A Jó Pásztor, 1962. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1962-06-29 / 26. szám
2. OLDAL A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapított» Megjelenik minden pénteken Published every Friday PublUhad by — Kiadó TSE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 173« EAST 22=d STREET CLEVELAND 14» OHIO Telefons CHerry 1-5905 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre .................................$8.000ne Year ..................................$8.00 Fél évre ....................................$5.00Half Year .................................$5.00 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio BELSŐ HARCOK A KÜLPOLITIKA KÖRÜL Minél közelebb kerül az idő az őszi választásokhoz, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy a demokraták és a republikánusok a döntő harcot a külpolitikai irányvonal körül fogják megvívni, A GOP ezen a területen szándékozik megindítani döntő támadását a Kennedy adminisztráció ellen, Mindaz, ami eddig nyilvánosságra került a republikánusok álláspontjából, két tényt már tisztán megmutat: egyik az, hogy a demokraták külpolitikai irányvonala ellen vezetett kampány irányitója, maga Eisenhower tábornok, aki jelenleg sokkal aktívabb politikai tevékenységet folytat, mint elnöksége idején, bármikor is. A másik tény pedig az, hogy a republikánus párt általános vádpontként kívánja megállapítani: a Kennedy adminisztráció külpolitikája túlságosan “lágy” a kommunista országokkal szemben. AGOP olyan titkos iraton dolgozik jelenleg, amely állítólag uj adatokat közöl majd a berlini, kubai és laosi kérdésről. Valószínű, hogy alig telik majd el rövid idő és a republikánus és a demokrata agytrösztök az adminisztráció külpolitikája körül fogják megvívni éles belső harcukat. NEM KELL AUTÓ? Egyike a legmerészebb göbbelsi szovjet propaganda szólamoknak az, hogy autó nem kell, autó felesleges luxus. Ne büszkélkedjenek tehát az amerikaiak meg a többi nyugatiak azzal, hogy náluk sok autó fut az utcákon. Inkább panaszkodhatnának, hogy a sok autó forgalmi akadály és forgalmi veszély, a kipuffogó gázok pedig az emberek tüdejét rombolják. így szól a hazugságpropaganda. Az igazság az, hogy a nagy koncentrációs táborban, amely a vasfüggöny mögött terpeszkedik, az emberek semmire sem vágynak olyan nagyon, mint automobilra vagy legalábbis motorkerékpárra. Valósággal “sorbaállnak” autóért, évekig kell várni, mig a folyamodás listán sorra kerülnek. És amikor végre sorra kerülnek, nagy árat kell fizetni a nagy boldogságért: több rubelt kell fizetni a kis autóért, mint dollárt a nagy autóért. Csak kis számban akadnak szerencsés fickók, akik ingyen jutnak automobilhoz. Ezekről érdekes kis hirt találtunk az egyik pesti izvesztijában: Budapesten megalakult a Szerencsések Automobil Klubja. A klubba csak azt a szerencsefiát veszik fel, aki lottón vagy nyereménybetétkönyv sorsoláson nyerte autóját. A kaposvári izvesztijában pedig ezt olvastuk: A Somogy megyei szövetkezeti bizottság megállapította, hogy a megyében 4000 kolhoztagnak és más munkásnak van takarékszámlája és ezek közül 1000 automobilra spórol, 500 pedig motorbiciklire. Az idei első negyedév végén a takarékbetét állomány 15 millió forint volt és ebből 8 millió forintot autó vagy motorkerékpár vásárlására tettek félre a betevők. íme, hogyan hazudtolja meg az élet a hazug kommunista propagandát. TISZTASÁG — FÉL EGÉSZSÉG Ezt a bölcs magyar közmondást nemcsak az ember fizikai tisztaságára alkalmazhatjuk; vonatkozik ez arra az esetre is, amikor otthonunk, vagy tágabb otthonunk — a falu, a község, vagy a város — tisztasága, enyhén szólva, némi kívánnivalót hagy hátra. A városok vezetősége költséget és fáradtságot nem kiméivé, mindenütt szemétgyűjtő ládákat helyezett el. Mégis az utcák egy része tele van eldobált újságokkal, cigarettacsutkákkal és a szemét legkülönbözőbb válfajaival. Egy kis angliai falu vezetősége azzal a tervvel foglalkozik, hogy az eldobált konfettik, eltakarításának megkönnyítésére a gyárak ehető konfettiket gyártsanak. Azokat a madarak felcsipegetnék és igy r falu minden különösebb költség nélkül tiszta lenne. *(H|*ri|H Még helyesebb lenne azonban, ha a fiatalság nem dobálná el a konfettiket. És mindenki éppolyan szívügyének tartaná lakóhelye környékének tisztaságát, mint azt, hogy tiszta öltözékben, mindennap megmosakodva járjon ... A Jó pásztor A RÉGI JÓ IDŐK — Édesapám, édesapám, — ver fel a lányom egy szép májusi délutáni szendergésemből, hozza a kezében a kis puskát, meg a vadásztarisznyát, — összeesküdtünk ellened édesanyámmal. Samu már fogja a lovakat a kis bricskába, itt lesz mindjárt az ajtó előtt . . . Kikisérünk a kis állomáshoz, éppen elérjük a vicinálist. Ugyan tedd meg a kedvünkért, vonatozzál ki Tatárülésig, onnan meg sétálj haza valamelyik dűlő utón. Jól fog esni neked is az a kis séta, közben meg lősz egy takaros nyulat. Nagyon ráéheztünk édes anyámmal egy kis jó nyulgerincre vadasan. Vasárnapig elég ideje lesz a pácban, micsoda pompás vacsora lesz abból vasárnap. Ugy-e megteszed a kedvünkért? — Nagyon szivesen, édes gyermekem. Nem jönnél velem haj tónak? Jobban telnék kettesben az idő. — Mennék szivesen, édesapám, de más a Programm. Azalatt keresztapámékhoz kell elmennem, meghívni őket a vasárnapi nyulvacsorára. Hogy már úgy is be van fogva, kiviszem őket a szőllőskertjükbe, csak akad valami gyümölcsféleség arra a nyulvacsorára. Jaj de örülök előre is. Aztán nyúl nélkül ne kerülj haza. Beleegyeztem. Magam is előre örültem a vasárnapi atyafiságos vacsorának. Kivittek a kis állomáshoz, éppen csak annyi időm volt, hogy felugrottam, már ment is a vonat. Éppen egy pipadohányt szivtam ki, már ott is voltam Tatárülésen. Ahogy kikászálódom, pontosan beleütköztem Oroszi uramba, az én jó barátomba. Az is a vonatból ugrott ki. Megörültünk egymásnak. Hát Oroszi uram hol jár itt, ahol a madár se jár? — Híradást kaptam innen a tatárülési tanyámról, hogy a Kopor tehénnek remek kis üsző borja született tegnap éjszaka, a feleségem kiszalasztott azt körülnézni. No ez már csak nagy öröm, hogy igy összetalálkoztunk. Van idekint jó kis bakarbcrom, meg hoztam húst pörköltnek. Gyerünk csak befelé, kanyaritok egy takaros pörköltet, közben megbeszélj ük a világ sorát, az esteli vonattal haza is érünk. — Jó volna az, Oroszi uram, szivesen megeszem én azt a három orrfujásos pörköltet bármily órájában a napnak, arra a bakar se kutya, de egy nyulat kell hazavinni a családnak. — Azon nem múlik, doktor ur. Van itt az egyik ketrecben hízóban egy termetes kacsa, azf^'féleségem — mán csak megvallom — úgy is doktor uréknak szánta vasárnapra. Azt hazavisszük, már csak különb vacsora lesz abból, mint a ki tudja lesz-e, cmilyen—amolyan kerge nyulból. Nohát. Könnyű Katót táncra vinni, ha maga is táncolni akar. Már az igaz, hogy a kacsa jobb vacsoránk ígérkezik. A feleségem csak kiagyalja késedelmes érkezésemből, hogy itt csak Oroszi urammal találkozhattam, más itt a közelben nincs, bizonyos, hogy a két öreg összetalálkozott, megisz-Dr. Szánthó Jóxiaf nak pár pohár bort, meghányják-vetik az ország sorsát, jól teszik, — a vasárnapi vacsora kikerül a háztól. így hát nem nyugtalankodtam. Érdeme szerint megcsudáltuk a kis borjut, meg a hizó kacsat is, aztán mentünk befelé a tanyaszobába, ahol Oroszi uram nyomban hozzáfogott csinálni azt a hires három orrfujásos pörköltet. Azért nevezik azt annak, mert evése közben lgalább háromszor kell orrot fújni paprikásságának miatta. Mig az elkészült, mig elköltöttük, megnyomtatván kellő mennyiségű bakarral, sok mindenfélére sor került, amint szokott, mikor ilyen jó alkalomra összekerülünk. * Elmesélte Oroszi uram, hogy a hortobágyi csikósbojtár, a Csintalan Ferkó feleségül vette a múlt hónapban a Förgeteg Tecát, a hortobágyi csikós számadó hajadon jányát. A fiatal pár ideköltözött Karcagra, az öreg Förgeteg János odaadta nekik a kisebbik házát, amelyik éppen a szomszédomban van, meg egy fiatal párnak élni való takaros darab tilalmasi földet. Azok aztán élnek nagy boldogságban, hancuroznak, bomlanak, mint hal a vízben. Csuda jó virtus szorult abba a két gyerekbe. A Ferkó lehet úgy 26-27 éves, a Teca 19. Már hire ment a városban a fiataloknak, akik pajkoskodnak, meg kergetőznek, egymáshoz haj igáinak mindent, no persze csak úgy kutyálkodásbul. Ezt mink esténkint hírül veszszük, mert a fiatalok majdnem minden este átjárnak hozzánk tanyázni, ott is pajzánkodnak, hamiskodnak, a feleségemnek nagy öröme van bennük. Olyankor elmesélik a napi eseményeket, inkább a Teca, akibe hét fiók ördög szorult bele. Tegnap este azt mesélte a Teca, hogy a kis tükörnek, amelyikbe fésülködni szokott, legyütt a furnér a hátárul, aztán most má nem szeret belenézni, mert az fene furcsa képeket mutat. Alig várja a nagy vásárt, amikor az “ember” (értsd a Ferkó) majd vesz neki újat, takarosai. Mondom neki: Te Teca, az a tükör is olyan, hogy ha az ördög pislogat bele, nem mutogathat apostolt. Hát ez persze csak kötődés, mert a Teca ugyancsak szemrevaló fehércseléd, csak nagy benne a virtus. Hí*.1 Majd meg a Ferkó gyerek mesélte el az öreg Pallagi esetjit tegnap a bíróságnál, ahová valami ügyesbajos dologba volt az öreg beidézve, aztán azt kérdezte tőle a biró ur, — hol van a kend illetősége? Ezt nem értette az öreg Pallagi, azt felelte. kint van a folyosón, várja, hogy mikor teccik bészcllitani. A Galuska Pétert értette, akivel a baja vót. — Var. nevetés nálunk a tanyázáskor, különösen amikor azt is felfedeztem nékik, hogy az én öreg annyukom is ippen ilyen pajzán viseletű vót fiatal korába. — Sok a nevetés a tanárnérul is, a Boriskárul, ahogy a diákok, azok a pernahajderek csúfolják azt a szeginy, rettenetesen csúnya asszonyt, akit az a szerencsétlen tanár részeg állapotában tive-A HIVATALOS HŐS Mindig is gyanakodtam a hősökre. A hősiesség izerintem nem alapvető emberi tulajdonság. Hős esz valaki, ha belekényszeritik, vagy ha feltűnést, ünneplést akar, vagy ha — nagyon gyáva. Mondjuk, az öngyilkos, aki fél a haláltól, tehát agyonlövi magát. Szóval — nem hiszek a hősiességben, mint olyanban és épp azért evett a kíváncsiság, amikor azt olvastam, hogy Maggie Hopkins, a hős asszony, kitűnő, vakmerő ötlettel egymaga elfogott egy rablót. Hát én véletlenül nagyon jól ismerem Maggie Hopkinst, akitől mindent el lehet venni, csak azt nem, hogy abszolút idétlen, és ami az általános hősiességet illeti, még a saját árnyékától is reszket. Oly félénk, hogy hangosan beszélni sem mer, az embernek úgy kell a fülét kitátani, hogy a suttogását meghallja. S ez az asszony rablót fogott volna? Még hozzá olyan trükkös módon, ahogy az újságok írták? Nem tudtam megérteni a dolgot. A helyi lapok irgalmatlan ünneplést csaptak belőle. Szerintük Maggienek kilyukadt a gummija egy és fél blokknyira egy supermarkettól, éjjel két órakor. Aki Maggiet ismeri, az tudja, hogy ha kilyukad egy gumija, az okvetlen éjjel 2-kor lyukad ki, semmi más emberi órában. Azt is tudhatja a Maggiet ismerő, hogy ilyenkor Maggie okvetlen azonnal talál valakit, aki helyette elrohan, telefonál az Automobil Clubnak, intézkedik mindenben és csakhogy nem ő maga fekszik le keréknek. Maggie olyan könyörgően tud suttogni, hogy az ember cserben nem hagyhatja, mert apagyilkosnak érezné magát. Ez Maggie minden sikerének a titka. Egy életen át félt és gyámoltalan volt, és ebből kitűnő megélhetést csinált. Minden ügyét valaki intézte. Állást mindig szerzett neki valaki. Adóbevallását, kocsi-zűrjeit, ruha és egyéb bevásárlásait mindig valaki benfentes intézte. Tehetetlent ilyen tehetségesen élni még nem láttam. S most megütötte a szerencséjét. Hivatalos hős lett. El kell árulnom azt is, hogy Maggie 62 éves és még életében nem aludt egy sötét szobában. Fél. S a lapok szerint ott állt egy sötét kis utcában, várván, hogy az Automobil Club kirohanjon és kicserélje a gumiját. Közben a másfél blokknyira lévő supermarketot kirabolták. Maggie látta az egész dolgot, és mikor a rabló, még füstölgő revolverrel, a sötét kis utcába fordult, Maggie hősiesen kirakta az egyik lábát, és orra buktatta a rablót. Egy pillanat múlva ott voltak a rendőrök és elkapták a haramiát, akinek a revolvere messze Ívben repült a hibiszkusz bokrok közé. Hát ez annyira abszurdum volt, hogy másnap megkérdeztem róla Maggiet. Még mindig reszketett. Mondta, hogy egész éjjel zokogott, emiatt nem tudott bemenni az állásába, mert a szemei alatt hatalmas zacskók vannak. Ezzel szemben szünet nélkül telefonálnak neki a hálás — supermarketosok. Az a supermarket, amelyet kiraboltak, már reggel három láda “Ready-mix”-et, “Ready-scrub”-ot és “Ready-wax”-ot, na meg 150 láb kerti gumicsövet, négy láda ablakpuccolót és hat láda almapürét küldött neki. De ez még semmi. E pillanatban futott be supermarketosoktól 25 láda ecet, tizenöt láda cékla főzelék kannázva, két zsák liszt és két zsák szárazbab. Az előszoba tele van Metracallal fogyasztó ital, ha nem tetszenek tudni) és Benő Apó rizskásájával. Jemima Némi kész palacsinta lisztje 5 ládával sorakoznak. Az egyik market tizenhat láda papír- szalvétát küldött. Gutaütést nem küldött senki, mert az jött az áruval. Maggie nem tudott megmozdulni a lakásában. — Holnap dolgozni megyek, — suttogta gyönyörrel. — Nem lesz ki átvegye a ládákat. Maggie természetesen nem sokáig dolgozott. Minden idejét annak szentelte, hogy megszabaduljon az ajándékoktól. Eleinte örömmel fogadták a szomszédok és barátok, de amikor a hetedik Irta: DR. SZÁNTHÓ JÓZSEF disből kért meg. Azok meg a másik szomszédunkba laknak, az asszony sűrűn átjár hozzánk hol egy kis fiatal hagymáért, hol egyébért. Olyan borzasztóan csúnya őnagysága, hogy amikor beállít, mindig ezzel a szóval fogadom “pardon”. Nem kérdezi, hogy miért mondom ezt a szót, de a friss hagynia, meg egyebek ingyen adódnak, hát az okadatolásra sose kerül sor. Bizony sokat nevettünk mi kettesben is a szegény asszony csúfságán ott a tanyaszobában. * Hát. mondom, én is újságolok valamit a Boriskáról. Tudja, Oroszi uram, egyik szomszédom a Mándoki asztalos, annak diák fia a Miska, aki hetedikes, aki nekem hordja a híreket az iskolából, mindig azzal állít be, hogy ezt irja meg Józsi bácsi. Tudja a kalefaktor, hogy azt nem lehet megírni, mert az egész város ráismerne, hogy a Boriskáról van szó. Nagy harag lenne abból. Hát ezek a históriák csak a témakönyvemben kapnak helyet, valamikor talán sor kerül a megírásukra. (Hogy megéreztem akkor, azokban a régi jó időkben!) 1 Hát újságolja a Miska gyerek, hogy maguk között a nagyobb diákok a női divatról beszélgettek. Kifigurázták az uj divatot, a bukj-el szoknyát, meg azt, hogy ezt a furcsa divatot Boriska viseli legfeltűnőbben, akiknek testi mivoltához az sehogyse pászol. Valamelyik héten Boriska a kisújszállási testvérénél volt látogatóban, este jött haza a gyorsvonattal, ugyde a vonat elvitte Püspökladányig. Egy rövid percig áll a gyors nálunk, Boriska a bukj-el szoknyában nem tudott hirtelen kiszállni, háttal kifelé próbált kitörekedni, amikor egy felszálló utas, azt hívén, hogy a hölgy fel akar szállni, hátulról újra felnyomta a vonatba, — a gyors már robogott is tovább. A másik esetet a Cencike maga mesélte el nekem, ismeri Oroszi uram, a kis masamód a piactéren, — hogy a női kalapoknál mutatkoznak a legnagyobb furcsaságok. A leglehetetlenebb alakuakat a csúnya hölgyek veszik meg, mert azt hiszik, hogy az segit rajtuk. Hát a múlt héten a Boriskára sózott rá egy ilyen borzasztó alkotást e szavakkal: — Ezt a kalapot vegye meg a nagyságos aszszony, csak ezt a kalapot. Ha ebben ki tetszik menni a korzóra és nem lesz nagyságos asszonyomon más, csak ez a kalap, akkor is nagy feltűnést tetszik abban kelteni. Boriska meg is vette. Hát ezt az esetet is csak most tudom megírni félszáz év után, amikor a szegény Boriska már régen letette a kanalat férjével egyetemben. ■ * » Az idő eltelt.. Éjfélre haza is verdődtünk a hizó kacsával együtt. A családom ébren várt tudták, hogy akkor esedékes a vicinális, még a kocsimat is kiküldték értem az állomáshoz. Várták a nyulat, keresték a nyulat, az ugyan nem volt sehol, de a hizókacsával expiáltam minden bűnömet és gonosz cselekedetemet. Bizony jobb vacsora lett abból, mint abból az Oroszi uram szerint, ki tudja, lesz-e, ki tudja, milyen kerge nyulból lett volna. . . Irta: KECSKEMÉTI ERZSI üveg padlóviaszkot, vagy a nyolcadik öt-gallonos ecetes üveget akarta rájuk nyomni, egyszerűen kiirányitották a házból és megkérték, hogy ne jöjjön többet vissza. S a szupermarketosok hálája nem akart csökkenni. Egy hét múlva már pénzért árulta véget-nem-érő portékáját Maggie, s három centért adta a dudva-gyilkolót, ha valaki tucatjával vette. Egy napon, egy szupermarket teherautója több-láda légy-irtóval állt meg a háza előtt. — Northridge-ben voltam kenyeret meg tejet venni, — lihegte elhaló hangon. — Ha egy helybeli marketbe megyek felismernek és kijelentik, hogy tőlem nem fogadnak el pénzt. Viszont nem adják azt, amit akarok. Azt adják, amit eladni nem tudnak. Itt van ni, tizenkét láda konfetti. A hatodik városba kell mennem tejért! Még szerencse, hogy a benzint ingyen kapom a sarki gazolinostól. Mert hát utóvégre hivatalos hős vagyok . . Addig nógattam, mig elmondta hősiessége igaz történetét. — Hát úgy volt, ahogy a lapok Írták, — suttogta szerényen és körülnézett, nincs-e valaki elbújva a bútorok alatt. “Álltam és vártam az Automobil Clubra már egy órája. Halálra féltem. S mi történik? Látom, hogy a közeli márketban árnyékek futkosnak és valaki kirohan. Amikor felém érkezett, épp akkor cseréltem lábat. Vagyis, veszettül fájt a tyúkszemem, és a ballábamra tettem a súlyomat, a jobb lábamat a fájós tyúkszemmel kitoltam pihenni. — Megmutatta hogyan. Olyan idétlen volt, hogy nincs az a rabló, aki keresztül ne esett volna rajta. — Ja igaz, — sóhajtotta. — a sors iróniája. Tyukszemirtót senki se küldött, pedig ládaszám tudnám használni. Elég az hozzá, hogy a rohanó pasas, mármint a rabló, keresztül esett a lábamon. Még bocsánatot is kértem tőle Fel is segítettem volna, de akkor már ott voltak a rendőrök. De ezt ne mondd el senkinek. Utóvégre hivatalos hős vagyok —. Te csalódott vagy ? — kérdezte. Nem voltam. Inkább, hogy örvendeztem. Maggie engem igazolt. — A hősiesség ez alkalommal egy fájós tyúkszem volt. .. __ Kecskeméti Erzsi
