A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1962-10-12 / 41. szám

*. m,mr a tó pásztor « llfifc liUUD oTiitrHfc.KLI^ Founder: B. T. TÁRKÁNY alapított» Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22ad STREET CLEVELAND 14: OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre ..............................$8.00 One Year ..............................$8.00 Fél évre ................................$5,00 Half Year ..............................$5.00 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio A US CSAPATOK KIVONÁSA LAOSBÓL Az Egyesült Államok a genfi értekezlet egyezmé­nye értelmében utolsó katonai tanácsadóit is kivonta Laosból. Az annakidején történt megegyezést Krus­­csev lelkesedéssel üdvözölte és azt mondotta: ez a pél­dája annak, miképpen létesithető békés megegyezés tárgyalások utján a Kelet és Nyugat között. A US tanácsadók Laosból történt kivonása után, a lényeges kérdés igy hangzik: rá tudja-e birni Krus­­csev a kommunista-barát Pathet Lao fegyveres .egy­ségeit arra, hogy alávessék magukat a semleges cso­porthoz tartozó miniszterelnök, Souvanna Phouma her­ceg rendelkezéseinek? Egy árnyalattal kevesebb jóindulattal, talán úgy is meg lehetne fogalmazni a problémát: rá akarja-e birni Kruscsev a Pathet Lao egységeit a genfi egyez­mény betartására? Akár ilyen, akár olyan formában tesszük fel a kér­dést, a lényeg változatlan: Laos Kruscsev politikai be­folyásának és becsületességének újabb próbaköve. Nem lehet figyelmen kivül hagyni: még mindig többezer északvietnami kommunista katona tartózkodik Laos­­ban — és a szovjet miniszterelnök tiltakozó szavát nem hallottuk. PIPASZÜNET Nikita, aki 1970-ig vagy legkésőbb 1980-ig vagy legeslegkésőbb a dicsőséges Októberi Forradalom 83-ik évfordulójára le akarja pipálni Amerikát, pipázási szü­netet rendelt el. Ami Ivánnak, a sokat szenvedett orosz alattvalónak, nagy bosszúság, mert a legfelsőbb vörös­cári ukáz úgy hangzik, hogy a jövedelmi adónak 1965- re beigért fokozatos megszüntetése befagyasztatik. Iván azt remélte, hogy a jövedelmi adó elmaradása folytán több költőpénze, magasabb életszinvonala lesz s ez a reménység most füstbement. Az orosz nép életszínvo­nalát nem lehet emelni, mert — mondja Nikita — azok a gonosz amerikai imperialisták fokozott fegyverkezés­re és ezzel kapcsolatban fokozott nehézipari termelésre kényszerűik a szovjetet. Ez persze nem igaz. Azért kell Ivánnak összébb­­szoritani a derékövet és gatyamadzagot, mert a mező­­gazdasági termelés nem kielégítő és miután a fegyverkezési versenyt — amelyet a berlini, vietnami, kubai és más kalandokkal Nikita kiélesitett — és ugyan­akkor az űrhajózási, a Hold felé törő versengés költ­ségeit a szovjet gazdaság nem tudja másképp fedezni, mint az életszínvonal lerontásával. A magas életszín­vonalat Amerika tartani tudja az óriási fegyverkezési, űrhajózási költekezés mellett, de a szovjet csak az élet­színvonal leszállításával bírja az iramot. Sztálin halála s a Kruscsev éra beköszöntése óta a szovjet alattvalók életszinvonala lassan-lassan emel­kedett és most először történt meg, hogy emelkedés he­lyett leszállóit, először a hús és vaj megdrágításával és most a beigért jövedelmi adó csökkentés felfüggesz­tésével. Amerika lepipálásában kényszerű szünet állt be. A helyzet tehát továbbra is ez marad: A legtáplá­lóbb ételeket csak a legjobban kereső elvtársak tudják megfizetni, családok milliói egyszobás lakásban vagy függönnyel darabokra osztott régi lakásban laknak, kö­zös folyosón a konyha, a fürdőszoba és az a kabinet, amely előtt reggelente éppúgy sorba kell állni, mint később az üzletek előtt. RÉGI ÉS MOSTANI KORMÁNYZÓK Nem is olyan régen nagy nevek és jelentős férfiak szerepeltek az amerikai államok kormányzóinak sorá­ban, hogy csak a legkiválóbbakat említsük: Earl War­ren (California), Thomas E. Dewey (New York), Adlia E. Stevenson (Illinois) és James F. Byrnes (South Ca­rolina). A jelen kormányzói anyaga ennél lényegesen ki­sebb értékűnek tűnik. Az egyetlen kormányzó, akinek jelenleg igazi politikai súlya van, New York állam kor­mányzója, Nelson Rockefeller. Ross Barnett, Mississippi kormányzója aligha szer­zett sok becsületet magának a kormányzói tisztségnek és államának. California pedig már szinte nem is ame­rikai állam, hanem majdnem birodalomnak nevezhet­nek. A jelenlegi kormányzó, Pat Brown, hosszú köz­­tisztviselői működése folytán, jól ismeri California problémáit, senki sem vitatja azonban, hogy — minden jóindulata mellett — erősen középszerű ember. ATOMBOMBÁK MIRIÁDJAI A kísérleti atombomba robbantások nyomá­ban támadt rádióaktiv köd és hamu kétségte­lenül ártalmára van az egészségnek ma és a jö­vőben, kisebb vagy nagyobb mértékben, aszerint, hogy mi robbantunk vagy ők . . . Persze még százszor,ezerszer, millió­­szőr ártalmasabbak lennének a robbanások egy kiadós atomvi­­lágháboruban. De ez, hál’ Isten­nek, csak rémálom és reggelen­te arra ébredünk, hogy az a ren­geteg megaton még mindig a levegőben lóg, a fejünk felett, mint egykoron ama bizonyos Damoklész kardja a sokszor szépen megfestett játékszer. Igazi veszély, nagy jelen veszély nem ezekből a világölő fegyverekből és kipufogógázaiktól jön, — hanem — akár hiszik, akár nem — a DDT- től és ennek a méregcsaládfőnek, megszámlálha­tatlan pereputtyától. Ez az állítás Miss Rachel Carson biológiai szakértőnek megdönthetetlen tény- és szám-adataira támaszkodik. Ez a pennsyl­vaniai vénülő vénkisasszony “Silent Spring” cím­mel könyvet irt a rovarölő, dudvairtó, termőföl­det termékenyítő, konzerveket konzerváló, friss kenyeret frissen tartó, stb. stb. mérgekről és mi­után ezeknek a mérgeknek az emberi, állati és növényi életet rontó hatásáról szakértelemmel értekezett, kimondja a nagy szót, hogy mi mind­nyájan mindennap olyan mérgeket kebelezünk be szervezetünkbe, amelyek rákos daganat kifej­lődésére vezethetnek. Az egészséges ember szer­vezete ellenáll a felgyülemlett mérgeknek, de ha az egészség hanyatlik és a szervezet ellenállóké­pessége csökken, nagy baj támad. Millió és millió parányi atombomba kereszttü­zében telnek napjaink. Ezt vegyük tudomásul. Miss Carson azért irta szenzációs könyvét — mely hamarosan a bestseller listán lesz —, hogy ezt a hivatalos Amerika és Amerika népe tudo­másul vegye. A veszélyt elhárítani ugyan nem le­het, de csökkenteni talán lehet, és ez már nagy eredmény lenne. Próbáljuk megérteni, miről van itt szó. Gyil­kos mérgekkel permetezünk, irtjuk az ártalmas férgeket, hernyókat, bogarakat, fungusokat, a dudvát, méreggel konzerválunk. A mérgek a nö­vényekből, a zöldségből és a gyümölcsből, a szer­vezetünkbe jutnak. A tehén mérgezett legelőn legel és teje a mérget az emberi szervezetbe köz­vetíti. A csecsemő az anyatejjel mérget szív be. Némely veszélyek a bölcsőtől a sírig mint sötét árnyak kisérik az embert, de ezek a mérgek már az anya méhében károsítják a még meg nem szü­letett ember szervezetét. Semmisem uj a Nap alatt. Hallottunk már az­előtt is ilyen Cassandra ijesztgetéseket. Például amikor, pár évvel ezelőtt, Hálaadás Napjára nem volt cranberry, mert az egyes ültetvényeken el­harapózott dudvát olyan vegyianyaggal irtották, amelyről kiderült, hogy rákos daganatot okozhat. Vagy amikor a háziasszonyok heteken, hónapokon át száműzték a konyhából a csirkét, mert egyes csirkefarmokon mérget tartalmazó takarmány­nyal etették a tyúkokat. A pennsylvaniai tudós vénkisasszony vádiratának az a jelentősége, hogy általános offenzivára hiv fel az emberiség ön­­mérgezése ellen. Fiatal kora óta biológiával, emberi, állati és növényi élettannal foglalkozott (oly behatóan, oly szenvedélyesen, hogy férfinépre, férj anyagra rá se nézett) és, miután a tengervizet benépesítő élő­lények miriádjairól irt első könyve világsikert, 30 fordítást, öt diszdoktori oklevelet és számtalan más kitüntetést hozott neki, egy napon egy new­­englandi barátnőjének panasza ráterelte a fi­gyelmét a mindennap ránk leselkedő mérgek mi­­riádjaira. Az a new-englandi hölgy azt jelentet­te Miss Carsonnak, hogy az ő vidékén moszkitó­­irtás, DDT-permetezés volt és — madarak ezrei elpusztultak. Mint már oly sok tudományos ku­tatást és felismerést, Miss Carson nagy kutató­munkáját is egy kevéssé jelentős esemény indí­totta el. Több évi munka eredményeképpen a mo­dern technika és a modern élet velejáró veszé­lyeinek lexikonét tette közzé. Silent Spring nem ítélet, hanem csak vádirat. Pro és kontra lehet vitatkozni és védőbeszédek is már elhangzottak. A vádló hölgynek segédkezik Dr. W. C. Hue­­per, a National Cancer Institute kutató tudósa. Azt állítja, hogy a DDT az emberi szervezetben rákot idézhet elő. Sokféle élelmiszer van DDT- permetezés folytán megmérgezve, a szervezet gyűjti — főleg a zsírban — a kis méregadagokat és idővel a méregmennyiség eléri a veszélyes fokot. A gypsy moth elleni kémiai hadjáratnak, folytatja Dr. Hueper, áldozatul esett sok moly, de elpusztult még több ártalmatlan, sőt hasznos hal és madár. És még tovább folytatja a tudós: Madarak elpusztítása annál károsabb, mert mada­rak rengeteg ártalmas férget irtanak ki, többet, mint a kémiai szerek. Hogy is mondta a nagy né­met költő: A rossznak az a rossz sajátsága van, hogy egyre újabb rosszat szül. A rovarirtó vegy­szerek irtják a madarakat, amelyek, ha élni hagy­nák őket, több ártalmas rovart falnának fel, mint amennyit a mindenféle DDT-k kiirtani képesek, így a rovarirtó szerek végeredményben növelik Gabor Emu MAGYAR OKTÓBEREK A tél közeledtét sejtető borongós októberi napok a teile! együtt járó időleges megsemmisülést hoz­zák évről évre a magyarság emlékezetébe, októ­berben történt jelentőségteljes eseményekkel kapcsolatban. A vidám szüreteket gyakran követ­ték a végzet csapással és a Szózat költője, Vörös­marty Mihály 1847 októberében irt dalát a fó thi szüretről, amelyben oly áhitatos lelkesedés­sel a “legelső magyar emberről,” a királyról, aki­nek hir, szerencse koszoruzza szent fejét” — egy évre reá, 1848 október 6-án, már a “szent fő” (V. Ferdinánd) nevében a magyarság nyakára mi­niszterelnökként küldött gróf Lambergnek a Lánchídon történt felkoncolása követte, még egy évre reá, pontosan október 6-án, a budai Újépület­nek nevezett kaszárnyatömb udvarán, valamint ugyanakkor az uj aradi vár udvarán vitéz magyar hadvezérek, kiváló polgárok nyakán volt a hóhér kötele csak egyes “kivételezetteknek” jutott go­lyó, két nappal azután, hogy Komárom vára megadta magát, és nem kellett félni az utolsónak szabadon maradt magyar terület nagyszerű had­vezérének, Klapka Györgynek és hadseregének a megtorlásától. Utána megteltek az osztrák vár­börtönük egy nemzet szine-virágával és a megtört szivü költő 1850-ben már csak a Vén Cigány meg­ható versében tudott érzéseinek megnyilatko­zást adni. Európa szimpátiája a magyarság mel­lett volt, mint 19 évvel azelőtt a lengyeleknél, de mint Kossuth megjósolta, Európa már akkor-is meghajlott mindkét esetben az orosz erőhatalom előtt. Haladjunk egy nagyot, az időgépezetén. Most 50 éve, 1912 októbernél tartunk. A magyar par­lamentben terméketlen technikai obstrukció fo­lyik már egy féléve, hogy emeljék-e az ujonclét­­számot, tekintettel az általános fegyverkezésre. A monarchia mindkét része a felbomlás képét mutatta és ezt a helyzetet nyílt és titkos orosz tá­mogatással a kicsiny Szerbia, a még kisebb Mon­tenegro, Görögország és Bulgária Törökország megtámadására használták fel, hiába dörögte oda a monarchia gyenge külügyminisztere, gróf Berchtold, hogy hiába minden, nem lesz terület­nyerés. Bizony lett, főgépp a bulgárok döntő győ­zelmei után. A nagy győzelmek legfontosabb té­nyezőinek, a bulgároknak, tragikus végzetül a nyerés. Bizony lett. Az 1914-es világháború kezdete tulajdonkép­pen 1912 októberétől datálódik. Molnár Ferenc, aki mint haditudósító működött abban a háború­ban, akkori tudósításaiban ezt pontosan bejöven­dölte. ‘Ezután az emberi élet olcsó lesz, városok, országok semmisülnek meg, a pesti embernek nem az lesz a legnagyobb baja, hogy a 6 számú körúti villamos nem közlekedik a Margithidig, a vasút és posta 5 perces késései helyett a nem kés­lekedő ellenség ellen kell egyenruhába bújni.” Reá két évre 1914-ben már Máramarosban és Ungban kellett védekezni az oroszok ellen, de jó­val több mint százezer öreg magyar népfelkelő várta sorsát a galíciai Przemysl várában, a ha­tárokról özönlöttek a menekülők Budapestre, a szerbiai sárban szintén főképp magyar katonák szenvedték a háború minden keserveit. 1915 októberében végre Kövess tábornagy csa­patai letörték a szerb ellenállást, de már ekkor a magyar vér tengerként ömlött az Isonzo mentén, főképp a honvédezredeké. 1916 októbere Erdély átmeneti felszabadítá­sát hozta a vöröstoronyi és a Brassó-környéki nagy győzelmek után, 1917 október 25-én Boroe­­vics és Büllow német marsai látszólag döntő győ­zelmet arattak az Isonzónál az olasz hadsereg meg sem állt a Piave folyóig, ahol a következő évben annyi magyar ember maradt ott örökre, és 1918 október utolsó napján a forradalom vetett véget a monarchiának, amelynek legmarkánsabb egyé­nisége, Tisza István, ugyanaznap esett áldoza­tul. Utolsó szavai voltak: “Ennek igy kelett FEJVESZTŐ TRÉFA Lucien Guitry francia színművész egyik ba­rátja egy napon kifogástalan megjelenésű urat vezetett a művész színház páholyába. Bemutatta Guitry-nek : — Monsieur Deibler. Lucien Guitry a legbarátságosabban fogadta a párisi hóhé.rt és néhány percig elbeszélgetett ve­le. Beszélegtés közben megnyílik a páholy ajta­ja és belép Hertz, a színház igazgatója. Látván azonban, hogy Guitry beszélget valakivel, kiment és csak tiz perc múlva, az idegen távozta után jött vissza, amikor a függöny a harmadik felvo­nás előtt felgördült. — Tudja, ki volt ez az ur, akivel beszélget­tem? — kérdezte Guitry az igazgatótól. -— Deib­ler volt, önt nagyon rokonszenvesnek találta. Azt mondta, az ön feje nagyon tétszik neki. M. Deibler, a párisi hóhér, nyaktilóval sok sze­gény bűnösnek a fejét leválasztotta nyakáról, őt tehát az emberi fej szakértőjének lehetett te­kinteni. Irta: GÁBOR EMIL az ártalmas rovarok légióit. Szót kér, szót emel a védelem is. A rovar- és dudva-ritó szerek és a kémiai konverváló szerek fő védnökei, érthetően, a kémiai gyárak vezetői és kutató tudósai. így érvelnek: Igaz ugyan, hogy minden méreg káros hatású lehet, de csak az esetben, ha helytelenül adagoljuk. Ne felejtsük el, hogy minden gyógyszer sem más, mint méreg, mégsem hirdet senki kereszthadjáratot a gyógy szerek ellen. Az Országos Mezőgazdasági Kémiai Szövetség salamoni Ítéletet hozott ebben a mér­ges vitában: A rovar- és dudvairtó és a konzerváló szerek áldása sokszorta nagyobb, mint átka: a mé­reg jó is, rossz is. És hogyan reagál a méreg-vádra a nép? Úgy, mint a cigaretta elleni propagandára. Minél több és súlyosabb vád hangzik el a cigaretta ellen, an­nál többet szívnak az emberek . . . Miss Carson vádirata olyankor látott napvilá­got, amikor a kongresszus vizsgálóbizottsága a thalidomid orvosszer csecsemő-kárositó utóha­tásának felismerése nyomán alaposabban szem­ügyre vette a gyógyszergyártás módszereit, a gyógyszerek kipróbálását és a kongresszus, a vizsgálat eredményeképpen, uj törvényt szava­zott meg a gyógyszeripar szigorúbb ellenőrzésé­ről a Food & Drug adminisztráció által. A ká­ros mellékhatásu rovarirtó és egyéb vegyszerek­ről ennél a vizsgálatnál nem volt szó. De Miss Carson könyvének oly erős visszhangja támadt, hogy Washingtonban bizonyosra veszik, hogy a kongresszus jövő évi ülésszakában tárgyalásra kerül a Silent Spring vád. Akkor majd hallani fogjuk a pro és kontra érveket. Egyelőre — hogy elejét vegyük egyoldalú elfogult nézet kiala­kulásának — vegyük tudomásul azt, amit G. P. Larrick, a Food & Drug ellenőrző hivatal szószó­lója mond: A hangsúly az adagon van: ennyi kémiai anyag ártalmatlan, annyi már ártalmas. A veszélyességi fokon alul maradó mennyiséget éppen úgy nem lehet a modern életből száműzni, mint annak egyéb, nem vitatott vívmányait, elő­nyeit, és kényelmeit. Az élelmiszer-technológia magas fokot ért el, kémiai anyagokkal növelni tudjuk a termelést, megóvjuk az élelmiszereket a megromlástól, megjavítjuk élelmiszerek minősé­gét. Aki jobb szereti a férges almát, mint a per­metezett fa almáját, ám szeresse jobban. A permetezési párt szószólói hivatkoznak arra, hogy a DDT és más rovarirtó vegyszerek tették lehetővé a malária, a tífusz és más népirtó beteg­ségek ártalmatlanná tételét _,sok országban kiir­tását. A közegészségügy szolgálata rovarirtó és egyék mérges kémiai anyagok nélkül elképzelhe­tetlen a mi modern világunkban. Irta: E. G. lenni.” * 1921 októberében a budapesti Lánchídfőnél a magyarságra ébren felügyelő két folyami angol hadihajónak, amelyek ágyúikkal állandóan a bu­dai Király Palotára céloztak, fontosabb dolguk akadt. Az utolsó magyar király abban az év­ben már másodszor kísérelte meg, hogy a trón­ját visszafoglalja. Nem sikerült. Benesék kívánsá­gára ultimátum ment Horthy kormányzóhoz, Bu­daörsnél magyar vér folyt magyar elleni ütkö­zetben, IV. Károly Zita királynővel az egyik an­gol hadihajón, a Glowwormon Madeira szigeti in­­ternáltáságába ment. 1934 október 16-án Marseilleben egy horvát és egy bolgár ember megölik II Aleksander ju­goszláv, királyt, országa ezért a magyarságot von­ja perbe a Népek Szövetsége előtt, eredménytele­nül, habár Benesék és a román Titulescou is na­gyon szerették volna, de a Szövetségnek kissé mégis különösnek látszott, hogy éppen az az or­szág panaszkodik, amely királygyilkosságnak kö­szönhette hatalmas megnövedését . 1938 október, Kassa, Losonc, Rimaszombat, Munkács, Ungvár ismét magyar kézen. De nem lehetett áldás abban a növekedésben, amely két diktátor (Hitler ,s Mussolini) neveihez fűződött. 1942 oktí ber. Az orosz jégsivatagban Vorones­­nél idegen érdekek szolgálatában pusztult el majdnem 100 ezer magyar ifjú, a németek javá­ra sarcolva, vagy mint munkásszolgálatos rab. 1944 október 16: Horthy kormányzó kilátásta­lan harcnak, a magyar vér további hiábavaló on­­tásának véget akarván vetni, fegyverszünetet kért az oroszoktól. Nem számított arra, hogy Hitlernek a magyar vér semmit sem jelent, a magyar érté­kek pusztulása sem; bérenceivel megszállta az or­szágot és egy fanatikus, fajvédő, de nem magyar származású ember vezetésével tovább folyt az a háború, amelytől akkor már maga Hitler sem remélhetett győzelmet. Világszép Budapest ro­mokban, orosz megszállás, mindennel, ami ezzel jár, egész a mai napig. 1956. október. A forradalom Budapesten. Di­csőséges harc a világ minden népének bámulata, elismerése mellett. Ma is előrántják az emlékét, ha szükségesnek látják, de egyebet eddig nem lát­tak szükségesnek. A forradalomban elesett 25 ezer magyar —látszólag — hiába adta oda az életét. Nagyon elszomorító októberi krónika, de a természet, a magyar történelem és a világtörté­nelem tanulságai a minden bizonnyal elkövetke­ző jobb jövőre adnak reményt. “Lesz még egyszer ünnep a világon.” _ \ JÓ PÁSZTOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents