A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1962-10-05 / 40. szám

B. OLDAL A Jó PÁSZTOR Pünkösd után 17. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 22. fej., 34-46. szak. Az időben a farizeusok hallván, hogy elnémítot­ta a szadduceusokat, egybegyülének s kérdé őt közü­lök egy törvénytudó, kisértvén őt: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Mondá neki Jézus: Szeressed a te Uradat, Istenedet teljes szivedből és teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb ; és első parancsolat. A második pedig hasonló ehhez: Szeressed felebarátodat, mint önmagadat. E két pa­rancsolaton függ az egész törvény és a próféták. Ösz­­szegyülvén pedig a farizeusok, kérdé őket Jézus, mondván: Mit tartotok ti a Krisztus felől? Ki fia ő? Felelék neki: Dávidé. Mondá nekik: Miképen hívja tehát őt Dávid lelkében Urának, mondván: Mondá | az Ur az én Uramnak: ülj az én jobbomra, mig ellen­ségeid lábad zsámolyává teszem? . . . Ha tehát Dá­vid őt Urának hívja, hogyan lehet annak ő fia? — És (senki sem tud neki egy szót sem felelni, sem nem mer­te őt senki többé azon naptól fogva kérdeni. SZENTBESZÉD Amióta emberek járják ennek a földnek hátát, sőt mi több, amióta a világ világ, mindig voltak, van­nak s lesznek törvények, amelyek bizonyos isteni vagy emberi parancsot tartalmaznak és amelyek en­nek alapján valami isteni vagy emberi akaratot fe­jeznek ki és akarnak érvényre juttatni. Az Úristen a maga akaratát részint a nagy természet, részint pe­dig^ a tanítása, a kinyilatkoztatás által adta az embe­riség tudtára . . . Men törvényt adott a nagy termé­szetnek, a nagy mindenségnek; törvényt áz élettelen és élő lényeknek, — törvényt szabott az ásvány, a nö­vény- és állatvilágnak, törvényt az égitesteknek, de törvényt adott a lelkes lénynek, az embernek is. Az isteni, a természeti törvények mindenkit, mindenhol és minden időben köteleznek, azokat fel­függeszteni avagy azoktól fölmenteni csak magának az Úristennek áll jogában. Az emberi törvényeket ellenben az emberi szűk bégletek hívják életre. Minél bonyolultabbak az em­bereknek egymáshoz való viszonyai, minél nagyob­bak az ellentétek az egyes társadalmi osztályok kö­zött, minél nagyobbak az emberek igényei és szük­ségletei és végül — valljuk csak meg őszintén — mi­nél inkább eltávolodnak az emberek az isteni örök és általános érvényű törvényektől, annál több em­beri, múló és ideig-óráig érvényes törvényre van Szükség. Az emberiség bölcsőjénél még egyáltalán “'em is volt törvény, Később, az emberek szaporodtá- 1 al mindegyre jobban szaporodtak a törvények is és :na már ott tartunk, hogy annyi mindenféle emberi törvény, emberi rendelet van, hogy nincs az az em­ber fia, aki azt mind a fejében megtarthatja. Egymás után keletkeznek az uj törvények, szinte gomba mód­jára látnak napvilágot az uj törvénykönyvek. Szinte nincs is már dolog az ég alatt, amire ne lenne tör­vény, nincs személy a legmagasabb polcon állótól a legkisebb árváig, ki ne állana a törvény hatalma alatt. És amidőn eszembe jut a sok emberi törvény s amidőn elgondolkozom azok fölött, akkor eszembe jut az is, hogy Uram, Istenem, mily gyarló, milyen gyenge is az ember, hogy annak ellenére, hogy szin­te annyi a törvény, mint a haja szála, mégsem jó, pe­dig hát minden törvénye azt célozza, hogy jó legyen, ugyanakkor eszembe jut valami más, amit a mai szent evangéliumban olvasok: “E két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták.” Krisztus Urunk, az isteni, az örök törvényhozó nem ad rakásszámra törvényt, nem ad törvénykönyveket se híveinek . . . Krisztus Urunk voltaképen csak egy parancsolatot ad: a szeretet parancsolata, ami csak azért kettő, mert az Istenre és az emberekre vonatkozik és Krisz­tus Urunk erre a kettőre azt mondia: “E két paran­csolaton függ az egész törvény.” Szeresd a te Ura­dat, Istenedet teljes szivedből és minden erődből és szeresd felebarátodat, mint önmagadat,” ez az egye­düli krisztusi törvény. AZ UTOLSÓ PESTI HORDÁROK Egymásután érkeznek a belföldi vonatok s a nem­zetközi gyorsok a Nyugati pályaudvarra. A hangszóró szünet nélkül beszél. Végig a peronon hatalmas bőrön­dök, kézitáska-kupacok. A hordár zöld kocsijának utat nyitnak a várako­zók . . . Tönköly Imre komótosan rakosgatja a csomago­kat kis targoncáján. Több mint harminc esztendeje dol­gozik itt a pályaudvaron. — Hordárnak lenni, régen volt az igazi! Ezt a fog­lalkozást is modernizálták, kérem, — mondja kissé zsör­tölődve, miközben megtörli arcát. — Egyre ritkábban hallani, hogy hordár után kiabálnak. Az IBUSZ előre Az ausztráliai urciei" eunt.ui ixewpori, rí. 1.-1 K.koiojeboi. tz a yacht nyerte meg a versenyt az ame­rikai “Weatherly”-vel szemben. Amikor XXIII. János pápa a “hitetlenek” körében élt 23.-ik János pápa 1924-től 1934.-ig Bulgáriában élt, mint apostoli delegátus, 1934-ben költözött át Konstantinápoly­­ba.. Bulgáriában,ebben a telje­sen görögkeleti országban,el­enyészően kevés katolikus élt akkor is. Törökországban lé­nyegesen jobb volt a szám­arányuk. Viszont itt találko­zott a leendő pápa közvet-’ len közelről az izlám világgal. Csodálkozva szemlélte azt a világot, amelyet az izlám val­lásossága olyan mélyen átita­tott. Az a tiz év,amit Roncalli érsek Törökországban töltött a nagy változások, a forradal­mi átalakulások időszaka volt. A nemzet akkor lépett ki a •szultánok idejétmulta világá­ból, s indult el Musztafa Ke­­mál pasa vezetésével a mo- Jernizálódás utján. Roncalli érsek nagy érdek­lődéssel figyelte, hogyan a­­lafcul a fiatal köztársaságban a forradalmár vezetők maga­tartása az izlámmal és álta­lában a vallással szemben. Is­meretes, hogy Kemál reform­jai határozottan az ország vi­­lágiasitására irányultak Az érsek nagyvonalúságai mu­tatja, hogy gyorsan felismer­te e reformok jó oldalait, s azt is, hogy nem érintik a vallás lényegét, főként pedig nem a kereszténységét. Az természetes, hogy például o­­lyan rendeleteket, mint a töb' nejüség megtiltása, örömmel üdvözölt. de nyugodtan fo gadott olyan intézkedéseket is, amelyek első pillanatra ke vésbé látszottak kedvezőek­­nek. Ilyen volt a Kemal-ko'­­mány ama rendelete, amely megtiltotta az egyházi ruh: nyilvános viselését . A ren delkezés beletartozott azok­nak az intézkedéseknek a so­rába, amelyek a külső vi­seletben is europaizálni kí­vánták a törököket.Amig más keresztény és nem keresz­tény főpapok tiltakoztak és önként bezárkóztak az é­­pületeikbe, Roncalli érsek en­gedelmeskedett. A remdelet után az első naptól kezdve “civilben“ járt. Leone Algisi professzor a Szentatya egyik életrajzíró­ja, eredeti iratok alapján köz­li Roncalli érsek egyik beszél­getését, amelyet Ankarában folytatott Numen Rifet Mene neneoglu, akkori miniszter­­helyettessel, a külügyminisz­tériumban. értesít bennünket, milyen csoport utazik vagy érkezik, s mi kivisszük a buszig, vagy betesszük a vonatba a cso­magokat. Régen huszonnégy fillér volt egy bőrönd — most két forint. Ez a fizetésünk. Idénymunka ez, nyá­ron jó, télen szinte semmi. De nyugdíjas állás. Évtize­dek óta csinálom, jó izmok, nagy-nagy emlékezőtehet­ség kell hozzá. — Tönköly bácsi! Hordár, piros sapka nélkül? — Piros sapkás városi hordárok kihalófélben van­nak. Itt lézeng még egy-kettő a pályaudvar környékén. Kimentek a divatból. Tizenöt-husz éve még több mint százan voltak, most alig négyen-öten viselnek piros sapkát. Nem könnyű ez a mesterség. Szinte már csak azok csinálják, akik 40—50 éve ezzel foglalkoznak és már úgy a vérükben van, hogy nem tudják elhagyni . . . Szabó Árpád zöldséget szállít reggelente a közeli piacra. Fejét vakarja. — A boy, a Tehertaxi, meg a TEFU nagyon rontja az üzletet. A népek már inkább őket választják — gyors és olcsó! Beck András városi hordár. Született 1874-ben — ez áll az ócska, ütött-kopott táblán. Bandi bácsi 66 éve hordár, s ebből több mint 42 esztendőt itt a Nyugatiban töltött el. — Kiterjedt ismeretségem van. Annak idején a Nemzeti Sznháznál álltam s onnan vállaltam leveleket, virágokat. Sokszor megfordultam Blaha Lujza művész­nőnél, Szirmai Albertnél, meg Pósa Lajosnál is. Azok szép idők voltak. De az is megesett, hogy zálogházba kül­dött el az ur brilliánsgyürüjével, mert nem tudta kifi­zetni a számláját. Később romlott az üzlet, ideköltöz­tem a pályaudvarra. Megbízható embernek kell lennie egy hordárnak, mert különben nem. tud megélni. Va­gyonokat bíztak rám. — Sajnos, ez nem nyugdíjas állás. Egyszer elütött egy konflis. Azt hittem ott halok meg, s akkor mi lesz a családdal? Felépültem, 88 éves vagyok. A fiam hiv, menjek vidékre, adjam be az ipart. Én meg nem me­gyek. Megkeresem a magam kenyerét. Ezt kérem, nem lehet abbahagyni csak úgy egyszerűen . . . Azt mesélik, alig két éve a Deák téren még állt egy városi hordár. Leveleket, virágokat vállalt. De nem ment a bolt. “Becsukott” az utolsó utcai városi hordár is. Kovács Ildikó Roncalli: Hivatali ügyeim­ben Akarában járva, öröm­mel ragadom meg az alkal­mat, hogy kifejezzem nagy­­rabecsülésemeet Törökország kormányképviselői iránt. Menemencoglu: En is ö~ römmel veszem, hogy szemé­lyesen megismerhetem Ont és biztosíthatom, hogy a tö­rök kormány a legnagyobb megbecsüléssel van személye és az On által megszemélye­sített nagy hagyomány iránt. Roncalli: Kszönöm, minisz­ter ur. Remélem, a török ha­tóságok nem egyszer győződ­hetnek meg még a katoliku­sok lojalitásáról az állam tör­vényei iránt, még a kevésbé kellemesek iránt is. Mint a­­milyen az is, aminek követ­kezményeként ezt a ruhát vi­selem. Menemoncoglu: Valóban a Magunk részéről biztosítjuk Ont, hogy a legnagyobb mér­tékben tiszteletben tartjuk az On küldetése szabadságát,a­­mennyiben az nem ellenkezik országunk törvényeivel - bár­mennyire is különböznek né­zeteink az olyan hatalmas.de számunkra idegen intézmény felől, mint az egyház. Roncalli: Értem. Ez azon­ban nem akadályozza meg az egyház munkáját abban,hogy örüljön Törökország fejlődé­sének és hogy az uj alkot­mányban ne lássa meg a lé­nyegében keresztény alapel­vet... noha a vallásnélküli lég­kör, amelyben ezeket életbe­­léiptiettéik, bizonyos feszült­ségeket teremtett. Menemencoglu: Az állam világi, vallástól független jel­lege fő alapelvünk és szabad­ságijuk biztosítéka. Roncalli: Az egyház arra törekszik, hogy ne sértse meg ezt az alapelvet. De én opti­mista vagyok. Mindenütt azt 'igyekszem megtalálni, ami összekapcsol, s nem azt, ami elválaszt. A természetjog a­­lapján, amelyben egyetért - hetünk, további előrehaladást érhet el mindkét fél. A magam részéről tettem már néhány lépést: a török nyelv bevo­nult templomainkba. Valóban Roncalli konstan­tinápolyi apostoli delegátus e­­gyik első intézkedése volt, hogy elrendelte a törökorszá­gi templomokban török szent­beszédek tartását. Roncalli érsek 1944-ig mű­ködött apostoli delegátusként Konstantinápolyban, amig ki nem nevezték párisi nunci­­ussá. RÓMA VÁRJA AZ EGYHÁZ FŐPAPJAIT A Szent Péter Bazilika lesz a zsinat színhelye. Ah­hoz, hogy 40 tonnás bronzkapuját kinyissák, nemrégi­ben még öt ember erejére volt szükség. Ma már golyós­csapágyak segítségével a kapu a legkisebb nyomásnak is enged. Elektromos dörzsölőszerkezettel és kémiai szerekkel sikerült az ötszázéves réteget eltávolítani ró­la, és előkerültek a kapu faragványai, amelyeket Phi­­.aréte készített sok profán és gunyoros motívum fel­­használásával. Eltűnt, róla a por és a szürkészöld bronz­­oxid patinája. * * * A bazilikában mindenütt minium (vörös festék) szag terjeng a hatalmas előcsarnok körül. Rózsairól lekaparták a pattogzott, régi festéket, és uj festést al­kalmaztak. Megtisztították a mennyezet-kazettákat is. A bazilika főhajójában ácsok dolgoznak, el is zár­ták hetekre a hívők elől, mivel a zsinat ebben a száz méter hosszú hajóban fog lefolyni. Két lépcsőzetes emelvénysor fut rajtuk végig, és minden emelvény­nek 10—10 foka van. A bazilika hosszú időn át nem tömjéntől, hanem friss faforgácsoktól volt illatos. Már­is el lehet képzelni ezeket az emelvényeket teljes pom­pájukban, szőnyegekkel borítva, a bíborosok számára vörös, a püspökök számára zöld karosszékekkel, ima­zsámolyokkal és asztalokkal. 3000 ember kap itt helyett, köztük 2500 főpap. A többi megfigyelő és segédszemélyzet. Körülbelül 30 mikrofon áll majd rendelkezésre. A pápai trón Bernini baldachinos oszlopsora előtt magasodik fel. Időmegtakarítás végett elektromos gépekkel tör­ténik a szavazás, és a vitákat hangszalag rögzíti majd. A zsinati atyák latinul fognak beszélni. Legalábbis elv­ben igy lesz, mert ha úgy érzik, hogy ennek a nyelv­nek a használata számukra akadályba ütközik, joguk­ban áll majd anyanyelvűket használni. Nem alkalmaz­zák tehát a szimultán tolmácsolás módszerét. A latin nyelv hivatalossá tételét a zsinaton azzal magyarázzák, hogy a fordítások pontatlansága később félreértések forrásává válhat, és egyedül a latin nyelv biztosítja a megfelelő teológiai pontosságot. Tizenkettedik János pápa a zsinat megnyitása után néhány héttel 82-ik életévébe lép. Szemmelláthatóan kitűnő egészségnek örvend, de tájékozott emberek sze­rint sehogy sem akarja magát alávetni egy orvosai ál­tal javasolt operációnak. í|c * % A zsinat anyaga olyan nagyméretű, hogy valóban szükség van a három ülésszakra. Az első október 11-től december 10-ig tart, a második és harmadik valószí­nűen 1963 első és második évnegyedében folyik le. * • Hí A zsinat előkészítő bizottságok szövegtervezetei 119 kötetecskében gyűjtve készen állanak, és a köte­tek színe a szivárvány színskáláját idézi. A Szent Kol­légium legkiválóbb jogászait gyűjtötték egybe a szak­szerű albizottságba, hogy az ügyrendi szabályzaton az utolsó simtásokat elvégezzék. A megoldandó nehézsé­gek rendkívül nagyok. Mert egyrészt a gyakorlatban meg kell adni minden zsinati atyának a hozzászólás jo­gát, ami nélkül teológiai értelemben zsinatról nem le­hetne szó, másrészt pedig hogyan tartsák keretek kö­zött a hozzászólásokat, hogy a zsinat ne tartson időtlen időkig? * * * Az előkészítő bizottságokban számos úgynevezett “kényes kérdés” is megvitatásra került. Ezekben élénk vita alakult ki. Ezeket a vitákat mélységes titoktartás fedi, ám hangszalagra kerültek és a Vatikán levéltárá­ban fogják megőrizni az utókor számára. Úgy terve­zik, hogy ötvenévi pihentetés után, amikorra a központi bizottság valamennyi tagja halott lesz, nyilvánosan hozzáférhetővé teszik majd ezeket a felvételeket. Azt mondják, hogy a pátriárkákat a jövőben elsőség illeti meg a bíborosok fölött. A vatikáni zsinat nem merül majd el a részletek­ben. Csak a nagy tájékozódási körvonalakat vázolja fel és a konkrét alkalmazás gondját a zsinatot követő bi­zottságokra bízza. A nyári hónapok alatt a zsinat előkészítésében a legnagyobb teher magára János pápára nehezedett. Meg kellett állapítania a zsinat napirendjét, ki kellett neveznie az uj szerveket, a főtitkárságot, a pápai teo­lógia bizottságot, kiválasztani a püspöki bizottságok el­nökeit, akik október 11-től kezdve funkcionálnak majd. Ami az újságírókat és általában azokat illeti, akik a zsinattal nyilvános írásaikban foglalkoznak, előttük áll a Szentatya kívánsága, amely igy hangzik: “A bölcsesség és az igazság tiszteletét kívánom meg a zsinatról iró magánszemélyektől, hogy magatartásuk zavart vagy nyugtalanságot ne keltsen.”

Next

/
Thumbnails
Contents