A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1962-12-21 / 51. szám

Az Amerikai Magyar Református Egyesület hiva- 1 talos lapjában, a “Testvériség”-ben, Kecskeméthy Jó- • zsef titkár ur, cikksorozatban számol be magyarországi : útjáról "Európai és hazai utunkról" cimmel.

Olvasóink bizonyára emlékeznek arra: az Egyesü- ' let felelős tényezői tagadták, hogy titkáruk zarándokút- ' ra vitt amerikai magyarokat. Erre való hivatkozással, 1 most Kecskeméthy első cikkéből idézzük az alábbi rész- 1 letet: 1

"Persze, hogy voltunk százketten Magyarországon! 1 Láttuk szebbnél szebb tájait, falvait, városait. Láttuk c rokonainkat, testvéreinket, barátainkat, fajtánk és hi- " tünk tengerentúli gyermekeit, akikért mentünk. Azok közül, akik voltak, sokan ismét készülnek azokkal az 1 újabbakkal együtt, akiknek a száma egyre nő s a jeleni- 1 kezések egy újabb, hasonló útra már is folyamatban ‘ vannak. Jelentkezők az utal kapcsolatban Írhatnak kör.- ‘ pontunkba és beszélhetnek illetékes szervezőinkkel."

Ha nem tudnók, hogy ezeket a lelkendező sorokat \ a Református Egyesült titkára irta, méltán hihetnők, ; hogy talán a magyar komjmirjfista utazási ügynökség, ' az Ibusz, csábit ja hazautazásra az amerikai magyarokat. Százkét zarándokutas! Az olvasó fantáziájára bizb ;'-’k annak megítélését: hányezer jó amerikai dollárt , ’iak Magyarországon a kommunistáknak?

Számunkra azonban az a legmeglepőbb, hogy Kecskeméthy titkár ur csupán a szép tájakat látta Magyarországon. Vájjon, elkerülte volna a titkár ur figyelmét.

• hogy Magyarország ma is kommunista megszállás alatt | nyög? Vájjon, a titkár ur, nem látott egyetlen szovjet tankot, egyetlen kommunista katonát sem . . . egyetlen könnyesszemü magyart sem, a szép tájakon? Elkerülték-e a titkár ur szemét a magyiw-országi koncentrációs j'ok és ■ önök, mindig ezre-----VgJ*,a I: ., »sik r-c

i■

szavukat zsarnokság ellen0

Elekeruite-e a titkár ur ügyelnie' az a tény, hogy 1956-ban magyar szabadságharc volt, amelynek folya mán a szovjet tankok, katonák és magyarországi cinkosaik tömegmészárlást végeztek a magyar nép soraiban? Van-e a titkár urnák tudomása Sir Leslie Munro, new zealandi diplomata legutóbbi, az Egyesült Nemzetei Szervezete elé beterjesztett jelentéséről, amely leszögezi: Magyarország ma is önrendelkezési jogától meg fosztottam a szovjet szuronyok árnyékában él? Ha Kecs keméthy titkár ur minderről nem tudott, talán maga val kellett volna vinnie néhány szabadságharcost, akii megmutatták volna neki a budapesti Ferenc teret, a IX., VIII. és VII. kerületeket, anelyek utcáin ezréve, haltak hősi halált magyar nők és férfiak.

A magyarországi pártvezetés, luxus-autókon szá guldoznak és az amerikai magyar turisták dollárjai se gitik őket ennek az életmódnak a fenntartásához. A dolgozó magyar tömegek pedig — életük az IKKA csomagok nélkül a puszta létezés színvonalát sem éri el — könnyesen, vagy száraz, égő szemmel viselik a zsarnokság igáját. Honnan várjanak segítséget, megértést, ha már az amerikai magyarság olyan vezetőtényezője is, mint a Református Egyesület belépett azok közé, akik a kommunista rezsim idegenforgalmát növelik és amerikai magyarokat és dollárokat szállítanak a kommunistáknak; amikor titkára szép tájakról, falvakról es városokról ir áradozva, de egy szava sincsen arról, hogy a szép tájakat szovjet katonák és tankok lepik el, hogy az ország börtönei tele vannak szabadságharcosokkal? A tájak valóban szépek, minden amerikai-magyar tudja ezt. Annyi bizonyos azonban, hogy a kommunista zsarnokság alatt szenvedő magyarnak nem sok gyönyörűsége telhetik ezekben a tájakban.

Előző cikkeinkben már leszögeztük: tény az, hogy a Magyarországra való utazás a jelen pillanatban törvényes és kormányunk nem gördít akadályt azok útjába, akik a kommunista paradicsomban akarják elkölteni a szabad Amerikában szerzett dollárjaikat. Nekünk sincs kifogásunk az ellen, hogy utazási irodák, a hajózási és repülőtársaságok, társasutazásokat rendezzenek a vasfüggöny mögötti államokba, hiszen számukra ez “business.”

Miért teszi ezt azonban égy olyan erkölcsi intézmény, mint a Református Egyesület? S gondolt-e vájjon Kecskeméthy titkár ur arra, mi történt volna a zarándokutasokkal, ha a kubai válság fegyveres összeütközéshez vezetett volna Amerika és a Szovjetunió között? Az éppen akkor ott tartózkodókat — mint minden amerikai polgárt — Kádárék azonnal internálták volna. Vájjon, miképpen nyugtatta volna meg az internáltak amerikai hozzátartozóit a Református Egyesület vezetősége?

Őszinte sajnálkozással olvastuk, hogy a Református Egyesület újabb zarándokutat tervez.

Ezzel kapcsolatban csupán azt a tanácsot adhatjuk a Református Egyesületnek, amelynek Kecskeméthy titkár ur csak alkalmazottja, nem pedig tulajdonosa:

Ne próbálják az "üzletet" gyarapítani azzal, hogy amerikai dollárokat és amerikai magyarokat szállítanak kommunista Magyarországra!

2. OLDAL

A Jó PÁSZTOR

A JÓ PÁSZTOR

KÖNYVEK ÉS KIADÓK

KALMÁR GYULA (Becs)

(Trifc GOOD shepherd;

Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította

Megjelenik minden pénteken Published every Friday

Published by — Kiadó

THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY

Szerkesztőbég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STkEET CLEVELAND 14. OHIO

Telefon: CHerry 1-5905

ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES:

Egy évre .......................... $8.00 One Year .....................................$8.00

Fél évre ........................ $5.00 Half Year .................................$5.00

Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio

Mit nem látott Kecskeméthy Magyarországon?

KUmAz Gyula

Megszaporodt; .. italomon a fiatal és már nem is olyan fiats. A üdekunt megjelent müvei. Olyan poszton unok, ahol megfigyelhetem az u.u, emigráns-irodalom fejlődését. stagnálását, vagy éppen v mesését. Örömmel állapítom pieg a gyakorta érkező kötetekből, hogy visszaesésről szó sincs, inkább fejlődésről; elsősorban! nem is mennyiségi, hanem minőségi fejlődésről beszélhetünk. Ma már többé-kevésbbé mindenki a helyére került, többnyire csak- azok Írnak már, akiiének az irás a hivatásuk: az irók és a költők; a jforradalmi konjuktura elhalkulásával az ál-irók visszatértek eredeti foglalkozásukhoz, a könyv-eladáshoz. A feltünedező tehetségek főként a röv lebb nüfajokban mutatkoznak be, aminek szintén, megvan a maga magyarázata: novell&ívLal, vermekkel könnyebb megjelenni, mint terjedelmes, tehát nagy nyomdaszámlát igénylő regénnyel. )

Az utóbbi idők megjelel; bői hirtelen Lökkös Antal novelláit, Ferdinandy György verseit, Jánosfalvy Albert aforizmáit ragadom ki, de megjegyzem: ha alaposan ^körülnéznék könyvespolcomnak az emigrációs irodalom részére fenntartott részében, jó néhány tehetséges fiatal költőt és irót említhetnék meg iizok közül, akiknek csak nemrég jelent meg Írásuk, például Parancs Jánost, Thinsz Gézát, Gömöri Györgyöt, Kannás Lajost, Kocsis Gábort, vagy a> TU n is már névnek számitó Halász Pétert, K< onu ■ Andrst. Dénes Tibort, Gombos Laj sí, m £ egészen fiatalokról. Ne essék itt szó a Mára ükről, a Zilahyakról, a Cs. Szabókról, a F ludy Györgyökről, a Fenyő Miksákról, az Ignotus Bálokról, a Mikes Györgyökről, a Tábori ’álokról, a Körmendy Ferencekről és a többi “befutott nagyról'’. Az ő ügyük csak félig-rÁeddi^ tartozik ide...

Valamennyi kötetnek közös ismertetőjele a gyenge kiállítás. Kivételt nagyritkán azok a könyvek képeznek, amiknek előtétlapján valamelyik kiadó neve szerepel. A szöveg ilyenkor is teli cifrábbnál-cifrább sajtóhibákkal, ami nemcsak az idegen nyomdákról, a magyar szöveggel birkózó szedőkről, hanem sajnos, a kiadás gondatlanságágól is árulkodik. Találkoztam olyan könyvvel, amelynek hátul, hibaigazitás cimen beragasztott pótlapján nem kevesebb, mint G2 súlyos hibát kellett javitani, — a korrigált sorokba pedig ujabb 15 hiba csúszott bele.

A kiadó azonban még a fehér hollónál is ritkább. Pontosabban: akad néha kiadó, aki bizonyos “különleges szempontok” alapján megjelentet egy-egy kötetet, főleg amelyikben üzletet szimatol. Úgynevezett magyar könyvkiadás, amelyik egyre-másra jelentkező fiatal írókkal törődne, müveiket gondozná és napfényre hozná, ilyen magyar könyvkiadás az egész emigrációban nem található. Még nagyobb baj, hogy teljesen hiányzik a kritika, amely nélkül pedig az iró cl nem lehet. A kritikára hivatott irodalmi lapok a műfajt alig, vagy egyáltalán nem művelik, ezt a tisztséget átengedik... de kinek is engedik át, amikor egyedül és kizárólag rájuk várna a feladat? Röviden tehát: az emigrációban nincs irodami élet. De irók és költők szerencsére vannak.

polgári mesterségével keresett filléreit áldozza a vékonyka, inkább füzet, mint kötet kiadására. Ennek megfelelően a kiállítás még szegényesebb mint a kiadó esetében. Az Írógépen lekopogott, kézzel forgatott sokszorositó-gépek stencinjein utólag, tintával iavit — megható módon — a boldogtalan költő.

Az előbb elmondottak miatt — és sok egyébért, — nincs tehát könyvkiadás az emigrációban, ami súlyos nemzeti veszedelemmel jár. íróink kénytelenek idegen nyelvre átnyergelni, ha meg akarnak mégis jelenni. Faludy György életrajzi regénye angolul jelent meg, a bécsi Sebestyén György második könyvét irta meg németül, Domahidy Miklós magyarul ir ugyan, de szintén németül jelen meg —, külön fejezet lehetne az irásforditás problémája —, Dénes Tibor franciául írja regényeit, mert magyar kézirata nem talál kiadóra. És folytathatnám hosszan a felsorolást: ki mindenki és mi minden vész el á magyar irodalom számára!

Nem akarok kitérni egyes kiadókra, akik különös szerencse folytán az emigrációs irodalom egy-egy szektorát irányíthatják. Az egyikről csak annyit, hogy üzleti ügyei sok fiatal irót keserítettek már el. Filléreken alkuszik, ő maga viszont világjáró körutakat bonyolít le, mindig a legdrágább hotelben száll meg, Bécsben pl. az Ambasador-ban, ahol csak királyok és filmsztárok laknak, nem pedig a nemlétező magyar könyvkiadás irányitói.

A legtöbb könyv a “szerző kiadásában” lát napvilágot, ami annyit jelent, hogy az iró-költö

Nem remélem, hogy cikkem alapján hirtelen megteremtődik idekint a magyar könyvkiadás. Csupán annyit szeretnék elérni, hogy itt-ott felfigyeljenek a fontos problémára. A magyar szellem, a magyar műveltség becsülete egyre nagyobb tért hódit Nyugaton, minden különösebb szervezés és akció nélkül, egyszerű Íróink, tudósaink, művészeink tehetsége folytán. A magyar szellemi erő a forradalom után elindult hódító útjára s ha még nem is lehet teljes diadalról szólni, máris nagy eredményeket mutathat fel.

Tehetségeink megvolnának. Host már csak az kell, hogy valaki megszervezze őket a nyugati szférában élő magyarság javára.

Neliogy úgy járjunk valahogy, hogy megnyerjük a világot, de elveszítjük fiatal tehetségeinket és velük együtt azokat a százezreket, akiket védeni, óvni és maid egyszer hazavezérelni

a legfőbb feladatunk lenne.

MIT OLVASSUNK?

Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA

Gyermekkorom óta hallom, hogy “ó? ikönyv a legjobb barát”. Ezt az igazságot magam vallom. Amikor elhagytuk Budapestet és a ram otthagyta kényelmes. izéén és művészien bereilo ett, négyboldas parkkal > -nedencével, hala: óval :t

*ít. legjob' n ! J-;

a szive. ’ v >

íy közt. irlü' századba va* gyónt 'Ózó k .sok voii Pótolhatatlan 'lese;, t v

tett. Mindig só v-t' r“Ezt a veszteséget nem itom többé”.

Mégis hozzálátott, hogy legalább ia‘ 'Y könyvet, amely iránt különsen érdeklődőt, szerezzen. E törekvésében minden igyeke^temmel támogattam. Mikor a Franciaországba! töltött három hónap után Genovában hajóra szálltunk, hogy Argentínába kivándoroljunk, néy hatalmas könyvvel megrakott ládát cipeltünl magunkkal, a vámtisztviselők megrökönyösödsére, akik nem tudták megérteni, mi a manónak hrcol valaki effajta lomot az Újvilágba. Megdöbenésüket fokozta az a körülmény, hogy a köyvek nagy része be sem volt kötve; akadt n lány alaposan használt is, melyet már csak “ba tság és néhány ernyedt szál tartott össze”. N ünk viszont ez a néhány lada fclbccsülhctctle >Kincset jelentett.

Mivel Délamerikában sikert értein el keresztes hadjáratokról szóló történelmi regé emmel, elhatároztam, hogy erre a műfajra ?ecializálom” magam. Viszont, amidőn két é' Argentínában való tartózkodás után az Egsült Államokba érkeztünk, rádöbbentem, ho itt nemcsak nyelvi nehézségekkel kell megzdenem, de a tartalomnál is alkalmazkodnorkell az itteni teljes másfajta Ízléshez. Nekiálltaiháttanulmányozni a legnépszerűbb történek regényeket. Megvallom, kezdetben még hajaszála is égnek meredt, mert álmomban seixudtam volna elképzelni ennyi szennyet, erkstelenséget, amit az irók tömnek regényeikbe,intha csak azért választották volna ezt a müíciát, hogy a történelmi hátteret bitorolva, minéBbb ílsex”-et, verekedést, gyilkosságot, vérfag’ztó borzalmat adjanak be az olvasónak.

Mindenfelé zsúfoltak az idegszanatóriiok, elmegyógyintézetek, az emberek nagy rés altatóval s idegcsillapitóval él és lépten-njion szívrohammal kerül kórházba, mégis sokszhetekig nem jutok moziba, mert olyan rémiek kerüllek bemutatásra, amelyekhez képest apcraház Fantomja szinte idegzsibbasztó tünijnese. Sárkányok nyújtogatják szőrös karjat s karmaikat, hogy torkon ragadják a gyalan szerencsétlent, állandóan kopog a puska, liánnak a bombák, vagy késelő emberek Hangolják egymást úgy, hogy csak úgy hönyeg vörös vérük. Önkénytelenül felmerül bem a kérdés, miért akarják az emberek erőskai idegrendszerüket igy felborzolni, hogy tán úgynevezett “tranquilizerrel” kelljen azlegnyugtatni, amennyire lehetséges? Miért n törekszenek inkább arra, hogy úgy a könymit olvasnak, vagy a film, amit akár mozibarcár televízióban végignéznek, megnyugtató len,

■MÉMMMMMIMriklÉBÉUilriMkAMÉfettMMMMIMMtMH

Dotinanyine

Zachár Ilona

vagy ha már mindenáron izgalomra vágynak, legyen az az izgalom inkább a magas régiókba felemelő extázis.

Magam részéről már csak oly könyvet olvasok, mely felemel, mely vagy bölcseséget, vigaszt vagy hitet nyújt. Ilyen könyv Mika Waltari, az évekig 1 ;el). listán volt “Egyptian” irójá“The Secret of the Kingdom”, Rem c ’ ■ : M ez a könyv, hogy szinte élmenynek .számit, azért választom cikkem témájául.

A regény főhőse, Ms. us Mesentius, Tiberius római császár kényuralma elől Egyiptomba menekült patrícius, ki naplószérü leveleket irt Rómában maradt szerelmesének, Túlimnak. Tullia f érj es asszony, aki ráunt Marcusra s beszélte,

1 ’’y elmeneküljön Rómából, megígér m hog.v majd követni fogja. Erre azonban NVi hosszú hónapokig hiába vár. A szerelme^ íe keserűségében meghusonlott az egész világgá, majd Palesztinába hajózik, hogy valamivel eltöltse idejét és éppen akkor érkezik Jeruzsálembe, amikor barátja, Pilatus, engedélyt ad Krisztus megfeszítésére.

Marcus ösztönös kíváncsiságból felmegy a Golgotára, ott végighallgatja az egyik keresztrefeszitett tolvaj vallomását, tanúja, a haldokló halálraítélt hogyan válik Királyok Királyává, fejedelmi Ígérettel magasztalva fel a bűneit megvalló gonosztevőt, majd könyörög az Egek Urához. kit atyjának nevez, bocsásson meg azoknak, akik meggyötörték, mcgcsufolták, keresztre feszítették. A müveit, fogékony római csalódástól vérző lelke megtelik ámulattal és csodálattal, amint ezt a megrendítő jelenetet figyeli. Majd amikor bekövetkezik Krisztus halála s megdördül az cg, elsötétedik s földrengés rázza meg a földet, Marcus tudja, hogy uj életre talált. Időt, pénzt, fáradságot nem kiméivé, minden veszéllyel

szembeszállva kezd el kutatni, hogy minél többet tudjon meg azokból a tanokból, amelyeket a nagy mester terjesztett. ,

A könyv részletesen, érdekfeszítően számol t be mindazon kalandokról, melyeken Marcus át: esett, mialatt keres, kutat a Megváltó után. Azok,

kikhez felvilágosításért fordul, többnyire visszavonultak tőle, mert gyanakvók a római hódítókkal szemben, s Marcus ífiár-mar elkeseredik, hogy sohasem éri el célját, Rogy.sohasem lesz képes megerősödni hitében.

; Mialatt viszontagságait olvassuk, lelkűnkben felelevenednek saját kétségeink. Mintha vele éreznénk, hiszen mi magunk is ugyanolyan ag- i gályokon kételkedésen, hitetlenségen esünk át napról-napra. Egyik megrázó jelenet követi a másikat. Különösen nehéz a görög római patricius'' megérteni, felfogni Krisztus példabeszédeit, Nk alázatosságot, megalkuvást, megbocsá• Jetnek. Mikor azt hallja, hogy ha megdobja kenyérrel kell támadóját visszadobnia, ui ..vmajdnem feladja azt a törekvését, hogy Krisztu. kévetőjévé válik. . ■

Ekkor épjjSR szafe! dúl Jeruzsá;.enijg£?j s egy szennyes, v k kolfek BStf - vezes-S se a kapuig, mei nem J\ és kint reked a sötétségben. Marcus annyira Vtózik a szerencsétlentől, hogy szinte libavörös leS£z láttára, de eszébe jut, hogy ő most a SZERETET vallását követi' és erőt véve undorán, karonfo&ja a koldust s türelmesen vezeti végig a tckcrvénjycs utakon, ráadásul meg gazdag a lm izmával jk megjutalmazva öt. Mekkora .azonban megx jkönypdése és felháborodás, amikor köszönet helyett k'fcoldus fenyegetőzni kezd és öklét rázza feléje, sőt botjával akarja fejbevágni őt. Marcus egy pillanatra megdermed. Nyugodtan leüthetné a hetvenkedő nyomorultat, vagy akár parancsot adhatna az őröknek,^ hogy pu:ztitsák el az alávalót. Ehelyett azonoan önkénytelenül is elneveti magát s rajtakapja magát, hogy nem haragot, inkább részvétet eiez ekkora kormszság láttára. Hirtelemjekapja köpenyét s azt is a koldusra dobja, itfíjd még mindig kacagva, úgyhogy a többiek azt hiszik, talán felöntött a garatra, indult meg szállása felé. És ekkor ráébredt, hogy milyen könnyű a szive és hogy szinte felmagasztosult ez által, hogy felülemelkedett saját indulatain s érzelmein. Nem szebb és nemesebb megtorlás volt megjutalmazni ezt az alantas támadót,mint civakodásba ereszkedni vele s ezáltal foiled, ejteni a saját méltóságán? \

Mialatt Marcus a kutatás kálváriáját járja, egyre jobban elfárad, felseqzi lelkét a tövis, a zsidók nem bíznak benne, a \rómaiak ellenségükként kezelik, mindenfelől bizalmatlanságot tapasztal, amidőn segítségére sjiet az, akitől legkevésbbé/^ várta volna: a feltámadott Megváltó. Krisztus megjelenik Marcus < Vitt s kinyújtja segítő kezét feléje. Majd meg ivendöli neki, hogy el fog jönni az óra, amikor Marcus vértanúba! .'A' fog halni érette és az igazságért. És a rón it szinte felmagasztalja ez a tudat. És most már nem törődik többé Tulliával, sőt, amint levelet kap az asszonytól, hogy az ütánajött s találkozni akar vele, válasz nélkül hagyja értesítését. 0 most mar minden gondolatát arra az uj életre összpontosítja, mely vértanúhalált hoz majd számára os mégis csodálatos, megdicsőüléshez hasonló boldogságai tölti cl a szivet.

FALUSI VÁLTOZATOK Irta: Bródy László

PÁSZTOR

A pásztor nem a Kukorica Jancsi, nem pattint ostort, nem is furulyái. Szemüveget hord, mert a szeme kancsi s újságot olvas, mig legel a nyáj.

ORSZÁGÚTI CSÁRDA Kint benzinkút, bent kávégép. A csésze duplához kérsz, egy gyüszünyi tejet.

Ha feltámadna Sobri Jóska, nézne . ..

“Ej, szép csaplárné, mit mér bor helyett?”

A HÓHÉR VASÁRNAPJA Templom után a hóhér igy vasárnap örül az életének és a nyárnak.

Kertjében shorlban, atlétatrikóban

gyönyörködik virágban és rigóban.

IDILL

Illatos nyárej. Bodza nő vadon.

A hold a tóban fürdik, vén ripacs Üdülők csókolóznak a pádon, irul-pirul az utszcli pipacs.

ÁTSZERVEZÉS A libák hazatérnek, esti csend.

Ló és tehén már istállóban van.

A Bodri is óljában lepihent, harmadik műszak nincs a faluban.

MMHiMiaiaiMaM