A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1962-08-10 / 32. szám
A Jó PÁSZTOR t OLDAL A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította________ Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14. OHIO Telefon: CHerry 1-5905 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre ................................$8.00 0ne Year ..............................$8.00 Fél évre ..................................$5.00Half Year ..............................$5.00 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio HALADUNK. EGYRE HALADUNK . . . A nyugati tengerpartvidéki terménykereskedők szövetsége érdekes adatokat közöl a mexicoi termésbeszedő munkások helyzetéről és ezzel kapcsolatos fejtörés rejtvényekről. Egy embernek gondját viselni — több gondot, fáradságot és költséget okoz, mint tiz embernek gondját viselni? Erről szól a nóta. A munkaügyi minisztérium szigorúan előirja a gazdáknak, hogy a mexicoi idénymunkásoknak tisztességes megélhetést biztosítsanak, jól bánjanak velük, jó fizetést adjanak nekik, gondoskodjanak egészséges hajlékról a mexicoiak részére. Ezeknek az előírásoknak betartása felett ellenőrök őrködnek. Az ellenőrök száma évről évre nő, holott a mexicoiak suáma évről évre csökken. Miért kell kevesebb mexicoi számára több ellenőrt alkalmazni? Azért, mert az ellenőrnek jó dolga van, jó fizetése . . . Sokan jelentkeznek ellenőrnek és sokan megkapják a kevés fáradsággal, de jó fizetéssel járó állásokat . . . 1959-ben 438,000 mexicoi dolgozott az amerikai farmokon és a felügyelet 517,000 dollárba került, munkásonkint 1 dollár 20 cent volt a költség. 1960-ban a mexicoi munkások száma 316,000-re csökkent, ellenben a felügyelet költsége 867,000 dollárra — munkásonkint 2 dollár 75-re — nőtt. 1961-ben már csak 291 ezer mexicoi jött át a határon és a felügyelet költsége 1,140,000 volt, munkásonkint 3 dollár 90 cent. Mit hoz a jövő? Egyre kevesebben fognak jönni és a felügyelet egyre többe fog kerülni. Eljöhet az idő, amikor a mexicoiak száma alig egy tucat lesz és a felügyelet milliókba fog kerülni. És azokat a milliókat, éppen úgy, mint a mostani százezreket, mi fogjuk fizetni: jámbor adófizetők. A FÜGGETLEN JAMAICA r Jamaica szigete visszanyerte függetlenségét. A kingstoni szinpompás ünnepségeken megjelent Margaret hercegnő, aki nővérét Erzsébet királynőt képviselte. Mindama államok közül, amelyek a második világháború után nyerték vissza önállóságukat, talán egyetlen ország “nagykorusitása” sem volt olyan alaposan előkészítve, mint Jamaicáé. Tény az, hogy Jamaicának 1959 óta saját kormánya és 1944 óta választás utján alakult képviselőtestülete volt. A szigeten két jólmegalapozott párt működött, az egyiket Sir Alexander Bustamante (a jamaicai munkáspárt), a másikat unokatestvére (népi nemzeti párt) vezette. Sir Alexander pártja nyert a legutóbbi választásokon és ő lesz az uj kormány miniszterelnöke. Az Egyesült Államok segítséget nyújt ahhoz, hogy az ország tovább fejleszthesse bauxit-iparát — amely a sziget egyik főkiviteli cikke — és növelje idegenforgalmát. Megnyugtató tudat, hogy Jamaica népe kommunista-ellenes és Amerikabarát és hogy az uj kormányfő tágyalni szándékozik a U. S.-el a sziget katonai védelme érdekében. Az 1961-es szerződés szerint a U. S. továbbra is fenntartja katonai bázisát a szigeten. A Karibiai tengeren az Egyesült Államok érdekkörébe egyéb területek is tartoznak, nevezetesen Puerto Rico, a Virgin Islands és a Panama csatorna övezete. A függetlenségét most visszanyert sziget, amely háromszáz évig állt angol fennhatóság alatt, Kubától délre, Haititói nyugatra fekszik. Az Egyesült Államok népe szeretettel üdvözli Jamaicát a szabad nemzetek sorában. EGY FILMSZTÁR TRAGÉDIÁJA Marylin Monroe, az amerikai sex-appeal szimbóluma halott. Harminchat évet élt a világszerte ismert filmsztár, az utolsó évtizedet úgyszólván a közvélemény szeme előtt. Heti tizizer dollárt keresett, de — ahogy gyakran mondta — úgyszólván alig volt boldog pillanata az életben. Kezdetben nagy sikert aratott filmjeivel, de azután kellemetlenségei támadtak. Boldogtalan volt három házassága is. Nem volt a szó igazi értelmében jelentős művész, inkább szépségével hódított, mint játékával. Ezen a vonalon azonban a legmagasabb csúcsokig emelkedett. Szegénységből küzdötte fel magát; a sors jódarabig mindent megadott neki, csak eggyel maradt adósa — a boldogsággal. 36 éves korára feladta a küzdelmet. A boldogtalanság helyett a halált választotta. KÉTLELKŰ EMBER ÉLETE ÉS HALÁLA Az ellentétek embere volt szegény néhai Dr. H. I. Nagyszerűen beleilleszkedő alak egy igazi amerikai magyar regénybe. Mindig érdekelte az orvosi tudomány, minek következtében ügyvéd lett. Zsidó volt, de hosszú ideig a kalocsai érsekség jogügyi osztályán működött. Elhatározta, hogy egész életét szülőföldjén, Magyarországon fogja elteltem. Ennek következtében elég fiatalon már kivándorolt Amerikába. Mit akart Amerikában? Amit mindenki akart. Vagyont csinálni, minél hamarabb! Ezért hoszszu, hosszú időn keresztül szegény ember maradt. Egyben megegyezett sok más amerikai magyarral. Neki is keresztül kellett menni rengeteg megpróbáltatáson, mielőtt révbe ért. Hoszszabb ideig edényeket mosogatott newyorki vendéglőkben, azután egy szocialista lapba cikkeket irt, amitől bátran éihenhalhatott volna, ha el nem ment volna még idejében csavargónak. Becsavarogta az egész Egyesült Államokat, amiről megrendítő és kacagtatóan humoros történeteket tudott mesélni szegény néhai Dr. H. I. Mint csavargónak, mindig sikerült neki megszökni a dologház elől, kivéve Appalaciccolaban, Floridában, ahol a biró elitélte két hónapra. Itt azonban magából a dologházból szökött meg. Volt színész, ügynök, színházi titkár, röpcédula osztogató, osztriga-kagyló nyitogató egy finom klubban. Azonkívül volt még éjjeli őr, dolgozott sinlerakásnál, dolgozott mint pincér-helyettes, dolgozott mint háziszolga. Egy mesterség vonzotta. Mindenáron újságíró szeretett volna lenni. Ez végre is sikerült neki, valami csoda következtében munkatárs lett egy napilapnál, ahol elég szívesen fogadták és alkalmazták jogi tudása, óriási mennyiségű tapasztalatai és emberismerete folytán. Azonban a kétleiküsége itt is megmutatkozott. Ahelyett, hogy a napi munkáját végezte volna, verseket irt. Rossz verseket. A lelkében a legtisztább, legszebb lírai érzések muzsikáltak. De mire ezek beleilleszkedtek a verssorokba, valami gyűlölködő, keserű fintorrá váltak. Csak úgy dobálta ki magából a gunyverseket, napi aktualitások nyomán, főleg a hatalmon levők, a vezetők ellen, lett legyen a vezéralak, akár király valahol, akár a helyi polgármester, vagy állami szenátor. Ebben kéjelgett, ebben a gunyoskodó szerepben, ebben a mérgelődő, mindenben gáncsot vető fenegyerekes legénykedésben. Spriccelte jobbra-balra a sértő megjegyzéseket, a halálosan bántó jelzőket. “Amit te írsz”, mondta neki egy kollégája, “az nem anapestus, az anapestis.” Ez se tartotta vissza. Gyűlölködött, marakodott tovább, ezzel véve talán elégtételt magának a sok megaláztatásért, ami az életben érte. Ez jellemezte különben egész életében: visszaütni! Testileg nem volt valami erős ember, lelkileg se, hiányzott belőle az, amit a boxolók verekedő szellemnek neveznek. Testileg nem mert belekötni senkibe, hát úgy élte ki magát, hogy JÓZSEF FŐHERCEG HALÁLÁRA A 90 éves korában elhunyt József főherceg, megérdemli, hogy külön is megemlékezzünk róla. A letűnt nemzedékek történetéhez hozzátartozott, mint kétségtelen igaz magyar érzésű ember, aki mint katona is kiérdemelte kortársai tiszteletét. Leszármazására nézve épen olyan Habsburg volt, mint a többi, de mivel közvetlen családjának gyökerei a magyar földbe nyúltak vissza, jogosan nevezték őt is, mint apját, a szintén jó emlékezetű öreg József főherceget, “magyar Habsburgnak.” Az osztrák és magyar Habsburgok mind Mária Terézia császárkirálynő leszármazottjai. Mária Teréziát fia, II. József korai halála után másik fia, II. Lipoit császár követte a trónon, akinek 13 gyermeke volt. Utóda legidősebb fia, Ferenc császár lett. Egy másik fia, József, lett a későbbi híres magyar nádor, aki Magyarországon letelepedvén, a magyar ágat megalapította. Ferenc császár egy másik fia, az elsőszülött Ferenc Károly főherceg, aki tehát József nádornak fivére volt, következett volna a trónra 1848- ban, de fia javára lemondott. Ez a fiú volt I. Ferenc József, akinek igy József nádor a nagybátyja volt. Ferenc Józsefnek fia, Rudolf trónörökös öngyilkossággal fejezte be életét és igy lett trónörökössé Ferenc Ferdinánd, Ferenc Jószef egyik fivérének fia. József nádor, aki a híressé vált Alcsuthon telepedett le, 1847-ben halt meg, fia pedig, a későbbi öreg József főherceg, a cigányok nagy ismerője és barátja, 1905-ben. Az ő felesége volt a népszerű Klotild főhercegnő, a szász királyi család tagja, aki jótékonyságáról volt 'nevezetes és 1927- ig élt. Az ő fiuk volt a most elhunyt magyar József főherceg, aki 1872-ben született. József nádornak a sok között volt egy Károly Ferdinánd nevű fia is, akinek a fia volt az első világháborúban szerepelt Frigyes főherceg. Izabella főhercegnő férje. Az ő fiuk volt a két háború között magyar politikában is szereplő és a magyar trónt is igénylő Albrecht főherceg, akinek elhagyott második felesége, Bocskay Katalin volt tanítónő, két leányával ma az Egyesült Államokban él. Őt azonban, épen rangján alul való házasságai miatt kizárták a Habsburg családból. 1945-ben halt meg, 58 éves korában, az argentínai Buenos Airesben. A magyar Habsburgok sohasem játszottak osztrák politikát, dacára annak, hogy például a most elhalt főhercegnek is egy olyan bajor hercegnő volt a felesége, Auguszta, akinek a nagyapja nem kisebb ember volt, mint I. Ferenc József, akinek Gizella nevű leánya volt az anyja. Népszerűségük a magyar nép előtt mindig megmaradt. Az öreg alcsuthi Józsefről, a cigányok jótevőjéről egész legendák keringtek. Mindenki jó embernek, jó magyarnak ismerte, aki, mint a magyar honvéd hadsereg legfőbb felügyelője, a politikába sohasem avatkozott. A most elhunyt József főherceg egész életében katona volt. 18 éves korában mint hadnagy kezdte el katonai pályafutását, apja mellett ő volt az egyetlen Habsburg, aki a magyar honvédségnél szolgált, ahová akkor került, amikor a brünni dragonyos ezred kapitányából, apja nagy örömére, a császár-király a budapesti első honvéd huszárezred őrnagyává nevezte ki 1902- ben, harminc éves korában. Mint főherceg, akinek az élete külömben is mentes volt minden botránytól, gyorsan haladt a katonai pályán, úgyhogy 39 éves korában már altábornagy volt, akinek a hadosztályába tartoztak a budapesti 32-es és a székesfehérvári szürkegalléros 69-es ezredek, a kitűnő hármas bosnyák ezreddel együtt. A szabadkai 8-as huszárok mellett tüzérség is volt parancsnoksága alatt. A világháború elején a délvidéki harcokban vett részt és már akkor megjegyezték róla, hogy túlsókat tartózkodik az élvonalban. Onnan Galíciába rendelték és a hetedik hadtest vezetését bízták rá. Kilenc hónapig tartózkodott az orosz harctéren, ahol szokása szerint állandóan naplót vezetett. Katonái szerették, mert sorsukban teljes mér-AKI AD, NYER . Gyermekkoromban gyakran hallottam ezt a közmondást: “Ki korán kel, aranyat lel” és ilyenkor mindig szkeptikusan kérdezgetem: “Milyen formában találjuk azt az aranyat? Ékszert találunk? Vagy tallért? Vagy talán épenséggel aranyedényeket?” Szüleimtől ezt a választ kaptam: “Nem szabad a közmondást szószerint venned, kislányom. Az amit a korán kelő talál, másfajta kincs. Friss elmével gyors és jó munkát végez, fele idő alatt, mint később, amellett időt is nyer és ez mind megtakarítás és aranyat ér . . .” Dohnányiné Zaehár Ilona Már gyakran írtam ezeken a hasábokon arról, hogy milyen igaz az a közmondás, hogy “jótett helyébe jót várj”, de az az érzésem, sohasem szólhatok róla eleget, mert jóformán egész életünk, a boldogulásunk azon alapszik, hogyan vagyunk képesek felfogni ennek a közmondásnak az értelmét és hogyan tudunk megfelelni ennek. Ezért ezzel kapcsolatban egy kis élményt szeretnék elmondani, melynek én is nemcsak szemtanúja, de szereplője voltam. Imakörünk tagjai továbbra is igyekszenek betegeket látogatni, elkeseredetteket vigasztalni, szegényeket támogatni. így természetes, hogy gyakran látogatunk el egyik úgynevezett Convalescent Home-ba is, melyet inkább lehetne a Halál előcsarnokának nevezni, mert úgyszólván valamennyi szobában tehetetlen, gyógyíthatatlan korban, öregségben szenvedő aggok várnak a felszabadulás órájára. Valamely alkalommal az egyik beteg öreg hölgy felkért, hozzunk legközelebb képeket Magyarországról és vetítsük le nekik, hogy valamennyien élvezhessék. Ezzel a kívánságával zavarba ejtett, mivel nekem egyetlen olyan képem sincs Magyarországról, melyet vetíteni lehetne, sem semmiféle aparátusom hozzá. Mégsem akartuk ezeket az annyira gyerekessé vált öregeket megszomoritani és felkértünk valakit, akinek szíámos képe volt európai utazásiáról, főleg Bécsről, melyekről tudtuk, éppen olyan jól meg fognak a célnak felelni. Egyik barátnőmmel, kit Emmának fogok nevezni és a hölggyel, ki a képeket vetítette már negyedórával a kitűzött idő előtt megjelentünk a kórházban, hogy mindent kellőkép előkészítsünk. Meglepetésünkre azonban a nagy fogadószobában már ott ült számos beteg, izgalmas várakozásban, áhitatteljes arccal, mialatt a körüllevő szobákból egyre hordták elő az ápolónők tolószéken ,vagy épenséggel karjaikban a fekvő i . , * Irta: LINEK ISTVÁN haragudott és gúnyolódott mindenkivel, aki csak eszébe jutott. Belülről persze nagyon szomorú ember volt, amit úgy próbált eltitkolni, hogy nagyokat és hangosakat nevetett a legegyügyübb vicceken is. i Persze mihelyt megmelegedett a szerkesztőségben, csak egy gondolat bántotta: kikerülni innen, valami mást csinálni!1 Mert, mondom, ilyen fura kétlelkű alak volt szegény néhai Dr. H. I. Végre ez is sikerült neki, mikor már eléggé benne volt a korban. Tanár lett egy high schoolban. Latint tanított, kiderült, hogy nagyszerűen értett hozzá. Mikor itt megmelegedett, akkor meg azon törte a fejét, hogy lehetne állást változtatni. Most azonban a sors ellene fordult. Megbuktatta, de felfelé buktatta. Egyetemi tanár lett Daytonban. Miután elhelyezte magát, mint latin szakértőt, az egyetemen művészettörténetet tanított. Kiderült, hogy ehez is nagyszerűen értett. Most már úgy látszott, hogy egyenesbe ért és nem lesz több baja az életben. Szép állás, szép fizetés, jó polgári elem! Belenyugodott. Utólvégre az se rossz, ha az ember tiszta ágyban alszik; reggel megfürdik, jó reggelit eszik, rendes fehérneműje és ruhája van, nem félretaposott sarkú cipője. Akkor jött a halál. Dr. H. I. beérkezett, tehát megérkezett a sárga halál. Egy kórházi ágyon lehelte ki a lelkét. A párnája alatt egy cédulát találtak, ceruzával Írva. Gúny vers volt, amit saját maga ellen irt. Irta: VASVÁRY ÖDÖN tékben osztozott. Nem egy első világháborús veterántól hallottam ezt, akik személyes tapasztalataik alapján számolhattak be a főherceg harctéri dolgairól. A hadikórházakat állandóan látogatta és ott sokszor hosszasan elbeszélgetett volt katonáival. Lerendelték a Karszt hegyek szörnyű emlékű harcaiba, majd Erdélybe küldték, ahol a királlyá lett Károly trónörökös frontrészét vette át. Az összeomlás Tirolban érte, amikor már tábornagy volt. A két háború közti időben főképen kertészkedéssel és irodalommal foglalkozott. Sokat olvasott, müveit ember volt, szabad idejét legszívesebben a saját óriási könyvtárában töltötte. Harctéri naplóját tiz kötetben adták ki. Irt vadászati munkákat, tehetségesen rajzolt, sőt még költeményeket is irt. Amikor egy revíziós dalra országos pályázatot hirdettek, elvállalta a bíráló bizottság' elnökségét. Nemcsak ezrével olvasta el a beküldött pályamunkákat, hanem maga is irt egy revíziós költeményt, amelynek egyik verse igy hangzik: Mindennapi forró imánk. Jó Istenünk, tekints miránk, , Hü néped a magyar halálig. Fegyvert is fogott érted váltig. Mutasd igazát a világnak. Sújtó kezed vedd már le róla. Sorsunkat fordítsd újra jóra. Tégy igazságot szép hazánknak! (1932) Nem nagy költészet ez, de az bizonyos, hogy más Habsburg főherceg aligha irt hasonló verset. Mikor magyar hazáját el kellett hagynia, Bajorországba költözött. Regensburg mellett éjit egy régi kastélyban. Fia, a tehetséges és népszerű József Ferenc főherceg már évekkel ezelőtt Portugáliában meghalt. Magyarországon ma is sokan élnek, akik kedvesen emlékeznek az utolsó magyar Habsburgra. „Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA betegeket, kik még egy lépést sem voltak képesek tenni többé, hogy elhelyezzék őket körben a teremben, mig mi a vetítőkészülékkel a terem legvégén foglaltunk helyet. Sohasem láttam még ilyen figyelmes, meghatott közönséget. Minden szem a képeken függött és szinte kísérteties csend volt, hogy valamenynyien hallhassák azokat a szavakat, melyeket a képek bemutatására mondtam. Néhányan nagyothallottak és kétségbe voltak esve emiatt — mikrofonunk nem lévén — mire Emma barátnőm odahuzótt melléjük és mindég megismételte számukra a mondottakat. Meséltem nekik a bécsi operáról, Mozartról, Goethéről, és azokról a gyönyrü időkről, melyek már elmúltak és nem jönnek vissza többé. Annyira elmerültek a múltba, hogy mikor az utolsó képet is kivettük a vetítőből és felgyújtottuk a villanyt, szinte felszisszentek valamennyien. Arról beszéltünk, mennyire élvezte a sok szegény beteg öreg az előadást. Micsoda lelkes közönség! Erre Emma barátnőm nevetve fordult felém: . : | “Élvezték, az igaz. De azt hiszem, aki legtöbbet nyert ebből az előadásból, az te magad voltál. Hiszen csak úgy ragyog az arcod a boldogságtól!” _ ________ UMfc Utrám
