A Jó Pásztor, 1962. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1962-02-09 / 6. szám
2. OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22ad STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre ................................$8.00 Fél évre ..................................$5.00 SUBSCRIPTION RATES: One Year ..............................#8.00 Half Year ..............................$5.00 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio ÓH, AZOK A GONOSZ AMERIKAIAK! A pesti Népszavában egy Szenes Imre nevű ripor^ \ r tér hosszú cikket irt az amerikai és kanadai rideg, kiméletlen életről. Dollárhajsza, nemtörődés az emberekkel! Ezért tért haza egy csalódott menekült, Major Dezső, aki most a pesti Láng gyárban mint esztergályos dolgozik. Azt mondta a csalódott esztergályos: “Odakint senkitsem érdekel más sorsa s még kevésbbé közügy. Ott szinte ismeretlen az olyan törődés az emberekkel, amilyen nálunk annyira természetessé vált . . . Odakint például a betegbiztosítás is csak üzlet . . . Elmentem egy orvoshoz és az egy foghúzásért 15 dollárt kért . . .” A riporter ennek a verdiktnek kapcsán felsorol pár esetet: hogyan segítettek egymás baján egyik és másik pesti gyárban. Szép, szép, de a cikk fő témája nem az, hogy milyen jók az emberek a kommunista társadalomban, hanem az, hogy milyen rosszak, kíméletlenek, szívtelenek a kapitalista társadalomban, Amerikában is. Nos, a tudatlan pesti riporternek emlékezetébe ajánljuk, hogy emberemlékezet óta, valahányszor valamely országban természeti csapás éri a népet, Amerika nyomban segitséget küld — sokszor a hivatalos Amerika, még többször az amerikai nép. A New York Times minden évben karácsony közeledtével megindít egy kampányt: adakozzunk a sors mostohái részére, hogy legyen nekik is karácsonyi örömük. Már másnap egész hasábokon át nyugtázta a lap a beérkezett adományokat: 1 dollár, 10 dollár, névtelen adakozótól 1000 dollár, és igy tovább. Aztán mindennap pár hasábon át folyt a nyugtázás. És karácsony már rég elmúlt a New York Times hasábjain az adakozás a szegényeknek még mindig nem szűnt meg. íme, az 1962 január 31-i( szám kimutatása: “Tegnap beérkezett 1252 dollár 83 cent. Az eddig beérkezett adományok: 574,575 dollár 86 cent.” Nem tudjuk, meddig fog még tartani ez a “karácsonyi” adakozás, de ennyi, úgy hisszük, már is elég annak bizonyítására, hogy az amerikaiak nem kőszivü emberek. És még valamit akarunk mondani ennek kapcsán. Az adakozók listáján mindennap találkozunk ilyen kisérősorokkal: “Szüleim emlékére . . . Drága nagymamáin emlékére ... A. F. barátunk emlékére . . .” Tudja-e a pesti kolléga, mit jelent ez? Az amerikaiak vallásosságát árulja el ez. Azt a vallásosságot, amit odaát Kádárországban tüzzel-vassal irtani próbálnak. Most, visszakanyarodva a kiindulópontra, a kommunista rendszer és a kommunista társadalom erkölcsi felsőbbségére, megemlítjük azt is, hogy a német nácik borzalmas bűneinek és kártevéseinek csekély mértékben való jóvátételére a nyugatnémet demokratikus kormány a nyugatnémet nép készséges jóváhagyásával eddig három és fél ezer millió dollár kártérítést nyújtott és a program befejezéséig összesen öt és fél ezer millió dollár kártérítést kapnak Hitler áldozatai és a náci borzalmak túlélői, ellenben a keletnémet kommunista kormány még egy lyukas garast sem ajánlott fel ily célra. És a kommunista propaganda el akarja hitetni a keletnémet szovjetzóna népével, hogy ez igy rendben van: senkise törődjék mások bajával! , MIRE JÓ EZ? A Newsweek magazinban, amelyet minden országban, Oroszországban is olvasnak, azt olvassuk, hogy a hadvezetőség egy uj “ruby gun” halálsugár fegyverrel kísérletezik, amely atomenergiával át tud lyukasztani vastag acéllemezt és igy talán alkalmas lesz tank és repülőgép elleni halálos támadásra. Fogalmunk sincs, hogy mi lehet az a ruby gun, de az a véleményünk, hogy jobb lenne, ha az ellenség nem kapna ilyenféle értesítéseket, tippeket, útbaigazításokat. Mire jó az, hogy katonai kémszolgálatot teljesítünk az ellenségnek? DZSAKARTA, Indonézia — Szukarno elnök az ejtőernyős katonáknak, akik Nyugat-Guinea meghódítására készen állnak, kiadta a parancsot: “Amikor leszálltok, ha fehér embert láttok, azonnal lőjj etek, aztán kérdezzétek. Ha feketebőrüt láttok, először kérdezni, csak azután lőni.” íme, a fehérek felsőbbségének megforditottja! - ■— -Magyarországon most jelent meg Gárdonyi Géza “Egri csillagok” cimü . regény ének uj kiadása. Ebből az alkalomból emlékezik meg Gárdonyi barátjának, Bródy Sándornak fia András a hires mii keletkezéséről. Jön a hir Egerből: Gárdonyi Géza este érkezik a személlyel. Kéri, hogy várja valaki a Bródy családból, mert sok pakkal veződik. Úgy két hétig marad Pesten, nálunk szállásolja be magát — mint ahogy eddig is szokásos volt. A jó hirre nevet apám, látszik, hogy örül a látogatásnak. A két iró, Gárdonyi Géza és Bródy Sándor régi barátok. Együtt kezdték a pályát, még a múlt évszázadban. A füstfelhős Kammon-kávéházban a fiatal irók éccakai tanyáján sokat ábrándoztak az irodalom legmagasabb és szent céljairól. Anyám kissé huzza a száját, mert Gárdonyi nem közönséges vendég, szürkületkor kel és a madarakkal nyugszik le. Ez az időbeosztás a nálunk megszokott házirendnek nem kedvez. Még nem vagyok gimnazista, de azért én megyek egy nagybátyámmal Gárdonyi elébe. Bedöbörög az egri — a vendég sehol. Aztán a szerel-Claude Sparks és felesége, Cincinnati, O.-ból életüket vesztetnék, amint autójuk egy súlyos traktortrailer alá futott. Szalonna, szüzdohány és Egri Csillagok vény legvégéről egy harmadik osztályú kocsiból kikászálódik Gárdonyi. (Akkor még három rendbe sorolják az utasokat, pénztárca szerint. Természetesen a harmadik a legolcsóbb. De van egy osztályba nem sorozott wagon is, erre az van ráirva: hat lónak, vagy negyven embernek. Ezen utaznak az artómunkások, a kubikosok és a pestkörnyéki parasztok.) Az egri utas rettentő felszereléssel jött meg. Mintha az északi sarkra utazna. Két óriási, pohos házikenyér, lepedő nagyságú hófehér ruhába kötve és úgy szerszámozva, hogy fel lehessen vetni a vállra.. Hozzáeszkábálva fél oldal szalonna — cukorspárgán alkalmatosán lóg. Öt különböző szárhosszusá pipa akkurátusán összekötve. Viaszkosvászon koffer degeszre tömve. Hozzásimul lapos dohányszita. Másik kis koffer, ebben van a sziizdoháiV- Ki'egészití az egészet egy demizson, egri borral telve. Nem piros bor, fehér, a hires egri apáca-dűlőből. Szakértők szerint ez a legigazibb ital. Ilyen cakkumpakkal bérkocsiba illene ülni. De a bérkocsi legalább egy forint — az “indóház” előtt álló lóvasut LINCOLN Irta.: SZEGEDY LÁSZLÓ Márványszéke öblén ott ül Washingtonban, aki legnagyobb volt a szabadsághonban. Hej pedig mélyről jött, erdők rejtekéből. de a legfőbb polcra őjuioti fel végül. Szuvas öreg fából épült kunyhóháza, tányérja csak cserép, nem volt fénye, máza. Nincstelen bőrből volt cipője, csizmája, de termete sudár, mint fenyvesek fája. Mezítláb is király, az erdők királya, a magasból zápor, hó és fény hullt rája. Hogy leit hát nagy elnök a sors kárhozottja? Mert Lincoln volt Isten első választottja! Ott ül Washingtonban márványszéke öblén: gond felhőzik lassan visszatérő lelkén. Mi lesz USA-val, mi lesz a hazával, hogyan birkózik meg az északi árnnyal? Száz évvel ezelőtt vészharangok zúgtak: vész-sikolyai a polgárháborúnak. De akkoron mégis úgy végződött harcunk, békegyőzelemtől ragyogott az arcunk. A viszály szörnyei többé már nem dúltak, sötét odvaikba mind visszavonultak. Legyőztük a szörnyet, megöltük az átkot: Felszabadítottuk a rabszolgaságot.” Ott ül Washingtonban kemény márványszékén: szeme távolba néz, két keze a térdén. 'Jajj, mért faragtak ki kemény márványkőbe, hogyha nem láthatok én sem a jövőbe? Hazám a szabadság utolsó bástyája, milljókat fűz hozzá szeretet és hála. A múlt dicsősége, a jövendő fénye. Minden szabad népek bizalma, reménye. De bűn és árulás ellenünk háborog a halált kiáltnak ránk vörös diktátorok. Vörösre vál lassan földünk színezete: Védd meg Amerikát, szabadság Isisnél" csak személyenként hat krajcár, gyerekek a felét fizetik, így hát az összes költség tizenöt rézpénz. Baj van, egyszer át kell szállni, hogy ’ Budára, a Retek utcába elérjen a különítmény. Azt is meg kell mondani, hogy Gárdonyi Géza nagyon erősen megnéz minden krajcárt. Sokszor mesélgeti, hogy Agárdon, a gazdag Degenfeld gróféknál ritkán esett picula apja zsebébe vagy anyja kötényébe. * Az egri kenyér, egri szalonna, egri bor, egri dohány nagy öröm okozója az Egerben született Bródy Sándornál. Áhítattal szegi meg a kenyeret, bicskáznak a szalonnából és lehajtanak egy fél pohár bort. A vendég természetesen a legszebb szobát kapja. Múlnak a napok, és anyám sem veszi észre, hogy vendég van a háznál. Gárdonyi mégse boritja fel a házirendet, napközben nem is látni. Sötét van, amikor elmegy, nem is gyújtja meg a petróleumlámpát. A sötétben hoszszan pedri bajszát, úgynevezett tiszaujlaki bajuszpedrővel. Jó hegyesre pedri, az a szokása. Elballag a Seiffert-kávéházba, ez korán nyit. Előbb két vizeszsemlyét vesz a tejeidében, ott olcsóbb. Sötét tejeskávét iszik, aprítja bele a zsemlyét. Megy a Nemzeti “Muzium”ba. Nem engedi a szót kijavítani, ilyenkor majdnemhogy mosolyra fordul bajsza vége. A “Muzium”-ban hordják elébe a temérdek könyvet, szigorúan olvas, és néha-néha egy pepita fedelű füzetbe jegyezget. Amikor harangoznak délre, abbahagyja a munkát, ebédelni megy. Elsétál a “Blumensteckli”-be, a Fürdő utca sarkára. (Ezt az utcát ma József Attila utcának nevezik). Főtt marhahúst eszik ecetes tormával. Ebéd után vissza a “Muzium”-ba. Böngészés, jegyezgetés ötig. Ötkor vége a napi feladatnak, uzsonnázni a hires New York kávéházban köt ki. Megint'két zsemlye, sötét tejeskávé a kávéház nevezetes sárga hölgyszalonjában — de senki se tudja, hogy a szalont miért nevezik hölgy-szalonnak, és miért mondják rá, hogy sárga., Ide még véletlenül sem vetődik nő, és a sárga • szin tulajdonképpen sötétbarna. Ez a helyiség az irók és színészek törzstanyája. A főhelyen' Ujházy Ede székel, körülötte a Nemzeti Szinház jelességei. A másik asztalnál Kiss József trónol, a harmadiknál Molnár Ferenc a fiatal irók élén. Nagynéha benéz Mikszáth Kálmán. Kávéházi zsivaj. ríolt LINCOLN ANEKDOTÁK Lincoln az Illinois állami törvényhozás tagja volt. Egy politikai konvención kellett megjelennie, springficldi lakásától messzi távolságban. Lovat kellett bérelnie, de a helyi istálló tulajdonosa az ellenpárthoz tartozott, igen lassú lovat adott hát Lincoln alá, remélve, hogy. lekési a gyűlést. Lincoln éjjel-nappal lovagolva, mégis idejében ért el céljához. Visszajövet azután megkérdezte: “Ugye, ezt a lovat csak temetésekre szokták használni?” “Dehogyis!” felelte a ravasz lócsiszár. “Akkor rendben van” — mondta Lincoln — “mert ez a ló a halottat nem tudná sirba szállítani a feltámadás előtt!” Elnöki felavatása után Lincoln megérkezett a Fehér Házba és bár az ország a polgárháború küszöbén állott, előszobáját álláskeresőkkel tele találta. “Úgy érzem magam, mint a szállodatulajdonos, aki a bejáratnál szobákat ad ki, miközben a háza lángokban áll!” — morgott az uj elnök. :I; A polgárháború iáején nagybefolyásu politikusok áskálódtak Grant tábornok ellen, irigyelve tőle a vezérséget. Grant azonban akkortájt épen nagy vereséget okozott a délieknek. “Grant hát túlsókat iszik? kérdezte az elnök a gáncsoskodó kritikustól?. “De mennyire” — felelte a politikus “és ezt be is tudom bizonyítani!” “Kár vesztegetni az időt ezzel. De ha le akar kötelezni, tudja meg, miféle whiskeyt fogyaszt Grant. Mert abból a fajtából hordószámra szeretnék küldeni minden tábornokunknak!” “Tudom, hogy sokan panaszkodnak, hogy a katonai fegyelmet lazítom' meg azzal, hogy ismételten gyakorlom kegyelmi jogomat. De a keserves napi gondok és küzdelem után megnyugvást szerez és friss erőt kölcsönöz, ha enyhitő körülményt tudok felfedezni, amely egy ember életét megmentheti.” * A meggyilkolását megelőző délután is kegyelmet adott Lincoln elnök egy fiatal katonának, akit szökés miatt halálra ítélt a katonai törvényszék. “Azt hiszem több szolgálatot tehet még ez a fiú a földön, mint a föld alatt” —r voltak az elnök szavai. GYŐZELEM VAGY VERESÉG? PUNTA DEL ESTE, Uruguay — Az amerikai külügyminiszterek konferenciája a Castro ügyben az Egyesült Államok győzelmével végződött. A konferencia egyhangú szavazattal (Kubát persze kivéve) kimondta, hogy a kubai kommunista rendszer összeegyezhetetlen az összamerikai rendszerrel. Kimondták továbbá — de ' nem egyhangúan —, hogy Kubát ki kell zárni az Amerikai Államok Szervezetéből. A kizárás mellett szavaztak a kis latinamerikai országok delegátusai, akik összesen 55 millió lakost képviseltek, de ellenszavazatot adtak le hat köztársaság delegátusai, akik 140 millió lakost képviseltek. Ez a győzelem tehát vereség volt, súlyos vereség. Ezért fel kell jegyezni azoknak a délamerikai nagyobb országoknak neveit, amelyek Castro kommunista államának kizárását ellenezték. Ezek: Mexico, Argentína, Brazília, Chile, Bolivia és Ecuador. Abban mindenesetre valamennyien (megintcsak Castro kivételével) megegyeztek, hogy elfogadnak az Egyesült Államoktól húsz ezer millió dollár segélyt. Mexico és a többi nagyobb államok kormányai nem rokonszenveznek Castro kommunista diktatúrájával s tartózkodó magatartásukat csak az magyarázza, hogy országaikban erős a Castro-barátok tábora, elsősorban a diákság mindenütt lelkesedik a Robin Hood (Rózsa Sándor) tipusu rablóvezérért, aki meglopja a gazdagokat és a zsákmányt szétosztja a szegények közt. Kezdetnek mindennek ellenére jó, hogy a Punta del Este konferencia elméleti, erkölcsi és politikai “bűnös” verdiktet hozott Kruscsev latinamerikai csatlósa ellen. HAVANA — A főváros utcáin összecsődült csőcselék hangos temetési szetartást rendezett, a kommunista Internacionálé induló hangjai mellett körülhordozták az Amerikai Államok Szervezetének koporsóját, időnként ütemesen ordítozva, hogy “Mi kommunisták vagyunk!” Castro szónokolt: “Az Amerikai Államok Szervezetéből kizárhattok minket, de a térképről nem tudtok kitörölni bennünket! Van és marad 90 mérföldnyire Floridától egy kommunista állam!” pletykák járnak fülről-fülre, szájrólszájra. Viták ropognak, kritikák becsmérelnek. Néhányan hangoskodnak. És van olyan is, aki állandóan főszereplő szeretne lenni. De ezekről mindenki tudja, hogy csak statiszták lehetnek ebben a forgatagban. Mindenkinek van szava, csak Gárdonyi Géza kávézik csendesen és hallgat. Nem nevet soha, bajusza komoran és mereven szúr a levegőbe. Olykor megsimitja kefefeje tetejét, és ránt egyet rőt és rosszul szabott kabátján. Egy ilyen ránditásnál kiesik a pepita füzet. Az első oldalon nyilik ki, legfelül két szó áll: E'gri csillagok. ( Most már lehet tudni, miért járt a “Muzium”-ba. __
