A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1962-12-14 / 50. szám

(THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken______________Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Sierkesztóaég és kiadóhivatal — Publication Office 173« EAST 22ad STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5305 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre .............................. $8.00 One Year ..............................$8.00 Fél évre ..................................$5.00 Half Year ........................... ■ $5.00 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio ELÉG VAGY NEM ELÉG? Amióta az első orosz sputnik ijesztő fényességé­vel bevilágított az amerikai közvélemény ködébe, ab­ba az általános téves felfogásba, hogy az oroszok a tech­nika terén messze elmaradnak Amerika mögött, fel­hangzott a türelmetlen követelés: többet tanulni, a ta­nuló ifjúságnak többet nyújtani, hogy versenyre kel­hessen a szorgalmas tanulásra kényszeritett szovjet if­júsággal és idővel, minél hamarabb felülkerekedjék. Megindult a világ nyilvánossága előtt a nagy vi­ta: hol jobb a közoktatás rendszere, hol nevelnek több müveit ifjút, főleg több képzett technikust? Minthogy propagandázáshoz mi is értünk valamit, megindult a közoktatási propaganda: Többet tanulni, többen tanul­janak! A szovjet fantasztikus számokkal vetette bele magát a propaganda-párviadalba. Évente ennyi meg ennyi millió mérnököt képeznek ki (beleértve a mecha­nikus inasokat is . . .) és orvos meg orvosnő szinte több van, mint beteg! És mit mutatnak az amerikai számok? Az országos közoktatási hivatal közli, hogy az idei ősz­szel megnyilt tanulmányi időszakra 4,207,000 diák irat­kozott be a felső oktatási intézetekbe, az egyetemekre, ami 8 százalékkal több, mint a múlt évi létszám. És — ami még fontosabb tény és szám — ez a 11-ik év,amely­ben az egyetemi beiratkozások meghaladták az előző évek létszámát. Az egyetemeken tanuló diákok közül 2,203,000 férfi és 1.604^0.0 pő. A nipk arányszáma valamivel meg haladta a férfiak arányszámát. 4,207,000 egyetemi diák — nagy szám ez. És ha a 35 millióval népesebb szovjet unió több diákkal büsz kélkedik, rá kell mutatni arra, hogy a sokszázezer ipa­ri tanuló Amerikában a gyári és mühelyi statisztikák­ban szerepel, nem pedig az egyetemi diákság statisz tikájában. A kérdés, hogy több mint négy millió főis­kolai diák elég-e vagy nem elég, a felelet csak az lehet hogy tanultságból, műveltségből, képzettségből soha sem lehet sok, mégha van is elég. Ami pedig a felsőbb tanultság minőségét illeti szakemberek propagandától mentes véleménye szeriül Amerika vezet még azon a téren is, amelyen a szov­jet bámulatos teljesítményekre hivatkozhat: a világűr meghóditásában is. Igaz ugyan, hogy a szovjetnek na­­gyobberejü kilövő rakétái és nagyobb súlyú műholdjai vannak, de az amerikai mübolygók nagyobb számukon kívül még azzal is kitűnnek, hogy sokkal több tudomá­nyos megfigyelést tettek lehetővé, tehát kvalitás dol­gában felülmúlják az orosz versenytársakat. Az anya­giakban és szellemiekben egyaránt gazdagabb Ameri­ka és a táborában levő szövetséges országok vezető sze^ repe a világ előbbrevitelében elvitathatatlan. Elég egy tényt emliteni: Egyetlen californiai egyetem tanárai közt több Nobel-dijas tudóst lehet számlálni, mint ahány orosz a század kezdete óta megkapta ezt a leg­magasabb tudományos elismerést. És érdekesek még ezek a számok is: Az Országos Tudományos Alapítvány közlése szerint Amerikában tudományos és mathematikai doktorátussal bírtak 1920- ban 400-an, 1960-ban 6600-an és számuk 1970-ban 13 ezret fog kitenni. A CSENDES IZVESTIA Majdnem egy teljes esztendővel ezelőtt történt, hogy néhány nagy amerikai napilap felajánlotta a Iz­­vestiának, a szovjet kormány hivatalos lapjának: cse­réljenek vezércikkeket. Az ajánlat gyakorlatilag azt jelentette volna, hogy az Izvestia vezércikkei korláto­­; zás nélkül megjelentek volna az amerikai napilapok . hasábjain, mig a szóbaníorgó amerikai napilapok ve­zércikkei viszont korlátozás nélkül jelentek volna meg az Izvestiában. Az Izvestia azonban az ajánlat óta csendes és egy­általán nem ad választ. Az Izvestia olyan csendes, mint­ha az ajánlat sohasem történt volna meg. Semmisem le­het, jellemzőbb a szovjet úgynevezett “sajtószabadsá­gára” és aligha érdemes kommentárt fűzni hozzá. íme, a “szabad hírközlés” a Szovjetunióban! Osztrák lultbailonok Hegyeshalomnál Mire ezek a sorok napvilágot látnak, már le­zajlottak az osztrák választások, eldőlt a man­dátumok sorsa. Már azt is tudjuk, hogy lényegé­ben nem változott semmi: az osztrák néppárt nyert ugyan öt mandátumot és a szociáldemok­rata párt veszített; a különb­ség azonban nem olyan nagy a mandátumok számát tekintve, hogy megváltozzék a jellegzetes osztrák “proporz” rendszer. A “feketéknek” továbbra is szük­ségük van a “vörösökre” és vi­szont, egyik párt sem tud a má­sik nélkül kormányozni. Ami ennél érdekesebb: a szokatlanul heves vá­lasztási harcban uj párt is jelentkezett, az Euró­­pa-párt, azonban mindössze húszegynéhány ezer szavazatot kapott a több mint négymilliós vá­lasztótömegből. Ausztria nem nagyon érdeklő­dik az Egyesült Európa gondolata iránt, de nem érdeklődik a kommunizmus iránt sem, noha itt van a közvetlen szomszédban, Magyarországon, Csehszlovákiában és Jugoszláviában. Az 1959-es választásokon a kommunisták kibuktak az oszt­rák parlamentből és most sem sikerült visszake­rülniük, sőt, további szavazatokat vesztettek. Az 56-cs magyar forradalomnak jelentős szerepe volt abban, hogy az osztrák kommunisták igy jár­tak ... A mostani választáson még tovább nőtt a ma­gyarok jelentősége. Időközben sokezer magyar nyerte el az osztrák állampolgárságot és a szava­zati jogot és általában is, megszaporodott a vá­lasztásra jogosult fiatalok száma. Az uj szavaza­tokat mind a “feketék” s nem a “vörösök” nyer­ték és igy sikerült .ha nem is a leadott szava­zatok számát, hanem az elnyert mandátumok mennyiségét tekintve a szociáldemokraták fölé kerekedni. Persze, senki sem tudja, hogy a ma­gyarok kikre szavaztak. De azt hiszik, hogy sza­vazataikkal inkább a néppártot és az Európa­­pártot támogatták. Az osztrák pártok egyik-másika ügyesen állí­totta be választási propagandájába a magyar ügyet. Sőt, túlontúl ügyesen is, mert a szociál­demokratákat igazán nem lehet azzal vádolni, hogy a kommunistákkal fújnak egy követ. A néppárt azonban állandóan erre célzott. Meglepődve tapasztalhattuk a választási had­járat során, hogy még mindig él és hat az 56-os magyar forradalom. A “Kronen Zeitungéban egész oldalas cikk jelent meg a választás elő­estéjén éppen Budapestről. A bécsi televízió előt­te való napon “pesti műsort” sugározott: látni lehetett a nagykÖrutat, a Várat, a Halászbástyát, a Citadellát és a többi idegenforgalmi nevezetes­séget, amiről “Herr Mayer” bécsi polgár a lap hasábjain igy elmélkedett: — Szép, szép . . . Én is jártam fiatal korom­ban Budapesten, mulattam a szép lányokkal, it­tam a hires magyar borokat és huzattam a ci­gánnyal. Emlékszem, hogyne emlékezném. Csak­hogy arra is emlékszem, mi történt 56-ban Buda­pesten. Arra is emlékszem, hogy százezrek me­nekültek el abból a szép városból az oroszok és a kommunisták elől . . . Úgy látszik, az emberek ezt már elfelejtették. Na ja, én azonban nem fe­lejtem cl és nem felejtik az osztrákok száz­ezrei ... Herr Mayer tovább szőve gondolatait eljutott odáig, hogy bizony, Bécs is erre a sorsra juthat­na, ha a választásokon az emberek nem gondol­nának Budapest szomorú példájára; a mostani nehézségekre, amikor az államosított földek, gyá­rak, vállalatok nem képesek kielégíteni a lakos­irta: KLAMÁR GYULA (Bécs) ság szükségletét. (Herr Mayer a szociáldemok­raták államosítási terveire célzott, különösen pe­dig Pittermann alkancellárra, aki az államosí­tott osztrák ipar feje.) Persze, mindez igaztalan vád a szociáldemok­raták ellen. A bécsi szociáldemokraták elkese­redett harcot vívnak a kommunisták ellen, Ausz­tria történelmének legszebb és legizgalmasabb fejezete éppen az a küzdelem, amelyet a szo­ciáldemokrata Plelmer belügyminiszter 1945-től 1955-ig vívott az uralomra törő kommunisták ellen. Pedig a kommunistákat a fegyveres szov­jet hatalom támogatta. S ha nem lett volna Hel­mer és még néhány hasonló bátor férfi, a kom­munista, illetve szovjet uralom most Európa szi­véig érne. Még ügyesebb volt a trükk a luftballonokkal. Hegyeshalom határállomás osztrák oldalán lég­gömböket osztogattak az osztrák-magyar futball­meccsre igyekvő autósoknak. A színes, vidám léggömbök mellé papirtasakot mellékeltek Buda­pest térképével, az érdekesebb látnivalók meg­jelölésével. És mellette csupán ennyi állt: “Alaposan nézzen szét a magyar fővárosban, a Budapesten látottak megkönnyítik abban az elhatározásában, hogy a néppártra szavazzon!” A propoganda arra célzott, hogy Budapesten még mindig sorba állnak tojásért, vajért, zöld­ségért, az utcák piszkosak, az emberek szegények s rosszul öltözöttek, a villamosok túlzsúfol­tak —, szóval Budapesten még mindig ugyanaz a kép, mint amilyen Béc3 volt közvetlenül a háború után ... A “magyar-ügy” játszotta a választási propa­gandában a főszerepet — és érdekes volt meg­figyelni: most még elevenebben hat 56, mint köz­vetlenül az események után . . . KUmár Gyula A "CSENDES ÉJ" BÖLCSŐJÉNÉL Irta: CSABAY LÁSZLÓ II. A halleini 800 esztendős terméskő-alapzatu épületek egyikét rendezték be múzeumnak. Sok érdekességet talál ennek “Gruber szobájában” a látogató. Ott van többek között Gruber Ferenc Xavér kántortanitó tányérja, amelyből kedvenc ételét, a sertéskocsonyát ette, nefelejtsdisdtásü iccés pohara, ebből iddogált a “Stille Nacht, heilige Nacht” komponálása közben és hosszu­­>záru tajtékpipája, bivalybör dohányzacskója és sárgaréz pipaszurkálója. A templom felé abla­kozott két kis szoba berendezése oly'Higyszerü is szerény, amilyen puritán volt ő maga egész életében. A Gruber-szobában látható még né­­hánv festmény és kézimunka, ezek hűséges élet­­párjának, Wilhelminánck a kézügyességét dicsé­rik. A kis muzeum legféltettebb kincse Gruber eredeti kottája és a Mohr József plébános által költött szöveg. Mindkettő lelakatolt üvegasztal­­kában fekszik. Az archívum tartalmazza továb­bá Gruber és Mohr életének főbb momentumait 5 az idegennyelvü partitúra-szövegeket is. Az angol fordítás szószerint: Silent night, holy night. All is calm, all is bright. Round yon Virgin Mother and Child, Holy Infant so tender and mild, Sleep in heavenly peace Sleep in heavenly peace. Tökéletes helyesírás és pontos átültetés jcllem­­d a magyar szövet is: Csendes éj, szent nyugalom. Hallgat a völgy s halom. Szüzanya hallod-e? Csendes a táj. Isteni gyermeked álomra vár . . . Látván, hogy altatod Őt, Látván, hogy altatod Őt. A francia “Douce nuit, saint nuit” a cseh “Jicha ioc, svata noc” mellett ott találhatók a latin, ógörög, holland, svéd, török, finn, japán, olasz, spanyol, orosz, dán. szlovák, indus, lengyel, szlo­vén, portugál, norvég, szerb, arab, román, észt, flamand, horvát, perzsa, bolgár, litván, kínai, albán, burmai, ujgörög, szudáni, hindu, indonéz, ir-kelta, izlandi, héber, macedón, koreai, maláji, nongol, bengáli, tagalog, szomáli, sziámi, viet­námi, tibeti stb., összesen 83 nyelvre történt át­fordítás. Gruber Ferenc Xavér a felsőausztriai Iloeh­­burgban látta meg a napvilágot szegény szülők gyermekeként 1787 november 25-én. Apja a ta­­iács mesterséget folytatta s az ő kívánságára Franci a kis pincemühelyben inaskodott mel­lette. Az élénkeszü fiúcskának azonban nem volt kedve a szövögetéshez. A tani tó pályára érzett hivatást. Vizsgáit közepes eredménnyel tette le, kizárólag a zenét tekintette életelemének. A or­­gonáláson kívül kitünően értett a cimbalomhoz, 1 hárfához, a gordonkához és a harmonikához. Húszéves korában, 1807-ben Amsdorfban kezdte sl tanítói pályáját, majd 1818-ban került Hallein­­be és a szomszédos Oberndorf kántori teendőit is elvállalta. 1863-ban vonult nyugalomba. Lan­kadatlan szorgalommal 105 zeneműnek adott éle­tet, ezek legnagyobb része templomi ének, a többi népszinmü-zene és népdal, de egyik sem kapott oly maradandó értéket, mint a “Stille Nacht.” 84 éves korában, 1871 április 19-án a halleini polgári kórus vezénylése közben hiva­tásának áldozata lett, szivszélhüdés érte. A szövegköltő Mohr József plébános élete re­gényes körülmények közt zajlott le. 1792 decem­ber 11-én törvénytelen gyermekként született Salzburgban. Anyja Schoiber Anna a salzburgi hírhedt Steingasseban iparosleány volt. Apja, mint muskétás szolgálta a császárt, de hanyagsá­ga és állandó részegsége miatt elküldték a ka­tonai szolgálatból. Ilyen körülmények között sen­ki sem akadt Salzburgban, aki az újszülött Josef keresztszülői tisztét elfogadta volna. Végül Wohl­­muth hóhér vállalkozott a megtiszteltetésre, azonban, minthogy ő is törvénytelen gyermek­nek számított ,helyettest kellett állítania. így Holz segédbakó tartotta keresztvíz alá a kis Jó­zsit. A gyereket, egy apátplébános vette magá­hoz. Az éleseszü, virgonc fiúcskát ő taníttatta és nevelte pappá. A fiatal káplánt azonban lá­zongó természete és szertelenségei sehol sem en­gedték gyökeret verni, éveken keresztül vándor­lelkészként kellett bebarangolnia Ausztriát. Ab­ban az időszakban volt a legboldogabb, amikor a Halleinnal szomszédos Oberndorfban a Salzach hajóslegényei között működhetett rövid ideig. Itt került szoros barátságba Gruber kántor­­tanitóval is és a hóboritotta havasok fenyves­illatában kettőjük szellemi zsenije alkotta meg a “Csendes éj” csodálatos müvét. Wagrainben halt meg éppen olyan szegényen, mint amikor szüle­tett. Csak összevissza foltozott reverendája ma­radt utána s hívei szegéhyjogon temették el egy 400 esztendős hársfa tövében. A kegyelet azok­ban máig sem engedte feledésbe süppedni Mohr József nevét. A késői hívők minden év kará­csonyán felgyertyázott fenyőfát állítanak egy­szerű fakeresztes sírjára s a község gyermek* kórusa szivbölfakadó hálával énekli: “Stille Nacht, heilige Nacht . . .” A RÉCI PEST HUMORA A MENNY KAPUJÁNÁL A hires kolozsvári színészről, Krasznay Miská; ról szól ez a kis történet. Üldögél Krasznay egy meleg nyári napon a kolozsvári vasútállomás perronján némi sörök mellett. Berobog a hatórai vonat és ő figyelem­mel szemléli a kiszálló utasokat. Az utasok közt kiszáll a vonatból egy Goldis nevű ember is, aki Krasznay legfőbb hitelezője volt. — Tyü, — mondja szomszédjának a színész, — ha én most hamarjában nem nevettetem meg valami tréfával, hát kérni fogja a pénzét! És már jön is feléje szigorú arccal a pénzes ember. — Haha! — kiált rá Krasznay. — Épp most hallottam egy pompás viccet, ezt el kell mon­danom Goldis bátyámnak! A pénzember arca fel jerül. Le is ül az asztal­hoz. hozat egy pohár sört és figyel. Krasznay pedig hamar elmondja a következő régi viccet: — Volt egyszer egy osztrák, aki megirigyelte a magyaroktól azt a dicsőséget, hogy mind be­jutnak a mennyországba, mig az osztrákokkal Szent Péter nagyon szigorú. Gondolja magában áz osztrák: “majd én meglapulok valahol a mennyország kapuja mellett és kilesem, hogy mit mond Péternek a magyar.” Elbújik. Jön a magyar és kopogtat a kapun. Szent Péter megkérdi tőle: — Megvezekeltél-e eléggé a bűneidért? — Meg én, mond a magyar. — Volt egy rossz feleségem . . . Szent Péter közbevág: — Elég, elég, gyere be szegény ember. Erre aztán odaugrik az osztrák is: — Kérem, én is be szeretnék menni. Nekem két rossz feleségem volt . . . — Elég, elég — mond erre ÍPéter, — aki két­szer házasodik, az bolond, már pedig a menny­ország nem bolondok háza. Mars! És bevágta orra előtt a nagy kaput. Így hangzott az anekdota és Goldis bácsi kitü­nően mulatott rajta. Felragyogott a szeme, sőt a bugyellárisát is elővette és átadott Krasznav­­nak két tízest, mondván: — Jó lesz az útra. Majd megadja, ha lesz pénze. Krasznay zsebrevágta a pénzt és megkérdi: — Honnan ez a jó kedv. bátyám? — Onnan, kedves Miska, — felel az öreg, — hogy én már rég ismerem ezt a viccet, amit el­beszélt, de mindig úgy tudtam, hogy zsidóval történt. Most hallom, hogy osztrákkal történt, hát egészen felvidulok! Krasznay feláll, kezet fog vele és búcsúzóul ezt mondja: — Hát ami azt illeti, az az osztrák azért . . . lehetett zsidó is. Sőt erős a gyanúm, hogy az is volt. És elsétált a két tízessel. A ROVARPOR Egy öreg ember járt évekig pesti családokhoz rovarporral házalni. A kis öreg finoman őrölt téglaport árusított rovarpor címén, de a nép vá­sárolta ezt is, sőt akadtak, akik nagyon meg vol­tak a “rovarporral” elégedve. Egyszer aztán megfogta egy ur a kis öreget: Fatter, mondta neki nem jó ám a maga rovarpora. — Ugyan miért? — Mert. nem döglik tőle a rovar. Hiába hasz­nálom, a rovarok vígan tenyésznek a kamrám­ban. Az öreg sunyi arcot vág: — Talán nem tetszik jól alkalmazni a port. Hogyan tetszik alkalmazni a port? — Úgy alkalmazom, hogy belehintem azokba a sarkokba, ahol a rovarok meghúzódnak. Bele­szórom minden lyukba, minden hasadékba! Az öreg fázza a fejét: — Nem jó. Nem jó. — Hát hogy csináljam? — Meg kell fogni a rovarokat, aztán rájuk kell hinteni a port. Ez a jó. A vevő dühbe jön. — Ez a jó? — Ez. De* hiszen, ha már össze vannak íogdosva, akkor agyonüthetem őket! Az öreg kicsit gondolkozik. Aztán bölcsen szól: Agyonütni? Azt is lőhet. A .T <5 PÁSZTOR 2. OLDAL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents