A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1962-10-12 / 41. szám
J o P AS ZTOK Pünkösd után 18. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 9, 1—8. Az időben Jézus beszállván a hajócskába, átkele a tengeren és az ő városába méné. És ime, hozának neki egy ágyban fekvő inaszakadtat. — Látván pedig Jézus azok hitét, mondá az inaszakadtnak: Bízzál fiam, megbocsáttatnak neked bűneid. És ime, némelyek az Írástudók közül mondák magukban: Ez káromkodik. Látván Jézus gondolataikat, mondá: Miért gondoltok gonoszát sziveitekben? Mi könynyebb, mondani-e, hogy megbocsáttatnak neked bűneid, vagy azt mondani: Kelj föl és járj? Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának hatalma vagyon a földön a bűnök megbocsátására, akkor mondá az inaszakadtnak: Kelj föl, vedd ágyadat és menj házadba ... És fölkele és hazaméne. Látván pedig ezt a seregek, megfélemlének és dicsőiték Istent, aki ilyen hatalmat adott az embernek. SZENTBESZÉD Homéros, a görögök egyik legnagyobb költője egyik versében ezt mondja: “Az emberek vágyódnak Isten után.” Homéros pogány volt és mégis igy irt, mert hát az emberi természet, az emberi szív valahogy úgy van berendezve, hogy szinte akaratlanul és ösztönszerüleg is érezzük magunk fölött az isteni hatalmat és az istenség huzza-vonzza magához az emberi lelkeket, mint amelyek az Istenből származván, mintegy részei az Istennek. És amit Homéros, a pogány mond, ugyanazt mondja az ószövetségi zsoltáros: “Miként a szarvas a forrás után, épen úgy kívánkozik az én lelkem Tehozzád, óh, Uram!” Ennek az igazságnak, a jó Isten után való vágyódásnak a megnyilvánulását látjuk a mai szent evangéliumban is, amidőn Krisztus Urunk körül ismét nagy néptömeget találunk, sok-sok embert látunk. De láthatunk még mást is ... Az emberek nem elégszenek meg azzal, hogy ők maguk ménnek Krisztushoz, ők mást is visznek Krisztushoz. És ne botrán kozzunk meg, hogy az a más egy beteg, egy inaszakadt, egy bűnös. Krisztus se botránkozik meg, nem vtasitja vissza őket; nem, hanem látván azok hitét ;'zt mondja az inaszakadtnak: “Bízzál fiam^ megbo■sájtatnak neked a te bűneid.” íme, ez Krisztus, a Megváltó, aki joggal mondotta magáról: “Nem jöttem a földre az igazakért, hanem a bűnösökért.” íme ez az Ur Jézus, a jó pásztor, aki keresi-kutatja mindenütt a tévelygő bárányt, hogy vállaira vegye és az elhagyott nyájhoz visszavigye. Az emberek vágyódnak Isten után . . . Sajnos, azonban, hogy ezt a vágyódást, amely bensőnkben többnyire észrevétlenül alszik, inkább az egyéni érdek, mint az önzetlenség és inkább a fájdalom, mint az öröm hozza ki a napvilágra és szólaltatja meg. Krisztus után az apostolok, a szentek vitték Istenhez a lelkeket ... És ma nemcsak a papnak, de minden szülőnek és minden tanítónak vinnie kell az övéit Istenhez; szép szóval és jó példával vinnünk kell a híveket, a gyermekeket, a tanulókat, vinnünk kell ahhoz, aki vár mindnyájunkat, mert hiszen azt mondotta magáról: “Jöjjetek Hozzám mindnyájan, aki fáradtak és terhelve vagytok s én megenyhitlek titeket.” Kép a spanyolországi árvízről. Autóroncsok és háztartások romjai fekszenek az arvizsujtotta vidéken Hogyan látják az üzleti 1 élet alakulását a bankárok? Kennedy elnök a Fehér Házban elbeszélgetett a demokrata jelöltekkel és teljes támogatásáról biztosította őket. Fenn: az elnök Robert M. Mongenthauvál, aki Rockefellerrel “mérkőzik a kormányzói állásért. Lenn: James B. Donovan, aki Jacob Javits-sal küzd majd a szenátori székért. Az egyik nagy amerikai ma- i i gazin kérdést intézett a nagy- j ■ bankok és pénzintézetek ve-11 zető személyiségeihez, a gaz- |: dasági élet szakértőihez. Vá- i laszaikat az alábbiakban fog- ■; halhatjuk össze: ; Az üzleti élet ma: jó, de ke- : vés hasznot hoz. Számíthatunk egy receszszióra? Valószinüleg nem. Ha azonban mégis bekövetkeznék, — az enyhe és rövid lesz Milyenek az 1963-as év üzleti kilátásai ? Kevés változást hoznak az idei évvel szemben. Hogyan alakulnak a kamatlábak ? Jelenleg s t a b i lók. Egyesek szerint, ha recesszió ’esz, könnyebb lesz kölcsönhöz jutni. Nagyjából igy festenek a jövő év kilátásai. Most hallgassuk meg, mit mondanak a szakemberek. Egy Atlanty City, N. J.-i bankár ezt mondotta : — Ha valami váratlan esemény közbe nem jön — az üzleti forgalom változatlanul jó ’esz, de vajmi kevés kilátás /an nagyobb fellendülésre. A megkérdezett bankárok agy része Amerikaszerte úgy nyilatkozott, hogy üzleti forgalmuk jelenleg “nagyon jó” ás azt jósolták, hogy a következő évben körülbelül ugyanez lesz a helyzet. Csak néhány pénzember — főleg az ország keleti és közzépnyugati részéből — jósolt recessziót, de majdnem mindegyikük hozzátette, hogy “az enyhe és rövid lesz.” Akadtak néhányan, akik azt javasolták, hogy a kormány idejekorán lépjen közbe a recesszió elkerülése érdekében, mások véleménye viszont az, hogy annál jobb, minél kisebb mértékben avatkozik be az állam az üzleti élet irányításába. A kormány anyagi támogatása — noha sok bírálat éri — sokhelyütt jelentékeny segítséget nyújtott az üzleti életben. A honvédelmi munkák kapcsán jelentősen fellendült az üzleti élet Los Angeles, San Francisco, Calif., Hartford, Conn, és Lafayett, Ind. vidékein és az ottani vállalatok vezetői úgy látják, hogy ez a prosperitás folytatódni fog 1963-ban is. Houston, Tex.-ban felépült az uj űrkutató főhadiszállás, Hartford, Conn.-ban és Kansas City, Mo.-ban nagy városrendezési munkálatok folynak, s ezek kedvezően hatnak ki az üzleti élet alakulására. Tennessee gyapotvidékeiről, Delaware és Georgia állam szárnyas-nevelő központjaiból, és Középnyugat búza és rozstermő vidékeiről is jó hírek érkeznek. Egy iowai bankár ezeket mondotta: “Ha a rozstermés továbbra is ilyen jó lesz, semmi okunk nem lehet panaszra. A farmerek uj kocsikat és uj felszerelési tárgya• kát vásárolhatnak maguk- i nak.” Ugyancsak prosperitást je~ vidékekről. Egy alabamai bankár közölte, hogy egy nagy ingkészitő gyár ebben az évben újabb száz munkást alkalmazott; egy dobozgyár eddigi kapacitását a korábbi egyharmad-részével növelte. Az autóeladások száma az ország minden részében emelkedik. Az autókereskedők az uj — 1963-as modelek — eladási forgalmát illetően is derűlátóan nyilatkoztak. A RECESSIÓ JELEI Ha lehet a közeli recesszióról beszélni, néhány bankár annak jelét a következőkben látja: egy miamii pénzember szerint a turista forgalom kisebb, mint az elmúlt évben. Az Egyesült Államok egyik legnagyobb autógyárát egy nagy detroiti bank finanszírozza. Vezetősége úgy véli, hogy 1963-ban az ipar félmillióóval kevesebb autót ad le 1963-ban, mint 1962-ben. Szerintük az ország közgazdasági élete a jövő év első hónapjaiban “állóvízbe” kerül. Ugyan csak pesszimisztikusan nyilatkozott egy chicagói bankár is. Nagyjleientőségü a vám ts gyógyszertörvény győzelme WASHINGTON — A kongresszusban elsöprő győzelmet aratott a nagyjelentőségű vámtörvény javaslat. A képviselőház 256 szavazattal 91 ellenében elfogadta a törvényt, alig néhány órával később, a szenátus pedig egyhangúlag, közfelkiáltással szavazta meg. A vámtörvény értelmében az elnöknek jogában áll csökkenteni a vámtarifákat, amennyiben ezt szükségesnek véli, sőt, előzetes tárgyalás után ,el is törölheti azokat teljesen, amennyiben az európai közös piaccal való szorosabb kapcsolatnak útjában állanának. Az amerikai történelem folyamán először történik meg, hogy az elnök ilyen széleskörű felhatalmazást kap. Ezenfelül, a képviselőház 347 szavazattal 0 ellenében, elfogadta az adminisztráció javaslatát a gyógyszerek fokozottabb állami ellenőrzésére vonatkozóan. A javaslat értelmében az uj gyógyszerek gyártását és forgalomba hozatalát a jövőben a szövetségi kormány az eddiginél szigorúbban fogja ellenőrizni. “Minden jel a recesszióra mutat — mondotta. A gazdasági élet mutatói a gyengülés felé hajlanak, bármilyen oldalról is nézzük azokat. Egy new yorki bankár szerint az üzleti élet lanyhulásával kell számolni, de a lanyhulás “nem lesz komoly.” A PÉNZPIAC A bankárok egy része azt hangoztatja, hogy a pénzpiacon további javulás áll be, könnyebben lehet kölcsönhöz jutni, és a bankok könnyen ki tudják elégíteni az összes jelzálogkölcsön-igényeket. En nek következtében a kölcsönkamatlábak némi csökkenésével lehet számolni. Egy Kansas City, Mo.-i bankár elmom dotta, hogy takarékbetétállományuk 35 millió dollár, amelyet képtelenek kihelyezni. Ez a bankház decemberben az eddigi takarékbetét kamatlábat 4 százalékról 3 és félszázalékra fogja csökkenteni. Ugyanakkor azonban egy másik nagyváros nagybankjának vezetője kijelentette, hogy ebben az évben kisebb, kihelyezésre váró tőkék fellett rendelkezik. “Úgy látom — mondotta — hogy a kincstár — szűkíti pénzpolitikáját.” Általában azonban azok a bankárok, akik recesszióra számítanak, k i s e bőségben vannak. A többség véleménye az, hogy a kormány fáradozása arra irányul, hogy a recessziót elkerüljük s az üzleti élet felpezsdüljön. A NEMZETI TERMELÉS Az idézett kommentárok sorában megemlítjük még Walter W. Hellernek, a Gazdasági Tanács (Council of Economic Advisers) vezetőjének nyilatkozatát is. Heller szeptember 26-án kijelentette, hogy a nemzeti termelés összege néhány billióval az elmúlt januárban jósolt 570 billió alatt maradt. Ehhez hozzá kell ten. nünk még a tőzsdék ingadozó irányzatát is, amely azt je: lenti, hogy a pénzemberek bi. zonyosfoku kétséggel és bizonytalansággal néznek a jövő elé. A kereslet csökkenését mutatják azok az áresé’ sek, amelyek egyes alapanya' gok vonalán következtek be. Az acéliparban — például — semmi jel sem mutat arra, hogy az elmúlt tavasszal beállott áresések tekintetében . változás következnék be. Más területeken viszont az árak emelkedtek és stabilak. GÁBOR ÁRON TRAGÉDIA BUDAPEST — Rettenetes csapás érte a Gábor Áron vasöntöde és gépgyár tisztitó brigádját: a tisztitó elvtársak elvesztették a szocialista cimet, a dicsőségek dicsőségét. Óh borzalom! Mint oly gyakaran ebben az életben és még gyakrabban a magyarországi munkásparadicsomban, a tragédia forrásánál öröm és ünnep húzódik meg. Mélabusan emlékezik a brigád dolgozója Mészáros László azokra a szivet-lelket gyönyörködtető szép napokra, amikor a brigádot felírták a Szocialista Brigádok táblájára. Régen volt, már egy éve annak. “A brigádtagok akkor vállvetve dolgoztak, lesték, hol, mikor segíthetnek egymásnak, hogy jobban menjen a munka, tanultak is, s valahogyan mintha másképpen is éltek volna. Elhatározták, hogy szocialista brigád lesznek, s 1960- ban a műhely megszavazta a megtisztelő kitüntetést. Ezeket a napokat a lelkesedés, a tenniakarás, a jól vég^ zett munka feletti öröm és büszkeség jellemezte.” És félévvel ezelőtt — újból: Óh borzalom! — a büszke nevet levették a disztábláról és a szégyentáblára Írták. Miért, óh miért? Sorra nyilatkoznak a lebukottak: — Én úgy gondolom, mert nem vezettük jól a brigádnaplót. — Én szerintem azért, mert nem tartottunk elegendő brigádértekezletet. — Lehet, hogy az volt a baj, hogy nem jártunk rendesen a munkásakadémia előadásaira. — Talán, mert nem szerveztünk kulturális programot. Az elhangzottak már sejtetik: nem ok nélkül vonták meg tőlük a szocialista cimet. Azért az ügynevezett szakszervezetek lapja, a Népszava, vizsgálatot folytatott le és ennek a vizsgálatnak eredménye nagyon érdekes. Az történt Gábor Áronéknál, hogy a művezető szó nélkül, ellenőrzés nélkül egyszerűen aláírta az állítólag elvégzett munkákról szóló kimutatást, amit a brigádtól kapott. Sőt, akár hiszi az olvasó, akár nem, azokban a kimutatásokban olyan munkateljesítmények is szerepeltek, amelyekről a munkások nem is tudtak. Hübelebalázs-gazdálkodás ... A második kérdés: miért lanyhult le a lelkes hangulat, amelyet bevezetőben Mészáros László olyan szép szavakkal jellemzett? Azért, mert szocialista disznóságok történtek. Például: a bizalmiak megkérdezése vagy értesítése nélkül felvettek kezdő munkásokat és ezeknek annyi bért fizettek, mint régi, bevált munkásoknak. A régi nóta: akinek Barátai, protezsálói vannak, annak jó dolga van a Gábor Áronban és minden más szocialista üzemben. A törvényhozók hangsúlyozzák: mindkét javaslat elfogadása nagyjelentőségű és az adminisztráció komoly kongresszusi sikerét jelenti. — Visszavonulása előtt a kongresszus még “megjutalmazta” Kennedy elnököt — jegyezte meg mosolyogva Carl Albert képviselő (DOkla.) a riporterek előtt. Minden összefoglalva: a jövő kilátásai nem túlságosan rózsásak, de nem is borúsak. A jelenlegi helyzetből kiindulva, a tények és a tényezők ismeretében ezzel a megállapítással zárhatjuk le a felvetett problémát: a következő esztendő első negyede a stabilitás, a lassú javulás — esetleg egy gyengébb recesszió — jegyében fog lefolyni. 10 ÉVVEL EZELŐTT SZÜLETETT Az első magyar színházigazgató Kerek kétszáz évvel ezelőtt, 1762 július 26-án született Kecsekeméten Kelemen László, az első magyar színtársulat megszervezője és igazgatója. Családja később Pestre került, ahol apja a belvárosi ferences templom kántora lett. László a piaristák pesti gimnáziumában tanult, majd jogi tanulmányokat végzett a budai egyetemen s a közigazgatási pályára lépett. A hivatali pálya kényelmét azonban csakhamar felcserélte egy sokkal rögösebb pályával: úttörő apostola lett a magyar színészetnek. Hallatlan nehézségek közepette, honfitársainak közönyével, a már fejlett kultúrájú pest-budai német színészet féltékenykedésével és akadékoskodásával küszködve, 1790-ben megszervezte az “Első Magyar Játszó Színi Társaságot” s október 25-én megtartotta az első magyar nyelvű színi előadást Budán, a karmeliták egykori templomából átépített Várszínházban. Az egykori piarista tanítvány színházigazgatói minőségében is hü maradt diákköri emlékeihez: Simái Kristóf kegyesrendi szerzetes “Igazházi” cimü darabját választotta bemutatásra. A rendszeres előadássorozat csak 1792-ben kezdődött s mindössze négy évig tartott, amikor is a társulat külső és belső nehézségek miatt szétoszlott. Kelement nem törte meg ez a kudarc. 1799-ben uj társulatot szervezett, s most a vidéken próbált szerencsét. Különösen érdekesek szegedi kapcsolatai. 1800. május 6-án a volt felvárosi Szent György téri templomban, a későbbi iskolákban Kelement táruslata tartotta az első szegedi magyar szinielőadást. Még egy érdekes szegedi kapcsolata van Kelemennek: Borbála nevű nővére Somogyi Csizmadia Sándor ügyvéd felesége lett, s gyermekük volt az a Somogyi Károly, későbbi esztergomi kanonok, aki az árvíz után 42,000 kötetes könyvtárának odaajándékozásával a róla elnevezett szegedi városi könyvtár megalapítója lett. Kelement László vidéki vállalkozása is kudarccal végződött, s ekkor végleg elkedvetlenedett a színészi élettől. A tönkrement színházigazgatót katolikus napok mentették meg a végső nyomortól. 1802-ben a ráckevei plébános alkalmazta az egyházközségben, mint kántortanitót, 1806-ban Makóra ment orgonista-kántornak, később Csanádpalotára került kántortanitónak, s ott is halt meg 1814-ben. RÓMAI KATOLIKUS EVANGÉLIUMI IKTATÁS | % OLDAT
