A Jó Pásztor, 1962. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1962-01-26 / 4. szám

OLDAL A Jó L'áBZTOH A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) ________Founder: B. T. TARKÁNY alapított»________ Megjelenik minden pénteken Published every Friday PublUhad by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőké? és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22ad STREET CLEVELAND 14. OHIO Telefon: CHerry 1-5905 58 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio * * KÜLÖNÖS FELEDÉKENYSÉG A házasságszédelgés napjainkban is virágzó “üz­letág”. Évente jónéhányszáz vállalközószellemü férfiú kerül a biróság elé bigámia, vagy poligámia vádjával. Azt talán mondanunk sem kell, hogy a törvénysértők legtöbbje nem “szerelmi felbuzdulásában” vezeti egy­másután a jelölteket az anyakönyvvezető elé, hanem erre alaposan tágondolt anyagi okok késztetik őket. Néha azonban nem sikerül a gondosan kitervelt manőver. Ez történt a közelmúltban Mexicoban. Egy Joaquin Morin nevű 24 éves fiatalember megnősült Mazatlan városában. Ezután öt nappal később, egy má­sik városba kellett utaznia. Itt egy másik “menyasz­­szonnyal” állott az anyakönyvvezető elé — házasságra (készen. Mielőtt azonban a házasságot megköthették volna, s a boldog ara elrabaghette volna a holtomiglant, a rendőrség letartóztatta Morint, bigámia kisérlete ci­­mén. A vádlott a biróság előtt azzal védekezett, hogy gyermekkora óta rossz az emlékezőtehetsége és ezért “felejtette el” az öt nappal korábban kötött házasságot. A biróság természetesen nem adott hitelt ennek a védekezésnek és a vádlottat — miután csak kisérlet­­röl volt szó — mindössze kéthónapi fogházzal büntette. A házasságkötés napját általában nem felejtik el az érdekelt felek. Egy része azért, mert az az élet egyik kellemes, örökké emlékezetes fordulópontja. Más része azért, mert a napot fordulópontnak tartja ugyan, de — nem kellemesnek. Egy régi anekdota jut erről eszünk­be: a feleség a házasság huszadik évfordulóján meg­* kérdi férjét: emlékszik-e még házasságkötésük napjá­ra? A férj igy válaszol: De mennyire drágám! Azt a napot sohasem tudom elfelejteni, pedig — sokszor pró­báltam . . . Félretéve., a tréfát: a házasságkötés napja emléke­zetes évforduló. Öröm hallani, olvasni az ezüst- és aranylakodalmakról, amelyek azt bizonyítják: a házas­ság intézménye — minden csipkelődés dacára is — szi­lárd lábakon áll . ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre ...............................$8.00 One Year ...............................$8.00 Fél évre ..........................,.. $5.00 Half Year ........................,. $5.00 ÁLLÁSUNKNAK MI AZ ÁRA? A legtöbb ember, munkás, tisztviselő, farmer, nem is gondol arra, hogy a munkahelye, az állása — pénzbe kerül. Tőkebefektetés teremti meg a munkalehetősé­geket. A kormány és az ipar közös vizsgálódása arra az eredményre vezetett, hogy egy-egy ipari' munka­hely 19,900 dollár pénzbefektetést igényei, egy-egy földművelő munkájának előfeltétele 22,1000 dollár pénzbefektetés. Ennyibe kerül itt a helyiség, a gépi és irodai felszerelés; ott az amerikai farmokon már álta­lánosan meghonosodott gépi termelés. A traktor, a kom­bájn és a többi mezőgazdasági gépek drágák. A jövő programja: több munkaalkalmat teremteni, hogy Amerika fejlődjék, gyarapodjék, nőjjön. A fen­tiek szerint ehhez pénz kell, tőkebefektetés, annyiszor körülbelül 20,000 dollár, ahány uj munkalehetőség nyíl­jon meg. Honnan jöhet ez az uj tőke? Megtakarítás­ból. Megtakarított pénzünket kamatoztatásra bankba tesszük s a bank finanszírozza az uj munkalehetősége­ket teremtő vállalkozásokat. A gyáros, az üzletember, a farmer a banktól kölcsönt kap, abból fedezi a beruhá­zásokat. Az olvasó ezen a ponton talán szerényen megjegy­zi: Én örömmel tenném takarékba a megtakarításai­mat, ha — lenne több pénzem, mint amennyi a min­dennapi kiadások fedezésére szükséges. Ez helyes meg­jegyzés, erre felelni kell. A szűkös megélhetési kerese­ten felül felesleg is iegyen, ez az egészséges állapot. És mi módon lehet elérni, hogy az amerikai dolgozó em­bernek a mindennapi kenyérnél többje legyen? Az unióvezérek nyomban meg tudnak felelni er­re a kérdésre: Emelni, folyton, minden évben emelni a munkabéreket. Szép, szép, de nem szabad túlfeszíteni a hurt. Munkabéremelés csak ott jogosult, ahol a mun­ka termelékenysége — főleg technikai újítások beve­zetésével — növekszik. Üzletemberek mást mondanak: Ha kevesebb az adó, több marad bankba helyezésre. Politikusok igy meg úgy vélekednek, aszerint, hogy melyik oldalon állnak. Az egyik oldalról igy szólnak: A kormány és a kongresszus ne hallgassanak azok pa­naszára, akik már a mostani adókat is sokallják; a kor­mány költsön sokat nemcsak katonai, hanem civil cé­lokra is( országút és iskolaépítés, folyámszabályozas, vízierőművek, stb.) és minden ilyen munka uj kereseti lehetőségeket teremt. A másik oldal imigyen véleke-Már több mint egy évszázad óta nem volt ilyen kemény tél Londonban, mint az idé.n Az állandó hóesés, az utcákra fagyott hó miatt az autóbuszok nem tudtak menetrendszerűen közlekedni. Á prímaballerina emlékei A budapesti Opera első bal­­lettáncosnöje volt Pallay An­na. pasit, túl a 70-en, forró si­kerekre, boldog napokra, sors­csapásokra emlékezik. Mikor került az Operához ? — 1900-ban, tízéves korom­ban lettem b.Ulelnövendék. De nálam szorgalmasabb, igyek­vőbb fruskát senki se látott; már reggel hétkor ott ácso­­rogtam a bejárat mellett, jó­formán: én nyitotfpm ki az Operaház kapuját. Azután fel az emeletre, a próbaterembe. Csak úgy játékból, a magam kedvtelésére ugra-bugráltam mig meg nem kezdődtek a pró­bák. Mert akkor pucolni kel­lett. Mi, növendékek Nicola Guerra urnák, a balletméstér­nék még a sziinát sem láttuk.. Isten ,Volt ö vágy legalábbis; király; ‘Csak; a nagyokkal fog­lalkozott, Minket meg amo­lyan másod vagy harmadran­gú táncoktatók tanitgattak... Egyszer aztán elhatároztam, hogy benn maradok a próbán, s megfigyelem, mire tanítja Guerra, ur Nirsehy Emíliát, a prímaballerinát ? . . . A kotta­tartó szekrényben bújtam el. A kulcslyukon át lestem kife­lé ... S nisánap — az én reg­geli, lopott óráimban — sorra végigpróbáltam azokat a moz­dulatokat, amelyeket Nirsehy kisasszonytól láttam. Hát amint ugrálok, játszom, ma­­jomkodom, megszólal egy hang a homályból: “Gyere ide!” Guerra volt. “Ezt kitől tanultad ?” —. kérdezte. Nem mertem, a szemébe nézni, ha­boztam, “Jó jó — mondta a félelmetes Guerra ur —, hol­nap küldd be a mamádat...” Gaierra'szerződést kínált az anyámnak: két évig előlegezi a taníttatásba szükséges ősz­­szeget, s ezalatt primaballe-ÉLTÜNK,SORSUNK Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Születésünk előtt senki meg nem kérdi, hogy világra jönni meg fogja-e érni? Nem ad irást senki földi boldogságrul. esik, puffan minden, többnyire magátul. Nem tréfa az élet, sőt többnyire kemény; életágon elíagy többnyire a remény. S ami éleivirág mégis gyümölcs lenne: többnyire már pondró találódik benne. j Hol az iránytű, mely jó utat mutatna, hol az áldó kéz, mely jutalmat juttatna? Hol a mérleg, amely jót és rosszat lemér s Jákob lajtorjája, mely az égig felér? Talán minden ember szeretne jó lenni, ha helyes irányba tudna mindig menni. De a látóhatárt mindig kör takarja s nem lebben fel bárki, bárhogyan akarja. Sorsok országútján vándorok ballagnak s gyakran megbotlanak, ha nem is akarnak. Jaj, az elsőnek, ki nem tud már felállni: az utána jövők mind rá fognak hágni. Ki vigyáz a fűre, mezei virágra. Ki vigyáz a vadon növő rózsaágra? Örök levést-mulást ki igazgat egyre, ki az aki felér a boldogság-hegyre? Magasságból a fény mért hull le a hóra? Mért jár le oly korán éltünkben az óra? Mért áldoz le napja az életörömnek: tudás, tapasztalás oly későn mért jönnek? Mért van az, hogy küzdés, szenvedés hiába: Cél előbb már fáradt rég a vándor lába. S mikor lelkünk szárnyán kezdenénk már szállni: mért kell az élettől ép akkor megválni. Titkok özönével avn telve az élet s nem fejti meg soha tudás és elmélet. Sohsem tudjuk bizton: mit szabad, mit lehet: száz kérdésünk közül egyre sincs felelet. dik: a kormány csak szétosztani tudja azt, amit adók formájában a néptől kapott. Igazi gazdasági gyarapo­dást csak a nép teremthet meg olyképpen, hogy mun­kája 'gyümölcséből egy részt megtakarít' és a termelő munka celláira rendelkezésre bocsát; másszóval-: a nép megtakarított pénze táplálja a bankokon keresztül az ipart, az üzletet, a farmot. rinát nevel belőlem . . . 1907 januárjában mái' az Opera első magán táneosnöje lettem. Nagy fizetést kaptam. De míg a hatezer korona előleg ld nem telt, fizetésem huszonöt százaléka Guerra mestert il­lette meg . . . Hány évig maradt az Ope­raháznál ? — Éppen tizenhárom esz­tendeig. De közben külföldön is felléptem. Berlinben, Becs­ben, Londoniban . . . Mennyi, mennyi emlék! II. Vilmos csá­szár a Babatündér előadása után behívatott a páholyába, jól megnézett, gratulált, azt mondta, örül, hogy ilyen fia­tal vagyok, nincs-e kedvem a berlini Állami Operához szer­ződni? A császárné mellette ült. Nem szólt égy szót sem. Néhány nap múlva az Állami Operaház igazgatója, elém rakta a három évre szóló szer­ződést. De nem írtam alá. Mert a függelékben kikötöt­ték, hogy “a császárné vallá­sos érzületére való tekintet­tel” tiz centivel hosszabbra szabassam a szoknyámat. Hát nem nevetséges ? Hogy . én el­takarjam. világhírű lábaimat a császárné kedvéért?-. • . Ak­kor már inkább hazautaztam Pestre. S nem is bántam, meg. Ment itt a legszebb szerepek vártak rám. Én voltam az el­ső “Fából faragott királyfi.” — Ezt többek közt Bartók is igy kívánta. Emlékszem, három hónapig naponta részt­­vett a próbákon; időnként zongorához ült, eljátszott né­hány taktust, aztán megma­gyarázta, sőt be is mutatta a lépéseket. “Széles mozdula­tokkal jön a királyfi — mond­ta Bartók, s lábujj hegyen lép­kedett előre a teremben —, mintha át akarná fogni a vi­lágot . . .’’ Mi meg csak ál­­mélkodtunk: honnan tud egy zeneszerző táncolni? De Bar­tók mindenhez értett, aminek a zenéhez köze van. Bevallom eleinte még mi, szereplők is húzódoztunk a modern zené­től, hangzavarnak tartottuk — de miire a “Fából faragott királyfi 1917-ben a nagyszín­padra került, már rajongtunk . érte ... Akkor még nem volt átütő dk ere a darabnak. Aztán egy­re többet játszották. De már nélkülem. Mert 1920-ban férj­hez mentem, s az Operaház felbontotta aszerzödésemet... — Férjem, Régner Károly, a Vörös Hadsereg összekötő tisztje volt. Az ellenforrada­lom kitörésekor Bécsbe emi­grált, évekig nem jöhetett haza Magyarországra — igy hát engem sem láttak szíve­sen. Még sajtókampányt is in­dítottak ellenem. De mindez már nem érdekeli. Nagyon naivnak éreztem én akikor a világot., ti etliatáío'tam; ha törik, ha szakad, a tetején fo­gok táncolni. Így is lett, 1920- ban velem nyitották meg a BUDAPESTI VISSZHANG AFRIKÁBAN DAKAR, Szenegál — Az Afrikai Szakszervezeti Szövetség itt egy héten át tanácskozott a politikai vo­nalról, amelyet követni kell, hogy az u j afrikai nem­zetek megőrizhessék a függetlenséget, melyet a gyar­matosító hatalmaktól kaptak. Az értekezleten reszt­vettek Afrika minden részéből, északról és délről, ke­letről és nyugatról jött delegátusok, de nem jöttek de­legátusok azokból az országokból, amelyek szovjet be­folyás alatt állnak. Ezeknek száma mindössze öt: Gha­na, Guinea, Mali, Egyiptom és Marokko, amely orszá­gokban egy ellen-szövetség működik. A dakari konferencia fő szónoka Alphonse Kithi­ma, a kongói szabad szakszervezet főtitkára volt. Fi­gyelmeztette a delegátusokat és egész Afrika népeit, hogy, miután Afrika legnagyobb részében sikerült vé­get vetni a gyarmati uralomnak, most egy uj gyarmati imperializmus fenyeget: az orosz imperializmus. A szovjet — fejtegette Kithima — szabadságról, a nem­zetek testvériességéről beszél, de a tények mást mon­danak. A tények ezek: Kelet-Berlin és Lipcse utcáin halomra lövette a szovjet a munkásokat, akik az éh­ség és a munkahajsza ellen szavukat felemelték. Buda­pesten a szovjet halomra lövette tankokkal és ágyuk­kal a munkásokat és diákokat, férfiakat és nőket, akik halálmegvető bátorsággal kiálltak és harcoltak népük fügetlenségéért, a magyar nemzetnek jogáért, hogy maga válassza meg kormányzatát és társadalmi rend­jét. Amerikai és európai megfigyelők eleinte egyked­vűen hallgatták az afrikai szabad szakszervezeti vezér fejtegetéseit, tudva azt, hogy az orosz imperializmus­ról, az uj gyarmatositási próbálkozásról már eddig is sok szó esett és az ilyen állítások nem mutatkoztak na­gyon hatásosnak. Annál nagyobb volt a megfigyelők ámulata, amikor tanúi voltak annak, hogy a konferen­cián résztvett 26 afrikai ország delegátusai nagy tet­széssel, egyhangú egyetértéssel fogadták Kithima be­szédét. Annak jele ez, hogy a szovjet ál nők szándékai már kezdik nyugtalanítani az afrikaiakat. Különösen mély hatást tett a hallgatóságra a szak­­szervezeti titkár beszéde akkor, amikor rámutatott ar­ra, hogy a szabad szakszervezetek mindenütt a vilá­gon, Európában és Amerikában is az afrikai fiatal nem­zetek igazi barátai s barátságukat nemcsak szónokla­tokban hangoztatják, hanem olykor oly módon is, hogy, élve a szabad véleménynyilvánítás jogával, még saját kormányukat is kritizálják a gyarmati uralom késedel­mes megszüntetése dolgában. Ugyancsak figyelemreméltó volt William Tubman Jr. libériái delegátus beszéde. Ez az ifjabb Tubman fia Libéria sok éven át volt köztársasági elnökének és jelenleg elnöke a libériái CIO-nak. Élesen támadta azo­kat, akik még mindig idegen-ellenes frázisokat puffog­­tatnak. Az afrikai népeknek a nyugattal való együtt­élésre kell berendezkedniük, saját érdekükben. Öröm­mel kell fogadni amerikai és európai tőke vállalkozá­sait afrikai országokban. Igaz ugyan, hogy az idegen vállalatok haszonra akarnak szert tenni, de a szakszer­vezetek gondoskodhatnak arról, hogy a haszonnak .jó része itthon maradjon — magasabb munkabérek for­májában. Megemlítette, hogy Libériában tavaly még 4 cent volt a törvényes órabér minimum, most már Tö cent. A szabad vállalkozás és a szervezkedési szabadság ily módon előnyére válik mindenkinek. A PARANCSNOK PARANCSA ELLENÉRE ... FRANKFURT — A törvényszék 21 havi elzárásra Ítélte Albert Hahn 69 éves volt náci rendőrezredest, aki megkísérelte egy kaandai repülőtiszt meggyilkolását alig néhány héttel a második világháború befejezése előtt. Hahn utasította egyik helyettesét, hogy lője­­agyon MacDonadl kanadai repülőhadnagyot, amikor az ausztriai Grác ellen intézett repülőtámadás, alkal­mával ejtőernyővel kiugrott a megsérült gépből. Ez 1945 március 4-én történt. Hahn, aki akkor a gráci rendőrség parancsnoka volt, utasította Franz Tur­­ber rendőrtisztet, hogy lője le a kanadai pilótát és az­tán rendezze a dolgot úgy, mintha az áldozat menekül­ni akart volna és szökés közben lőtték le. Turber, aki tanúként tett vallomást a perben, ki­jelentette, hogy lelkiismeretével nem egyezett a pa­rancs teljesítése és szökni hagyta a pilótát. berlini Scala-szinházat. Majd a Schubert-féle ügynökség ré­vén három évig Amerikában vendégszerepeltem; táncol­tam New Yorkban, Holly­woodban, Clevelandban, és Washingtonban . . . S micso­da sikerrel! Legnépszerűbb táncszámom Liszt II. Magyar Rapszódiájának bullet-válto­zata volt. 1931-beál már fél­millió ’pengős szerződés volt a kezeimben. És altkor ,,. Egyik napról a másikra megbeteged­tem. Nyakam felpüffedt, ar­com eltorzult. Rémülten Pest­re rohantam. Ilyenkor csak haza, haza vágyik az ember. Egyik orvos-ismerősöm meg­operált. De a műtét nem sike­rült. Ujabib amerikai turné­mat lemondtam, az impresszá­rió tizenhatezer dollár kárté­rítést fizetett értem, s én nem léphettem fel többé . . . Igaz, azóta rendbejöttéin, ma már semmi bajom, de korben ás. idő is elmúlt fölöttem. Huss. éve csak tanítván vaimnak élek...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents