A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1962-12-28 / 52. szám

Menekült Magyarorszag A U.N. főtitkárától nem várunk semmi jót a magyar kérdésben A UN-ben több mint hat éve vajúdik a magyar kérdés megoldása. 1956 óta a rezoluciók tucatja szüle­tett meg, melyek a szabadságharcban megszerzett nem­zeti önrendelkezési jog viszaálllitását, a katonai meg­szállás megszüntetését követelték a Szovjet Uniótól épp úgy, mint a Kádár rendszertől. Moszkva és Budapest nem sokat hederitettek a U. N. többségi határozataira, melyek Írott malasztként az erkölcsi megrováson kivül egyéb eszközt nem vettek igénybe. Ezt a magatartást a U. N. minden megtorlás né.lkül tűrte. Egyetlen elégtételül megtagadták a Ká­dár rendszer mandátumainak elismerését és 1958 de­cemberében a határozatok végrehajtására külön meg­bízottai választott a U. N. közgyűlése: Sir Leslie Mun­­ro személyében. Kádárék azonban nem engedték be Magyarországra, úgyhogy Munro évenként külföldről összegyűjtött adatai alapján adott jeletést arról, hogy mi a helyzet Magyarországon, hány ezer főnyi a szov­jet megszálló sereg, milyen terrorral vezeti vissza Ká­dár a magyarságot a sztálinista járom alá. A Kádár rendszer első éveit a Rákosi által életrehi­­vott terror jellemezte. Valósággal kérkedtek azzal, hogy milyen embertelen eszközökkel és áldozattal nyomták el a szovjet szuronyok segítségével a szabad­ságra vágyó nemzetet. Kruscsev koexistenciával kérke­dő politikája azonban Kádárt is hasonló vonal hirdeté­sére kényszeritette. A külföld felé megjátszották a li­berális változást, viszont a vasfüggöny mögött a bék­lyók csak finomabbá váltak, a helyzet inkább csak rosszabodott a kolhozok erőszakos létesítésével és az anyagi állapotok romlásával. Ebbe a U. N. tekintélyét mélyen sértő, de a vas­függöny javára mutatkozó kötélhúzásban uj fordula­tot jelentett a kubai krízis és U Thantnak főtitkárrá va­ló megválasztása. Abban reménykedtünk, hogy a U. S. megerősödő politikai és katonai helyzete nemcsak a U. N. főtitkáránál, hanem a vasfüggöny mögött is érez téti hatását. A világhelyzet is a Nyugat előnyére han­golódott át. Kruscsevnek sikerült felébresztenie o. amerikai közvéleményt, melynek nyomán megszilár­dultak a délamerikai és európai kapcsolatok. A Szov jetben a gazdasági bajok mellett párhuzamosan jelent­keztek a politikaiak is. A sokat hangoztatott mono­litikus egység töredezőben van, a Szovjet orbituson be­lül még sohasem volt ilyen mérvű széthúzás. Ahány kommunista párt, annyiféle idea, megoldás van erje­dőben. Csak a kelet-europäiäkät tudja Kruscsev féken tartani. A kínai, az albán, a jugoszláv, a kubai és a7 európai munkáspártok eltávolodóban vannak a moszk­vai centrumtól. Egy iibyesen vezetett nyugati poll tika ezekbe a résekbe könnyen beleállhatna és nagy nehézségeket okozhatna a Kruscsevi vonalvezetésnek Elégedő a Sztálin halála utáni időszakra gondolni, mi­kor visszamenőleg megállapíthatjuk, hogy valósággá1 a Nyugat kezében volt a sztálini birodalom visszagom bolyitásának a kulcsa. Az általános világképet a harmadik erőnek, 9 semlegeseknek szemünk előtt lezajló szétmállása tét te a Nyugat részére előnyösebbé. A semlegesség érvei1 a Nyugattal szemben olyan keményen ropogtató sem legesek, mint Nasser, Tito és Sukarno elhallgattak, amikor táboruk vezetője, India szorongattatására ke rült. Az Európai Közös Piac erősödése is a Nyugat pozi cióját növelte. Mindezek ellenére megrökönyödést keltett U Thant főtitkári bemutatkozása, feltűnő megértést mu tatott Kruscsev felé, annál kevésbbé érzékeltette, hogy Nyugat felé hajlik a mérleg. Bennünket magyarokat sújtott először a főtitkári politika. Fogadta a kommu­nista magyar delegáció vezetőjét és nyomban kiadta c közlést, hogy elfogadta a meghívásukat. A Kádár kor mánynak a kirakatába tette engedékenységét, viszon1 a titkos diplomácia kulisszái mögé rejtette állítólag azt az igényét, hogy csak bizonyos feltételek teljesítése mellett hajlandó Budapestre menni. Pedig akkor még a főtitkár azoknak a rezolucióknak a végrehajtására volt köteles, melyekben a U. N. közgyűlése többször el­ítélte a moszkvai és budapesti terrort. A U. S. DELEGÁCIÓ JAVASLATÁRA . . . Nyilván a főtitkár kezdeményezésére december 17-én a U. N.-ben uj fordulatot vett a magyar ügy. Ek­kor tették közzé az amerikai delegáció javaslatát,- mely az előzmények udvarias fenntartása mellett arra kéri á főtitkárt, hogy tegye meg azt a kezdeményező lépést, -»melyet jónak tart a magyar ügy segítőkész rendezésé­re. Ugyanakkor az indítvány érdemeinek elismerése mellett Sir Leslie Munro felmentését tartotta szüksé­gesnek. A kérdés ilyetén rendezése nem érte váratla­nul az emigrációs politikát. Már hónapok óta minden Kodály Zoltán SO éwes Kodály Zoltán,a legnagyobb élő magyar zeneszerző, elérte nyolcvanadik 'évét. A kis ma­gyar nemzet zenei nagyhata­lom, — ennek jeleit napról­­napra látjuk a világban. A legnagyobb magyar zeneszer­zőnek lenni ezért rang és mél­tóság. Kodály Zoltánt azon­ban ennél több illeti meg. ő az egész modern zenének az egyik legérdekesebb és leg­jelentékenyebb úttörője. A Háry Jánost, a Galántai tán­cokat, a Psalmus Hungaricust mindenütt a világon elismeri remekműveknek. Kodály ál­landóan szerepel minden szá­mottevő hangverseny műso­rán. Amerikai városokban is alig múlik el egy hát Kodály­­muzsika nélkül. A 80.-ik szü­letésnap alkalmával mégsem Kodály Zoltán zenei jelentő­sége az, amely a képzeletet foglalkoztatja. Emberi nagy­ságát elsősorban érezzük,meg hatott lélekkel, azoknak a kö­rülményeknek megfelelőleg amelyek között élünk, és ame­lyek mindennél jobban fel­­magasitják előttünk Kodály Zoltán alakját. Az ősi magyar népdal mo­tívumok gyűjtése, Kodály Zol tán és Bárók Béla közös mün­­kája, sokszor méltányolt és íelismert, nevezetes cseleke­­let. Teljes megértése még ig is az eljövendő nemzedékre vár, aminthogy igazán tel­les hasznát is csak unokáink és dédunokáink fogják ven­ni. Mind a mai napig érthe­tetlen és majdnem hihetet­­en jelenség, hogy Bárók Bá­la és Kodály Zoltán zenei fel­fedező bolyongása annak ide­ién eredménnyel járt. Sok száz esztendő elhanyagoltsá­gából, feledéséből és főként orzitásából kellet kihüvelyez ni az ősi magyar muzsika mo ivumait, magát a zenei ská­­át is, amely messze eltér az mrópai mintától. Európa né­­lány száz éven át elfogadott nagyar muzsikának egy oly enei anyagot, amelyben az isi magyar motívumok csak lyomokban voltak meg. Ezek lez járult rengeteg cigányos lallam és változat, cigányze­­lészek vagy dilettánsok ér­­:elgései, a zenei romantiká­nak megfelelő szöveggel. Ezt 1 cigányos, érzelgős dallam­­myagot elfogadta magyar mu zsikának az egész nemzet, de elfogadták olyan magasrendü művészek is, imint például a nagy Liszt Ferenc és Johan­nes Brahms. Magyar rapszó­diák nem magyarosak, hanem cigányosak. Amikor Bartók és Kodály ennek a zenének alacsony rendüségét hirdette a magyar művészi életben példátlan vi­hart keltett. Ellenük fordult mindenki, aki nemzeti egyé­niség megnyilvánulását lát­ta a cigánnyal való duhaj­­kodásban, a segéd jegyzőtől a miniszterelnökig és a postás­kisasszonytól a hercegnőig. Különös szenvedélyt és gyű lolséget oltott bele a tárna dásba az a tény, hogy Bar­tók és Kodály nemcsak ma­gyar zenei motívumokat gyűj­tött, hanem román és szláv dallamokat is. A Felvidéken és Erdélyben a kultúrák any­­nyira összekeveredtek, hogy,, az együttes gyűjtést nőm is lehetett volna elkerülni, a két nagy zenésztől azonban min­denképen távol állt a nemze tiségi diszkrimináció. Zlenei feladatot oldottak meg, nem politikait. Évtizedekig tartottak a hangban, tartalomban egya­ránt méltatlan támadások. Ko dály Zoltán soha egy erőtel jes hanggal, egyetlen nyoma tékos jelzővel nem reagált a vádakra. Átható erejű sötét kék szemével egyszerűen el nézett a megbokrosodott nó tászerzők fölött, akik nem ér hettek fel az ő művészi és erkölcsi magasságába. Téved hetetlenül, megtorpanás nél kül folytatta élete nagy kül­detését: háttérbe szorította a vásári gajdolást, helyette visszaadta a nemzetnek iga zi, ősi, magasrendü muzsiká ját. Manapság háromezernél több népi zenekar szolgálja az ősi magyar zenét és a: elkövetkező évtizedekben í fejlődés kétségkívül továbl fog tartani. Ennél többet ta Ián soha senki sem tett egy nemzet kultúrájáért. A második világháború utá ni időkben megélhettük Ko­dály Zoltán emberi és művé­szi jelentőségének további nö­vekedését. Folytatta az álta la és Bartók Béla által gyüj tött népi dallamok közlését és folytatta zenei tevékeny igyekezetükkel azon voltak, hogy megakadályozzák ezt a megoldást. A U. N. közgyűlése 18-án, a külön bizott­ság utolsó tárgyalási napján, utolsó napirendként fog­lalkozott a magyar üggyel. Rowan amerikai delegátus terjesztette elő az indít­ványt, utalt az 56-os végzetes napokra, amelyek elte­mették a magyar szabadságot, melyet még a UN rezo­luciók sem tudtak feltámasztani. Csatordai Károly a magyar delegáció vezetője épp úgy, mint a szovjet olokk többi tagjai, a régi kopott lemezt tették fel fo­nográfjukra. Hidegháborúról panaszkodtak ők, akik helyeselték, hogy a magyarságot újból a szovjet tan kok hajtották járom alá. Az ülés gyorsított tempóban folyt le. A hozzászólók csak röviden ismertették dele Rációjuk álláspontját. Mégis meg kell emlékeznünk < íyugati országok, Olaszország, Franciaország és külö nősen a kis Dánia szószólóinak bátor és biztató sza­vairól, melyek azt a reményt keltik bennünk, hogy a íyugati világ lelkiismeretét még élénken foglalkoztat 'a a magyar kérdés. A délamerikai országoknak is ja vult az üggyel kapcsolatos magatartása. Colombia é ■^eru delegátusa rövid felszólalásukban bátran hangoz atták demokratikus eszméiket. A szovjet blokk termé ’zetesen ellene volt még ennek a megoldásnak is. Az eredményt a rövidre kurtított tárgyalás után nyom­ban kihirdette az elnök. 43 szavazattal 18 ellenében és 32 delegáció tartózkodásával fogadta el a Bizottság az amerikai delegáció javaslatát, mely megszüntette Munro megbízatását és a kezdeményezést a főtitkárra bízta. Sir Leslie Munro is felszólalt és ismertette f magyar nép kiszolgáltatott helyzetét, mely szerinte külső látszat ellenére változatlanul magán hordja a szovjet kolonializmus bélyegét. ségét, változatlanul a réginek szellemiében. A kommunista hatalom számtalan kísérletet tett, hogy Kodály Zoltánt politikailag kihasználható ál­lásfoglalásra rábírja. Még csak lehelletnyi eredményt se értek el. Kodály Zoltán ép­pen úgy átnézett a kommu­nista hatalmasokon, mint régente a megbokrosodott so­vinisztákon. Egyszerűen nem értek fel hozzá, az alulról­­felfelé való szólongatást pe­dig bizonyos idő imulva abba­hagyták. Kodály Zoltán mind a ma~ i napig úgy muzsikált és komponált, ahogy igaz lelke és művészi felfogása diktál­ta. Ez a felfogás a legtisz tábban és legsajátosabban ma gyár. Bartók Bélánál is ma­­gyarabb, a szónak bizonyos értelmében. Bartók az össze gyűjtött magyar motívumok ra általános emberi monda­nivalót épített rá. így ért el világraszóló jelentőséget, igy alkotta meg legfontosabb mü­veit. Kodály Zoltán mindig is megmaradt tisztán a magyar szellem zenei kifejezőjének. Legutóbb otthon nagy siker­rel játszott zenekari müve ugyanolyan magyar szellemet áraszt, mint a Háry János, vagy a Psalmus Hungaricus. Nemzetén át természetesen az általános emberi kultúrát szolgálja, de hamisítatlan ma gyár motívumok bevitelével. Nyolcvanadik születésnapján legjelentéktelenebb kitüntető se az az érdemrend, amellyel a kommunisták megajándé­kozták. Övé az egész nemzet hálás szertete, és a kultur­­világ mélységes megbecsülé­se. HELYREIGAZÍTÁS A Menekült Magyarország legutóbbi számában tévesen jelöltük meg a katonai költ­ségvetés terheit. Azt állítot­tuk, hogy még a csecsemőket is évi 7200 forint terheli. Ez a szám téves, 720 forint az egy főre eső járulék. FEKETE KARÁCSONY BUDÁN 1944-BEN Irta: PFEIFFER ZOLTÁN Valahányszor felgyulnak a karácsonyi gyertyák, emlé­kezetemben végigfutok vala­mennyin. A gyermekkoriak­nál önfeledten időzöm, úgy tűnnek fel, mint egy elsii­­lyedt világ üzenetei. A század elején Budán Krisztina tér­től a Svábhegy tetejéig min-Pfeiffer Zoltán ienütt halkan csilingelt a ka­rácsony misztikus muzsiká­ja. A kerteket, utcákat ellep­te a hó, az öreg házak fehér ünnepi köntösben a biz­tonság, a megelégedés han­gulatát árasztották. A gyerekeket korán délu­tán elküldték hazulról. De, nem tetszett a korcsolya, a szánkó, még a hógolyózás se. bekukucskáltunk mindenüvé. Sűrűn kopogtattunk, hogy ha­zaimehetünk -e, s mikor ki­nyílt az ajtónk, az öröm és a várakozás izgalmával áll­tunk a karácsonyfa elé. Mint árnyék a fényt, úgy követi a képsorozat végét 1944 de­cember 24: a fekete budai ka­rácsony. Estefelé ropogó hóbaií bak­tattam egy barátomnál me­nedéket nyert családomhoz, ló papírokkal a zsebemben. Az uj bajusz és a szemüveg cülön biztonságot kölcsönöz­­ek, hogy nem vagyok azo­nos a náci ellenes Bajcsy-Zsi linszky összeesküvés körözött kisgazdapárti “főcinkosával” Ahova tartottam — a tabáni temető környékéről — el­tűnt a régi kedves hangulat. Az elsötétítés fekete kendő­jével borított utcákon csak a ho világított. Egy-két ké­sői hazatérő kísérteiként su­hant végig az elhagyott vidé­ken, melyet még akkor nem szántottak fel az oroszok bőm bái. A rémhírek mindenkit hazakergettek. Az oroszok a Dunántúlról váratlanul átcsap tak Hüvösvölgybe. Az egész város megdermedt. Várták, hogy írni történik velük, ne­héz szívvel készülődtek a ka­rácsonyra. A gyerekek a karácsony­fa előtt megszabadultak az országra nehezedő, baljóslatú nyomás alól. Mi is egy pár pillanatra felengedtünk, meg­feledkeztünk a náci vérözön­­ről és pusztulásról és a va­csora után az ifjúsággal e­­együtt merültünk el az uj já­tékok bufelejtő örömébe. Egy szerre égzengés, földindulás rázkódtatta meg az egész kör­nyékét. A szovjet karácsony este nehéz tüzérséggel és ak­navetőkkel megkezdte Buda ostromát. Az öreg budai há­zak recsegtek, ropogtak, s megbillentek, összeroskadtak és a romok közül, a kialudt fényű karácsonyfák mögül a rozzant pincékbe költöztek be Buda életben maradt ifjai és öregei. ÖRDÖGÖK ALKONYA A magyar Kommunisták novemberi VIII. kon­gresszusát elkerülték az uj ideák, az uj megoldások. Valahogy visszaestek azokba a kezdetleges szóla­maikba, amelyek 1925-ben az első kongresszus alkal­mával jellemezték mozgalmukat. De már 1962-ben vágyálomként hatnak a négy évtized előtti büszke jelmondatok: A tőkésvilág hanyatlik, belepusztul a gyarmatok elvesztésébe, a világsztrájkok sikeresen felődnek és rövidesen beköszönt a szovjet világura­lom napja. Azóta a tőkés világ, azaz a nyugati demokráciák megszabadultak politikai és gazdasági válságaiktól. Különösen Európa soha nem látott jólét és belső biztonság küszöbén áll. A munkásosztály pedig, ame­lyik egykor Kelet felől várta a megújhodást, meg­rettent a népi demoráciák embertelenségeitől, gyat­­raságaitól, odaadó hive és támasza lett a nyugati szabad életformának. A gyarmaiti rendszer felszámolásához fűzött lenini álmok szétfoszlottak. Napjainkban szabadul­tak fel a volt gyarmatok, s ebbe a változásba a volt gyarmattartók nem rokkantak bele, sőt nagyszerű fejlődésüknek vagyunk tanúi. A vasfüggönyön belül viszont sokasodnak a ne­hézségek, eltűnt soraikból a derűlátás, politikai és gazdasági válságok váltogatják egymást. Az ideo­lógiájuk is veszített lendületéből, egyre bonyolultab­bá válik, a dogmatizmus és revizionizmus vitájának labirintusában még olyan jószimatuak, mint Maro­sán is eltévednek. A szovjet eszme elgyöngülése laboratóriumi pon­tossággal Magyarországon észlelhető. A Kádár rend­szer azzal tudja magát a felszínen tartani, hogy fá­ból vaskarikaként demokratának álcázza magát. Be­vallja, hogy az ország többsége nem marxista, és fé­lelmében odáig jutott el, hogy a demokratikus kivá­lasztás előnyeit emlegeti. A valóságban azonban nincs változás, mert Kádárék kormányzatát épp úgy a szovjet szuronyok biztosítják, mint egykor Rákosi uralmát. BETLEHEMI KIRÁLYUK Irta: JÓZSEF ATTILA Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta, biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem, Segits, édes Istenem. Istenfia, jónapoí, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. Úgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád. Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle földi király személye. Adionisien, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyt hat marékkai, tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, Aki szerecseny király. Irul-pirul Mária, Mária, boldogságod kis mama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kén® szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kivánok! ___A Jó PÁSZTOR_____ 4. OLDAL_________-------------..Jü—------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents