A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1962-12-14 / 50. szám
Menekült Magyarország MAGYAROK ANGOL BARÁTJA A világháború alatt a BBC angol rádió magyarnyelvű adásában egy Budapesten jól ismert hangszólalt meg: C. H. Macartney-é. Az angol történetíró, aki a háború előtt éveket töltött Magyarországon és később a rádió révén “Élémér” néven vált népszerűvé. 1943 nyarán elnémult a baráti hang. Éppen akkor, mikor olyan nagy szükség volt rá. Az Amerikában előadói körútra levő Macertneytől tudtuk meg: Eden külügyminiszter állította őt félre a BBC adásainak vezetésétől, mert a jugoszlávok és csehek azt panaszolták, hogy túlságosan barátságos a magyarokhoz. A magyarokhoz való barátságát Macartney változatlanul megőrizte, amerikai kőrútján jóformán minden magyar meghívásnak eleget tett. Az egyetemeken a középeurópai történelemről tartott szakelőadásokat; a magyar körökben magyar problémákról. Három munkája jelent meg Magyarországról. Az elsővel nagy feltűnést keltett. A sorsdöntő, a háború előtti és alatti évekről irt müve az egyik legnagyobb idegen nyelvű publikáció erről a korról. Sokan kifogásolták történeirói módszerét.: kevéssé szűrte meg a válságos korszak tényezőinek tájékoztató Írásait és ezért a szélsőjobbal való engedékenység vádját hívta ki maga ellen. Azóta Macartney szóban és Írásban pótolta müvének hiányait. Legutóbbi “Hungary” cimü könyve kiváló forrásmunka. Macartney a Californiától a keleti partokig terjedő körútját New Yorkban fejezte be. Az emigráns Széchenyi Kör vacsoráján vett búcsút a magyaroktól ,egyúttal angol és magyar szemmel taglalta az Európai Közös Piac esélyeit. Nagy mértékben hozzájárult a Széchenyi Est sikeréhez, melyen Chorin Ferenc elnöki megnyitója után Bállá Boris mondotta az ünnepi beszédet. A HAZACSALOGATÓK A hazatért Horváth Béla katolikus költő és Vámos Imre parasztpárti iró podgyászukban a régi Látóhatár cimü emigráns folyóiratot is hazacsempészték. Ez volt a hozományuk a kommunista propagandával kötött érdekházasságban. De mint a zsebre alapított frigyeknél szokásos, a hozománynak hamar lába kel, igy történt a Látóhatárral is. A Látóhatár elpuffogtatta az emigrációs irodalmi körök, irók és szervezetek elleni puskaporát eredmény nélkül. Az otthonikat nem érdekelte a mondanivalója, még kevesebb kárt tett az emigrációban. Horváth Béla társtalanul maradt, egyedül ődöng a pesti espressókban, Vámos Irma a katasztrófa elől gyorsan átváltott a napi sajtóhoz, ahol aprópénzre válthatta emigrációs tapasztalatit. Minthogy a Látóhatár az emigrációs irodalmi körök felé elveszítette csalétek jellegét, ugylátszik lomtárba tették és helyette az Alkotás cimü folyóirat vette át Horváth Béláék szerepét. Külföldre még nem jutott belőle, de a Szülőföldünk cimü hazacsábitó rádióadás műsorán már bemutatkozott. Az Alkotás számontartja a külföldi Írókat. Első sorban Fenyő Miksát, a Nyugat cimü folyóirat “bábáját és dajkáját” udvarolják körül. Megbocsátották neki a GYOSZ igazgatói mivoltát, nem is burkoltan kiadatlan regényei húrján szól a csábmuzsika. Lesznay Annáról megtudták, hogy elkészült a kiegyezés utáni korról szóló nagy 2000 oldalas társadalmi regénye. Valószínűleg szerették volna egy kissé népi demokratára áthangolni, de hiába, mert Lesznay Anna magyar kiadó hiányában német kiadót talált nagy müvének. Zilahynak megbocsátanák “Süt a nap” cimü vitézi vígjátékot és Tűz Tamás költőnek papi reverendáját, Mikes Györgynek, a Londonba szakadt Írónak a Nyugatról irt szatirikus és humoros Írásait emlegették. Persze nagyszerű lenne, ha pezsgő humorát propagandájuk szekerébe foghatnák. Legalább is ez a szándéka az Alkotás irodalmi akciójának. FENYŐ MIKSA 85 EVES Ha az emigrációnak lennének érdemrendjei, Fenyő Miksát a legbuzgóbb emigráns érdemjele illetné meg. 85 évvel a vállán, éppen olyan tevékeny, mint volt fiatal korában, mikor is nem lehetett eldönteni, hogy a sok hivatás — iró, szerkesztő, kritikus, közgazdász, politikus — közül melyiket választotta életcéljául, mert mindegyiket a nagy egyéniségek lendületével űzte. Az emigrációban lefoszlott róla a szerkesztő, a közgazdász, a politikus tógája, de mégse kerüli el figyelmét az emigrációs és az otthoni sajtó, a kettéosztott világ gazdasági képe. És a politika, amit parlament, pártok, kötelék nélkül is olyan vonzóvá tud Prose Libre, egy vers alkalmával ILLYÉS GYULA 60 ÉVES - NAGY EMBER, NAGY KÖLTŐ Zilahy Lajos teleirta egy verssel a Londonban megjelenő Népszava november eláejei számának első oldalát. A mii politikai vers. Irodalmi méltatása azért nem volna helyénvaló, politikai kritikája viszont nem volna érdemes. Az, amiért szóvá kell tenni, a Szovjet-Magyar Társaságtól távolálló orgánumban, egy némely általános vonatkozásaiban rejlik. A “Vers Libre ’ címmel kiadott mű figyelemreméltó fényt vet egyrészt magára Zilahy Lajosra, mint íróra és mint közéleti emberre, másrészt olyan jelenségekre, amelyeket a magyar demokrácia általános furcsaságainak jellemezhetnénk. A következőkben ezért a vers egyes, véleményünk szerint általánosan jellemző kitételeit fogjuk szóvá tenni, anélkül, hogy a vers egésze iránt a legkisebb mértékben is érdeklődnénk. A Vers Libre azt mondja el, hogy Zilahy Lajost bántja a honvágy. Az érzés minden tiszteletre méltó, többé-kevésbbé benne él minden hazáját vesztett magyar és minden hontalan ember lelkében. Az egyéni és sajátos jelenség csupán az, hogy Zilahy Lajos, hazavágyván a szép magyar honba, mélységes lenézésre gerjedt aziránt az Amerika iránt, amely talán nem a leghelyesebb megfontolások alapján, de befogadta hazátlanságában. Fanyalgó érzéseit ilyen módon juttatta kifejezésre: A Fehér Házban éles a fordulat. Mert a szép Jacqueline fátyolos kalapját Palakék Dior bonet-re cserélte át. S mindebből nagyon biztatónak látom Vietnam, Berlin, Cuba helyzetét. Az általánosságok ezen a ponton kezdődnek. Általában szokás emigráns intellektuellek körében cinikus kiábrándultsággal szólni a Fehér Házról, az elnökről, az elnök feleségéről és az itteni demokráciáról. Mindez azon a fölényes, piszkálódó, ironizáló hangon történik, amelyen valamikor a század elején szokás volt Budapesten azokról szólni, akik nem voltak tagjai a Galilei Körnek. Immáron előkelőség, vagy lelki függetlenség kérdése, ki tudja jobban lenézni a Fehér Házat és lakóit. Mindezen figyelemreméltó igyekezet közben szó sem esik egy némely cselekedetről, amelyeket nem a washingtoni Fehér Ház, de a moszkvai Kreml lakói követtek el, amelyek pedig meszsze túlterjednek a változó kalapdivat körén. Zilahi jelenlegi versében például hiába keres az ember bármilyen távoli célzást arra, hogy szovjet hatalmasok halomra gyilkoltak néhány tízmillió embert, közöttük néhány százezer magyar honfitársunkat, ezek közül is néhány tízezret az 1956. évi szabadságharc után. Szibériai kényszermunka táborokról nem ejtenek szót a széplelkü demokraták, mert abban nincs semmi snobista felsőbbrendűség. Cseka börtönök iránt nem érdeklődnek. A legnagyobb hajmeresztés, amely felkelti figyelmüket. Mrs. Kennedy uj Dior kalapja. Zilahy Lajos ebben a vonatkozásban tovább is megy a kalap fanyalgatásnál és tovább, mint minden más intellektuel rokoniélek. A Vers Libre következő részlete mind a mai napig példátlan vakmerény: S örülök ahna is, hogy /Khr.. . Hrcs . .. Segítsetek az Istenért, A kennedy nevet még csak /le tudom Írni valahogy, De vannak nevek, amelyek/be minden toliam beletört. A Kennedy név kis kezdőbetűje nem sajtóhiba. Ez Zilahy eredeti, hamisítatlan intellektusa. Sztálin nevét nagy kezdőbetűvel írja, Kruscsevet akár ki tudja mondani, akár nem, a magyar grammatika szerint illetékes nagy betűvel kezdi. Kennedy, az Amerikai Egyesült Államok elnökét kis betűvel Írja, mert hát, ugyebár, szellemi felsőbbségét és ■ cinikus kedvét legjobban ezáltal lehet kifejezni. Mindez tulajdonképpen érthető is, indokolt is, a Szovjet-Magyar Társaság egykori ügyvezetőjétől. A kérdés csak egy: mit keres az ilyen ember Amerikában ?Míért nem üdül inkább Moszkvában, ahol megtanulná a nagy kezdőbetű írását, annak rendje és módja szerint? Azt, amit eddig elmondtunk, nem volna érdemes szóvátenni, Zilahy Lajos emberi értékei vagy irodalmi jelentősége alapján. Egy olyan momentuma van a kérdésnek, amely további figyelemre méltó. Minden jel arra vall, hogy Zilahy Lajos immár Amerikával szemben is azt az eljárást követi, amelyet odahaza Magyarországon jó sikerrel bevezetett és amely azóta is átsegítette küzdelmes éveken. Zilahy Lajos elve, avagy gyakorlata az, hogy minél jobb és elnézőbb hozzá egy társadalom, annál nagyobbat rúg rajta. Odahaza a végsőkig vitte ezt az elvet. A magyar társadalom példátlan nagylelkűséggel méltányolta közepes Írói képességét és közepesnél jóval csekélyebb emberi értékeit. Zilahy Lajos példátlan megbecsülésben és jólétben élte otthoni életének legnagyobb részét. Madách Imre, Arany János, Petőfi Sándor, Mikszáth Kálmán és sok más pályatársa mind úgy irán.vlott hozzá, mint a Gaurizankar a vakondtúráshoz, de egy sem kapta meg egy tizedrészét antenni, mint a művész az elhanyagolt, régóta kézbe nem vett hangszert. Tolla az emigrációban sem rozsdásodott. Egymásután jelennek meg cikkei az irodalmi folyóiratokban és újságokban. Bírál, emlékezik és, mint egykor Adyval Babitssal, Móricz-al tette, számon tartja, buzdítja az ifjú költőket és Írókat. Állandó munkatársa a Voice of America-nak és a Free Europe rádiónak, úgyhogy Írásai a vasfüggönyön túlra is eljutnak. Közben készülnek müvei, regényei. Az egyik megjelenik, a másik nem, de ez nem bántja Fenyő Miksát, mert öt még az Íróasztal fiókja is munkára ösztönzi. 85-ik születésnapját eltitkolta, barátai, hívei azonban szerte a világból szeretettel köszöntötték a legbuzgóbb magyar emigránst. nak az ellenértéknek, amelylyel a magyar társadalom Zilahy Lajosnak áldozott. A buzgó elismerésben aránytalan nagy részt vállalt a társadalom egyik rétege, az arisztokrácia. Zilahy Lajos mindezért a maga módján fizetett, a társadalom egészének és az arisztokráciának különösképpen. A magyar társadalommal szemben megkezdte a törlesztést az 1945. év elején, a Szabadság cimü budapesti kommunista napilap egyik elsőnek megjelent számában. Budapest ezer ponton égett akkor, amikor Zilahy Lajos cikke a Szabadságban megjelent. Magyar asszonyok százezrei sikoltottak segítségért szörnyű napokon és végtelen éjszakákon át, de nem volt számukra kímélet. Részeg szovjet katonák gyilkoltak, raboltak és erőszakoskodtak a város minden zugában. Józan szovjet katonák óvóhelyeken megitták a tejet, amelyet cuclis üvegekből csecsemők számára rejtegettek félig éhenhalt anyák, és miután a csecsemő tejét megitták,, erőszakot követtek el az anyán. Zilahy Lajos ekkor vezércikket irt arról, hogy bunkerjébe belépett egy szovjet katona, akinek dióbarna szeméből a krisztusi jóság sugárzott felé. Nincs mit ennetek, szegény magyarok, szólt a szovjet katona, akihez némileg hasonló is csak Zilahy ■Lajos képzeletében éjt; itt van, hoztam nektek égy kenyeret. És letett az asztalra egy egész komiszkenyérét. Soha még irásmü olyan végtelen megdöbbenést és! az undorig menő visszatetszést nem keltett egy nemzet körében, mint Zilahy Lajosnak a Szabadságban megjelent vezércikke. Ez volt a hála minden jóért, amellyel a nemzet érdemtelenül, vagy túlértékelten elhalmozta. Következett hálája az arisztokrácia iránt. Elmek lerovása volt a “Dukayak” címmel Amerikában megjelent könyv olyan fertelmes arisztokraták rajzával, akik éppen olyan tá-.« vol állnak a valóságtól, mint a kenyeret ajándékozó szovjet katona. A Vers Libre anynyit jelent, hogy immáron rákerült a sor Amerikára is. A vers közepetáján olvashatók a következő sorok: Mióta sorsom és Stalin Bu/dán a dombról elvert, Azóta itt New York külvámosában élek . .. Mondjuk meg gyorsan azt, amit Zilahy elhallgat: a külváros, Manhattan 82-ik utcája, a 2. és 8. Avenue között, a ház pedig, amelyben él, saját tulajdona. Vásárolta részben abból a pénzből, amelyet otthon valamikor felajánlott a Kitűnőek Iskolája cimü intézményre, de olyan módon ajánlotta fel, hogy senki egy fillért abból el nem vehetett. Az eredménytelen felajánlás után kijuttatta az összeget Amerikába, ahol a Dukayakkal jó néhány dollárt keresett hozzá. Ebből a pénzből lett a 82. utcai ház, amelynek értéke egyébként rohamosan nő, tekintettel a 3. Avenue gyors ujjáépülésére. Zilahy Lajost ezek szerint Amerikai is messze tulfizette. Zilahy most megkezdi a törlesztést, természetesen a maga módján. Kis kezdő betűvel írja az Egyesült Államok elnökének nevét, amit természetesen nagyobb nehézségek nélkül elvisel az elnök és IrJa: PFEIFFER ZOLTÁN Egyetlen igazi urbánusnak tartom magam, természetesen olyannak, aki a parasztot és a proletárt is emberszámba veszi, — mondotta 60-ik születésnapján a budapesti Élet és Irodalom cimü folyóirat riporterének Illyés Gyula, a nagy iró költő, műfordító és drámairó. Illyés az intervju tanúsága szerint egyáltalán nem igazodott a szocialista irodalom szabályaihoz, mert egyaránt mesterének ismerte el Babitsot, Kosztolányit, Kassákot és a francia Jules Renardot. A feladott irodalmi és politikai kérdésekre úgy válaszolt, mintha valahol szabad földön vezetné be olva sóját az ő sajátos írói műhelyének titkaiba. Drámáiban, a Dózsában és a Fáklyalángban, ennél nagyobb, bátorsággal küldte üzenetét a gztalinista terror alatt szenvedő magyarságnak. A nézőközönség dübörgő tüntetéssel köszönte meg a biztatást. ' Legnagyszerűbb versé ről — Egy mondat a zsarnokságról —, mely mint az üstökös járta be a világot, otthon természetesen nem eshetett róla szó. Általában a saj-tó tapintatosan hallgatott Illyés forradalmi magatartásé ról és arról, hogy nem adta oda tehetségét a “szocializmus épitésére”. Verseit, nagy müveit — Puszták Népe, Petőfi, Hunok Párisban, Magyarok — az otthoni ünneplés csak annyiban érintette, amennyire a méltatás beilleszthető volt a kádári légkörbe. Az emigrációra vár a fel adat, hogy feltárja az idegen önkény és a szolgaság ellen küzdő Illyés Gyula egész irói termését. Elsőként az Uj Látóhatár jelentkezett. Szeptember-októberi ünnepi száma II lyés Gyula hatvanadik születésnapjára készült. Szabó Zoltán szerkesztő jó cikkekben, tanulmányokban formálta ki Illyés Gyula emberi és irói alakját. Dömjén József fametszete remek. Gara László, Szabó Zoltán, Cs. Szabó László, Sárközi Mátyás, Fenyő Miksa visszaemlékezései lebilincselnek. Szalay Lajos 17 rajza kiváló, Az irodalomtörténetnek szánt szakaszban már mélyebben szántottak. Kibédi Varga költői lényének érdekes anatómiáját adta. Révaii oroszországi útikönyvéről értekezett. Gombos Gyula óvatosan körültapogatta forradalmi énjét. Czigány Lóránt irodalmi őseivel, elődeivel foglalkozott. Márton László színdarabjait tanulmányozta. Cushing irói erejét és lendületét fejtegette. De akárcsak otthon a vasfüggöny mögött, elhallgatták az elnémított magyarságnak küldött figyelmeztetéseit, a drámáiban felcsillanó hatalmas biztatást és végül a halhatatlan “Egy mondat a zsarnokságról” cimü versét, mely megrázta a' szabad- világot. Veres Sándor zeneköltő tört ki ebből a türelmes karámból “Óda' Európához” cijmü zenemüvével. És iró és volt párttársa Kovács Imre, aki “második hazájából”, Dél-Amerikából születésnapi köszöntésül bogotai utazgatásainak naplóját küldte “Nqm feledhetsz ...” címkével.1 Illyés Gyula irodalmi munkássága azonban teljes méltatást igényel és reméljük az emigráció nem késlekedik vele. egész Amerika, ami azonban a zilahy-szerü irodalmi kisiparos részéről megdöbbentő elbizakodottság. Amerika bizonyára ali^ vesz majd tudomás arról, hegy Zilahy hajós jó haszonnal értéaesitette 82. utcai házát és letétbe helyezvén jó csomó dollárokat, sűrű csomagküldés fedezeteként, elvitorlázott olyan virányok felé, amelyeken alaposan megtanulhatja Kruscsev nevének helyes kiejtését. Mi, idekint élő magyarok, kénytelenek vagyunk többet látni és hallani róla, mert beleesik szemhatárunkba. A mi érzésünk csak egyféle lehet ezzel a példátlan egyéniséggel és minden izében homogén pályafutással szemben: Szeretnénk, ha mennél hamarabb bekövetkezne a nagybetűs szovjet emberbarátokkal való egyesülése, amelynek a vers nyilvánvalóan előhírnöke. MAGYAR KÜLDÖTTSÉG AFRIKÁBAN (FEC) — December 1-én Kállai Gyula vezetésével magyar kormányküldöttség utazott Afrikába, hogy viszonozza a kontinens több országából Magyarországon járt kormányküldöttségek látogatását, illetőleg, hogy uj kapcsolatokat létesítsen. A kormányküldöttség látogatást tesz Guinea, Dahomey, Ghánái köztársaság, Nigéria, Algéria és a Marokkói királyságban. A U. N. főtitkára U Thant (második balról) tréfálkozik Adlai Ste■vensonnal (jobbra) és Mikoyan szovjet miniszterelnök-helyettessel (balra), miután Mikoyan visszaérkezett Kubából, Stevenson mellett Ralph Bunche államtitkár áll. a jő pásztor 5, OLDAL Pfeiffer Zoltán
