A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1962-08-03 / 31. szám

2. OLD AK

I MII .........

A JÓ PÁSZTOR

(THE GOOD SHEPHERD;

Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította

Megjelenik minden pénteken

Published every Friday

Published by — Kiadó

the good shepherd publishing company

Szerkesztőbég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22ad STREET CLEVELAND 14, OHIO

Telefon: CHerry 1-5905

ELŐFIZETÉSI DIJAK:

Egy évre ................................

Fél évre ..................................

SUBSCRIPTION RATES:

$8.000ne Year ..............................$8.00

$5.00Half Year ..............................$5.00

Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio

AZ UJ IRANI KORMÁNY HELYZETE

Iran uj miniszterelnökének, Asadollah Álamnak, határozott előnyei vannak elődjével, Dr. Ali Aminivel szemben. Elsősorban: a sah és Dr. Amini között régóta feszült volt a viszony, Álam és a sah viszont régi, benső barátok.

Álam sokkal simább és diplomatikusabb adminisztrátor, mint elődje volt. Ezenfelül, az uj miniszterelnök uj választásokat Ígért s ez bizonyára növeli majd népszerűségét egyes politikai csoportok előtt.

Mindezek a tényezők azonban em döntők Assadollah Álam igazi sikerét illetően. Feladata leglényegesebb része, tömören, a következőkben foglalható össze:

A jövedelmi adót vaskézzel kell behajtania mindazoktól a vállalatoktól és érdekeltségektől, amelyek eddig elkerülték anak fizetését. Meg kell szüntetnie az iráni adminisztrációban egyre erősebben jelentkező korrupciót és bizonyos körök számára való kedvezést. S talán, a feladatok legfontosabbika: társadalmi és gazdasági reformok életbeléptetése, mindenekelőtt: földosztás.

'Mindezek után, arra kell rámutatnunk: az uj miniszterelnök 70,000,000 dollár költségvetési deficitet örökölt elődjétől. Ez a deficit, az iráni viszonyokat tekintve, nagyon magas.

Álam miniszterelnök nemrégiben kijelentette egy egy sajtóértekezleten, hogy a költségvetési difiéit felszámolásában, fokozott amerikai támogatásra számit. Ezzel kapcsolatban, a következő a helyzet:

Az Egyesült Államok nemrégiben felemelte Iránnak nyújtott segítségét, amikor azonban ezt nem volt hajlandó tovább fokozni, elkövetkezett a miniszterelnök, Dr. Amini lemondása.

' Bármennyire is indokolatlannak tűnik, hogy Irán magasabb amerikai támogatást kapjon az uj miniszterelnök adminisztrációja idején, mint amilyet kapott elődje kormányzásakor, mégis ez látszik az egyedüli lehetséges megoldásnak.

Asadollah Álam a kommunizmus határozott ellensége és az Egyesült Államok régi barátja. Kétségtelennek látszik, hogy Amerikának támogatnia kell az uj miniszterelnököt, aki társadalmi és gazdasági reformok fokozatos bevezetését is megígérte s ezzel erősebben állíthatja Iránt a demokrácia oldalára.

JÓKEDV ÉS ALKOHOLIZMUS

Az északirországi Belfast orvosszövetségében Dr. David Davies egy londoni ideggyógyászati intézet igazgató főorvosa az alkoholizmusról tartott előadásában többek között ezeket mondotta: “a jókedvű, társaságot kedvelő emberek könnyebben válnak alkoholistákká, mint a mogorvák és a magukba zárkózottak. Ennek az a magyarázata, hogy a jókedélyü emberek több meghívást kapnak társaságbeli összejövetelekre és gyakrabban látogatnak el korcsmákba, mulatóhelyekre, mint az emberkerülők”.

Ezzel a megállapítással nem értünk százszázalékosan egyet. Igaz az, hogy általában a vidám embereket jobban kedvelik a társaságokban, mint a mogorvákat, de ennek az alkoholizmushoz vajmi kevés köze van. Aki az alkoholizmusra hajlamos, társaságon kívül is be tudja szerezni a maga szeszestital szükségletét. A józan felfogású, fegyelmezett ember viszont társaságban sem issza tökrészegre magát — mindig tudja, hol a határ.

KÉTARCÚ POLITIKA

A Janusarcu politikai vonalvezetésnek legklasszikusabb példja: Jugoszlávia. Az Adria-tenger melleti ország kormányformája nehezen határozható meg: lényegében kommunista, de gyakorlatilag felemás, mivel nem követi mereven a marxi-lenini dogmákat. Ezért átkozza ki gyakran Titot Moszkva, ezért nevezi őt időnként “láncos kutyának”, hogy aztán ismét keblére ölelje, mint a megtért fiút.

Ugylátszik Tito ismét “megtérőben” van; a legújabb jelentések szerint ugyanis erélyes intézkedéseket hozott a magánvállalkozás ellen. Az uj rendelkezés nehéz helyzetbe hozza az amúgy is megnyirbált jogokkal rendelkező kisipart. Ezzel még szorosabbra vonta azt a hurkot, amely a magánvállalkozás munkáját akadályozta. Tito szerint ezzel egy lépést tettek előre — a szabad világ véleménye azonban az, hogy Jugoszlávia ezúttal mérföldeket lépett — hátrafelé . . .

o_ji

A Jó PÁSZTOR ^

CSÓK ÉS BOROTVA

Alig hiszem, hogy az amerikai néger-probléma teljes volna, ha a néger középosztállyal foglalkozó, egyik előző cikkem után, nem próbálkoznék meg a néger nyomortanya leírásával. A néger nyomortanya különleges problémája a fehéreknek és a négereknek egyaránt. Különleges problémája a hatóságoknak és különleges problémája az adóhivatalnak.

Kezdetben, azt a kérdést tehetjük fel: van-e valami értelme néger nyomortanyáról be- Xttrihx Miklós szélnünk? Különbözik-e a néger nyomortanya a fehér nyomortanyától?

Mindazok, akik mindkét fajta nyomortanyát ismerjük, nyugodtan felelhetjük: rendkivül lényeges külömbségek vannak. Elsősorban: a fehér nyomortanyán, nappal és éjjel is, csak fehéreket láthatunk. A néger nyomortanyán viszont, az éjszaka és a nappal bármely órájában is, legalább ugyanannyi fehért találhatunk, mint amennyi négert. Akik a fehér nyomortanyán laknak, vagy annak utcáin járnak, kivétel nélkül olyan emberek, akik fillérekből tengetik életüket. A néger nyomortanya utcáin járók, vagy szörnyű, piszkos és düledező házaiban lakók jórésze nem szegény, sőt az átlagos, polgári jövedelmű amerikainál több pénzt keres.

A prosztució, amely egyaránt népszerű mindkét helyen, a fehér nyomortanyán alig biztosit szűkös megélhetést az ebből élő nőknek. A néger nyomortanya prostituáltjai viszont nagyon jól keresnek.

Az alapvető különbség az: a fehér nyomortanya utcalányai a nyomortanya lakóitól kapják “munkadijukat”, legtöbbnyire nehezen szerzett, gyűjtögetett néhány dollárt. A néger nyomortanya prostituáltjainak fizetett csókja drágább, mert kelendőbb. Fehér és néger férfiak, a polgári osztályhoz tartozók, rendszeresen látogatják a nyomortanyát. A néger prostituáltnak hasonlíthatatlanul nagyobb a szexuális vonzereje a fehér férfiakra, mint fehér nőknek.

E az oka annak, hogy a néger nyomortanyák utcáin, a nap és az éjszaka minden órájában, sok fehér embert találhatunk. Az itt lévő nők jómódúak és a város különböző, polgári negyedéiben laknak. Legtöbbjüknek saját háza van. Átlagos havi keresetük eléri, vagy meghaladja egy jólfizetett acélipari szakmunkás jövedelmét.

Nemrégiben, a néger nyomortanya egyik prostituáltja, akit Connienak hivnak, eképpen foglalta szavakba a helyzet lényegét, miközben whiskeyt ittunk a néger nyomortanya egyik koszos és züllött korcsmájában:

— Én nem lakom itt. Senki a lányok közül nem

lakik itt, mert az szégeny volna. Ocsmány hely ez! Ide csak “dolgozni” jár az ember.

Csodálatos módon, a néger nyomortanyán egyetlen olyan korcsmát sem lehet találni, amelynek néger volna a tulajdonosa. Az ilyesmihez pénz- kell és amelyik négernek van, az a polgári negyedben nyitja meg bárját. A néger nyomortanyát senki sem gyűlöli úgy, mint a polgári osztályhoz tartozó négerek. Gyakran járnak ide nőért és aztán, amint lehet, futnak kifelé a szeméthulladékkal borított utcákból és önmaguknak sem akarják bevallani, hogy — itt jártak.

A néger nyomortanyának majdnem minden korcsmája német menekültek kezében van. Nem tudok felelni arra a kérdésre: mi ennek az oka? (Azt sem tudom, miért specializálták magukat például az olaszok gangsterizmusra és fodrászatra.)

A néger nyomortanya korcsmái szinte hihetetlenül jóljövedelmező üzletek. Német tulajdonosaik rövid idővel a megnyitás után már vagyonos emberek lesznek. Az itt ivó néger és fehér férfiak, akik nőt keresnek, arra a rövid időre, amig itt vannak, szórják a pénzt. A lányok maguk is könnyükezüek, mert jól keresnek. Sokat isznak. Nem is lehet ez másként, mert gyakran órákig kell ülniük a korcsmában, áldozatra várva. Az időt agyon kell ütni valamivel.

Ezeknek á korcsmáknak a tulajdonosai olyan magas adót fizetnek, hogy alig akad a városnak elegáns étterme, amely megközelítené. Ez a főok, amiért az adóhivatal és a városi hatóságok nem beszélnek ezekről a dolgokról és szó nélkül tűrik a néger nyomortanyán virágzó prostitúciót.

Mi sem jellemzőbb az egész helyzetre, mint egy jelenet, amelynek nemrégiben voltam szem és fültanuja. Az egyik prostituált hanyagul lóbázva retiküljét, ásitozva ballagott az utcán. Az őrszemes rendőr barátságosan odaszólt neki:

— Hello, Tina, hogy megy az üzlet ma?

— Gyengén George, átkozottul gyengén. A férfiaknak nincs pénzük a lányokra. Hja, ez a gazdasági pangás! — felelte Tina szakszerűen.

Gondolom, senkinek sem lehet kétség affelől, hogy a rendőr teljesen tisztában van Tina “hivatásával.”

A nyomortanya szörnyű szobáinak vannak állandó lakói is. Ezek azok közül kerülnek ki, akik a nyomortanyán dolgoznak. Csaposok és áltaában olyanok, akik az itt zajló üzletágak valamelyikével kapcsoatban vannak. A lányok kivételt képeznek, mert egyikük sem lakik itt.

Az itt lakók egyáltalán nem szegény emberek. A nyomortanya állandó virágzásában nem lehet rosszul keresni. Ezek az emberek mégis állandó filléres gondokkal küzdenek. Ennek az (az oka, hogy bármennyi pénzük is van, ellóverseny-A RÉGI JÓ IDŐK

Drága szép magyar anyanyelvűnk gazdagságát, szóbőségét bizonyítják az alábbi kis histó— De szép brilliáns gyűrű van az ujjadon, te Miska. Ugyan hol vetted?

— Hát ez kegyes hagyománya szegény boldogult jó apámnak. A dolog úgy történt, hogy amikor édes apám halálát érezte közeledni, elhivatta a közjegyzőt, testamentumot csinált. Hatan vagyunk testvérek. Fekvő vagyonát édesapám már korábban szétosztotta köztünk

igazságosan. Amikor testamentumot csinált, neki már csak 70,000 forint készpénze volt, ami felett rendelkezhetett. Rendelkezett pedig a következőképpen: Hat gyerekem van, minden gyerekem örököljön 10-10,000 forintot, marad 10,000 forint. Abból édes gyermekeim vegyetek egy szép követ.

— No és?

— A 10,000 forinton a boldogult atyus utasítása szerint vettünk egy szép követ. A gyerekek közt én vagyok a legöregebb, a követ én hordom az ujjamon ... Ez az a kő. . .

*

A leghaszontalanabb foglalkozás a kéményseprőé, — az ott is vakarja, ahol nem viszket.

*

Tanulja az iskolás gyerek a leckét az asztal mellett. Mellette a papa újságot olvas. Kérdezi a gyerek: Édesapám, itt a könyvben ezt olvasom: “búbos banka.” Nem értem, mi az, magyarázd meg, édesapám. — A papának sincs halvány sejtelme sem a szó jelentéséről, lévén városban lakó atyafi, — de valamit mondani kellett.

— A búbos banka, — édesfiam, — egy bolond hal.

— Bolond hal? De hiszen itt a könyvben az van írva, hogy a búbos banka az erdőben ágról-ágra ugrál . . .

— Hiszen éppen azért bolond hal.

*

Mennek a vadászok az erdőben cserkészni. Az egyik tisztáson cigányok táboroznak.

Sátoros kocsi, amellé kicsapva a füvet tépdesi egy kehes ló, a cigány ember, a felesége meg

hat gyerek. A gyerekek közül a három legkisebb anyaszült meztelen, a két legidősebben egyegy rövid nadrág, a középsőn egy rossz nyakkendő.

Kérdezi az egyik vadász:

— Te cigány, — tied ez a sok gyerek?

— Igenis nagyságos ur, én ruházom őket.

*

Megy a debreceni pogár hajnali három órakor a tanyára. Útközben becsenget a Nihalovics patikába. Kijön kis idő múlva az inspekciós segéd, akit legédesebb hajnali álmából riasztott fel a csengetés.

— No mi kell, atyámfia? Ki haldoklik?

— Hála Istennek, uram, köszönöm szives kérdését, egészséges az egész család. Nékem agyik az ur két garasir bajuszpedrőt.

— Mogy az a jó Isten tegye kendet a villahajtóba, micsoda szemtelenség, hajnali három órakor felverni az embert két garasos bajuszpedrőért?

— Ne okvetetlenkegyik a tekintetes ur, mer mingyán máshoz megyek.

*

Turista-társaságot vezettem valamikor régen Ausztriába, meg Olaszországba. Jómódú, becsületes gazdalegény volt a három fiú, azok egyikéé volt az öreg Ford kocsi, amelyiken az utazás történt. Magam voltam a negyedik. Egész utón magyaráztam nekik, hogy mit fognak látni Olaszországban, különösen Velencében —, arra voltak a legkiváncsiabbak. Ott fogjátok látni, — magyaráztam a Szent Márk téren, az automata óratornyot, annak a tetején áll két vasszobor, kalapács van mindegyik kezében.Előttük egy-egy harang. Azok jelzik a zidőt Velencében. Minden órában a két szobor a harangokon veri ki az időt, egyik a negyedeket, a másik az órákat. Amikor a déli tizenkettőt kiütötték, az egyik szobor félrefordul, ott áll egy kis ágyú, annak üt a gyujtószegére a kalapáccsal, az elsül, ez az ágyulövés jelzi, hogy dél van.

Megérkeztünk szerencsésen Velencébe. Már délelőtt 10 órakor ott állott a társaság az óratorony előtt. Mondom nekik, sok idő van még délig, addig menjünk be ide a királyi palotába, azt itt dózse palotának hívják, sok becses ritkaság látható abban. Majd kijövünk a déli harangszóra. Úgy is lett. Végigvezettem őket a sok fényes termen, fegyvertárakon. Fél tizenkettő lett, mi re a tanácsterembe értünk, melynek egy Rafael kép adja főékesságét. Megállunk előtte. No fiuk,

Dr. 5>:ánihó Jóuaf

Irta: KÜRTHY MIKLÓS

zik, vagy elisszák. Számukra ez az élet megszokott módja és ezrével találni köztük olyanokat, akik a nyomortanya sikátorain túl sohasem tették ki lábukat “a másik világba.”

Azok között, akik nem ismerik a néger nyomortanyát, az a hiedelem uralkodik, hogy a fehér ember állandó életveszedelemben van itt. Ennek azonban az ellenkezője igaz és — amennyire egyáltalán Amerikában ez lehetséges — a fehér emberek élete meglehetősen nagy biztonságban van itt, nagyobb biztonságban, mint bárhol másutt.

Ennek a magyarázata rendkivül egyszerű. Ha a gyilkosságok elszaporodnának, annak rövidesen hire menne és fehér ember nem tenné be többé a lábát. Ezzel pedig megszűnnék a néger nyomortanya gazdasági virágzása. Ez nem jelenti azt, hogy nincs bőven gyilkosság. Rengeteg van. A nyomortanya lakói és “dolgozói” egymást gyilkolják. Olykor haragból, ritkán féltékenységből és majdnem mindig anyagi okokból. Egyik lány elteszi láb alól a másikat, mert rontja az üzletét, valamelyik csapos megöli barátját, a másik csapost, mert az becsapta őt a lóversenypénzek elszámolásával.

A néger nyomortanya lakói és dolgozói — férfiak és nők egyaránt — nem használnak boto, vagy kést a gyilkossághoz. Kizárólagosan élesre fent borotvát használnak. Az utcalányok retiküljében és a férfiak kabátzsebében ott lapul a borotva. Olyan nélkülözhetetlen kelléke életüknek, mint polgáremberek számára a zsebkés, vagy a fésű. Ha a néger nyomortanya peremén egy férfit, vagy egy nőt úgy találnak holtan, hogy borotvával vágták el a torkát, a rendőrségnek nincs kétsége afelől, hogy a gyilkos a néger nyomortanya “tagja.”

A nyomozás azonban hiábavaló. Senki sem vall a másik ellen. Különleges, sötét összetartás ez a néger nyomortanyán. Sehol ilyen erős összetartást nem találunk.

A néger nyomortanya azonban a legnagyobb problémát az NAACP-nek jelenti.

Nem tudnak mit kezdeni a kérdéssel és jelen pillanatban úgy vélik, az egyetlen dolog, amelyet tehetnek: hallgatnak felőle. Egyházak és társadalmi szervezetek azonban mind gyakrabban emelik fel szavukat.

Néhány nappal ezelőtt, hajnalban, amikor lassú lépésekkel jöttem kifelé á nyomortanyáról, a kelő nap sugarai végigpásztázták a néger nyomortanya utcáit és a sikátorokban heverő szemét piszkosan ragyogott a pirkadásban.

A napsugarak nemcsak a szemetet világították meg, hanem rávetették fényüket Amerika egyik legjelentősebb társadalmi problémájára is, amelynek megoldását és felszámolását senki sem láthatja előre. ’■ V

Irta: DR. SZÁNTHÓ JÓZSEF

mondom ez egy valóságos Rafael kép, egy millió forint az értéke, ilyen drága képet sose fogtok látni ebben a földi életben. Ránéz a legöregebb a zsebórájára és szól imigyen:

— Negyedóra múlva déli tizenkettő. Sose mutogassa Józsi' bácsi ezeket a cifra képeket, in« dúljunk kifelé a toronyhoz, mingyár lünek . . ,

*

Kollokválnak a művésznő vendékek a középművészeti főiskolában művészet-történetből.

— No, Cserepes ur, legyen szives felsorolni, miket alkotott Michel Angelo?

— Cserepes ur részletesen felsorakoztatja Michel Angelo alkotásait, kezdve a Szent Péter templomon, végezve a Mózes szobron.

— No még van valami, amiről a jelölt ur nem emlékezett meg, pedig az a legfontosabb. Nos mondja meg?

— Professzor ur kérem, nem tudok több alkotásról.

— Lássa jelölt ur, nem tudja a legfontosabbat, Michel Angelo korszakot alkotott.

*

Férje halála után az özvegy úrasszony erős kézzel vitte tovább a birtok ügyét-baját. Hajnalban felkelt, hogy az etetést ellenőrizze, jelen volt a fej esnél, vigyázott arra, hogy a béresek, meg kocsisok ne mászkáljanak égő pipával nyári időben az asztagok meg a kazalok körül. Felvágta az Isten a nagyságos asszony nyelvét, ami a szivén volt, azt a szája el nem hallgatta. Legtöbbet hallgatott tőle a béresgazda, aki a cselédség felett első fokon dirigál. Azt szidta, kárpálta örökösen:

— Gondatlan, haszontalan, pipogya ember kend János, nagyobb volna itt a rend, ha a fülük közé ütne kend ezeknek a pernahaj dereknek.

Megunta már a béresgazda hallgatni a sok szidást, megszólal eképpen:

— Nagyságos asszonyom, tessik mán felhagyni azzal az örökös szidalmazással. Ezek az emberek becsületesen elvégzik a maguk dolgát. Én is utánnuk látok szerény tehetségem szerint. Ha valami hiányosság van, annak ezek az emberek nem okai, nem vagyok oka én sem. De ha a nagyságos asszony mégis valami hibát lát, — ezt a sok cselédet dolog időben szélnek nem eresztheti, tessik elcsapni engem, hiszen hála Istennek nem vagyunk mink egymással megesküdve . . .