A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1962-11-23 / 47. szám
4-IK OLDAE A Jö PÁSZTOR Menekült Magyarország voiws színfoltok iKádár János—a késedelmes adós Érdekes megfigyelni, hogy a Kádár rendszer milyen sikertelenül küzd Rákosiék agyoncsepült propagandájának hatásával. Az első évtized alatt kevés szó esett Magyarországon Kun Béla diktatúrájáról. Nem azért, mert meghajoltak a magyarságnak az első proletárdiktatúrát elitélő véleménye előtt, hanem azért, mert a betegesen hiú Rákosi nem tűrt elődöket, s különben is Sztálin nem ok nélkül végeztette ki Kun Bélát .. . Még Sztálinnak a Vörös Mauzóleumból való kilakoltatása előtt próbálkoztak az 1919-es korifeusok politikai exhumálásával, de nem tudták őket elfogadtatni. Kun Béla özvegyét, leányát és vejét közömbösen hallgatta a különböző pártrendezvények közönsége. Az újra fejelt párttörténetben már a 19-es forradalom hőseként ünnepelték Kun Bélát ésSzamuelly Tibort. Mindhiába. Még az opportunisták sem tudtak felmelegedni Kun Béla, vagy még a rosszabb emlékű terrorista Szamuelly Tibor iránt. A “lenini szellem” újjáéledése Pogány Józsefnek, a 19-es hadügyi népbiztosnak alakját kaparta elő a múltból és nyitányként újból kiadták Kultúra és Álkultúra cimü könyvét. Az Élet és Irodalom legutóbbi száma foglalkozik a 19-es proletárdiktatúrának a groteszk figurájával. Pogány iró volt és publicista, 1918- ban váltott át a radikális eszmékről a kommunista megoldásra, de közben hadvezéri ábrándok is kisértették. Aféle vörös Napóleonnak képzelte magát és álmait színdarabba öntve, önmagát tömjénezte. A mai nemzedék már nem emlékszik erre az elfuserált vörös diktátorra, de az idősebb generáció kiváncsi arra, hogy Kádárék miként idealizálják majd a “gerstli diktatúra” rozzant figuráját. Szélig Imre, az emigráns szociáldemokrata párt főtitkára, a londoni Népszava októberi számában érdekes és az emigrációra döntően kiható kérdést vetett fel. Kifogásolta, hogy a Kádár rendszer nem tette jóvá a Rákosi sztálinista rendszerének ártatlan áldozatain esett sérelmeket. Szóvá tette, hogy azokat a politikusokat, akik életüket vagy szabadságukat mentették, mikor Rákosi és klikkje hatalmi őrjöngése elől az emigrációba kényszerültek, megfosztották az állampolgárságuktól. Szélig szerint ezen a téren csakúgy, mint az 1956, forradalom szereplőinek ügyében a kommunista diktatúra változatlanul adós a jóvátétellel. Azonosítom magam Szélignpk abeli okfejtésével, hogy Irta: PFEIFFER ZOLTÁN . , A. Kadarnak sohsem volt szándékában Rákosi bűntetteinek teljes jóvátétele. De viszont abba a hibába nem esnék, hogy állampolgárságom viszszaállitását Kádártól várjam. Elsősorban nemcsak politikusok, hanem honfitársaink iLjLam Pfeiffer Zoltán ezrei menekültek el hazájukból Rákosi és Kádár terrorja miatt, úgyhogy a hontalanok száma százezrekre rúgott. Másodsorban mi, akik a kommunisták önkénye miatt vettük NAGY VINCE KÖNYVE A KÖZÖS ELLENSÉGNEK TETT SZOLGÁLATOT SULYOK Nemrégiben szembe szálltunk azzal a terjedelmes röpirattal, melyben Sulyok Dezső megfellebbezhetetlen bíróként Ítélt elevenek és holtak felett. Felhivt.uk figyelmét tévedéseire és arra, hogy az idősebb nemzedéknek az is a feladatai közé tartozik, hogy ne ritkítsa, hanem gyarapítsa a hazánk felszabadításáért küzdők sorait. Figyelmeztettük, hogy a gyűlölködés rossz tanács-adó, s méltányosabb lenne, ha minden energiáját a fő ellenség: a szovjet és helytartói ellen központosítaná. A türelmes baráti intelmet Sulyok Dezső nem szívlelte meg. Továbbra is ócsárolta az amerikai politikát, szidta a magyar emigrációt támogató amerikai szerveket és vadászott volt barátainak, emigrációs bajtársainak skalpjaira. Megfeledkezett arról, hogy Moszkva és Kádár éber szemmel figyelik a magyar emigráció minden megmozdulását és nem válogatnak az eszközökben, ha az emigráció egymással szemben való állításáról, tekintélyének a sárba rántásáról, vagy működésének megakadályozásáról van szó. Kádárék nagy apparátussal dolgoznak és rövidesen Budapestre kerültek Sulyok röpiratai. Nem rejtették el a ládafiában, hanem a “Szülőföldünk” hazacsalogató rádió-állomás műsorára tűzték. A rádió fcmunkatársa, Fekete Sándor, Sulyok érveivel támadta az amerikai politikát, a Free Europe-ot és a Magyar Bizottságot. Még fűszereznie sem kellett Sulyok kifákadásait. Sőt, hogy tetszetősebb legyen, megszelídítette a röpiratok hangját, enyhítette Sulyok jelzőit, nyilván azért, mert a propagandista szerint is Sulyok túllőtt a célon. De mindezek ellenére megkapta a szokásos vállveregetést: hogy “a magyar emigráció legnagyobb szerencsétlensége ugyanaz, mint Sulyok Dezsőé, olyan utón keresi azt, amit elveszített, ahol azt is elveszíti, amije megmaradt. Van egy másik ut is, melyen bárhonnan indult is el valaki, csak emigráns politikus voltát veszítheti el, amiért nem kár, viszont visszanyerheti legnagyobb kincsét, a haza megbecsülését akkor is, ha koporsója bezártáig távol él a nemzettől.” “Könyvem nem igér és nem ad történet Írást; csak emlékiratok vagy egy igazi Életregény kíván lenni,” — mondja Nagy Vince “Októbertől-Októberig” cimü a napokban megjelent pompás müvében. De fogadkozása ellenére élettörténetén keresztül mégis a kossuthi demokrácia sorsát írja meg a század elejétől 1956 októberéig, amikor szerinte megvalósult mindaz, amit az 1918-as. forradalom megálmodott Nagy Vince őszinte, emberi életrajzában nem tudja és nem is akarja magát elkülöníteni attól a korszaktól, mely ősSzirózsáS forradalom néven irta be magát századunk történetébe. A legdöntőbb időszakban, 1918 decemberétől Károlyi Mihály lemondásáig, belügyminisztere volt a második Magyar Köztársaságnak. A forradalom bukása után férfiasán helyt állt érte, igy pályafutásának története több, mint életrajz. A két világháború között a trianoni összeomlásért ugyanazok a maradi tényezők tették felelőssé az októbristákat, mint akik előidézték a katasztrófát, és hogy mennyire nem tudtak beleilleszkedni á megcsonkított ország uj körülményeibe, mutatja, hogy a trianoni Magyaországra s'em volt más tervük, mint az elavult ferenc-józsefi rendszer feltámasztása. Nagy Vince könyve felújította a nagy vitát, méltó választ adott a Horthy rendszer vádaskodásaira és elfogult ítéleteire. De nem hallgatta el a forradalom főalakjának, Károlyi Mihálynak és a munkás politikusoknak bírálatát. Fényt derített a homályos 1919-es márciusi napokra, melyek közvetlenül megelőzték a proletárdiktatúra hatalomra jutását. E tekintetben tör-AZ ALFÖLDI TANYÁK FELETT MEGKONDULT A VÉSZHARANG A kisemmizett parasztság legszánadóbb rétege az alföldi tanyarendszer lakossága. ' Az utóbbi évszázadban folyj ton gyarapodó színvonal jelezte' a tanyák népének szorgalmát. Ők hódították meg az alföldi homokot. Áttértek a fejlett állat és baromfi tenyésztésre, megalapozták a gyümölcs, szőllő termelést, felkészültek a Kert-Magyarori ,szagra. | Tragikus, hogy mikorra Európa gazdasági fejlődése lehe| tővé tette volna ábrándjaik valóra válását, ugyanakkor szántották be a kolhozokba földjeiket és meg kellett válniok állataiktól, mert Ma! gyarországon a szovjethez hasonlóan nagy-üzemi tájgazdálkodásra készülődik a rend szer. Sorsuknak legfőbb intézője az a renegát falukutató Erdei Ferenc, aki a kisparaszti gazdálkodás előnyeit hirdette mindaddig, mig a Szovjet be nem tette lábát az országba. Erdei tudományosan is előkészíti a mezőgazdaság szakosítását, amely a Szovjet módjára 30-40,000 holdas egységekben valósítja meg a kommunista termelést. Afalvakban élő parasztság-A LAKÁS MINDENEK FELETT! A budapesti válóperek híven visszatükrözik a főváros legfontosabb problémáját: a lakáskérdést. Azt még könnyen elintézik a peres felek, hogy mekkora legyen a tartás összege, vagy kinél helyezkednek el a gyermekek. De egyszerre felcsapnak a szenvedélyek, ha arra kerül a sor, hogy kinek kell kiköltöznie a közös lakásból. A Legfelsőbb Bíróság uj döntvényében módot nyújtott arra, hogy külön perben, még a házasság felbontása előtt érvényesíthető legyen a volt közös lakáshoz való igény. Ha viszont a felek csupán a házasság felbontása után igénylik a közös lakást, vagy egy rénak legalább a háza maradt meg és csak a fordulatra vár, hogy megszabaduljon a kolhoz-cseléd siralmas sorsától. A tanyák népénél más a helyzet. Még a régi tipusu 2-3.000 holdas szövetkezetek sem engedhetik meg, hogy a kolhoztag távoj legyen az üzemi központtól. Azonkívül a szétszórt tanyák akadályozzák a nagyüzemi művelést és a háztáji állatállomány ellenőrzés hiányában sokhelyütt a nagy táblák vetéséből táplálódik. Ugyanez áll a szőllő és a gyümölcs termelésre. A tanyákon élők száma háromnegyed,. millió ember, akiknek a kolhozközpontokba való tömörülését még a termelés terhére is szorgalmazza a Kádár rendszer. Le kell bontaniok tanyai házaikat, istállóikat, fészereiket, hogy az óriási vetési táblák megszüleksének és nyoma se maradjon annak, ami olyan hangulatossá tette az alföldi tájat: a tanyarendszer. A tanyai nyárfásokat kivágják, az épületeket lebontják, végül csak egy pár kutágas jelzi majd, hogy a magyar gazda szorgalma, szelídítette meg és népesítette be a homokot. tJUf’.; szét, akkor még nemcsak a házastársaknak egymáshoz való viszonyát vizsgálja a bíróság. Meghallgatják a különböző társadalmi szerveket, azaz pártszerveket, mint a lakóbizottság, tömbmegbizott, üzemi'párttitkár, és az ő nyilatkozataik alapján döntenek a lakás hovatartozandóságáról! kezünkbe a vándorbotot, sem Dinnyés, sem Rákosi, sem Kádár .kormányzatát a magyar nép akaratának letéteményeseként soha el nem ismertük, ennélfogva intézkedéseik állampolgárságunk jogszerűségét nem is érinthették. Széliggel egyetemben minden olyan cselekedetet szívesen veszünk tudomásul, mely az otthon élők bármelyikének sorsát könnyíti. Úgy véljük azonban, hogy Magyarországon az emberi jogok életrehivásához a kormányzatnak számos gyökeres változást kell végrehajtani. Mi Kádáréktól a magyar nép sorsának lényeges javulását nem várhatjuk, de mindenesetre örülnénk, ha már csak a mi állampolgárságunk tisztázása volna a legvégső teendő. ténelmet irt. Könyvével minden esetre egy tisztultabb légkörben alkalmat adott komoly és tárgyi hozzászólásokra és valószínű, hogy munká ja élénk eszmecserét hiv életre. Életrajzában megkapó közvetlenséggel számol be korának eseményeiről. Fiatál éveinek politikai élményeit éppen olyan érdekesen adja vissza, mint amilyen lebilincselő házaséletének vallomásszerü.hü képe,. Önkéntelenül iis saját magán keresztül mulatja be. hogy Magyarprszágp.n mjnf. éltek,, küzdöttek , a . liberális korszak nagy férfiai, akiknek nem méltatlan utóda a tekintély-rendszerben épp úgy, mint a két, diktatür’ás világban bátran helytálló Nagy' Vince. Ellenfeleivel még az emigrációban is keményen hadakozik, osztogatva bőségesen a csapásokat. Az 1945 utáni koalíciónak is természetesen ellenzéke, de a megszállott ország vezetőitől olyan önállóságot, helytállást követel, mint amilyennel valamikor Károlyiék rendelkezhettek volna és mégsem jutottak többre, mint a Szovjetnek kiszolgáltatott ország. Az emigrációról szóló véleményét sem rejtette véká alá, mert Nagy Vince 1962-ben is ugyanaz a meg nem alkuvó negyvennyolcas, mint volt az az ifjú, akinek Kossuthról irt költeményét a múlt század végén “diszkönyvbe” iktatták a szatmári főgimnáziumban. A magyar politikai irodalomnak értékes müve Nagy Vince könyve. Méltatására még visszatérünk és elvárjuk, hogy az 1945 előtti és utáni korszak vezetői felveszik az eléjük dobott keztyüt. Mi a magunk részéről helyt adunk a hozzászólásoknak. Abraham Ribicoff Hartforctban szavazott. 1ÉLABUS BUCSUELOADÁS Az elnöki tanács november 5-re hívta össze a kommunista “országgyűlést”. Az Indonéziával kötött szerződést hagyták jóvá, megszavazták a villamos energia iparról szóló javaslatot és meghallgatták Szénási főügyész beszámolóját. Elég sovány napirend az anyagi bajok sokaságához képest, de ez az ülés volt az 1958- ben “megválasztott” parlament hattyúdala. Rónai Sándor házelnök búcsúztatta a képviselőket azzal az ígérettel, hogy a legközelebbi országos választást a helyhatósági választásokkal együtt bonyolítják le. A főügyész beszámolójában feltűnően sokat foglalkozott a peres ügyekkel. Indokolatlanul megnőtt a perek száma a szocialista szervezetek és a polgárok között, de még ennél is magasabb az állampolgárok egymás közötti pereinek száma. A főügyész nem jó jelnek tekintette a peres és perenkivüli ügyek megnövekedését. A szocialista szervezetek és az állampolgárok közötti együttműködés hiányát olvasta ki belőlük. Külön vizsgálat alá vette a büntetőperek természetét és a társadalmi tulajdon terhére elkövetett sikkasztások, hűtlen kezelések és csalások okát. Szerinte 47 százalékban az ellenőrzés gyatra mivoltára vezet* hető vissza az emelkedés. ' v A bünkrónikákban az első helyen az állami híva* talok és intézmények állnak. A második helyre Szénási főügyész az állami ipart és a bányák adminisztrációját állította. A harmadik helyre az állami kereskedelmet, holott a közhiedelem szerint ez a legfertőzöttebb területe a magyar bürokráciának. Olyan kezdetleges az ellenőrző szervek részéről az éberség, hogy kellő gondosság mellett a társadalom-tulajdon elleni bűnesetek száma felére volna csökkenthető. A főügyész beszámolóját az engedelmes törvényhozók minden hozzászólás nélkül elfogadták. Októberi megemlékezés világszerte Az Egyesült Államokban letelepedett magyarság majdnem mindegyik gócában áldozott 1956 Október h,ősei emlékének. Október 23-án kívül, november 4-én megemlékeztek a szabadságharc mártírjairól és áldozatairól. Minden magyar gyülekezetben gyászistentiszteleteket tartottak és Californiától Maineig a magyar hívőkre való tekintettel sok amerikai templom szószékén méltatták a magyar szabadságharc jelentőségét. A Magyar Bizottság new yorki főhadiszállására befutottak a jelentések az október 23-iki és november 4-iki ünnepélyekről, istentiszteletekről. A világ minden sarkában megmozdult a magyarság. Canadában: Toronto, Windsor, Winnipeg és Hamilton városokban, Délamerikában: Mexico City, Caracas, Lima, Santiago de Chile, Buenos Aires városokban és minden argentin templomban tartottak megemlékezést. Európában: Bécs, a burgenlandi Deutsch-Alten-berg, Zürich, Basel, Bern, Lausanne, Luzern és Géniben, továbbá Amsterdam, Hága, Roterdam, Bonn, München, London, Páris, Madrid, Lissabon, Róma, Milano, Afrikában Casablancában, Ausztráliában Melbourne magyar egyesületei, egyházak, veterán és szabadságharcos alakulatok rendezték az ünnepségeket, az előadásokat, több helyen fáklyás felvonulást. ENGEDÉLYEZIK A NÉPIRTÁST Az elmúlt években kiadott néprajzi adatok azt árulták el, hogy Magyarországon a népszaporodási arány az évi 12-13 ezrelékről 4 ezrelékre esett vissza. Ez a tragikus adat mozgósította a szabadföldön élő magyarokat. Tüdatos népirtással vádolták a népidemokrata rendszert ,s hivatkoztak a hivatalos számadatokra. Az emigráció megrökönyödését átvették a nyugati rádiók is, úgy hogy otthon egyre kényesebbé vált a kormányzat helyzete. Hivatalosan nem léptek fel az aggasztó elnéptelenedési válsággal szemben, inkább hagyták magukra száradni, hogy szovjet nyomásra segítették elő a tömeges magzatelhajtást. Megmozdult azonban a nemhivatalos Magyarország, elsősorban az egyház és az orvosok is igyekeztek elháriztani a káros következtényeket. A terhesség megszakítása a körzeti A (abortus) bizottságra tartozik. A tiszti orvosból, egy nőgyógyászból és legalább egy védőnőből álló bizottság hetenként 2—3 alkalommal ül össze. Egyes körzetekben oly nagy a kérelmezők száma, hogy egy-két perc jut egy-egy nőre. Az orvosok felvilágosítják a bizottsághoz fordulókat és ha a kérelmező ragaszkodik a műtéthez, úgy saját költségén megkapja a kórházi beutalást.
