A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1962-08-10 / 32. szám

8. OLDAL s Pünkösd után 9-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 19, fej. 41—47. szakasz Az időben amint közeledett Jézus, látván a vá­most, megsiratá azt, mondván. Vajha te megismer­ted volna legalább ezen a te napodon ,amik békes­ségedre szolgálnak, most pedig el vannak rejtve sze­meid elől! Mert rád jönnek a napok és körülvesz­nek ellenségeid sáncokkal, bekerítenek, megszoron­gatnak téged mindenfelől, és földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned vannak, és nem hagy­nak benned követ kövön, mivelhogy nem ismerték meg látogatásod idejét. És bemenvén a templomba, elkezdé kiűzni azokat, akik benne adnak és vesz­nek vala, mondván nekik: írva van, hogy az én há­zam imádság háza, ti pedig azt latrok barlangjává tettétek! És tanít vala mindennap a templomban . . . A papi fejedelmek pedig és az Írástudók és a nép fő­emberei igyekvőnek őt elveszíteni; de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép rajta csügg vala, hallgatván őt. SZENTBESZÉD Jeruzsálem nem ismerte meg sem azokat a dol­gokat, amik békességre szolgáltak volna, sem láto­gatásának, megpróbáltatásának idejét sem. Ezért beteljesedett Jeruzsálem fölött, amit az Ur Jézus előre megmondott: “körül vesznek ellenségeid . . . és nem hagynak benned követ kövön.” Mindez valóban megtörtént Krisztus születésé­től számítva a 70-ik évben. A rómaiak körülvették Jeruzsálemet, melyet a külső ellenségnél talán még Jézus kiűzi a kufárokat sokkalta jobban sújtott a belső ellenségeskedés, az átkos polgárháború; kiéheztették a várost, végül pe­dig felgyújtották a lakói; a zsidók közül csak azok menekültek meg, kiknek szerte a világon hirdetniük kellett a hires város pusztulását. Mindezt Jézus előre látta s ezért sirt Jeruzsá­lem fölött. . . Siratta városát, melyről még csak nem is olyan régen azt mondották neki tanítványai: “Mes­ter, nézd minő szép város és milyen ragyogók a tor­nyai”, de a város pusztulásánál még jobban siratta lakóinak lelki vakságát, akiket meg akart menteni nem egyszer, de akik a mentő kezet mindig eltaszi­­tották maguktól, amit az Ur keservesen panaszolt fel egy másik alkalommal: “Jeruzsálem, Jeruzsálem, mely megölöd a prófétákat és mindazokat, akik hoz­zád küldettek: hányszor akartam egybegyüjteni fiai­dat, de te nem akartad.” Jézus sirt Jeruzsálem fölött, mert fájlalta szomo­rú sorsát, mert szerette városát, szerette hazáját, így mutatott nekünk példát az isteni Mester a haza­szeretetre, kötelességünkre nemcsak akkor, amikor a haza táplál bennünket, hanem akkor is, amikor áldozatot vár tőlünk, sőt még akkor is, amikor a ha­za talán igazságtalan velünk szemben. Hát az Ur Jézussal szemben nem volt igazság­talan a hazája, hát nem a saját nemzete Ítélte Őt kereszthalálra? És mégis, Krisztus nem átkozta meg a hazáját, gyilkosaiért pedig igy imádkozott: “Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Ez az igazi hazaszeretet! Tegyük félre mi is az átkos pártoskodást, tart­sunk össze, becsüljük meg egymást, érezzünk együtt a szülőhazával, annak száz bajával. Áldozzunk és imádkozzunk, hogy a Mindenható vonja el szülőha­zánktól haragjának mennykövét, ne sújtva tovább, hanem állítsa újra talpra az igazaknak, jóknak igaz örömére. A Jó PÁSZTOR Festői erdőrészlet a George Washington Parkway vidékén a virginiai oldalon. A háttérben levő nyíl a Washington emlékműre mutat. Az erdő között a Potomac folyó vize kanyarog. Árpádházi Szent Margit Az Árpádház három évszá­zad alatt 12 szentet adott az egyháznak és a nemzetnek. Nincs még egy uralkodócsa­lád, amelyből a szenteknek ilyen hosszú, diszes, fényes sora származott volna. Az ár­pádházi szentek közüli Szent István király, fia Szent Imre herceg és Szent László király alakja emelkedik ki legéle­sebben az idők homályából, mert történeti szerepük is volt. De mindig elevenen ált a magyarság tudatában IV. Béla király szent életre elhi­vatott leánya, Margit. Napja­inkban pedig fokozottan for­dul a nemzet figyelme, ér­deklődése áldozatos életű ki­rálylány felé, mert az év ele­jén történt, hogy a már ,hcsz­­szabb idő óta tartó vizsgála­tok befejezése után a,pápa a bibornoki testület jelenlétié­ben szentté avatta Margitot. Margit akkor született (1242. január 27), amikor a tatárjárás dúlta az országot és végpusztulással fenyeget­te az egész magyar nemzetet. A szerencsétlen kimenetdlü muhi csata (1241) után a tatár hordák elözönlötték az or­szágot. A magyar haderő tel­jesen összeomlott. Ellenállás­ra gondolni sem lehetett töb­bé. Felborult minden rend. Menekült, aki tudott. A ki­rályi család is elmenekült, IV. Béla király a “megmaradt magyarság virágával”, a szörnyű vészt túlélő egyházi és világi főurakkal Dalmátor­­szágba vette útját. Itt szüle­tett Margit, aki nemrég el­hunyt nővérének nevgt kap­ta a keresztségben. Az ország nemsokára megszabadult a tatároktól époly hirtelen, mint amilyen váratlanul zú­dult rá a nagy veszedelem és Béla király hozzáfoghatott az ország újjáépítésének nagy munkájához. A magyarság roppant véráldozatok árán is életben maradt és csodálatos gyorsan, megujhodva került ki a halálos veszedelemből. A Katolikus Aggmenház hírei A Szent Margit Egyházköz­séghez tartozó Oltáregylet és Rózsai üzér Társulat az idén is megtartja a Nagyboldogasz­­szony búcsú napját és szere­tettel kéri a clevelandi asszo­nyokat, csatlakozzanak hozzá­juk augusztus 15-én, a búcsú napján. S igy a Mindenkor Se­gítő Szűz Anya kegyhelyénél, egy nagyon kedves nap eltöl­tése után itestileg-lelkileg fel­üdülve térhessenek vissza ott­honukba. E búcsúra jelentkez­ni lehet özv. Krajnyák And­­rásnénál, telefon: WA 1-3494 és Csehek József nénál, LO 1-6986. Minden érdekeltet sze­retettel várnak augusztus ló­én, a Mindenkor Segítő Szűz Anya kegyhelyénél az Isten Megváltó Leányai. Margitot szülői felajánlották Istennek, hálából, hogy a Gondviselés olyan csodála­tos módon megmentette a nemzetet a végpusztulástól. Négyéves korában Vesz­prémbe vitték, a domonkos apácák kolostorába, ahol igen gondos nevelésben részesült. Hat évig maradt ott. Közben királyi apja Szűz Mária tisz­teletére uj domonkos apáca­­kolostort építtetett a szép du­nai szigeten, a Nyulak-szigc­­tún. Boldogasszony-kolostor nevet kapott ez és Veszprém­ből tízéves korában ide hoz­ták Margit királyleányt 13 előkelő leánnyal együtt, akik vele nevelkedtek már a vesz­prémi kolostorban is. Itt is marad Margit 18 éven át, egé­szen haláláig. A kolostorban nevelkedett főúri leányok nem lettek mind apácák, ha­nem nevelésük befejezése után a legtöbb visszatért a szülői házba. Margit megked­velte a kolostori életet és 12 éves korában Umbertus do­monkosrendi főnök kezébe nagy ünnepélyességek között letette a fogadalmat. “Miko­ron e szent szűz, Margit asz­­szonyvolna immár Boldog­­asszonynak klastromában, professziót tőn az ő szororai­val együtt, szerzetes mesteré­nek, fráter Umbertusnak ke- I zébe, miképpen szokás a préclikátor-szerzetbeli, test nélkül lakozó szóróknak klastromában” — írja erről az eseményről Ráskai Lea dömés apáca a Margit-legen­­dában, a 16,-skázad elején. A világ hiúságaitól elfor­dult, földi vágyak nélkül va­ló életet élt Margit a Nyulak­­szigetén. Imádság, vallásos szertartások, vezeklés, testi munka, ájtatosságok, ala­­mizsnálkodás töltötték ki napjait és gyakorolta magát a szegénység és az alázatos­ság terheinek elviselésében. Erről ezt olvassuk a Margit­­legendában: “A szolgáló leányoknak és egyéb szóróknak szolgáló tár­suk vala e szent szűz ő erejé­nek fölötte és ő méltóságának alatta. És mennyivel fölül­múlt vala nemességgel, any­­nyival inkább erőlködik vala magát megalázni. E nemessé­­ges szent szűz, magyari ki­rálynak nemes leánya hetet (szolgálatot) tart vala a konyhán, főz vala szóróknak, fazekat most vala a konyhán, tálakat mos vala, a halakat megfaragja (megtisztítja pik­kelyeiktől) nagy hidegségnek idején, úgy hogy a nagy je­ges víznek hidegségétől e gyönge szűz kezének bőre meghasadoz vala és vér kijő vala az ő kezéből. A konyhát megsöpri vala, fát hord vala hátán, vizet merit vala és ő maga a konyhára viszi. Asz­talnál szolgál vala mindenek­nek nagy szerelemmel, aláza­tossággal. E szentséges szűz vala mindenben szegénység­nek szeretője és megtartója és igen szeret vala élni sze­génységben.” Önmegtagadó életének hi­re messze elterjedt és már életében szentnek tartották Margitot. Sohasem gondolt arra, hogy visszatérjen a vi­lág hiú vásárába. Pedig akko­riban nem volt ritka dolog, hogy fejedelmi családok leá­nyai, ha apácák lettek is, fő­leg politikai okoktól késztet­ve, letették a fátyolt és férj­hez mentek. Margit király­lánynak is három kérője volt: II. Ottokár cseh király, An­jou Károly szicíliai király és egy ismeretlen nevű lengyel főnemes. IV. Béla király sze­rette volna, ha Margit elfo­gadja a cseh király házassági ajánlatát, akivel sok baja, há­borúja volt, úgy, hogy hosszú háborúskodás után Stiriát kénytelen volt átengedni ne­ki, aki igy Ausztria és Stiria megszerzésével olyan nagy hatalomra tett szert, hogy még Magyarország független­ségét is veszélyeztethette. Házassági kapcsolattal akar­ja biztosítani Béla király or­szága nyugalmát a dicsőség­szomjas, terjeszkedni vágyó cseh királlyal szemben. Szép, 18 éves hajadonná fejlődött már ekkor Margit, de politi­kai okokból sem volt hajlan­dó letenni a fátyolt és sorra kikosarazta kérőit. Élete vé­géig apáca akart maradni, és hogy a házassági tervezgeté­­seknek véget vessen, örök fo­gadalmat tett 19 éves korá­ban. Nagy fájdalmat okozott Margitnak, hogy erőszakos öccse, István herceg haddal támadt apjára és az ország és a királyi hatalom jelenté­keny részét követelte magá­nak. Minden befolyását lat­ba vetette, hogy az apa és fiú háborújának véget vessen. Három évig tartott ez a nem­zetrontó belső viszály, Végül apa és fiú kibékülésével vég­ződött (1265). Néhány év múl­va (1270) meghált Béla király a Nyulak-szigetén szent életű leánya közelében. A követke­ző évben (1271) elhunyt Mar­git is, 28 éves korában. Öcs­­cso, V. István király már 1271-ben kérte X. Gergely pápától Margit szentté ava­tását. A vizsgálatok azonban megakadtak. V. Ince pápa újabb vizsgálatot rendelt el 1776-ben, de ez sem vezetett eredményre. Csak századunk­ban teljesedett végre a ma­gyarság régi vágya. HALLOTTA MÁR . . . . . . hogy 1961-ben az ame­rikai egyetemek több mint ezer millió dollár adományt kaptak, főlek olyanoktól, akik az egyetemeket végez­ték. Első és második helyen Harvard és Yale álltak, 40, il­letőleg 42 millió dollár ado­mánnyal. Jó, ha ezt is tudjuk KÉRDÉS: Sokan úgy vé­lik, hogy Amerikában sok portékát könnyen és hamar romlandónak gyártanak az­ért, hogy az emberek egyre újabb és újabb bevásárlásra kényszerüljenek. És akik igy vélekednek, azt is hiszik, hogy hogy az amerikai jólét­nek egyik fő forrása az ily­­képpen elérhető fokozott ter­melés. Igaz-e ez? FELELET: Kétségtelen, hogy az amerikaiaknak az a szokása, hogy a kissé elhasz­nált vagy akár csak elunt tár­gyakat eldobja és újakkal pó­tolja, előmozdítja a terme­lést, javára van a gazdaság­nak. De túlzás lenne azt állí­tani, hogy ebből ered az ame­rikai prosperitás. Az a hiedelem sem áll helyt, hogy az amerikai ipar szándékosan hamar tönkre­­menő termékeket gyárt, hogy minél többet tudjon eladni. Amerikai autó, akár húsz évig is kitünően használható állapotban van, tehát nem a gyártó, hanem az automobi­lista határozza meg élettarta­mát. Nagyon sokan egy vagy két év után megválnak autó­juktól és uj modelt vásárol­nak; ugyan ki merné állítani, hogy az amerikai autók teljes használhatósága egy vagy két évre szorítkozik? Amit az európaiak ameri­kai pazarlásnak neveznek, az csakugyan megfelel a való­ságnak: oly üvegeket, kancsó­­kat, dobozokat, amelyeket odaát nagy becsben tartaná­nak, itt könnyedén eldobnak az emberek. Ez a szokás két­ségtelenül! mindig uj gyár­tást von maga után, de ebben nincsen semmi tervszerűség az emberek az üvegeket nem azért dobják el, hogy az üveg­ipar termelése növekedjék, hanem azért, mert a háztar­tásban nincsen azokra tovább szükség. És végül figyelembe kell venni azt is, hogy a termelés nek csak egy kis hányada az, ami hamar — európai felfo­gás azerint idő előtt — lom­tárba, szemétládába kerül, és ennek a kis hányadnak nin­csen döntő jelentősége a ter­melésre általában. FRANKFURT, Németor­szág — Pszihcllógusok, sta­tisztikusok és mindenféle más szakértők több éven át tanulmányozták azt a kér­dést, hogy mily lányoknak könnyű, mily nőnek nehéz férjet fogni. Általában arra a felfedezésre jutottak, hogy legkönnyebben az a lány tud egy férfiszivet meghódítani, aikinek valamilyen foglalko­zása, állása van. De mely foglalkozások van­nak előnyben? Legjobb férjfogó foglalko­zás az üzleti eladó kisasszony foglalkozása. (Odaha is “el­adólánynak” nevezik . . ) A házasság révébe behajózó né­met lányok 40 százaléka — salesgirl. Második helyen kö­vetkeznek az irodakisasszo­nyok, akiket manapság, az uj amerikai-német barátság je­léül Sekretarynek nevez­nek. A harmadik helyet a háztartási alkalmazottak hó­dították el. Mi a salesgirl, a secretary és a maid varázsa? Az, mond­ják a szakértők, hogy ezek al­kalmazkodni tudnak, meg­szokták más akaratának és kívánságainak teljesítését. Persze más oka is van e három lánygategória házas­sági sikerének. Ők azok, akik­nek legtöbb alkalmuk van sok emberrel, sok férfivel megismerkedni, és semmi kéltség, házasulásra gondoló férfiak szívesen látják, ha élletpárjuk — legalábbis az első gyerekig — pénzt hoz a házhoz. A szakértők vizsgálódásai során megkérdezett férfiak legtöbbje úgy nyilatkozott, hogy társadalmi állás és szép­ség — mellékes. Legjobb férjfogási kilátá­saik a német lányoknak 25 és 30 közt vannak, nem úgy, mint az amerikai lányoknak, akik közül nagyon sokan az iskolából mennek az anya­könyvvezetőhöz. Legrosz­­szabbak a kilátásaik a 35-45 éves nőknek, mert ezeknek megfelelő házassági partne­réit a háború elemésztette. Ezek csak nagyon öreg férjet tudnak fogni és ha nagyon fiatal akad horogra, ebből a fogásból többnyire nem fa­kad áldás és a hölgy megtaka­rított pénze hamarosan “tava­lyi hó” lsez . . . LONDON — Egy ideg- és elmeorvos hosszantartó vizs­gálódás után arra a meglepő eredményre jutott, hogy sok ember munkaképessége át­virrasztott éjszaka után nö­vekszik. * TAIPEI, Formosa — Az igazságügyminiszter rendele­tét bocsátott ki, mely szerint a halálra Ítélteket ezután nem szabad kényszeríteni, hogy agyonlövetésük előtt letérdeljenek. Mert a térdel­­tetés sérti az emberi önérze­tet. * DIJON, Franciaország — Pierre Bourget üzletében be­törő járt, nagy összeget zsák­mányolt. De többet is zsák­mányolhatott volna, jelentet­ték az újságok, mert ugyan­abban a szekrényben, ahol a pénzt találta a betörő, Ma­dame Bourget értékes éksze­reit is őrizte és ezeket a be­törő sietségében elnézte. Több se kellett egy szem­füles és enyvesujju újságol­vasónak. Erre a “hirdetésre” éjnek idején felkereste a Bourget üzletet és elvitte a Madame ékszereit. * BARCELONA, Spanyolor­szág — Juanito Púig 25 éves legényember feleséget keres, szokatlan utón. Egy szappan­gyárban csomagol, de nem­csak szappant csomagol, ha­nem szerelmesleveleket is. Abban reménykedik, hogy egy férjet kereső leány, ami­kor a szappancsomagot ki­bontja és megtalálja a szerel­meslevelet, hasonlóval fog fe­lelni. De reménye nem teljese­dett be, mire merészet gon­dolt és ravasz hóditási manő­verét elárulta egy riporter­nek. Az érdekes újsághírre nyomban jelentkeztek fele­ségjelöltek. HALLOTTA MÁR . . . . . . hogy az Appalachian hegyláncot hosszában először egy bizonyos Earl V. Shaffer sétálta végig — a 2050 mér­föld hosszú utat négy hónap alatt tette meg. RÓMAI KATOLIKUS EVANGÉLIUMI OKTATÁS

Next

/
Thumbnails
Contents