A Jó Pásztor, 1962. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1962-03-02 / 9. szám

*. OLD AE ötvenedvasárnapra EVANGÉLIUM Szent Lukács 18, 31—43. rész Az időben magához vévé Jézus a tizenkettőt é mondá nekik: íme felmegyünk Jeruzsálembe és betel­jesednek mind, amiket megírtak a próféták az Em­berfiáról. Mert a pogányok kezébe adatik és meg­­csúfolják, bántalmazzák, megköpdösik és miutá megostorozták, megölik őt, tíe harmadnap, feltámad. Azonban ők mitsem értenek ezekből és ez a: ige el volt rejtve előlük és nem értették a mondot­takat. Lön pedig, midőn Jerikóhoz közeledett, hogj egy vak ült az ut szélén, kéregetvén. S amint hal­lotta az átvonuló sereget, tudakozódéit, micsoda az ? Mondák neki, hogy a názáreti Jézus megyen arra. Ét kiá,ltá, mondván: Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Az előlmenők pedig inték őt, hogy hallgas­son. De ő annál jobban kiáltozék: Dávidnak fia, kö­nyörülj rajtam! Megállvan tehát Jézus, parancsolj, hogy vezes­sék hozzá. Mikor azután közel jött, kérdé ő, mond ván: Mit akarsz, hogy veled cselekedjem? Amaz pe dig mondá: Uram, hogy lássak! És Jézus mondá ne ki: Láss, a te .hited megszabadított téged. És azonnal látott s követé őt, magasztalván a? Istent. És az egész nép, amely ezt látta, dicséretet mondott Istennek. SZENTBESZÉD A vak egyike a legszerencsétlenebb lényeknek, sőt mondhatjuk, hogy Istennek legszánandóbb te­remtménye. Nem látja a nap világát, sem a csilla­got, az eget, nem gyönyörködhet a természet bájos szinpompájában, nem szemlélheti Isten számtalan te­remtményeit, még azokat sem, akik őt szeretik. Neki soha sincs nappal, neki cs^k folytonos, szakajatlar éjszaka van! És mégis van ennél még sokkal kegyetlened! sors is. A testi vakságnál sokkal borzasztóbb a léik vakság. Az olyan ember, aki nyitott testi szemekké' A te hited megszabadított téged! jár ugyan ebben a nagy világban, de nem látja lelki szemeivel a világ aloktóját, nem jut el eszével as ég és föld Urához. És akit a teremtmények nem ve zetnek el a Teremtőhöz, a lelki vak sokkalta szeren esetlenebb és sajnálatra méltóbb, mint a testi vak. Aki küzd, fárad, él, de nem ismeri a küzdelem fáradság ,az élet célját, akinek nincsen hite, nincser reménye, nincsen Krisztusa, az az igazi vak, az jár £ folytonos sötétségben, az örökös éjszakában, ha még olyan jól és messzire látnak is a testi szemei. Lelkes, hivő embereket, aminő az evangéliumi vak volt, mos is látunk, ők Krisztust követik az életnek minden ut ján; nemcsak a sima, hanem a göröngyös, nemcsal a rózsás, hanem a tövises utakon is, mert jól tudjál a Szentirásból, hogy nincsen másban üdvösség, csal egyedül Krisztusban. De sajnos, a lelkes tömeg mel­lett látunk az utszélen ma is vakokat, szegény, sze rencsétlen koldusokat, kik nem látják Krisztust, vagy akiknek szivük távol áll Jézus Krisztustól. Vigyázzunk! Krisztus nem egyszer, de többszö} is elvonul mellettünk, az Istennek intő szózatát, hi­vó szavát többször is hallhatjuk . . . Tőlünk függ hogy észrevesszünk-e és felkiáltunk-e a vakkal: “Jé zus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam!” Ne rösteljünl kiáltani, ne szégyeljük magunkat az emberek előtt addig kiáltsunk, amig Krisztus bennünket is észre vesz és tőlünk is megkérdezi: “Mit akarsz, hogy cse lekedjem neked?” Akkor pedig siessünk a felelettel: “Uram, hogy lássak! Igen én látni akarok, én nem akarok sötét­ségben botorkálni, én látni akarom az élet útját, én látni akarom életem célját és végét, és Hozzád kí­vánok eljutni, Krisztusom! . . .” És jézus majd nekem is azt feleli: “Láss!” A .16 PÁSZTOR Afrikai törzslonolíök Londonban, a rvtnya .mKOi manyozo Kuiiieie.iL.aii, ^.lUiud v.scie.u^n. .Cairo! jobbra: Musa Amalembra, Olc Kenehelloh és Ole Tipis. Jánns nima fmniaf XII. Pius és XXIII. János' jellemüknél, külső megjelené­süknél és társadalmi helyze­tüknél fogva alapvetően kü­lönböző egyéniségek. Az egyik tetőtől talpig arisztok­rata volt, éles arcvonásokkal és gyönyörű, keskeny kezek­kel. A népből származó em­bert pedig a tömzsi alak, a széles kezek és húsos fülek jellemzik. XII. Pius nem ispiert mun­katársakat, csak alárendelt hi vatalnokokat tűrt meg. Kör­nyezete számára megközelit­­betetlenül, maga birkózott elhatározásaival. A kinevezé­sek voltak a keresztjei; kor­mányzásának. majdnem két évtizede sorá,n összesen két konzisztóriumot tartottak. Mindent maga akart elintéz­ni. Pe még az ő hatalmas munkabírása is túl volt ter­helve és igy halála után a Kú­riában bizonyos rendetlenség mutatkozott. A MAGA UTJÁN JÁR _-Utódjára hárult tehát az a feladat, hogy az egyház köz­ponti igazgatását ismét a ren­des mederbe terelje, és ekkor tűnt fel először a bátorsága: amennyire szükségesnek tar­totta, túltette magát a szoká­sokon. Kiegészítette a bíboro­sok kollégiumát, és nem vette többé figyelembe V. Sixtus­­nak azt a rendelkezését, mely­­l.vel a 16-ik században 70-ben állapította meg a biborvise­­lők legmagasabb számát. Az elárvult hivatalokat késede­lem nélkül betöltötték, min­denekelőtt az államtitkári ál­lást,. ________ __XXIII. János azt is tudatta, hogy családja, ellentétben az elődjéével, nem fog szerepet játszani a pápai udvarnál. Római egyházmegyéjét úgy vette át, hogy gyakran min­den bejelentés nélkül a vá­rosba ment, akár papi tanin­tézetek, vagy a Regina Coeli­­fogház megszemlélésére akár nedig beteg barátainak a meg­látogatására. ___________ IMÁBA FOGLALJA A Rómában letelepedett külföldi tudósítók XXIII. Já­nos pápának néhány nappal 80-ik születésnapja előtt sze­­rencsekivánataikat tolmácsol­ták. A kihallgatási teremben a pápa nem a trónon foglalt helyet, hanem egy székre ült. hogy közelebb legyen vendé­geihez. Miután előkészített beszédét felolvasta, csevegni kezdett. Arról az örömről és izgalomról beszélt, amely sze­­minárista korában elfogta, amikor első cikke jelent meg a bergamói újságban. Érin­tette Pál apostol működését, aki, szerinte, a mai korszak­ban újságíró lett volna; meg­emlékezett egy kolléga már­­tiromságáról, amely a német náci megszállás idején tör­tént Hollandiában. Mindez f élülmulhata tlan kedvesség­gel mondta el; de a vezérfo­nal senkinek sem kerülte el a figyelmét: XXIII. János a modern sajtóban nagyon hiá­nyolja az igazságot. Egy val­lomással célzott rá, hogy a sajtó mennyi gondot okoz ne­ki: naponta imáiba foglalja. Nem hangzott el semmiféle intelem, bár illett volna a té­mához. Az udvarias szavak azonban nem kevésbé voltak nyomatékosak. HEGYEKET MOZGATÓ HIT 1998 november 4-én el­hangzott koronázási szentbe­­szádében XXIII. János azt rMWlitill-HH mulil MIMI»«' j««——V OLVASÓINKHOZ Olvasóink köréből több le­velet kaptunk, amelyekből ki­derül, hogy nélkülözik a bib­liai fejezeteket és szentbeszé­deket. Csak kevesen panasz­kodtak emiatt, de azt akar­juk, hogy lapunkkal minden egyes olvasónk meg legyen elégedve és ezért a mai szám­tól kezdve folytatjuk ezeknek a vallásos tárgyú hágóknak közlését. mondotta, reméli, hogy a sze­lídség és az alázat lesznek azok a tulajdonságok, melyek egykor majd dicsőséget sze­reznek neki. Szivének óhaja beteljesült. Idegenkedve a te­kintély! gesztusoktól, inkább az emberek jószándékára hi­vatkozik, azokéra, akikkel mindig örömmel érintkezik. De a emögött a közvetlen­ség mögött nagy akaraterő is rejlik. Nemrégiben ismét kiadták Ronvalli szemináriu­mi, professzor egyik előadását Baronius bíborosról. A szerző egyik régi ismerőse, Don Giu­seppe de Luca irt hozzá is­mertető bevezetést. A jelen­legi pápa tanulmányi kollér gája, számolva azzal a ve­széllyel, hogy szembe kerül az uralkodó véleménnyel, XXIII. Jánosban nem lát kellemes, könnyen befolyásolható em­bert. A pápa pontosan tudja, hogy mit akar, de ezt alig mu­tatja. Mégis célhoz ér. Moso­lyog, és megőrzi titkát. A fia­tal Roncalli 54 évvel ezelőtt dicsőítve emelte ki Baronius bíborosban, életrajzi vázlatá­nak hősében, a halhatatlan jellemet, a képességet, hogy mindenáron az igazságot vé­delmezze, és a hegyeket moz­gató hitet. Aki azt várja, hogy az uj pápa trónralépése után a Va­tikánban “földrengés” fog be­következni, az csalódott. XII. Pius unokaöccseit nem moz­dították el állásaikból, bár az utód saját családjának bármi­féle formában aló kedvezmé­nyezését elutasította. A kine­vezésekben a rangsor a mérv­adó, egyedül a biborosi kreá­lásokkal biztosított magának némi játékteret; utána óva­­fosán kezdett beavatkozni. “ÉN A TESTVÉRETEK VAGYOK” XXIII. János lényegében már koronázási szentbeSzédé­­ben nyilatkozott arról, ho­gyan szeretné hivatalát ve­zetni: a pápától azt követelik, legyen államférfi, diplomata, szervező és minden haladás támogatója. Ez a feltételezés nem felel meg az eszménynek. Az uj pápa szeretne hasonlí­tani Jákob fiára, aki azt mon­dotta: “Én vagyok József, a ti testvéretek.” Az ő számá­ra János evangélista “jó Pásztora” a példakép; szivé­hez a reá bizott nyáj áll a leg­közelebb. KERÜLI A POLITIZÁLÁST Mivel XXIII. János a nagy feladatot a lelkipásztorkodás­ban látja, arra törekszik, hogy saját magát a világpoli­tikai eseményektől távol tart­sa. Trónralépése óta a vati­káni diplomácia sem az euró­pai összefogást, sem az atlam ti szövetséget nem támogat­ja, amint az XII. Pius idején történt. A Szovjetunió elleni állásfoglalást is kerüli. Az 1961. szeptember 10-i béke­szózat nem tett különbséget Nyugat és Kelet közt, nyil­ván abban a reményben, hogy igy könnyebben lehet kapcso­latot teremteni Moszkvával. Hasonló módon elmaradt a “Mater et Magistra” encikli­­kábol a kommunizmussal va­ló vita gazdasági és szociális kérdésekben. ÖRÖKÖLT ÖSERÖ A koronázási jubileum szentbeszéde a Roncallik hosz- Szu élettartamára utalt XXIII János 80 évével valóban makkegészséges; az aggkor egyetlen jele sem mutatkozik rajta. Nemzetségének ősi ere­jével telten, amivel sohasem gazdálkodott esztelenül, mos­tani hivatalában is őrizkedik a túlterheléstől. Nyilvánvaló, hogy a pápa testi és lelki al­kata, legalábbis részben, meg­határozza munkájának és kor­mányzásának módját. Magas kora ellenére idegenkedik a sietségtől, mivel az a vélemé­nye, hogy az idő sok problé­mát old meg. Oly anyagot, amit nem tart fontosnak, munkatársainak enged át. Őt a paraszt szívóssága jellem­zi, aki tekintetét a célra irá­nyítva észrevét, lépésről lé­pésre megy előre. Néha az a benyomás keletkezik, hogy az apostoli palota legfelsőbb emeletén lakó főnök nem tö­rődik a dolgokkal. Ez a lát­szat csal. Amikor XXIII. Já­nos a lába alatt szilárd talajt érez, erélyesen cselekszik, ő maga hozta meg a II. vatiká­ni zsinatra vonatkozó döntést és vállalta azt az óriási ter­het, hogy a kereszténység egységét, pontifikátusának fő témáját, közelebb hozza a megvalósuláshoz. A HAZAI FRONT HÍREI ] Kennedy elnök a "nemzeti biztonság fokozása vé-1 geii" fizetésemelések megszavazását kéri a kongresz-1 szustól. A javasolt emelések, 3.7 és 33 százalék közt, 1000 millió dollárral növelnék a most 10-000 millió dol­láros fizetéseket 1,640,000 civil és katonai kormányal­kalmazott részére. A magasabb fizetésekre azért van szükség, mert máskülönben a privát ipar elhódít tehet­séges embereket a kormányszolgálafból. Kennedy továbbá felhatalmazást kér a kongresz­­szustól, hogy két billió dollár költséggel közmunkákat rendelhessen el, ha gazdasági lelanyhulás jelei mutat­koznak. Csatát vesztett az elnök a kongresszusban: lesza­vazták azt a javaslatát, hogy külön minisztériumot lé­tesítsenek a városfejlesztési ügyek szövetségi támoga­tására, úgy, ahogyan minisztérium áll a farmer népes­ség rendelkezésére. A javaslat elutasításának fő okát abban látják, hogy Kennedy néger miniszter kineve­zését tervezte. * Kennedy kijelentette, hogy a jövedelmi adót ez­­idén nem lehet leszállítani, mert Kruscsev berlini fe­nyegetőzései három és fél ezer millió külön katonai ki­adást tettek szükségessé. Washingtonban azt jósolják, hogy Weaver mégis­csak miniszter lesz: Amikor Ribicoff népjóléti minisz­ter lemond, hogy Connecticutban szenátori mandátum­ra pályázhasson, Kennedy Weavert fogja meghívni a népjóléti minisztérium élére. Valami bűzlik folyton Indiana államban. Az or­­szágutépitési korrupció tisztogatása során most vád alá helyezték Gary város polgármesterét, George Chacha­­rist, aki építési vállalkozóktól 226,686 dollár “ajándé­kot” kapott és ezt az aranyesőt eltitkolta az adóhiva­tal előtt. A másik vádlott Peter Mandich, aki azelőtt Gary polgármestere volt. És e két “nagyfejü” mellett még 10 kisebb köztisztviselő áll vád alatt adócsalás miatt. Freeman földművelésügyi miniszter közli, hogy oly bőséges a tejgazdasági termelés, hogy a kormány kénytelen lesz ebben az évben körülbelül fél billió dol­lárért felvásárolni vajat, sajtot és más tejtermékeket, NEM VILÁGŰR! KALANDOROK . . . Miért merészkedik az ember a világűr végtelen térségéibe, ahol eddig, évmilliók óta, egyedül az Isten akarata érvényesült? Különböző feleleteket adtak erre a kérdésre hét­köznapi emberek és a fizika tudósai. Kíváncsiság, mond­­taa Dr. Edward Teller; a magyarszármazásu California! professzor. Az ember tudni akar minél többet. Kaland­vágy, mondják mások, merészség az ember egyik jel­legzetes tulajdonsága. Tudásunkat, a földünket körül­vevő mindenség jobb megismerését szolgálja az űrbe merészség az ember egyik jellegzetes tulajdonsága. Tu­dásunkat, a földünket körülvevő mindenség jobb meg­ismerését szolgálja az űrbe merészkedő ember. Isten­­kisértés, mondják hivő emberek. Rousseau, a 78-ik szá­zad nagy francia filozófusa, igy elmélkedett akkor, ami­kor Gagarin és Glenn Űrrepüléseit még Verne Gyula sem jósolta meg: “Isten mindent jól csinált és az em­ber, ha beleártja magát Isten müvébe, azt lerontja.” E nézetek mindegyikében van igazság. De — az atombomba korszakában élünk, hidegháború dúl az egész földkerekségen s hogy az atombomba még nem pusztította el azt, amit az Isten teremtett, azt csak az atombombától való félelemnek köszönhetjük. A világ ingatag békéje mindeddig nem ingott meg, mert a szov­jet és a szabad világ világpusztitó ereje egyenlő. Ha a szovjet erősebbnek érezné magát, Kruscsev már meg­nyomta volna a gombot. Hogy a szovjet ne tegyen szert fölényes túlerőre, a fegyverkezési versengés nem szü­netelhet. A fegyverkezési verseny legújabb tere a vi­lágűr. Ha az Űrrepülési technika odáig fejlődik, hogy a föld körül keringő Űrrepülőt bármely ponton le lehet hívni a földre, semmi kétség, hogy Űrrepülő le tud dob­ni a föld bármely pontjára atombombát. Vagyis: az el­ső orosz Űrrepülés után az első amerikai űrrepülésnek katonai jelentősége is van — a tudományos, időjárás­jósló, telefon, rádió és televízió közvetítési és egyéb hasznos célok mellett. Joggal mondta tehát Glenn si­keres leszállása után Watkinson angol honvédelmi mi­niszter: “Amit Amerika produkált, az az egész szabad világ javára könyvelhető el”. Miután mindenki számára világos lett, hogy az Űr­repülési verseny a szovjet és Amerika közt a fegyver­kezési versengésnek legújabb fordulata, nem lehet to­vább ellenezni a Kennedy elnök által bejelenetett sok­billiós tervet: a. Holdra repülést. A holdrepülési prog­ram a fegyverkezési verseny része lévén, az és hasonló, még merészebb próbálkozások a szabad világ biztonsá­ga védelmére elkerülhetetlen szükségességek. Az oroszok hamarább — öt évvel hamarább — jöt­tek rá erre, mint mi. Időt veszhettük s ezért rohamtem­póban kell tovább haladni az utón, amelyen az első nagy győzelem Glenn Űrrepülése volt. * riss szelek lengik körül

Next

/
Thumbnails
Contents