A Jó Pásztor, 1962. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1962-02-16 / 7. szám

L OLDAL (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította________ Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14. OHIO Telefon: CHerry 1-5905 53 ’ELŐFIZETÉSI" DIJAK: r SUBSCRIPTION RATES: Egy évre ................................$8.00 Féí évre ..................................$5.00 One Year .............................$8.00 Half Year .............................$5.00 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio SZABADSÁGOT, FÜGGETLENSÉGET! Feledkezzünk meg egy percre arról, hogy Szukarno indonéziai elnök, akinek két felesége és háromezer szi­gete van, mozgósitotta egész népét és egész katonasá­gát, hogy szerezzenek neki még egy szigetet, illetőleg csak a felét egy szigetnek, New Guineának. Beszéljünk annak a szigetnek másik feléről. A két fél sziget abban egyezik, hogy mindkettőt pápuák lakják, jámbor új­kori ősemberek, akiknek papái és nagypapái még em­berevők voltak, és a nyugati és a keleti fél abban kü­lönbözik, hogy a nyugatiban évszázadok óta a hollan­dok az urak, a keletit pedig Ausztrália igazgatja az Egyesült Nemzetek megbízásából. Nos, a másik, a ke­leti fél szigetről legyen itt szó. Az ausztráloknak nem kellenek pápuák, ha már el is szoktak az emberpecsenye élvezetétől. Legszíve­sebben már ma vagy holnap önrendelkezési joggal sza­badjára engednék a fél sziget pápua népét, de lelkiis­meretük ezt nem engedi, mert tudják, hogy az önren­delkezési jog azt jelentené, hogy az ellenséges törzsek és ellenséges falvak egymásra történek és ritkítanák egymás sorait. Ázsia és Afrika uj-szabad országainak hangos szószólói Moszkva zenekiséretével a szabadság, függetlenség, önrendelkezés, stb. dalát dalolják, az ausztrál gyarmati igazgatás azonnali megszüntetését követelik. De az ausztrálok nem akarnak a szomszéd­ságukban egy Kongót látni, türelemre intenek. Azt mondják: Előbb tanulják meg a pápuák, mi az önkor­mányzat, aztán próbálják önkormányozni magukat. Az­tán? Mikor? Mikor fogják megtanulni, hogy a függet­lenséget nem lehet sem nyersen, sem sülve élvezni? (Közbe vetett rpegjegyzés: Amikor a kongói zűrzavar és öldöklés elől sietve eltávozott egy amerikai misszió, a bucsuzásnál az egyik törzs öregei kérték, hogy ami­kor visszajönnek, hozzanak magukkal egy kicsit abból a hires amerikai függetlenségből). Szóval: mikor lesz­nek a pápuák önkormányzatra érettek? A benszülött ügyek ausztráliai minisztériumának egyik főhivatal­noka úgy véli, hogy egy vagy két generáció után talán már 1984-ben eléggé érettek lesznek a független álla­mi életre. És miként vélekednek a pápuák? Az ő szószólóik azt mondják: “Adjatok nekünk pápua birákat és mi gondoskodni tudunk állami rendről és biztonságról:” Igen ám, de mit ér a biró, ha nem érti a törvényt? Az első feladat: megtanulni Írni és olvasni . . . Az ázsiai és afrikai szines uj-nemzetek jobban tud­ják és moszkvai bátorítással hangosan követelik: azon­nal szabadságot, függetlenséget, stb. New Guinea pápua népének! VESZÉLYES FOGLALKOZÁSOK Az a megrendítő hir, amely egy cirkuszi csoport tragédiájáról számolt be, újra felveti a kérdést: mi in­dít embereket arra, hogy életveszélyes foglalkozást vá­lasszanak maguknak? Nem hiszem, hogy akadt volna valaki, akinek fejében — egy oroszlánszeliditő produk­ciója alatt — legalább egyszer ne fordult volna meg a gondolat: mi késztette az artistát arra, hogy életét na­ponta kockáztassa? Miért nem lett inkább hivatalnok, vagy asztalos? Hogyan lesz valakiből búvár, vagy lég­tornász? Miért nem maradtak meg a földön, ahol arány­lag mégis csak biztonságosabb az élet? A választ az emberi természet adja meg. Vannak, sokan vannak olyanok, akik az életben mindig a kalan­dot, a szokatlant, a rendkívülit keresik. Ezek az embe­rek már bölcsőjükben hozzák magukkal a kaland vá­gyát. Ha az életet a szokásos módon élnék le, az egyenlő lenne számukra a halállal. És a kalandért bármikor hajlandók életüket is kockára tenni. Az emberek nagy többsége — szerencsére — nyárs­polgár. Ha nem igy lenne, ha mindenki kalandok után futkosna, az élet egyetlen hatalmas szerencsejáték len­ne, amelyben semmi sem állana szilárdan. A társada­lomnak szüksége van a nyárspolgárok millióira; ők ad­ják az alapot, a gerincet. A kalandorok viszont az élet színét és izét hozzák — az eltemetett, elnyomott, ki nem élt vágyak megtestesülését. Az életveszélyes foglalkozásokat — természetesen — magasan díjazzák. De nem hisszük, hogy egyedül, ez vonzaná az élet artistáit. Sokkal nagyobb mértékben hat rájuk a szines élet lehetősége, a siker, — együttvé­ve mindaz, ami a szürke napokat izgalmassá teszi. Ezért az ópiumért teszik kockára életüket, mert — mit is ér az élet, ha az nem ragyog a kaland csodálatos refrek­­torfényében? Á Jó PÁSZTOR-'..»-j— - "■■■ — mi -----1—-----------------­A Sakkara (Egyiptom) közelében ásó munkások véletlenül II. Ramses fáraó életnagyságu kőszobrára bukkantak. A szobor pontosan félszerese annak, amely jelenleg Cairo egyik terén áll. Életem értelme és célja Irta: Dr. ALBERT SCHWEITZER 1875-ben születtem, Elzász­ban. Nagyon boldog ifjúko­rom volt. Midőn láttam fiu­kat, akiknek életét nem ra­gyogta be a nap, mint az enyémet, megkérdeztem ma­gamtól: mivel érdemeltem ki a különb sorsot, s mire köte­lez ez engem? Tanulmányaimat 1893-ban a strassbourgí egyetemen kezdtem meg. A nyugat-euró­pai ember akkoriban ismer­kedett Tolsztoj és Nietzsche müveivel. Tolsztoj nagy ha­tással volt rám azzal az esz­méjével, hogy igyekeznünk kell igazán emberi emberek­ké válni. Mélységes hálát ér­zek iránta. Nitzschének nagy­­.szerü stílusa kápráztatott el. De nem értettem meg, hogy korunkban, az erkölcsi civili­záció korában miként fordul­hat el valaki az emberi esz­ményképtől, s miként magasz­talhatja azt a felsőbbrendii embertípust, amelyen Niet­zsche a kemény és fensőséges embert, a gyengék lenézőjét és elnyomóját rtette. Az egyetemen túlnyomó­részt filozófiával foglalkoz­tam. Tanulmányaimat 1899- ben fejeztem be, doktori érte­kezésem Kant filozófiájáról és elnyomóját értette. Idővel egyre inkább meg­erősödött az a meggyőződé­sem, ami ellen nem védekez­hettem : az a civilizáció, mely­ben a huszadik század elején éltünk, a szellem hanyatlásá­nak kora, mert lassan függet­leníti magát attól az erkölcsi idealizmusától, amely régeb­ben táplálta. Ez a civilizáció egyre félreérthetetlenebbtil vallotta a tárgyak és az ese­mények ridegen realista ér­tékelésének elvét. Figyelme­met civilizációnk erkölcsi jel­legének problémájára irányít­va, érdeklődni kezdtem az iránt is, hogy mi az erkölcs egyáltalán. Már mint diák próbáltam elemezni a lénye­gét: miként nyilvánul meg az erkölcs az országok és a ko­rok vallási és bölcsejeti rend' szerében. Ez idő tájt kezdtem fog­lalkozni a magam saját er­kölcsével. Tudomásul vettem, hogy az erkölcsről, legalább-, is némi hozzáértéssel és hi­telességgel, csak úgy lehet be­szélni, ha személyes kapcso­latban vagyunk vele, s ha már van valami tapasztalatunk ar­ról, mit követel tőlünk. Tőlem azt követelte, hogy többéves tudományos, filozófiai és ze­nei tanulmányaim után egy szép napon az emberi szere­tetnek sy.:n leljem életemgt. Ennek szívesen tettem eleget, hálából ifjúságomnak ama boldog esztendeiért, amelyek­kel a sors megajándékozott. Uj tevékenységem kezdeti időpontjaként életem harmin­cadik esztendejét jelöltem ki. Amikor 1905 januárjában betöltöttem hamincadik élet­évemet, már tudtam, mi lesz az emberi szeretetnek az a te­rülete, amelyen tevékenyked­ni fogok. Egy évvel azelőtt kezembe került egy folyó­irat: olvastam, hogy önkén­teseket keresnek Francia Egyenlitöi Afrikába, a benn­szülöttek anyagi és szellemi nyomorúságának enyhítésére. Elhatároztam, hogy orvos le­szek: úgy gondoltam, igy te­hetem a legnagyobb szolgá­latot. A strassbourgi egyetem, ahol 1902 óta mint előadó ta­nár működtem, nagy lehető­séget nyújtott orvosi tanul­mányaimhoz. 1913-ban, zsebemben im­már orvosdoktori diplomával, hajóra szálltam Franci« Egyenlitöi Afrika felé, fele­ségemmel, aki ápolónő, hogy. saját költségemre, és a jóba­rátaim által rendelkezésem­re bocsátott pénzen egy kis kórházat állítsak fel a lam­­barénéi evangélikus misszió területén. A sziizi erdő magányában folytattam az erkölcs fogal­mára, alapjára és óhajtott fejlődésére vonatkozó kuta­tásaimat . 1914-ben kitört a háború, s minden következményével csak igazolta azt a félelme­met, hogy hiányzanak civi­lizációnkból azok az erkölcsi energiák, amelyek biztosíta­nák fennmaradását, s hason­ló gyászos események elkerü­lését. De hát minek tulajdo­­nistuk ezt az erkölcsi hiá­nyosságot? Hogyan yálhat az erkölcs mélyebbé és hatáso­sabbá ? 1915 szeptemberében érke­zett el az a nap, amikor meg­értettem civilizációnk gyen­geségének okát. Az erkölcs, abban a formájában, ahogy elődeinktől örököltük, tökélet­len. Azt parancsolja nekünk (s ráadásul eléggé szelíden), hogy csak azokkal törődjünk, akik éppolyan emberek, mint mi vagyunk, de megengedi, hogy közönyösek maradjunk általában a teremtmények sorsa iránt. Megengedi, hogy megöljük, vagy szükségtele­nül szenvedni hagyjuk az utóbbiakat, hogy teljesen hi­degen hagyjon minket a sor­suk, ami szemünk láttára játszódik le. Az aki mer gon­dolkodni, testvériséget lát mindannyiunk között, és ál­talában a teremtmények kö­zött: ők is, mint mi, vágyód­nak a boldogság után; ők is, mint mi, irtóznak a szen­vedéstől; ők is, mint mi, ret-i tegnek létük megsemmisülé­sétől. A normálisan fejlett em­ber már nem élheti életét pusztán önmagának, hanem kénytelen szorosan részt ven­ni a látókörében élő lények életében is. Ha megteszi ezt, ami megfelel szellemi valójá­nak, akkor erkölcsi és emberi élőlény. Ha megtagadja, ak­kor erkölcstelen és emberte­len Csak a saját, valódi ter­mészetével tisztában lévő em­ber erkölcse teszi lehetővé teljes erejének, teljes életké­pességének, teljes lelkesedé­sének, s egyben felelőssége teljes tudatának kibontakozá­sát. Az élet tisztelete az az esz­me, amik a jó forgalmának alapeleme. Csak ez a tágabb értelmű, erősebb, élőbb er­kölcs adhatja meg egy igazán és tartósan erkölcsi civilizá­ció megteremtéséhez és fenn­tartásához a szükséges ener­giát, s csak ez diadalmaskod­hat a napjainkban uralkodó embertelen szellem felett. Ez a hagyományosnál emelkedettebb és hatalma-Erwin Smith (jobbra) érzékelteti a földgömböt világtalan asszo­nyokkal, tapintás utján, a speciálisan készített szerkezeten, New Yorkban. A NŐ - A TÖRTÉNELEM ITÉLŐSZÉKE ELŐTT... A történelmet látszólag férfiak irányítják. A sors­döntő határozatokat férfiak — államelnökök, hadve­zérek, politikusok — mondják ki. Ez azonban csak lát­szat. Mert a férfiak mögött, a háttérben, ott állnak a nők, akik csak ritkán lépnek a történelem színfalai elé. A főszereplőket a háttérből irányítják, ők súgják azt a szöveget, amelyet a férfiak elmondanak. Tudósok nem egyszer állapították meg, hogy nagy történelmi eseményeket — végső soron — a vezetők mellett, vagy mögött álló nők indítottak el. Vájjon kitört- volna a 1789-93-as nagy francia forradalom, ha Maria Antoinette könnyelmű magatartása nem hív­ta volna ki a francia nép haragját? Talán kitört vol­na, de — jóval később, s valószínűleg gyorsabban zaj­lott volna le. Kétségtelen, hogy a nagy történelmi át­alakulásokat elsősorban gazdasági okok váltják ki, de abban az emberek magatartása is döntő szerepet ját­szik. Emberek? Igen, — sok esetben nők ... a gyen­gébb nem tagjai, akik a háttérben fonják a történelem rokkáján a maguk fonalát . . . Hadd idézzünk fel néhány ilyen nőt a múltból. Álitsuk most őket a késői történelem itélőszéke elé. Amerika felfedezése például nagyrészben Colum­bus feleségének: Felippa Moniz Perestellonak köszön­hető, aki tengerészkapitány apjától kapott értesülései­vel vette rá férjét, hogy elinduljon a nyugati száraz­föld felkutatására. Columbus nevét mindenki ismeri, de Felippáról vajmi keveset tudunk. Pasteur, aki sok orvosi felfedezéssel ajándékozta meg az emberiséget, talán sohasem jutott volna el a világhírnév csúcsára, ha nem állt volna mellette fele­sége, aki áldozatos munkával támogatta férjét. Ugyanez volt a helyzet egy másik világhírű orvos­nál, Paul Ehrlinchnél is. Szérumát, az “Ehrlich 606”-ot, amely annakidején a vérbaj hatásos ellenszere volt, felesége segítségével alkotta meg. E példákat a végtelenségig sorolhatnánk. Senki­­sem tudja pontosan, hogyan befolyásolta egy-egy nő magatartása a vezető politikusokat, de nem vitás, hogy befolyásuk sokesetben igen erős volt. Churchill nem egy egyetben tanácskozott feleségével, akitől — amint emlékirataiban elmondotta — rendkívül sok hasznos ötletet kapott. Történelmi tény az is, hogy XV. Lajos francia ki­rály két barátnője: Pompadour és Dubarry (ez utóbbit XVI. Lajos uralkodása idején, a francia forradalom alatt lefejezték) nagy szerepet játszott az akkori poli­tikában. Érdekes tény az is, hogy a női uralkodók leg­többje “férfiasabbnak” mutatkozott a trónon, mint a férfiak. Elég, ha két kiemelkedő példával szolgálunk: Az egyik I. Erzsébet, Anglia hatalmának megalapozó­ja volt. Az ő uralkodása idején győzték le az angolok a nagy spanyol ármádát, szerezték meg az időközben elvesztett gyarmatokat. Az ő korában élt Shakespeare, Ben Johnson, akiknek nevét a történelem legfényesebb lapjain örökítette meg. Jelentős uralkodónő volt Mária Terézia is, aki — akárcsak Erzsébet — rendkívül ügyes diplomácia érzékkel szőtte-fonta és valósította meg terveit. A nagy uralkodónők sorába tartozik Nagy Kata­lin cárnő is. Szegény német hercegnő volt, akit 14 éves korában Erzsébet orosz cárnő hivott meg magához. Katalin a későbbi Péter cár menyasszonyaként vonult be az udvarba. Házassága azonban rosszul ütött ki. De fiatal volt és elég erőt érzett magában a küzdelemhez. Férjét 1762-ben megölték s akkor ő került Oroszország trónjára. Harminc évig uralkodott még s ez idő alatt az addig ingadozó államból nagyhatalom lett. A kor tudósai elismerik, hogy egyike volt a legmélyebben gondolkodó elméknek. Noha magánéletének volt né­hány szépséghibája, senkisem vitathatja el, hogy a tör­ténelem egyik legértékesebb asszonya volt. Nagy alkotások sem születhettek volna meg a nők támogatása nélkül. Chopint, a csodálatos lengyelszár­­mazásu — később franciává vált — zeneköltőt egy nő: George Sand szerelme ihlette meg. George Sand élete maga is különös regény. Zárdában nevelkedett, majd onnan kikerülve átadta magát a vidám párisi életnek s rövidesen férjhezment Dudevant báróhoz. Nyolc ke­serves évet élt iszákos, kártyás, durva férje mellett. Aztán elvált tőle, s újra kezdte az életet. írni kezdett s csakhamar elismert Írónő lett. Rövidrevágott hajjal, férfiruhában járt, cigarettázott és szivarozott. Hires emberek vették körül. Egy ideig a nagy francia költő: Alfred de Musset kedvese volt. Gyengéd románcukról egész Páris tudott. A szakításba majdnem belepusztult mindakettő. Aztán a sors összehozta Chopinnal. A nagy­beteg művészt féltő, anyáskodó szeretettel vette körül, nyolc éven át. A széltől is óvta, dédelgette. Ezekben az időkben születtek meg a nagy zeneköltő legszebb, leg­ragyogóbb müvei. A példákból talán ennyi is elég. A nők — a törté­nelem itélőszéke előtt is megállták helyüket. sabb erkölcs egy kissé már az hogy reményekedjünk az egész világon kezdi meghódi- atomfegyvereket és az em­­tani az elméket és a sziveket, bertelen szellemet elvető, a Bizonyos országokban már az valóban erkölcsi civilizáció el­­iskolákban is tanítják. jövetelében. Mi az emberi em-Emelkedjünk fel odáig,bért várjuk a jövőtől. _ A JÓ PÁSZTÓI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents