem: “Születésnapja lesz . . . akkor fogjuk lead­ni, meglepetésnek.” HALASZAT A BETUTENCERBEN Irta: ACZÉL BENŐ Ácséi Band Az országos orvoskamara felhívta a figyelmet I házi uszodák egészségügyi veszélyeire. Nem Jsztitják a vizet modern kémiai tisztitó anya­gokkal, nem frissítik fel elég gyakran, nem tartanak életmen­tő őröket, felszereléseket, ésa­­többi. Mindez igaznak látszik és a figyelmeztetés fontos, mert ma már bárki csináltathat saját uszodát az úgynevezett “back­­yardban” nem több pénzért, nint amennyibe egy drágább fajta autó kerül. Természetesen részletfizetésre. De van egy szempont, amelyre az orvosok nem figyelmeztetik a népet, pedig ez a legerősebb >rv a magánuszodák ellen. A szomszédok. Ha »alaki uszodát építtet a kertjében, el kell dön­­;enie, haragban, vagy jóviszonyban akar-e élni i szomszédaival? Mindkettő egyformán veszé­lyes. Ha az uszodát körülvéteti magas drótke­rítéssel, a kapujára vaszárat szereltet és el tudja lézni, amint a szomszédgyerekek az orrukat la­kosra nyomják a drótkerítésen, akkor közgyü­­lölet tárgya lesz az egész szomszédságban. En­­lek következményei beláthatatlanok. Ha azon­ban jó ember, szeret népszerű lenni, akkor sem 3 maga, sem a családja nem sokat élvezhetik az uszodát. Egész nyáron ott hemzseg a szomszéd­ság minden gyereke, sőt alighanem felnőttéinek jó része is. Talán emlékeznek még a nukleáris kisugárzás elleni óvóhelyek divatja idején fel­merült problémára: szabad-e gépfegyvert hasz­nálni a szomszéd ellen, aki szintén félti az éle­tét? Az uszoda is ugyanez a probléma kicsiben. Gépfegyverrel meg lehetne oldani, de arra a hatóság nem ad engedélyt . . . * Vannak ilyen apró közéleti furcsaságok. Pél­dául az is, amit egy angliai hirben olvastam: Hen­ry Fisher fütő felesége meghalt és tiz gyerme­ket hagyott hátra. A gyerekek életkora három évtől tiz-egynéhányig terjed. Szóval gondoskod­ni kell róluk. Fűtésből nem lehet. Az állam, vagy a község köteles volna őket ide-oda elhelyezni, de ez heti 120 dollárba kerülne. Erre az apa tesz az államnak egy előnyös ajánlatot: ő megcsinál­ja heti negyven dollárért. Az ajánlatot elfogad­ják. Mr. Fisher abbahagyta a fűtést, ellenben otthon mos, főz, takarít a gyerekeire, mint egy jó családanya. Meg van elégedve. Kérdezték, miért nem nősül újra? Ő nem. Először is ki men­ne egy tizgyermekes fűtőhöz? — mondja. — De ha kapna is feleséget, akkor sem kellene, mert egy jó asszony elég egy férfinak egy életre. Ami kétes értékű bók, de kétségtelen életbölcses­ség . . . * Mindenki onnan nézi a világot, ahol életét töl­ti. Múltkoriban meghalt egy amerikai milliomos és majdnem 14 millió dollárt hagyott hátra. A vagyont a család örökli, ami szegénynél és gaz­dagnál nem kifogásolható. De a sok pénzből szép csomót hagyott másokra is. így: ügyvédjére, aki nyilván mindig rengeteg pénzt keresett tőle, háromszázezer dollárt, Barátjára, aki szintén jómódú ember volt, százezer dollárt. Inasára 25,000 dollárt. Butierére 20,000 dollárt. Két tit­kárnőjére egyenként tiz-tízezer dollárt. Észreveszik a rangsorozást? A magunkfajta fajta szegény ember úgy szeretné, hogy millio­mosunk az inasára — aki személyét nyilván hosz­­szu éveken át kiszolgálta, — hagyjon 300,000 dol­lárt, a butierére százezret, a két titkárnőjére öt­­ven-ötven ezret. De ilyesmi egy milliomosnak nem is jut eszébe. Minek a szegény embernek az a sok pénz? Nemcsak a királyok hiszik, hogy ők Isten kegyelméből uralkodnak, — a többiek is, majd azt mondanám, mindenki, akinek jól megy sora. Az ember, mint a Telstar és az űrhajózási si­kerek mutatják, ég felé törekszik, de a földtől nem szabadul el. A Telstar első bemutatója alkal­mából párisi divatbemutatókat is közvetített. Igaz, hogy az illető cégek engedélyével, de a nagy vevők, a megrendelők megkérdezése nél­kül. Ezek. most viharosan tiltakoznak. A divat­­bemutatók sohasem teljes nyilvánosak, a divattu­­dósitók megnézhetik, de nem rajzolhatnak és nem fényképezhetnek mindaddig, mig a bemu­tatót rendező cégek rendeléseiket le nem szállí­tották. Vevőig igy nagyjából biztosak lehetnek abban, hogy a drágán vett uj ruhamintákat sen­ki előttük nem árusíthatja. Mire utánozni lehet, ők már learatták a hasznot és a divat körülbe­lül úgyis mulóban van. Igen ám, de mi lesz a Telstarral? Hiába nem engedik meg a fényképe­zést, minden televíziós készüléken látni lehet az uj divatot. A közvetítést engedélyező cégek azt felelik, hogy amit a Telstaron látni lehet, illanó tünemény, nem másolható. Kis probléma? Apró horgok százai húzzák le az embert az egekből... I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents